A Puma helikoptercsalád

Sokak szerint a valaha gyártott legsikeresebb nyugat-európai szállítóhelikopter, mások a sokoldalúságát emelik ki. Ez utóbbi sem véletlen, hiszen szinte minden feladatra alkalmas, legyen szó csapatszállításról, harctéri kutatás-mentésről vagy az Északi-tenger olajfúrótornyainak kiszolgálásáról. A sokszorosan modernizált, 2000-ben bemutatott EC725 Super Caracal ráadásul a mai napig gyártásban van. No de ne szaladjunk ennyire előre…

A kezdetek

A francia hadsereg az 1960-as években fogalmazta meg elvárását, miszerint egy olyan, közepes méretű, gázturbinás meghajtású helikoptert kíván rendszeresíteni, amely képes húsz felfegyverzett katonát szállítani, leváltva az öreg, amerikai Sikorsky H–34 dugattyúmotoros gépeket. A követelmények között szerepelt még a legalább 250 kilométer/óra sebesség, a lebegés képessége teljes terheléssel, akár trópusi körülmények között is, 1500 méter magasságban.

A francia Sud-Aviation 1963 júniusában kapott megbízást két prototípus és öt elősorozati SA.330 Puma gyártására; ezek meghajtásáról két-két Turbomeca Turmo IIIC gázturbina gondoskodott. Az első felszállásra 1965. április 15-én került sor, s az exportsikerek sem maradtak el. A típus első külföldi megrendelője 1967-ben a brit királyi légierő volt, amely Puma HC.Mk1 jelzéssel rendszeresítette a helikoptert. Az SA.330E változatnak megfelelő gépeket aztán a szigetországban is gyártották: licenc alapján a Westland épített össze abból 40 példányt. Románia az SA.330L modifikációt gyártotta IAR 330 néven, az itt elkészült 163 darabból a román légierő mellett több ország is vásárolt.

Az „alap” Pumák több fronton is megfordultak: a britek a Falkland-szigeteken, a franciák Afrika több országában is bevetették, de az 1991-es Öböl-háborúban, majd a Balkánon is szerephez jutottak az SA330-asok.

Szuperebb

1974-ben kezdődtek meg a Puma alapjára épített, de megnövelt teljesítményű, közepes szállítóhelikopter fejlesztési munkálatai. A mérnökök két változattal is előálltak: a csőbe helyezett faroklégcsavaros (fenestron) SA–330Z mellett egy új, kompozitból készült főrotorlapát-rendszerrel, áttervezett farokrésszel, erősebb futóművekkel és az 1783 lóerős Turbomeca Makila 1A hajtóművel ellátott SA–331-essel. A tesztelések során ez utóbbi bizonyult jobbnak, így megszületett a nagyobb belterű és szállítókapacitású (29 felszerelt lövészkatona vagy 6 hordágy és 10 személy) AS332B Super Puma. Elsősorban a civil piacra szánták, kifejezetten a tengeri olajfúró tornyok kiszolgálására. Ehhez a törzsön a vészhelyzeti vízre szállásnál életmentő, felfújható légzsákrendszert, modernizált avionikai eszközöket és egy Bendix RDR–1400 időjárásjelző radart kapott. A jelentős, európai és egyesült államokbeli sikert a katonák érdeklődése követte: 1982-ben ezért két, a légierő és a szárazföldi hadsereg, illetve a haditengerészet speciális igényeinek megfelelő változat kifejlesztését határozzák el. Ez utóbbi, az AS332F megkapta például a roppant sikeres MM40 Exocet, hajók elleni irányított rakétát és az ehhez szükséges fedélzeti rendszereket. Az AS332M pedig elsősorban a szárazföldiek szállítási igényeit elégítette ki hatékonyabban és gyorsabban. Azért minden nem jöhetett be: a rövidített törzsű AS332C látványos kudarc volt: az üzemeltetők inkább a már meglévő, hasonló méretű Pumákat korszerűsítették.

