A kínai Chengdu J-10 színre lép

Kína fellebbentette a titok fátylát Chengdu J-10-es vadászgépéről, amely az ország első negyedik generációs harci repülőgépe lehet.

Azonban a Shenyang vágya, hogy arra koncentrálhasson, ami végül a J-8-as vadász lett, arra kényszerítette a céget, hogy 1969-ben átpasszolják a J-9-est a Chengdunak. Ez egy 13 tonnás, 2,5 Mach sebességü, kacsa elrendezésü vadászgép volt, amely nagyon hasonlított a Saab JA-37 Viggenhez. A gépet kezdetleges fly-by-wire kormányvezérlő rendszerrel tervezték és a jobb le- és felszállási jellemzők érdekében kacsa vezérsíkkal látták el, míg a hatékony deltaszárny jobb manőverező képességet biztosított. A J-9 azonban soha nem jutott túl a szélcsatorna teszteken és az 1970-es évek végére a pénzhiány, a felmerülő technikai problémák megoldásának képtelensége valamint amiatt, hogy a Chengdu inkább új J-7 (Mig-21 Fishbed) változatok fejlesztésére összpontosított, a program befejeződött. Az ezt követő J-10 program az 1980-as években indult válaszként az új negyedik generációs szovjet Mig és Szuhoj harci repülőgépekre. Megőrizték a J-9 kacsa elrendezését, bár a Szovjetunió bukását követően a katonai prioritások lejjebb sorolása következtében megváltozott katonai követelmények arra kényszerítették a kínai vezetést, hogy a fejlesztés periódusát növelje. A követelmények szintén eltolódtak a légifölény vadász hangsúlyáról a többfeladatú vadász irányába, hogy egy géppel helyettesíthessék a Shenyang J-6-ost (Mig-19 Farmert), a Xian Q-5 Fantant és a J-7est.

Az 1990-es évek során a J-10 számos spekuláció és intrika forrása volt, mivel Washington megpróbálta felvenni a versenyt a j-10 új szövetségesével, Izraellel. Azt követően, hogy a Reagen kormányzat 1988-ban beszüntette az izraeli Lavi vadászgép fejlesztésének pénzügyi támogatását, kikényszerítve a program törlését, Izrael azonnal felajánlotta annak fejlesztési eredményeit Kínának. A 90-es évek elején az Egyesült Államok kínai disszidensektől megszerezte a gép korai tervezési adatait. Ennek alapján napvilágot láttak egy kacsa elrendezésü vadászgépről készült fantomképek, melyek a Lavi és a Lockheed-Martin F-16 elemeit tartalmazták. Kína azonban fokozta a zavart azzal, hogy olyan fényképeket közölt, amelyeken a Kínai Kommunista Párt vezetőinek társaságában két J-10-es modell látható. 1996-ban egy fotó jelent meg egy kacsa vezérsíkkal rendelkező vadászgépről a politbüró keményvonalas tagjaként ismert Li Peng társaságában. Ennek a modellnek a függőleges vezérsíkja közel megegyezett a Laviéval, de a törzse és a szárnya teljesen különbözött. A fényképet állítólag 1990-ben készítették és taiwani ügynökök hozták nyilvánosságra. 2000 elején egy másik fotó jelent meg egy Hong Kong-i kiadványban egy eltérő J-10 modellről Li Ruihuannal a politikai vezetés tagjával. Ez a példány is kacsa elrendezésü volt, de különbözött a függőleges vezérsíkja és kettősnyilazású, kisebb nyilazásiszögü deltaszárnnyal rendelkezett.

Ma már ismert, hogy a prototípus 1998-bam nyerte el végső formáját és első felszállását még az év március 23-án hajtotta végre. Az amerikai hírszerző szolgálatok, és feltehetően szövetségeseik, azóta kísérik figyelemmel a J-10-est. A közvélemény elé azonban csak 2001 januárjában került, amikor egy nem hivatalos, elmosódott fotó jelent meg róla az Interneten. Az azt követő hónapokban számos fénykép jelent meg, amelyek repülés közben mutatják a gépet és ez év januárjától közeli felvételek is napvilágot láttak. Ennek következtében számos kínai Internetes „kiszivárogtatót” letartóztattak. Bár nemrégiben spekulációk jelentek meg arról, hogy a J-10 esetleg látható lesz a novemberi Zuhai Air Show-n, melynek segítségével a fényképek és további adatok tükrében egy teljesebb elemzés válik lehetővé.

