A Mig-29SMT

A típus harcászati képességeinek hiányosságai hamar megmutatkoztak, így annak továbbfejlesztése mellett döntöttek. Az így elkészült új változatok (9-15, 9-31) sorozatgyártása azonban meghiúsult a „Keleti-blokk” összeomlása és a Szovjetunió felbomlása következtében. A kialakult gazdasági helyzetben a gazdag országok sem engedhetik meg új repülőeszközök rendszerbe állítását, így a legtöbben a már meglévő eszközeik modernizálása mellett döntöttek. A még megfelelő üzemidő tartalékkal rendelkező repülőgépek felújításáért folytatott harcba az RSK MIG is beszállt és elkészítette saját tervét a 9-12-es és 9-13-as gyártmányok modernizálására. Az elkészült „új”, többfeladatú típus a keresztségben a Mig-29 SMT (9-17-es gyártmány) nevet kapta. Az első teljesen átalakított példány 1998. áprilisában repült először és néhány héttel később már be is mutatkozott a berlini ILA-n.

A program során a korábbi típus legnagyobb hiányosságait próbálták megszüntetni, ami három fő terület köré összpontosult:

 Hatótávolság

A 9-12-es gyártmány maximális hatótávolsága a 4.300 literes belső és az 1.500 literes törzs alatti pót üzemanyagtartállyal 2.100 km. Az új változatot alkalmassá tették a 9-13-as gyártmánynak már rendelkezésére álló 1.150 literes szárny alatti póttartályok hordozására, valamint kifejlesztettek egy új 1.600 literes gerinctartályt, ami még a „Púposnál” is jellegzetesebb külsőt kölcsönöz a repülőgépnek. Az immár közel kétszeresére növekedett üzemanyag készletével a gép maximális hatótávolsága mintegy 3.500 km-re nőtt. Emellett alkalmassá tették légiutántöltésre is, amihez a Malajziai Légierő Mig-29N-jeihez kifejlesztett és a gyakorlatban már tesztelt rendszert építették be. Ez kompatibilis a NATO-ban alkalmazott hajlékony tömlős légiutántöltési módszerrel.

A repülőgép harci terhelésének tömegét 4.000 kg-ra növelték és növelték az alkalmazható fegyverzet választékot. Az SMT légiharc fegyverzetében az eddig használt R-73 (AA-11) és R-27R (AA-10) mellett megjelent a Szu-27-esen alkalmazott nagyobb hatótávolságú R-27ER és R-27ET, valamint az aktív lokátoros önirányítású R-77 is. A legjelentősebb változás azonban a gép levegő-föld fegyverzetében érzékelhető, amelyben már precíziós vezérlésü fegyverek is helyet kaptak. Ennek következtében jelentősen nőttek a Mig-29 harcászati képességei. A repülőgép földi célpontok elleni fegyverzetében a már eddig is alkalmazható nem irányított rakéták (SZ-5, SZ-8, SZ-24) és hagyományos bombák mellett megtalálhatók a Kh-31A hajó elleni rakéta, a Kh-31P lokátor elleni rakéta, a Kh-29T TV vezérlésü rakéta, a KAB-500Kr TV vezérlésü bomba, valamint lézervezérlésü bombák és rakéták. Ezeken kívül még tervezik jelenleg fejlesztés alatt álló újabb fegyverek (K-77, K-37M, K-30) integrációját is.

Jelentős átalakításon estek át a repülőgép fedélzeti elektronikus rendszerei is. A Mig-29 korábbi változatainak N-019 fedélzeti lokátora csak a légi célok felderítésére, követésére és az R-27 rakéta irányítására volt alkalmas. Emellett nem volt megfelelő a lokátor zavarvédettsége és a földháttérben repülő célok ellen nem volt kellően hatékony. Elektronikus blokkok cseréjével és egy új, gyorsabb és nagyobb kapacitású számítógép alkalmazásával sikerült javítani ezeken a hiányosságokon. A továbbfejlesztett N-019MP lokátor a levegő-föld üzemmód mellett 15 méteres felbontási képességü térképező üzemmóddal is rendelkezik. Emellett alkalmassá vált az R-77-es rakéták vezérlésére is, amelyből egyszerre kettőt is képes két külön célpontra irányítani. A későbbiekben tervezik a Fazotron új N-010 ZSUK-M lokátorának beépítését a repülőgépbe.

A leglátványosabb átalakuláson a repülőgépvezető fülke esett át. A müszerfalat két nagyméretü 15 X 20cm-es, színes folyadékkristályos kijelző uralja, amelyek többek között a repülési adatok, a szenzoroktól érkező információk és a mozgó repülési térkép megjelenítésére szolgálnak. Emellett a müszerfal közepén néhány hagyományos müszer is helyet kapott tartalék jelleggel. Kicserélték a HUD-ot is, amelynek képét a hagyományos fénykép helyett már videón lehet rögzíteni. Ez nagyban megkönnyíti a repülési feladatok utáni kiértékelést. Ismereteink szerint a HOTAS rendszer nem került kiépítésre az átalakítás során, így a hajózónak továbbra is használnia kell a különböző rendszerek és üzemmódok kapcsolása során a kezelőpultokon található kapcsolókat.

Átalakításon ment át a navigációs rendszer is, amelyet nagyobb pontosságú lézergiroszkópos inerciális rendszerre cseréltek. Emellett a müholdas navigációs rendszer is beépítésre került. Továbbra is megtalálható az RSZBN közel-rádiónavigációs rendszer is a repülőgép berendezései között, de természetesen a külföldi megrendelőknek lehetőségük van nem orosz eredetü egyéb berendezések beépíttetésére is. Ezt nagyban megkönnyíti a beépített MIL-STD-1553 adatbusz rendszer.

A módosítások következtében növekedett a repülőgép tömege és légellenállása, de mivel a változtatások nem érintették a hajtómüvet, így ha kis mértékben is, de romlottak a repülőgép teljesítmény adatai. A tervek között szerepel a hajtómüvek későbbi cseréje is a még nem létező RD-43-asra, amelynek tolóereje teljes utánégetésen megközelíti a 100 kN-t.

Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a gyártónak jelentős előrelépést sikerült tennie a repülőgép korábbi hiányosságainak kiküszöbölésére, amely most már egy igazi többfeladatú repülőgép alakját kezdi felölteni. Ennek igazolását majd a gyakorlati tapasztalatok fogják megmutatni. Mindenesetre az Orosz Légierő anyagi lehetőségei függvényében 150-180 Mig-29SMT beszerzését tervezi és a MIG MAPO abban is reménykedik, hogy a gép más üzemeltetőitől is nyerhet további megrendeléseket.