Nagymacskák

1990-re erős átnevezési hullám érte el a Puma-családot. A cég elsődleges szándéka a típusjelzések átvariálásával az volt, hogy egyértelműen meg lehessen különböztetni a polgári (AS332) és a katonai (AS532) változatokat. A „sima” szállítógép mellett olyan különleges változatok is készültek, mint a francia hadseregnél 2002 óta hadrendben álló AS532 Horizon hadszíntéri radarfelderítő helikoptere (négy „radarosított” Cougar AS532UL helikopter és két földi állomás), vagy a szintén francia specialitás, az AS532AL felfegyverzett gép, amely 19–19 darab 700 milliméter űrméretű, nem irányított rakétát, illetve önvédelmi célokra, a gép oldalára erősítve, 20 milliméteres gépágyúkat és közepes géppuskákat hordozhat. A Caracal éppen ennek, illetve az AS535 harci kutató-mentő változatnak az utódjaként készült el.

Érdemes azt is megemlíteni, hogy Románia a tervek szerint nemcsak hadrendbe állítja, hanem gyártani is fogja a „költséghatékonyra” faragott új, H215M változatot. Az ország az IAR gyártotta Pumákból és Super Pumákból mintegy 60 darabot használhat még; helyükre először 16 (szintén licenc alapján, hazai gyárban összeszerelt) H215M érkezhet. Ez kiegészíti a már megrendelés előtt álló „amerikai kontingenst”, azaz az IAR-nél amerikai–román együttműködésben legyártandó 24 darab Bell AH–1Z Viper harci és 21 darab UH–1Y Venom szállítóhelikoptert.

Okos hiúz

A legharciasabb, legokosabb, egyben legmodernebb Puma a Caracal, azaz a sivatagi hiúz nevet kapta. A hivatalosan H225M típusjelzésű gépet kifejezetten a különleges műveletek követelményeit figyelembe véve alkották meg. Bár a gépen felismerhetők a Puma sajátosságai, de a gyakorlatban egy teljesen újratervezett helikopterrel van dolgunk. Rögtön szembeötlik az öt speciális szénszálas műanyagból készített főrotorlapát, a légi utántöltő cső, a gép orrára elhelyezett elektrooptikai kamerarendszer, az extra páncéllemezek, a teljesen digitális, képernyőkre alapozott műszerfal és a rakétavédelmi rendszer dudorai. A géptörzs tetején is történt változás: a burkolatok mögé a 2382 lóerős Turboméca Makila 2A1 hajtóművekből került kettő. A gép alaposan felfegyverezhető oldalára egy-egy 19 darabos, 68 milliméteres nem irányított rakétablokk függeszthető, a fedélzeti lövészek pedig 7,62 milliméteres FN MAG-géppuskát kezelhetnek a két ajtó mellett. Haditengerészeti változatánál két MU90 Impact könnyű irányított torpedó alkalmazható, de Brazília a már említett Exoceteket is integrálta. A francia Caracalok 2006-ban Ciprusra telepítve mentették Libanonból a nyugati állampolgárokat, majd 2006 decemberétől (12,7 milliméteres önvédelmi géppuskákkal) már Afganisztánban is bevetették azokat. A hadszíntéri tapasztalatok alapján modernizálják is a típust: a SAGEM új infravörös kamerát, a Nexter pedig új, 20 milliméteres könnyű gépágyút fejleszt a géppuskák helyére.

A Caracal számos országban áll már szolgálatban, mint harci kutató-mentő vagy különleges műveletre alkalmas helikopter. Érdekes megjegyezni, hogy Lengyelország is ezt a típust választotta (kutató-mentő, sebesültszállító, csapatszállító, különleges műveleti és haditengerészeti változatokban) az öreg Mi–8-asok és a haditengerészeti Mi–14-esek leváltására, még 2015 áprilisában. Az 50 gépes megrendelést azonban elsodorta a 2015. évi, őszi kormányváltás, s 2016 októberében az üzletet véglegesen felbontották, hivatalosan a vételár körüli nézetkülönbségek miatt.

Forrás: honvedelem.hu