Az újszülött

Délelőtt a SAAB "Aerostructures" részlegének tevékenységével ismerkedtünk. Mivel valószínűleg a Gripen az utolsó egyedüli fejlesztésű, ember vezette típusuk, ezért már folyik a profilmódosítás. A Svédországénál jobb anyagi helyzetű országok sem vágnak bele ma már önállóan harci vagy utasszállító repülőgépek fejlesztésébe, mivel az rendkívül szerteágazó és költséges folyamat. Szinte valamennyi jelentősebb program nemzetközi összefogással folyik, és a SAAB is ehhez a trendhez igazodik. Együttműködési egyezményeket kötöttek a legnagyobb repülőgép-ipari cégekkel, így részt vesznek pl. egyes Airbus és Boeing típusok részegységeinek gyártásában. Ugyancsak beszállítói a "business jet" típusokat gyártó két legjelentősebb cégnek, a francia Dassault-nak és az amerikai Gulfstreamnek, ezenfelül Linköpingben készül az új NH90-es katonai szállító helikopterek orr-része, amelynek különlegessége, hogy teljes egészében kompozit műanyagokból állítják össze.

Nem közismert, hogy 2000 óta a "keskeny törzsű" Airbus, azaz a 320-as típuscsalád összes csűrőkormánya, a 340-esek futógondola áramvonalazó lemeze svéd gyártmány, és ugyancsak itt készül az óriási A380-as összes ajtaja, valamint a szárny belépőélének külső kétharmada. A jelenlegi legfontosabb program a Gripenek sárkányszerkezetének gyártása. Nemrég fejeződött be a típus korszerűsített változatának strukturális terhelési tesztje. A megerősített, növelt élettartamú és nagyobb teherbírású törzsön több módosítás is történt, pl. kevesebb az összetevők száma.Az "Aerostructures" részlegnél tett látogatásunk után egy számunkra rendkívüli fontosságú esemény következett, amelyre a svéd és a magyar politikai, gazdasági és katonai vezetőkön kívül meghívták a médiát, köztük a nemzetközi szaksajtó néhány ismert személyiségét is. Általunk ismeretlen okból viszont nem lehettek ott azok a magyar pilóták, akik a jövőben a gépet repülik majd, pedig közülük az első ötfős csoport akkor már Svédországban tartózkodott. Ugyancsak nem volt jelen senki sem a magyar ellenzéki képviselők közül, pedig annak idején ők döntöttek a svéd típus kiválasztása mellett.

A hosszú, sötét telekhez, úgy látszik, hozzászoktak a svédek, mivel a ceremónia helyszínéül szolgáló hangárban alig volt fény, és a falakat fekete függönyök takarták. Bevezetőként vetített képeket és videofelvételeket láthattunk a Gripenről, miközben az ország egyik népszerű énekesnője, Yana lapp nyelvű dalokkal szórakoztatta a közönséget, egy punkfrizurás dobos kíséretében. A hangár oldalánál közben egy jégszobrász dolgozott, vésője nyomán lassan egy Gripen sziluettje bontakozott ki a sima felületen. Kis idő múlva a hangár függönnyel elválasztott másik részében helyet foglalt a nagy számú meghívott, majd megtörtént a minden repülőgépgyár életében jelentős eseménynek számító "Rollout". Látványos fényeffektusok és zene közben felgördült a fekete függöny, amely mögött az éles ellenfényben lassan kibontakoztak a Gripen körvonalai. A könnyűzenei koncerteken megszokott, szárazjégből előállított "füst" behömpölygése közben a szerelők betolták a gépet, amely azonban nem a kerekein gurult, hanem a kerekek alá helyezett légpárnás szerkezeteken. A gép kabinjában Magnus Olsson berepülő pilóta foglalt helyet, aki a megállás után kiszállt.Leni Björklund és Juhász Ferenc honvédelmi miniszterek után többek között Buczkó Imre dandártábornok légierőparancsnok-helyettes mondott beszédet, majd Kilián Nándor ezredes kecskeméti bázisparancsnok-helyettes jelképesen "átvette" a Gripent. Ezután mindannyian alaposabban szemügyre vehettük a gépet. A fotózást változatlanul nem könnyítette meg a kevés fény, de azért minden lényegest megörökíthettünk.Az első magyar JAS-39EBS HU oldalszáma 30-as lett, talán azért, mert egy darabig még együtt üzemel majd a MiG-29-esekkel, amelyek számozása 01-től 29-ig terjed. A gép "légifölény" szürke színe azonos a svédekével, a folttérkép is ugyanaz, vagyis az orr-rész és az alsó felület világosabb árnyalatú. A pilótafülke alatt sötétszürkével felfestették a "fals" kabintetőt, amely manőverező légi harcban megtévesztheti az ellenfelet, ugyanis első pillantásra nehéz megállapítani, jobb vagy bal bedöntéssel kezdett-e fordulni a Gripen.

