Egzotikus kamuflázs - Százéves az azeri légierő

Azerbajdzsán - melyet a talajból szivárgó és időnként magától meggyulladó metángáz, illetve az ebből eredő szimbólumok miatt a „Lángok földjének” is neveznek - 1991-ben, a Szovjetunió felbomlásával vált ismét függetlenné. A helyi haderő 1992. október 9-én alakult újjá, napjainkban pedig 70 000 fős méretével már a legnagyobbnak számít a Kaukázus körzetében. Az említett létszámból 8000 főt tesz ki a légierő.

A vadászrepülők fő bázisa Tagijev - más néven Nasosnaja -, amelyet korábban az oroszok használtak, ám azóta már több fejlesztésen is átesett. A létesítmény Bakutól, a fővárostól északnyugatra található, Sumqayt közelében. A repülőtéren települ az egyetlen MiG-29Sz/UB század, amely 2007 óta használja a típust. Korábban MiG-25PD/PU/RB gépeket üzemeltettek, ezeket 2006-ban vonták ki. A bázison valaha Szu-24-esek is állomásoztak, amire már csak három elhagyatott sárkány emlékeztet. Egy eredetileg MiG-25-ösök javítására specializálódott üzem is található itt, ahová a korábbi évtizedek során Irakból, Líbiából és Algériából is érkeztek gépek. A létesítmény napjainkban már csak a légierő MiG-29-eseinek javításával foglalkozik, kereskedelmi célú működtetését, illetve külföldi megrendelések teljesítését nem tervezik. A bázison számos felújítás is zajlik, például a vezetési létesítmények, illetve a felszállópálya tekintetében. Utóbbi esetében - amerikai támogatással - új fénytechnika is telepítésre került, de az ILS/DME, illetve VOR rádiónavigációs rendszerek is jelentősen támogatják a műveleteket.

„Légierőnk egyetlen MiG-29 százada nem rendelkezik külön névvel vagy azonosítóval, egyszerűen csak „a MiG-29-es alegységnek” hívjuk - mondta Rustamuv Zaur ezredes, bázisparancsnok. „A gépek 2007 óta állnak szolgálatban, akkor szereztük be őket egy nagyjavítást követően Ukrajnából.” A típus 17 példánya van hadrendben, ebből 15 MiG-29Sz, a többi pedig kétüléses UB. Három repülőgép jelenleg az ukrajnai Lvov Javítóbázison van, ahol épp a 3000 órás karbantartáson esnek át. Az alakulat 26 pilótával rendelkezik. „Körülbelül hatvan órát repülünk évente, amelynek könyvelése némileg különbözik a nyugaton megszokottól, például nem tartjuk nyilván a gurulást, hanem csak a levegőben töltött időt.” - mondta Ibrahim Hazijev alezredes, a MiG-29 század parancsnoka.

„A bakui légierő akadémia hallgatói a harmadik évben kezdik meg repülőkiképzésüket, Kala bázison 10-20 órát teljesítenek Mi-17-1V típuson. A végzést követően a MiG-29-esre kiválasztottak a kiképző iskola állományában a kurdamiri repülőtéren kezdik merevszárnyú pályafutásukat. A bázison egyébként a kisméretű Szu-25 Frogfoot flotta is üzemel. A növendékek körülbelül 150 órát teljesítenek az L-39-esen.” - folytatta a bemutatást Hazijev alezredes. A képzést sikeresen elvégző pilóták századosi rendfokozatot kapnak és a helyi Szu-25-ös vagy a tagijevi MiG-29-es alakulathoz kerülnek. „Az újonnan végzett pilóták egy 45 napos általános felkészítés keretében készülnek fel az első Fulcrum-repülésre.” - magyarázta az alezredes. „Ezután további képzések következnek és le is teszteljük a képességeiket. Amikor már elégedettek vagyunk velük, az új hajózók 10-15 órát szimulátoron teljesítenek, ezt néhány évvel ezelőtt vezették be.” Jelenleg két ilyen eszköz áll rendelkezésre, egy-egy a MiG-29-eshez és a Szu-25-öshöz.