Izraeli befolyás A 2201 eleji fényképeken egy F-16 méretü, kacsa elrendezésü a Lavihoz hasonló, de nem ugyanolyan vadász látható. A J-10 külső hasonlósága a Lavihoz nyilvánvaló a középen elhelyezkedő kacsa vezérsík alakjából, a szárny és az alsó pótvezérsíkok elhelyezkedésének arányából, valamint a szárnytő kialakításából. AJ-10 azonban nagyobb méretü, mint a Lavi és hagyományos, egyenes kilépő-élü deltaszárnnyal rendelkezik, melynek végén nem találhatók rakétaindítók. A J-10 függőleges vezérsíkja szélesebb, mint a Lavié és a törzs alján található szívócsatorna inkább négyszögletes kialakítású szemben a Laviéval, vagy az F-16-ossal, amelyeknek félkör alakú.

Kínai Internet források szerint a sorozatgyártott gépnek valószínüleg tizenegy fegyverzet függesztési pontja lesz, öt a törzs, hat pedig a szárny alatt, bár a prototípusokon csak egy törzsalatti függesztési pont látható. Egyéb izraeli befolyás nem látható a repülőgépen. Az amerikai hírszerző szolgálatok úgy tudják, hogy a gépen az F-16-ostól származó kompozit anyagok, repülésvezérlő rendszer technológiai elemei és avionikai rendszerek is találhatók, melyeket az izraeliek adtak el Kínának. A korai fly-by-wire repülési teszteket egy átalakított J-6-ossal hajtották végre a Kínai Tesztrepülési intézetben. Viszont a Chengdunak nehézségei támadtak a J-10 elektronikus kormányvezérlő rendszerével, ami állítólag az egyik prototípus katasztrófáját is okozta. A 90-es évek elejétől Pakisztán állítólag lehetőséget biztosít Kína számára, hogy hozzáférjen F-16-osaihoz, lehetővé téve, hogy adatbázist hozzon létre, amely valószínüleg szintén a J-10 programot segíti.

Kínai források szerint a pilótafülkét három többfunkciós kijelző és egy holografikus HUD uralja, mely nagyon hasonló a Lavihoz. A J-10-esen állítólag sisakkijelző rendszert is alkalmaznak.Ez a furcsa kinézetü Louyang sisakkijelző rendszer lehet, amelyet már röviden bemutattak a legutóbbi Zuhai Air Show-n 2000 novemberében. Egy taiwani állítás szerint ez az izraeli Elbit sisakkijelző rendszer egy változata lehet. A kis-magasságú precíziós csapásmérő bevetéseket egy FLIR (Forward Looking Infrared) és lézeres célmegjelölő konténer fogja segíteni, amit valószínüleg egy a törzs mellső része alatti függesztési pontra lehet majd rögzíteni. Az 1998-as Zuhai Air Shown-n egy az izraeli Litening-hez hasonló kompakt kínai célmegjelölő konténer már látható volt.

Orosz hozzájárulás

A J-10 első lokátora az orosz Fazotron Zemcsug többüzemmódú fedélzeti lokátor volt, amely orosz források szerint a J-8IIC többfunkciós vadászgép Zsuk-M lokátorának egy változata. Taiwani források szerint a J-10 lokátora a Fazotron Zsuk 10 PD lehet, amelynek hatótávolsága 160km és egyidejüleg 10-15 célt képes követni, melyből 4-6 célt jelenít meg. Más jelentések szerint Izrael felajánlotta az Elta EL/M-2035 fedélzeti lokátort, bár ennek alkalmazása kevésbé valószínü. A jövő J-10-ese valószínüleg egy kínai többfunkciós lokátorral fog rendelkezni.