Az orr alatt a csúszásjelző adó mögött jobbra eltolva egy olyan antennát szereltek fel, amely eddig nem látszott egyetlen svéd gépen sem, ez valószínűleg valamelyik, magyar kérésre beépített rendszerhez tartozik. A lokátor elektronikus blokkjait borító leszerelhető paneleken két oldalt sötétszürkével felfestették a pumafejet a jól ismert jelmondattal, a kecskeméti ezred jelvénye pedig ugyancsak szürke színnel a függőleges vezérsíkra került. Az ék alakú felségjel nem "low visibility", hanem az eredeti piros-fehér-zöld színű, a régebbi magyar gépeken megszokott helyeken, vagyis a függőleges vezérsíkon és mindkét szárny alsó és felső felületén. Egy további új antennát is felfedeztünk a "svancon", a felső szekció két oldalán. Ezek a legújabb Batch 3 szériájú svéd gépeken is láthatók (ezekből még csak néhány készült el), de az első húsz "C" változatra még nem szerelték fel. A magyar gép külső és belső világítási rendszere NVG kompatiblis, vagyis a pilóták alkalmazhatják a harcászati lehetőségeket a nagyban kibővítő sisakra szerelhető éjjellátó szemüvegeket (nem összetévesztendő a sisakdisplay-rendszerrel). Az azonban nem ismeretes, hogy a magyar fél szándékozik-e rendszeresíteni az eszközt, amelyik a NATO légierőiben egyre jobban terjed.

Teljesen új konstrukciójúak a fegyverzetfelfüggesztők. A dél-afrikai Denel által kifejlesztett NATO szabványú eszközök egyaránt alkalmasak a kisebb tömegű 14 hüvelykes, és a nehezebb, 30 hüvelykes horogtávolságú fegyverek felfüggesztésére, rögzítésére és leoldására. A kisebb teherbírású horgok egymással szemben mozogva rögzítik a fegyvert vagy a rakétaindító sínt, míg a masszívabbak széttartó irányban. A horgok csak a függesztmény tömegét tartják, de azt rögzíteni is kell, erre négy bombatámasz szolgál, melyeket korszerű elvek alapján alakítottak ki: régen mindegyik a menetes orsók végein lévő "tappancsokkal" feszült neki a bombának, ami villáskulcsokkal percekig tartó szerelési munkát igényelt. Az új felfüggesztő támaszai fixek, a belső mechanizmus áttételeken keresztül megemeli a horgokat addig, amíg a fegyver a kellő erővel nem feszül neki a támaszoknak. Mindez manuálisan történik egy "T" kulcs segítségével. A négy szárny alatti felfüggesztőberendezés azonos, bár a külsőnél feleslegesek a 30 colos horgok, mert nagy tömegű fegyverek csak a belsőkre szerelhetők. A törzs alatt ugyancsak ilyen felfüggesztőt találunk, vagyis ide a póttartályon kívül akár egytonnás fegyverek is elhelyezhetők. Az utóbbi, illetve a két belső szárny alatti felfüggesztő "nedves" kivitelű, vagyis tartalmazza a póttartályok számára szükséges üzemanyag- és túlnyomás-csővezetékeket.

