A II. világháború alatt a Messerschmitt Me 328-at eredetileg parazita vadásznak tervezték. A repülőgépet a Luftwaffe bombázó kötelékeinek védelmére kívánták alkalmazni. A típust Me 264 vagy Heinkel He 177 típusú bombázók hordozták és a levegőben az anyagépről indították volna (innen a találó parazita elnevezés), majd a küldetés befejezése után vitorlázva jutott vissza támaszpontjára. Ismerkedjünk meg ezzel a különleges repülés- és technikatörténeti érdekességgel.
E repülőgép fejlesztése azonban egyrészt nagyon elhúzódott, másrészt több feladatkörben való alkalmazása – pl.: pontvédelmi elfogóvadász, tengeralattjáróról üzemeltetett- és vadászbombázó – is felmerült. A háború végén a tervet ismét elővették, de a repülőgép az újabb elvárások áldozata lett, mivel a kijelölt céloknak egyszerüen már nem tudott megfelelni.A kísérővadász ötlete 1941 júliusában született, majd ezt követően a Messerschmitt cég tervezőirodájában megkezdték létrehozását. 1942 márciusában azonban a „Reichsluftfahrtministerium” (Birodalmi Légügyi Minisztérium, továbbiakban RLM) utasítást adott az Argus lüktető sugárhajtómüvel hatféle – 3 vadász és 3 bombázó – változat elkészítésére. Ez utóbbi szériákat már pontcélok leküzdésére szánták. A terv ekkor kapta a végleges Me 328 jelölést.
A Messerschmitt Me 328 felszállása ledobható futómüvel
1943 elején a Messerschmitt AG és a „Deutsche Forschungsanstalt für Segelflug” (azaz Német Vitorlázórepülési Kutatóintézet, továbbiakban DFS) közösen folytatta a fejlesztést. A DFS irányítása alatt szélcsatornában vizsgálták a repülőgép aerodinamikai tulajdonságait hajtómüvekkel és azok nélkül. A legfőbb célkitüzés ekkor már az egyszerüség, kicsi tömeg, alacsony ár voltak, ezért a gyors sorozatgyártás érdekében a már rendszeresített Messerschmitt modellek alkatrészeit is felhasználták a prototípus elkészítésénél. Így 1943 májusában a darmstadti Jacob Schweyer GmbH-nél (Kft) megkezdték a Me 328 B sorozatgyártásának előkészítését. Ezt a munkát Rudolf Seitz okleveles mérnök irányította Prager és Mende, továbbá Kaiser mérnökök bevonásával. Az előkészületek elég jól haladtak, amikor váratlanul 1943. szeptember 3-án az egész programot átmenetileg leállították. Végül a tervező cég – a Messerschmitt – nagy befolyásával meggyőzte az RLM-et, hogy 1944 áprilisában legalább a „Schnellbomber” – azaz gyorsbombázó – változatokat folytathassák.Eközben a DFS-nél elkészült az első hajtómü nélküli vitorlázó prototípus – a Me 328 V1 – melyet az úgynevezett „Mistel” (fagyöngy) – azaz fiahordó – kísérletekre használtak. Ehhez átalakítottak egy Dornier Do 217 E-2 bombázót hordozógéppé, majd 1943 őszén megkezdték az első berepüléseket. Ez a vadász modell ekkor kapta a hivatalos Me 328 A típusjelzést. A V1, V2 és V3 hajtómü nélküli (vitorlázó) prototípusok a DFS-nél készültek, míg további 7-et (V4-től V10-ig) már hajtómüvel szerelve a Jacob Schweyer Vitorlázó-repülőgépgyár épített meg. A V2 és V3 rövidebb fesztávolságú szárnyakat kapott és ezek lettek a bombázó mintapéldányok. A siklórepülések alatt e repülőgépek alacsony magasságban jó repülési tulajdonságokat mutattak. 1944 tavaszán a híres pilótanő Hanna Reitsch teljes berepülési programot végzett e prototípusokkal. A stabilitási képességek mellett, kidolgozta a 3000 és 6000 m közötti legideálisabb légi-indításokat és külön vizsgálta a leszállásokat.
A vitorlázó V1 prototípus
Ugyanakkor a 2 db Argus As 014 lüktető sugárhajtómüvel, melyet a repülőgép törzsvégébe szereltek fel, megkezdődtek a berepülések is. Ezt a hajtómüvet egyébként a pilóta nélküli, úgynevezett V1 (ebben az esetben „Vergeltungswaffe 1”, azaz egyes számú megtorlófegyver) szárnyas-bombához már rendszeresítették. E próbarepülések során derült fény a hajtómüvek által előidézett erős vibrációkra, melyek a Me 328 könnyü faszerkezetét nagymértékben károsították. Ezzel magyarázható, hogy a repülési kísérletek alatt két prototípus is megsemmisült. A hibát úgy próbálták elhárítani, hogy a szárnyak alá helyezték át a hajtómüveket. A problémák azonban továbbra sem szüntek meg, leküzdésük megoldhatatlannak bizonyult, így aztán a repülőgép sorozatgyártási tervét 1944 nyarán végleg feladták. Az elkészült példányokkal a kísérletek során nemcsak légi indításokat végeztek, hanem kipróbálták ledobható futómüvekkel, katapultálták – a V1 szárnyas-bombához rendszeresített hasonló – indító sínről, sőt tengeralattjáróról is.