Kína másik régóta tartó problémája, hogy nem képes megfelelő hajtómü gyártására. Ezért a J-10 hajtómüvének a 125kN tolóerejü Szaturn/Ljuka AL-31FN egyik változatát választották. Ez annyiban különbözik a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg Légiereje Szu-27-esenek hajtómüvétől, hogy a segédberendezés meghajtás ház a hajtómü aljára került. Az új erőforrás megfelelő tolóerőt biztosít a 90-es években áttervezett repülőgépnek. A 2001-es Párizsi Légiszalonon kínai tisztviselők nyilvánosságra hozták, hogy 300 AL-31FN hajtómüvet szándékoznak beszerezni a J-10-esek számára.

Az első J-10-esek fegyverzeti rendszereiben szintén kínai, orosz és izraeli fegyverek fognak dominálni. Közel légiharcra a PL-8-ast fogja hordozni, ami az izraeli Pyton-3 másolata, valamint a PL-9-est, ami szintén a Pyton-3-on és az orosz Vimpel R-73-on alapul. Ezeket a rakétákat nagy eltérési szöggel is lehet indítani. Közepes hatótávolságú légiharcban a hazai PL-11-est és a jövőben a Vimpel R-77-est fogják alkalmazni. Csapásmérő bevetéseken szabadesésü és lézervezérlésü bombákat, valamint kínai fejlesztésü irányított rakétákat hordozhat, mint a C-801/802 és azok változatai. A J-10 az új torlósugárhajtómüves támadó rakétát is alkalmazhatja, melyet a 2000-es Zuhai Air Show-n mutattak be, vagy az orosz Vimpel Kh-31P torló-sugárhajtómüves lokátor elleni rakéta közösen gyártott változatát.

Változó doktrína

A J-10-es hosszúra nyúlt fejlesztésének kedvező eredménye is van, nevezetesen, hogy a repülőgépet hozzá lehet igazítani a Kínai Légierő változó követelményeihez. A J-10 egy a Szovjetunió ellen irányuló elfogó- és légifölény vadászból fejlődött egy többfeladatú vadásszá, amelynek feladata, hogy összfegyvernemi müveletek során, új doktrínájában a csúcs-technikát is alkalmazva kikényszerítse az újraegyesítést Taiwannal.

Egy Taiwan elleni hadmüvelet forgatókönyve szerint a J-10 kiegészítené a Kínai Légierő többi többfeladatú harcigépét, mint például a Szu-30MKK-t, a Shenyang J-8IIC-t és a Xhian JH-7-est a támadó csapásmérő bevetéseken. Emellett kiegészítené a Szu-27 és J-8II vadászokat a csapásmérő müveletek légifedezetének biztosításában, amit orosz gyártmányú Berijev A-50E légtérellenőrző (AWACS) és egyéb repülőgépek támogatnának. Más felől ezek koordinálnák a ballisztikus rakétákat, a robotrepülőgépeket, az információs hadviselést és a különleges erők müveleteit is.

A sisakcélzóval vezérelt rakéták feltételezett használatával a J-10-nek előnye lesz a taiwani vadászokkal szemben, melyek néhány évig valószínüleg semmilyen sisakcélzó rendszerrel nem fognak rendelkezni. Az orosz passzív lokátoros önirányítású R-77 rakétával, vagy az új 1996-ban nyilvánosságra került, az AMR-1-en alapuló, PRC közepes hatótávolságú passzív lokátoros önirányítású rakétával felfegyverzett J-10 összevethető ellenfél lehet az AIM-120 AMRAAM-mel felszerelt taiwani és amerikai vadászgépekkel. A feltételezett 9g megengedett túlterhelésével a J-10 manőverező képessége is vetekedhet az F-16-oséval.

Még nem tudni, hogy hány J-10 fog szolgálatba állni a Kínai Légierőnél. Eddig valószínüleg 6-10 prototípus épült. Feltételezések szerint 2005-ig mintegy 30 példány épülhet és amerikai becslések szerint a végső gyártási szám, elérheti az 500-at. Azonban a J-10 költségei és a külföldi részegységekkel felmerülő komplikációk akadályozhatják a gyártást ilyen nagy példányszámban. A J-10-nek a nemrégiben beszerzett orosz Szu-27 és Szu-30MKK harcigépekkel szemben is bizonyítania kell. Emellett a Kínai Légierő jelenleg is folytatja a J-8II egy új, többfeladatú változatának építését (talán, mert a J-10 fejlesztése nem elég gyors). Kb. 100 darab készül a Shenyang J-8II legújabb változatából.