Minden egyes MiG és Szuhoj pilótának évente bizonyos óraszámot teljesítenie kell rajtuk. „Az, hogy egy hajózó hány órányi szimulátoros gyakorlást könyvelhet el évente, leginkább az eszköz rendelkezésre állásától függ.” - tette hozzá mindehhez a szimulátor központ vezetője, Rustam Cafarov őrnagy. „A szimulátoros felkészítés mellett a fiatal MiG-pilótáknak körülbelül 10-20 feladatra van szükségük ahhoz, hogy végrehajtsák az első egyedül repülést a típuson.” - összegezte az alezredes. Ez persze csak alap, hiszen ahhoz, hogy a pilóta a századnál elérje a bevethetőséget, további három-négy hónapra, esetleg egy évre van szüksége. Ezután az éjszakai, illetve a földi célpontok elleni kiképzés további két évet igényel. Erre a harcászati felkészítésre jelenleg az alakulatnál kerül sor. Az egyik oktató megfogalmazása szerint: „Jelentős nyomás nehezedik a századra, hiszen a kiképzésen túl a műveleti feladatokat is végre kell hajtani.”

„Alakulatunk fő feladata a légvédelem, illetve a földi csapásmérés.” - folytatta a bázis parancsnoka. „Elsősorban az elfogásokat gyakoroljuk és minden egyes nap akár három MiG-29-esünk is készültségben áll. Példaként említhető, hogy 2016-ban tizenhat éles riasztásunk volt, leginkább a konfliktuszónákban. Amennyiben szükség van rá, gépeink hat percen belül a levegőbe emelkedhetnek. A Szu-25-ösökkel is együtt tudunk működni, olyankor zömmel járőrözést végzünk. A kiképzési feladatokra általában a saját légierőn belül kerül sor, a nemzetközi gyakorlatokra csak az utóbbi néhány évben helyeztünk nagyobb hangsúlyt.” - összegezte Rustamov ezredes. Törökország és Azerbajdzsán együttműködése 1992-ig nyúlik vissza, amikor egy katonai kiképzésről szóló megállapodás került aláírásra. Azóta mindkét nemzet szorosabb kapcsolatban van egymással, rendszeresen rendeznek közös gyakorlatokat. Az éves „TurAz Tahini” során az azeri MiG-29-esek, Szu-25-ösök és Mi-17-esek a Konya légi bázison közös felkészítést végeznek a török légierővel. A legutóbbi ilyen eseményre 2017 szeptemberében viszont már a tagijevi repülőtéren került sor.

A TurAz gyakorlatok elősegítik a török, illetve az azeri légierő közötti együttműködést. A felkészítések eredményeképpen utóbbi jelentősen növelhette a harcászati képességeit, például a repülőtéri érkezési és indulási eljárások, illetve az ILS műszeres leszállító rendszerek tekintetében. Bár az azeri pilóták többsége a helyi katonai repülő főiskolán tanul, néhányuk a törökországi Cigli légibázison található akadémiára jár. „A végső cél az, hogy kellően felkészüljünk a törökországi Anatolian Eagle gyakorlatsorozathoz történő csatlakozásra.” - magyarázta Rustanov ezredes, hozzátéve, hogy jelenleg két MiG-29-es tapasztalatszerzésként éppen a pakisztáni légierő vadászgépeivel gyakorol. „Bár a MiG-29Sz összemérhető a JF-17-tel, mi már a következő lépést vizsgáljuk, azaz egy új típus beszerzését.” - mondta a bázis parancsnoka.