Korszerű módszerrel történik a függesztmények leoldása is. Eddig főként piropatronok felrobbanása által előállított gáznyomás működtette a fegyvereket leoldó munkahengereket. Ezek élettartama azonban korlátozott volt, és rendszeres tisztítást igényeltek. A dél-afrikai tervezésű rendszer azonban sűrített levegővel működik, amelynek palackja kényelmesen elfér a bombazár mellett a pilon belső terében. Végignézve a gépet szinte minden részletén érződött, hogy magas színvonalú, profi munka eredménye. A törzsféklapok, szerelőnyílások stb. tökéletesen illeszkednek, és a futógondolák belső terei is rendezettek. Eddig is ismert volt, hogy a Gripen gyártásánál nagy mennyiségben alkalmaztak amerikai technológiát, de azt nem tudtuk, hogy ez még a sárkány rendszereinél és szerkezeti elemeinél is hasonlóképpen történt. A hidraulikus és pneumatikus csővezetékek, csatlakozóik és még a színjelöléseik is azonosak a Boeingoknál vagy éppen az F-16-osoknál felhasználtakkal, és ugyancsak "visszaköszöntek" a szegecselt kötéseknél a "High Lock" típusú rögzítő elemek.Új repülőgépünk jó benyomást keltett, azonban nem lehet elmenni szó nélkül néhány fontos, eddig megoldatlan tényező mellett.

A SAAB fejlesztői természetesen igyekeznek követni a nemzetközi trendeket, ők is elemzik mások harci tapasztalatait. Az utóbbi évtizedek háborúi bebizonyították, hogy a harci gépek önvédelmi rendszerekkel történő ellátása egyre fontosabb. Emiatt bővíteni kellett a Gripen rendelkezésére álló eszközöket, amelyek a Batch 1 és 2 szérián igencsak szűkösen álltak rendelkezésre. Konkrétan az infracsapda kilövőkről van szó, amelyek nélkül még a régi egyszerű, vállról indítható rakéták is nagy veszélyt jelentenek. Az ugyancsak nem új Iglatát például már az infracsapdákkal sem lehet megtéveszteni, amennyiben azok kiszórási intervalluma több 0,2 másodpercnél. Ez azt jelenti, hogy szükség esetén a harci gépnek tucatszám kell szórni az izzó tölteteket, hogy elkerülhesse a találatot. Már 1998-ban bemutattak Farnborough-ban egy olyan Gripen makettet, amelyen a törzsvégen jobb oldalon négy NATO szabványú, egyenként 15-30 töltet befogadására alkalmas kazetta volt, de csak felfestve. Az ALE 40 vagy 47 rendszeresítése konkrét terv volt, de végül a mai napig nem került rá sor. Ez a látszattal ellentétben nem egyszerű dolog, noha mindegyik gépen rendelkezésre áll a hely a csavarokkal rögzített borítópanelek helyén. A szóró berendezéseket ugyanis integrálni kell az önvédelmi elektronikus rendszerbe, hogy azok szükség esetén automatikus üzemmódban is működhessenek. Valószínűleg költségvetési megfontolások miatt más megoldást alkalmaznak. A svéd Celsius Tech (amely ma már a SAAB része) fejlesztette ki a BOL típusú szóróberendezést, amely eredetileg radarzavaró dipólkötegeket tartalmazott. Ezt a légiharc-rakéták indító sínjeibe lehet beszerelni, és olyan jól bevált, hogy még az USAF is rendszeresítette az F-15-ös (pedig azok nyolc beépített kazettával is rendelkeznek, 240 db töltettel) és az US NAVY az F-14-es vadászgépein. A BOL számára kidolgozták a pirofórikus infracsapdát is, amely kidobás után a levegővel érintkezve gyullad meg. Elvileg tehát minden rendben van. A BOL azonban csak a Sidewinder vagy (és) AMRAAM rakéták szárny alá függeszthető indítósínjeiben található meg, a szárnyvégen lévő berendezésben nem, mert ott a besugárzásjelző antennák számára kellett a hely. Ha a Gripen vadászbombázó bevetésre megy póttartályokkal bombákkal, vagy Maverick rakétákkal, akkor infracsapda és dipólszóró önvédelmi eszközök nélkül komoly veszélynek van kitéve. Eredetileg rendelkezésre állt még a BOP berendezés, amelyeket a fegyvertartó pilonok végére lehetett felszerelni, de ezek mindössze néhány töltet befogadására voltak alkalmasak, ami nem felel meg a korszerű követelményeknek.

