A II. Világháborút megelőző időszakban a Savoia-Marchetti repülőgépgyár által épített repülőgépek nemcsak rendkívül esztétikusak, hanem technikailag is korszerűek voltak. A számtalan sikeres konstrukció közül is kiemelkedik azonban az S.55-ös repülő-csónak, amely aerodinamikailag letisztult vonalaival és folyamatosan fejlesztett motorjaival a kor egyik legkiválóbb repülőgépe volt. Megbízhatóságát kiválóan bizonyította a nagy távolságú repüléseken is.
Az I. Világháborút követően egyre inkább előtérbe került a polgári repülés, így az elsősorban katonai gépeket gyártó cégek is elkezdtek új, a civil életben is alkalmazható típusokat fejleszteni. Olaszország - sajátos földrajzi elhelyezkedésénél fogva - rendkívül hosszú tengerparttal rendelkezik, így természetesen preferálta a vízre is leszállni képes repülőgépeket, melyeket akkoriban repülő-csónaknak is hívtak (napjainkban jobban elterjedt a hidroplán elnevezés). Így született meg az 1920-as évek elején a sokoldalú Savoia-Marchetti S.55 típus is, mely nagy hatótávolsága és kortársaihoz képest kiemelkedő teherbíró képessége révén ideális volt a polgári feladatok (személy és légiposta szállítás) mellett katonai célokra is. Az 1925-ben szolgálatba állított típus egyes speciálisan felkészített változatait rekordrepülésekre is használták, leghíresebbek ezek közül az Italo Balbo marsall által vezetett két, kötelékben végrehajtott óceánrepülő vállalkozás az 1930-as évek elején.
Szerkezeti felépítés
Az S.55-ös külső megjelenésében nem volt hagyományosnak mondható. Két úszótestből, melyekben az utasférőhelyeket alakították ki, az azokat összekötő és a pilótafülkét magába foglaló középső szekcióból, valamint a rácsszerkezetű, osztott vezérsíkban végződő farokrészből álló konstrukció sok tekintetben megelőzte korát.
Az S.55 egyik késői változatának nézeti rajza
Motorok és műszerezettség
A prototípusok még a két, egymás mögé épített 300 LE-s FIAT A12-es motorokkal épültek, a széria S.55A változatokat azonban már a nagyobb teljesítményű, FIAT A24R (515 kW – 1950 fordulat/perc) vízhűtéses motorok hajtották, a késői S.55X gépek pedig Isotta-Fraschini Asso 750R (656 kW) hajtóműveket kaptak. A közös gondolába, egymás mögé épített motorokat mindegyik változatnál a pilótafülke fölötti konzolra erősítettek.
Az egyik prototípus, FIAT A12-es motorokkal
Az üzemanyagot a két úszótestbe ágyazva, 14 különböző tartályban helyezték el, melyek közül 6 darab 630 literes, 8 darab pedig 205 literes volt. A törzs középső része fölött elhelyezkedő motorokhoz olyan üzemanyag rendszer továbbította a repülőbenzint, amely biztosította a tartályok egyenletes ürülését, elősegítve ezáltal a stabilitást. Az optimális teljesítmény elérése érdekében a gépet felszerelték légcsavar fordulatszám csökkentővel.A pilótafülke kezdetben nyitott volt, később alakították zártra. Az S.55-ös a nagy távolságú repülések miatt korszerű navigációs és kommunikációs berendezésekkel volt ellátva, melyeket a pilótafülkében és az úszótestekben kialakított szerelékfalakon helyeztek el. A fontosabb műszereket többszörözték és különös figyelmet fordítottak a szigetelésre. A műszerek számlapjai fluoreszkáló anyaggal voltak bevonva, így éjszaka is láthatóak voltak. A repülőgép az asztronómiai navigáláshoz szükséges eszközökkel is rendelkezett.
Az S.55 pilótafülkéje is különleges kialakítású volt
A hosszú távú repülés miatt korszerű, nagy teljesítményű rádióállomásokkal szerelték fel az S.55-ösöket. A rádió hosszú és rövid hullámú működésre volt alkalmas. Hármas antennarendszert építettek ki a szárny és a vezérsíkok között, az úszótestek alatt, valamint a szárnyak felett.A személyzet általában 2 főből állt, így a gép még 6-7 utas szállítására is alkalmas volt. A rekordrepülésre átalakított gépek azonban csak 4 fő szállítására voltak alkalmasak.
Technikai adatok
Fesztávolság: 24,0 mHossz: 16,75 mMagasság: 5,0 mSzárnyfelület: 93,0 m2Max. szárnymélység: 5,1 mÜres tömeg: 5000 kgMax. felszállótömeg: 10000 kgÜzemanyag mennyisége: 5420 lUtazó sebesség: 233 km/hMax. sebesség: 279 km/hCsúcsmagasság: 5000 mHatótávolság: 4500 kmHatósugár: 2000 km
Hadi alkalmazás esetén a hidroplán bevethető volt torpedó és bombavetőként, ez esetben 4 darab 7,7 mm-es géppuskával és 1 darab torpedóval vagy 2000 kg bombával szerelhették fel.
Leszállás közben egy S.55-ös
Annak ellenére, hogy ez a felépítés nem volt elterjedt, az S.55-ös sikeres repülőgép konstrukció volt, melyet a vele végrehajtott rekordrepülések és hosszú távú óceánrepülések is bizonyítanak.
Végezetül álljon itt néhány gondolat attól az embertől, aki talán a legjobban ismerte ezt a csodálatos repülőgépet: „Modern irányú érdeklődésünk az oka, hogy ma már sokkal több szépséget és bájt tudunk felfedezni egy gépben, mint egy görög szoborban. Elegendő egyetlen pillantást vetni az S.55-re, akár a levegőben kering, mint fehér kócsag, kiterjesztett szárnyakkal, könnyedén, szinte átlátszón, a nap csókjában, akár a víz szintén ring kettős úszótestén, mint vízimadár, amely éppen most szállt le hosszú útja után s még félig a levegőben lebeg a repülés remegésében. A szó klasszikus értelmében nincs szebb valami, mint ennek a gépnek a profilja…” (Italo Balbo marsall)
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
2024 november első felében immár nyolcadik alkalommal tartották meg a CRUZEX-et. A legnagyobb latin-amerikai légierő gyakorlaton ezúttal 16 országból 3000 katona és 100 repülő eszköz vett részt.
Amennyiben feliratkozik alkalmi hírlevelünkre, postafiókjába küldjük a legfrissebb híreket!
E-mail cím:
Megszólítás:
A hírlevél feliratkozáshoz el kell fogadni a feltételeket.