A legnagyobb méretű repülő alakulat a Kala légi bázison települ. Utóbbi jelentős beruházások helyszíne, karbantartásra, illetve a helikopterek tárolására egy nagyméretű hangárt is építettek. A létesítményt 2018 márciusában adták át és részét képezi az azeri légierő modernizációjának. A helikopteres csapatok leginkább a Hind különböző verzióit használják: a Mi-24V/P, a Mi-35M és a Mi-24G Super Hind típusokat. A Mi-17-1V flotta kettős célt szolgál: egyrészt légi roham, illetve könnyű támadó feladatokra, másrészt a klasszikus szállításra alkalmazzák. Előbbihez többféle fegyverrel is felszerelhető, például a Lahat (Égi Nyíl) modern, kisméretű lézerirányítású rakétával. Az eszköz számos különböző célpont ellen hatékony, a szárazföldön, illetve a vízen találhatók mellett például a helikopterek ellen is. A 8 km hatótávolságú Lahat igen pontos mozgásban lévő célpontok esetében is. A fegyvert az izraeli IAI cég fejlesztette ki és az azeri légierő két éve alkalmazza, rendszeresítésére az Elbit révén került sor. Azerbajdzsán egyébként az első üzemeltetője a rendszernek, amelyet csak a Mi-17-eseken használnak. Ezzel szemben a Baryer már mindkét típuson hadrendben áll, ezt a rakétát a Luchs cég fejlesztette ki. A rendszer első vásárlója egyébként pont az azeri légierő volt. A Lahattal egyidőben a Spike ER nagy távolságú fegyvert is megvásárolták, amelyet a szállító helikoptereken is rendszeresítettek.

A Mi-24V flotta modernizációjára 2003 második negyedévében került sor. A második századnál kilenc ilyen gép szolgál, 2013-ban pedig ugyanannyit a Mi-24G Super Hind szintre módosítottak a Geca program keretében, az elnevezés az éjszakai képességekre utal. A továbbfejlesztést az Advanced Technologies and Engineering (ATE) végezte az ukrán Aviakon vállalat és a kijevi Luch tervező iroda bevonásával. Az azeri Mi-24G az ATE cég Super Hind Mk4 termékén nyugszik. A Denel Rooivalk harci helikopterről származó berendezések közé bevetési számítógép, navigációs rendszer, NVG éjjellátó, lézer távolságmérő, Kentron Cumulus Argos 550 stabilizált többfunkciós célzóberendezés és kamerákkal, illetve infravörös eszközzel ellátott felderítő rendszer tartozik. A beépített berendezések könnyebbek a korábbiaknál. A gép orrát átalakították és a kilátáson is javítottak, a pilótafülkébe pedig két darab 6x8 inch méretű többfunkciós kijelzőt, illetve doppler GPS berendezést is beépítettek. A Denel cég komplex érzékelő és tűzvezető rendszere teljeskörű éjszakai, illetve bonyolult idős képességet biztosít. A Super Hind fegyverzetébe egy GI-2 Vector gépágyú is tartozik, melyet HUD-ról vagy sisakcélzóról lehet vezérelni. A modernizáció ellenére egyelőre a 80 mm űrméretű Sz-8 nem irányított rakéták is hadrendben maradtak.

A kilenc darab Mi-24G 2014-től kezdve három éven át üzemelt, ám most nagyjavításra várnak, amire a tervek szerint rövidesen sor kerül. A Paramount Group nevű cégcsoport még 2014-ben szerződést kötött az azeri Air Tech Services vállalattal, ennek eredményeképpen létrejött a Paramount Aerospace Azerbaijan, amely merev- és forgószárnyas repülőeszközök felújításával és modernizációjával is foglalkozik. Ez alapján a Mi-24G flotta nagyjavítása is megoldható lenne. A Hind flotta gerincét a Mi-35M alkotja, amelyből 2010-ben 24 darabot rendeltek, a gépeket 2014 januárjában szállították le. A helikoptereket a szerző 2018 májusában a Kala légi bázison maga is láthatta. A Mi-35M az előd Mi-24V-hez képest jelentős továbbfejlesztésen esett át. A forgószárny-rendszer a Mi-28-ról származik és a farok-légcsavar már X elrendezésű. Az üvegszál anyagú lapátok új aerodinamikai profillal rendelkeznek, a típust modernebb hajtóművekkel szerelték fel. A szárnycsonkokat a súlycsökkentés érdekében megrövidítették. A Mi-35M futóműve immár nem behúzható kivitelű, ami szintén az üres tömeg lefaragását szolgálja. Ahogy azt az egyik pilóta megfogalmazta: „A Mi-35 olyan nehéz, mint egy medve - szóval megpróbáljuk könnyebbé tenni, hogy magunkkal vihessük.” A típus NVG-vel, IRTV-445MGH infravörös hőképalkotós TV kamerával felszerelt szenzortoronnyal és új önvédelmi berendezésekkel rendelkezik.