Magyar részről tehát indokolt lett volna megrendelni a beépített szóróberendezéseket, de erre általunk ismeretlen okból nem került sor. Egyszerűen fogalmazva vadászbombázó konfigurációban a Gripen nem felel meg a NATO-előírásoknak, de erről - hangsúlyozni kell - nem a SAAB tehet, hanem azok a döntéshozók, akik pénzügyi megfontolásokból sorra húzgálják ki az általuk feleslegesnek tartott tételeket a beszerzési programokból.Mivel azt az információt kaptuk, hogy a magyar gépek önvédelmi rendszerei azonosak lesznek a svédekével, a probléma élőnek tűnik.További tőlünk függő tényező gépeink leendő fegyverzetének összetétele. A BVR, vagyis látóhatáron túli eszközök kérdése megoldott, mivel már aláírt szerződés van az AMRAAM jelenleg hozzáférhető legújabb változatának, az AIM-120C-5-nek rendszerbe állítására. A kis hatótávú légiharc-rakéták, illetve a csapásmérő eszközök terén azonban egyelőre nincs haladás. Ajánlatkérés volt, de az amerikai fél állítólag túl magas áron szállította volna a kért eszközöket. Konkrétan a Sidewinder AIM-9M változatáról, a Maverick korszerűsített AGM-65H/K típusáról, illetve a GBU-10, 12 és 16-os lézervezérlésű bombákról volt szó. A svédek annak idején a Sidewinder azon változatának rendszeresítése mellett döntöttek, amelyet az US NAVY alkalmazott. Ez olyan indítósíneket igényelt, amelynek belső terében ott volt a nagynyomású nitrogéntartály. A semleges gáz az infrafej mélyhűtésére szolgál, javítja annak érzékenységét. A szárnyvégen lévő rakéták számára pedig a futógondolákba építették be a nagynyomású palackokat, ahonnan csővezetéken jutott el a gáz a rakétákhoz. Ez a módszer némileg drágább, az US NAVY jelenleg az Sidewinder AIM-9M8-as változatát alkalmazza. Az olcsóbb és egyszerűbb megoldás az M9-es változat esetében tapasztalható, amelyet az USAF használ. Ennél a változatnál az infrafej hűtésére szolgáló argon gáz kisméretű tartálya a rakétában található, így egyszerűbb az indítósín, és kevesebb a probléma a vékony csővezetékek eltömődésével. Az USAF állományában alkalmazott Sidewinder nemcsak olcsóbb, hanem logisztikai szempontból is kedvezőbb, ugyanis létezik olyan indítósín, amely egyaránt alkalmas a Sidewinder és az AMRAAM számára is, ami még a fegyverzetcsere idejét is rövidíti. Úgy tűnik, hogy magyar részről az utóbbi megoldás lehetőségével nem számoltak, alternatívaként használt régi Sidewinder rakéták beszerzése várható. Európában számos ország cseréli le a régi közelharcfegyvert az új generációs AIM-9X, IRIS vagy ASRAAM típusra, így az eddig használt Sidewinderek minden bizonnyal nagyon olcsón hozzáférhetők. A szóban forgó fegyverek az AIM-9L, illetve annak Európában korszerűsített változatai, amelyek a hetvenes évek technológiai színvonalát képviselik. A korszerű magyar Gripenek számára tehát egy olyan elavult fegyver rendszeresítését tervezik, amely komoly visszalépést jelent a MiG-29-esek jelenlegi kis hatótávú rakétáihoz képest.

A csapásmérő fegyverek tekintetében nem ismert, hogy mi a tervezett lépés. A szóban forgó eszközöket ugyanis máshonnan, mástól nem lehet beszerezni, ezeket kizárólag az USA-ban gyártják, és a rendelkezésre álló készlet a NATO-szövetségeseknél is szűkös, ami minden katonai akciónál komoly problémát okoz. Mindezeket az ünneprontás szándéka nélkül említettük, de mivel fontos kérdésekről van szó, nem lehetett megkerülni.Az első magyar Gripen berepülési programja tavasszal megkezdődik, és viszonylag huzamos ideig tart majd, hiszen a cseh gépekkel ellentétben új változatnak számít az eltérő magyar igények, illetve a részben használt gépekből származó fődarabok, illetve részegységek miatt. A fejleményekről szándékaink szerint rendszeresen tájékoztatjuk majd olvasóinkat.