Külföldi értékesítés

A J-10 piacra dobása valószínüleg a hazai fejlesztésü, 120kN tolóerejü WP-15 (Wopen) kétáramú sugárhajtómü sikerétől függ. Bár ennek tolóereje kisebb, mint az AL-31F-é, de ez bizonyítaná Kína jelentős fejlődését. Az egyik első lehetséges vásárló, Thaiföld légierejének parancsnoka már 1997-ben megismerkedhetett a J-10-zel, amiről nagy elismeréssel beszélt. Pakisztán a másik potenciális vevő és sikerekre számíthatnak Afrikában, valamint Latin Amerikában is. Bár Irán is lehetséges vásárlónak számít, Izrael valószínüleg ki fogja csikarni, hogy korábbi technikai segítsége ellenében Kína ne értékesítse a típust a Közel-Keleten

A Chengdu J10 adatai

A gép hossza 14, 5 m

A gép fesztávolsága 8, 78m

A gép tömege 19227kg

A hajtómü típusa AL-31F (125kN) vagy WP-15 (120kN)

A gép max. sebessége 2 Mach

A gép csúcsmagassága 18000m

Maximális túlterhelés 9g

Felszállási út hossz 350m

Üzemanyag mennyiség 3715liter

Avionikai berendezései: Többüzemmódú lokátor, FLIR, HUD, MFD, HOTAS, sisakcélzó

Fegyverzet

23mm-es gépágyú; PL-5, PL-8, PL-9, PL-11, R-73, R-77 légiharc rakéták; hagyományos és lézervezérlésü bombák; Kh-31P, C-801/802 levegő-föld rakéták

Különböző mértékben ugyan, de a J-10 versenyezni fog más Chengdu gyártmányokkal is, mint például az FC-1, a J-7MF és a J-7MG. A J-10 többe fog ugyan kerülni, de koránt sem annyira, mint nyugati versenytársai az Eurofighter, a Gripen, a Rafale, az F-16 valamint az F/A-18 és talán még a Míg-29-essel is versenyképes lehet. Kína hajlandósága, hogy „baráti árat” ajánljon, azt jelenti, hogy több ország is hozzáférhet ehhez a többcélú vadászhoz. A jövőre való tekintettel a Chengdu áttekinti a J-10 modernizálásának lehetőségeit is. Ez magában foglalja a tolóerő vektoros hajtómü alkalmazását, aminek prototípusáról készült fénykép már látható volt a 2000-es Zhuhai Air Show-n, de amiről kínai illetékesek megtagadták, hogy nyilatkozzanak. Szintén áttekintik egy fázisvezérelt lokátor alkalmazásának lehetőségét, ami lehet orosz modell vagy egy új kínai lokátor, ami feltehetően külföldi információkon alapul. Az is valószínü, hogy a jövőben radar abszorbens anyagokat is fognak alkalmazni a J-10-esen, ha csak már most nem használnak kínai fejlesztésü lokátor sugár elnyelő festéket.

A Kínai Haditengerészet is igényt tarthat a J-10 haditengerészeti változatára, amennyiben megvalósul régi álmuk, és szert tesznek nagy méretü repülőgép hordozókra. 1997-ben az Egyesült Államok haditengerészeti hírszerzésének egy elemzése szerint elképzelhető, hogy a J-10 egy kéthajtómüves változatát fejlesztik ki erre a célra. Ebbe a gépbe a Klimov RD-33 hajtómüvet építenék, bár az AL-31 egy erősebb változata, mint például az AL-41, is szóba került. Bármelyik hajtómüvet is választanák, a Chengdu megépítené a J-10 kétüléses kifejezetten csapásmérő változatát is.

Jelentős külföldi segítséggel ugyan, de végül is a J-10-essel sikerült Kínának egy világszínvonalú vadászgépet létrehoznia. Ez várhatóan nagy kihívást fog jelenteni a Taiwani Légierőnek és a jelenlegi generációs amerikai vadászoknak, melyeknek valószínüleg támogatni kellene Taiwant. Mindamellett Kína elfogadható áron kínálhat egy olyan vadászrepülőgépet, amely versenyezhet a nyugati és orosz modellekkel.