A fegyverzetbe Ataka-V és Sturm-V páncéltörő eszközök, 80 mm-es Sz-8 nem irányított rakéták tartoznak. A fegyverzet beépített kétcsövű 23 mm-es GSh-231 gépágyú, 7,62 mm-es 9-A-622 és 12,7 mm-es 9-A-629 géppuskák, illetve 30 mm űrméretű 9-A-800 gránátvetők egészíthetik ki. A Mi-35 ezenkívül 20 és 500 kg közötti tömegű bombák hordozására is alkalmas. Minden esetben két Mi-24V/Mi-35M légvédelmi készültségben van, a riasztástól számítva 8 percen belül képesek felszállni.

2018 márciusában egy ötödik, Bell 412 gépekkel felszerelt század is hadrafoghatóvá vált, amely különleges műveleti feladatokkal foglalkozik. A három példányt 2016-ban Kanadából vásárolták. „A pilóták 2018 januárjában vettek részt a kéthónapos tanfolyamon, amely a „train the trainer” (képezd a kiképzőt) jegyében történt. A helikopterek mellé még egy-egy Bell 401-est és MD-530-ast is beszereztek, az összes gép fekete festést kapott. „Mivel a hajózók átképzése még nem történt meg, ez a két típus még nem érte el a hadrafoghatóságot.” - mondta Zaur Agajev őrnagy, a különleges műveleti század pilótája. ő maga egyébként a török légierő akadémiáján végzett és az alegység egyik oktatója. Egy társa jelenleg Pakisztánban van, belőle Bell 412 oktató lesz. A kalai bázisparancsnok szerint: „Jelenleg arra összpontosítunk, hogy két Mi-17-esünk képessé váljon a NATO hadműveleti eljárásokra. Reményeink szerint 2019-ben csatlakozhatunk a szövetség hadgyakorlatához, amin megtapasztalhatjuk, mit érünk és a saját tudásunkat is megoszthatjuk másokkal.”

Interjú Tahirov vezérőrnaggyal, a védelmi miniszter helyettesével, aki egyben a légierő parancsnoka is

Háttér: Tahirov Ramiz Firudin 1966-ban született a Szovjetunióban, Vlagyikavkazban. 1983-ban a Jamshid Nakchivanski katonai középiskolában végzett, majd a kijevi légvédelmi és rakétatechnikai főiskolára járt. 2006-ban kiváló eredménnyel diplomázott az azeri államigazgatási egyetemen. 1988 és 1992 között a szovjet haderőben szolgált, konkrétan a szárazföldi csapatok légvédelmi akadémiáján. 2002-ig az azeri fegyveres erők állományában tevékenykedett, majd 2013-ig a köztársaság elnök segédtisztjének helyettese volt. A vezérőrnagy az országának területi integritásáért folytatott harcokban is részt vett, a "Hazáért", a "Kimagasló Katonai Szolgálatért" és a "Haza Kimagasló Szolgálatáért" érdemrendeket is megkapta. Védelmi miniszter-helyettessé, egyben a légierő parancsnokává 2014 májusában nevezték ki.

Vezérőrnagy úr, milyen terveik vannak a légierő fejlesztéseivel kapcsolatban?

