Interjú Hernádi Máté hadnaggyal, C-17-es másodpilótával

Miért épp a katonai pályát választotta?

Már gyerekkorom óta vonzott a katonai pálya, hiszen édesapám repülőműszakiként szolgált Szentkirályszabadján. Úgy gondoltam, a katonai hivatás elég változatos, kihívásokkal teli, így egyenes út vezetett a Nemzeti Közszolgálati Egyetemre. A második év végén nekünk kellett szakirányt választani és mivel mindig is érdekelt a matematika, ezért a tüzér szakmát választottam.

Hogy jött képbe a pilótaképzés?

A repülőeszközöket édesapám révén már ismertem, érdekelt is a repülés, azonban egy darabig nem éreztem késztetést rá, hogy belevágjak. Aztán az egyetem negyedik évében szembejött velünk egy felhívás, hogy lenne lehetőség pilótának jelentkezni és részt venni a NATO Flying Training in Canada programban. Többen a szakaszból összebeszéltünk, jelentkeztünk és szerencsére sikerült.

Hogyan zajlott a felvételi eljárás?

Az önéletrajzom elbírálását követően – amelyben alapkövetelmény volt a nyelvvizsga, valamint a diploma – hívtak be Kecskemétre alkalmassági vizsgálatra. A három napos, mindenre kiterjedő orvosi vizsgálat után – amely során volt röntgen, belgyógyászat, szemészet, EKG, barokamra - választották ki azokat a jelentkezőket, akik Szolnokra kerültek.

Milyen volt az itthoni és külföldi képzés?

Ejtőernyős képzéssel kezdtünk, amely során nyolc ugrást kellett végrehajtani, majd féléves elméleti oktatást követően felkerültünk a Nemzeti Közszolgálati Egyetemre egy intenzív STANAG 3 nyelvtanfolyamra. 2016 nyarán másfél hónapra kiutaztunk Csehországba, ahol negyvenöt órát repültünk a Zlin típusú kiképző repülőgépen, majd ugyanazon év őszén elkezdődött a kanadai képzés, ahol a kétszemélyes Harvard T-6-os, turbópropelleres gépeken repültünk.

Kanadában milyen tapasztalatokra tett szert?

Kanadában évente több csoport indul, így a kiképzők nagyon felkészültek és segítőkészek voltak. Először egy féléves elméleti oktatáson vettünk részt, ami elég kemény volt, hiszen reggeltől késő délutánig tartott, majd egy sor vizsgát követően fél év után kezdtük el a szimulátoros, illetve a valódi repülést. Szerencsém volt, hiszen a tervezett egy év helyett tovább maradhattam a harmadik fázisra, így a „szárnyakat” Kanadában szereztem meg.

Miután hazatért milyen lehetőségek között választhatott?

Az eredeti tervek között az szerepelt, hogy akik részt vesznek a csehországi képzésen, azok helikopteres vonalon maradnak, azonban ez Kanadában megváltozott. Miután hazajöttem két választási lehetőségem volt: vagy maradok oktatni Kanadában, vagy pedig Szolnokon maradok és Zlinen oktatok. Mindenképpen meg akartam várni egy itthoni helikopteres helyet, azonban pár hét múlva visszahívtak és felajánlottak egy C-17-es beosztást. Azonnal döntöttem.

Ez újabb típusképzést jelentett?

Igen ez egy teljesen más irány volt, de mivel addig is merevszárnyúakon repültem, így nem volt különösebben nehéz. A képzés Amerikában, az oklahomai Altus légibázison zajlott, ahol az elméleti felkészítésünk nem oktatókkal, hanem számítógépekkel történt, ez az úgynevezett Computer Based Training. Minden egyes tananyag vizsgával zárult, emellett rengeteg szimulátoros képzésen vettünk részt. A C-17-essel négy valós repülést hajtottunk végre és negyedik volt tulajdonképpen maga a vizsga, ami egy normál repülési feladat, nappali körülmények között. Az útvonalat teljesen önállóan kellett megterveznünk számítógéppel, de természetesen, ha kérdésünk volt, az oktatók segítettek. Én kezdettől fogva egy svéd diákkal voltam együtt, tehát mi együtt mozogtunk végig minden repülés alatt. A vizsga is úgy történt, hogy én lerepültem a saját útvonalamat, majd cseréltünk a levegőben és ő is megcsinálta az útvonalát. Ezt követték felváltva az iskolakörök miközben az oktató végig a bal oldali ülésben figyelt.

A kint szerzett tapasztalatokat hogyan tudta itthon kamatoztatni?

Én, mint kiképzett C-17-es másodpilóta érkeztem haza, így a tapasztalataimat egyből tudtam kamatoztatni. Volt néhány nappali és éjszakai kiképzési repülésem, valamint egy felkészítő lövészetem itthon, utána pedig egy megfigyelő repülés következett, ahol megismerkedtünk egy repülési feladat komplett végrehajtásával. Ezután kaptuk meg a beosztásunkat.

Milyen lehetőségei vannak a fejlődésre?

A továbbképzés jóformán folyamatos. A szinten tartó kiképzési repülések mellett negyedévente szimulátoros képzésen veszünk részt Angliában, ahol főként a veszélyhelyzetekre való felkészülést gyakoroljuk. A másodpilótképzés után egy évvel Amerikában elvégeztem a teherdobásra jogosító képzést, illetve ez év nyarán tervezem a gépparancsnoki továbbképzést is.

Másodpilótaként mi a feladata?

Repülés szempontjából ugyanazokat csináljuk, mint a gépparancsnok, de a másodpilóta inkább a számítógépet és a rádiót kezeli, illetve az ellenőrző listákat olvassa, tanulmányozza. A fedélzeten folyamatos a kommunikáció a pilóták és a loadmasterek között, minden feladatvégrehajtást – ilyen például a teherdobás – komoly tervezés és számolás előz meg.

Mi a kihívás ebben a szakmában?

A kihívás szerintem a folyamatos tanulás, illetve a megszerzett tudás szinten tartása. Mivel egy nagy gépről van szó, sok adatot, eljárást és rendszert kell elsajátítani, fejben tartani, illetve tisztában kell lenni az egyfolytában változó szabályzókkal. A távollét a magánéletben is nagy kihívást jelent, hiszen sokszor előfordul, hogy pont ünnepekkor kell feladatot végrehajtanunk.

Az ezrednél milyen a közösség?

A Stratégiai Légiszállító Képesség, azaz a SAC tizenkét nemzet szoros együttműködésén alapul, ez egy minden szempontból különleges csapat. A közös munka, a kölcsönös segítségnyújtás során betekintést nyerhetünk más nemzetek eljárásrendjébe, így sokat tanulunk egymástól.

Milyen feladatok voltak az utóbbi időben?

A meglévő feladataink mellett, ami a főleg rakomány és személyszállítás – a koronavírus-járvánnyal összefüggésben - megjelentek a humanitárius feladatok is, amelyek során egészségügyi felszereléseket szállítunk az országoknak. Ezeknek a feladatoknak a végrehajtása tükrözi a program zsenialitását, hiszen bárhol felmerült igény egészségügyi felszerelésre, azt gyakorlatilag pár napon belül képesek voltunk leszervezni és leszállítani.

Mivel foglalkozik szabadidejében?

Szabadidőmben próbálok valahogy lazítani: ha éppen nem tanulok, konditerembe járok vagy túrázom.

Forrás: https://honvedelem.hu/