Az Me 328 A típuson később a szárnyak alá helyezték a hajtómüveket
A prototípusokon kívül a Me 328-nak számos változata készült el. Az A-1, A-2 és A-3 vadász modellek mellett a bombázó Me 328 B-0/B-1 típussal is végeztek kísérleteket, amelyet egy 500 kg-os bomba hordozására szántak. Továbbá a B-2-őt 1000 kg, a B-3-at 1400 kg bombával tervezték, ám ezek már nem épültek meg. Csak úgy, mint a 900 kg tolóerejü Jumo 004 gázturbinás sugárhajtómüvel elképzelt C-széria. Sőt 1944-ben felvetődött még a repülőgép orr-részében elhelyezett 1000 kg tömegü robbanóanyaggal feltöltött pilóta vezette szárnyas-bomba ötlete is, mellyel az 5/KG 200 (Leonidas Staffelt) – azaz a 200. bombázó ezred 5. (Leonidas nevü) századát – akarták felfegyverezni. De végül ezt a változatot is törölték, mert ebben az időben a már jobb teljesítményü Fieseler Fi 103 A1 „Reichenberg” egyértelmüen előnyt élvezett vele szemben.
A Messerscmitt Me 238 V1, V2, V3, A-1 és B-0/B-1 müszaki adatainak összehasonlító táblázata
Típus
V1
V2, V3
A-1
B-0/B-1
Hajtómü
--
2 db As 014 egyenként 300 kg tolóerővel2 db As 014 egyenként 300 kg tolóerővel
Fesztávolság
8,53 m4,57 m
6,40 m6,90 m (11.00 m)
Hosszúság
6,974 m7,05 m
6,83 m (8,63 m)7,17 m (9,20 m)
Magasság
1,60 m1,60 m
1,60 m (2,10 m)1,60 m (2,50m, 3,60m)
Üres tömeg
--
1542 kg1840 kg
Feltöltve
--
2185 kg (2674 kg)2695 kg
Maximális sebesség
399 km/h-
755 km/h680 km/h (805 km/h)
Hatótávolság
--
565 km (700 km)(1638 km póttankkal)485 km (600 km)
Csúcsmagasság
--
9300 m9300 m
Fegyverzet
--
2 db MG 17 és2 db MG FF vagy2 db MG 1512 db MG 17 és2 db MG FF,1 db 500 kg-os vagy4 db 50 kg-os bomba
Megjegyzés:1. A zárójelben található adatok a felhasznált irodalomban szereplő eltérésekből adódnak.2. Az MG 17 géppuska 7,92 mm-es volt.3. Az MGFF és MG 151 gépágyúk 20 mm-esek.4. A gépágyúkat a repülőgép szárnya alá, a géppuskákat a törzsbe építették.
Az Me 328 B háromnézeti ábrája
Felhasznált irodalom:- Walter Schick – Ingolf Meyer: Luftwaffe Secret Projekts. Fighters 1939-1945. Midland Publishing Limited, 1997.- J. Miranda – P. Mercado: Secret Wonder Weapons of the Third Reich. German Missiles 1934-1945. Schiffer Military History Book, Antglen, PA 1996.- Bill Gunston: A második világháború repülőgépei. Kossuth Könyvkiadó, 1995.- Kenneth Munson: a II. világháború repülőgépei. Müszaki Könyvkiadó, Budapest, 1994.- www.encyclopedia.thefreedictionary.com/Messerschmitt%20Me%20264-25k- www.tanks45.tripod.com/Jets45/Histories/Me328/Me-P.1073.htm- www.warbirdsresourcegroup.org/LRG/me328.html - 5k- www.luftarchiv.de/flugzeuge/messerschmitt/me328.htm - 12k
Fotó dokumentáció forrása:- www.encyclopedia.thefreedictionary.com/Messerschmitt%20Me%20264-25k- www.tanks45.tripod.com/Jets45/Histories/Me328/Me-P.1073.htm- www.warbirdsresourcegroup.org/LRG/me328.html - 5k- www.luftarchiv.de/flugzeuge/messerschmitt/me328.htm - 12k
Év végi kötelékrepülést hajtottak végre az MH vitéz Szentgyörgyi Dezső 101. Repülődandár pilótái tíz JAS-39 Gripen vadászgéppel. A kötelék gépei közül nyolc kiképzési repülést hajtott végre, és hozzájuk csatlakozott a készültségi géppár is.
Amennyiben feliratkozik alkalmi hírlevelünkre, postafiókjába küldjük a legfrissebb híreket!
E-mail cím:
Megszólítás:
A hírlevél feliratkozáshoz el kell fogadni a feltételeket.