Jelenleg a légierő jelentős átszervezésének közepén vagyunk. Egy-két éven belül egy új támaszpontot szeretnénk létrehozni a dallari repülőtéren, amely kiképző bázisként funkcionálna. Rájöttünk arra, hogy a növendékek oktatása nem megfelelő egy harci alakulatnál. Dallar fejlesztéséért az INDRA, illetve a Thales cégek állnak versenyben egymással, remélhetőleg nemsokára kihirdethetjük a győztest. A munkálatok nemcsak a felszállópályára vonatkoznak, hanem az épületekre, sőt egy kiképző központra is. A cél az, hogy magasabb szakmai szintre léphessünk és továbbfejlesszük a növendékek képzési rendszerét. Ahhoz hogy ezt elérhessük, mind Törökországból, mind Pakisztánból jelentős segítséget kapunk, hiszen mindkettő jelentős tapasztalatokkal rendelkezik a saját repülőtiszti iskolájának üzemeltetésében. Ezenkívül új technológiákat is be szeretnénk vezetni annak érdekében, hogy megváltoztassuk az eljárásainkat.

A jelenlegi repülő eszközöket milyen új típusok követhetik majd?

A repülő iskolával kapcsolatos terveink eredményeképpen tíz darab Super Mushak oktatógépet szerzünk be Pakisztánból. Ezek 2018 folyamán kerültek leszállításra és a dallari áttelepülésig a kurdamiri kiképző központban szolgálnak majd. Az új típus rendszeresítésének érdekében az oktatók éppen Pakisztánban vannak átképzésen, a tervek szerint a légierő főiskoláján a másodéves hallgatók fogják repülni. A Hürkus-B turbólégcsavaros oktatógép irányába szintén érdeklődünk, amelyet a Turkish Aerospace Industries (TAI) fejleszt. Az öregedő L-39 leváltására a Leonardo cég M-346 platformja szolgál majd. A konkrét döntés egyelőre még nem született meg, de a gépet már összehasonlítottuk a Jak-130-al és az M-346 lenne a legmegfelelőbb számunkra. A MiG-29 és a Szu-25 az 1970-es évekből származó platform, így az ötödik generációs oktatógép rendszeresítése egy technológiai ugrást fog jelenteni. A MiG-29 jövőjével, illetve a JF-17 esetleges rendszeresítésével kapcsolatban jelenleg még nincsen semmilyen döntés, valószínűleg megvárjuk az M-346 beszerzésének végét.

A helikopterek nagyjavításával kapcsolatban már megállapodtunk a Paramount Group cégcsoporttal. Amint a mérnökök megérkeznek a kalai bázisra, meg is kezdik tevékenységüket. A TAI T-129 ATAK helikopter irányába szintén érdeklődünk. Erről részletekkel még nem tudok szolgálni, jelenleg még a török fegyveres erők igényeit elégítik ki, a külföldi megrendelők számára csak ezután kezdik meg az ATAK gyártását. A típus rendszeresítésének ötlete egyrészt a kivonandó helikopterek pótlásából, másrészt újabb századok létrehozásának igényéből származik.

Mi a helyzet a régión belüli együttműködésekkel?

Az 1990-es évek eleje óta jelentősnek mondható kapcsolataink vannak Törökországgal. Emellett Azerbajdzsán, Grúzia és Törökország tekintetében egy „háromszög” is létezik. A három nemzet rendszeresen megvitatja a felmerülő témákat, igaz Grúzia nem szokott részt venni a közös gyakorlatokon. A közös tevékenység eredményeképpen a tanulási képességeink javultak, sőt a katonai műveletek során már a saját tapasztalatainkat is át tudjuk adni. Mindez nagyon fontos, hiszen az ismereteink bővítése, illetve egy professzionális gondolkodásmód kialakítása létfontosságú a számunkra. Mindebben a török légierő igen fontos szerepet játszik. Legutóbb 2017 szeptemberében látogattak el hozzánk, a távlati célt pedig az Anatolian Eagle nemzetközi gyakorlathoz történő csatlakozás jelenti.

Forrás: http://aranysas.hu/