Ember a vízben!

Villámgyorsan túlesünk a beléptetési ceremónián, a szigetország katonai repülőterein digitális fényképpel ellátott igazolványt kapnak a látogatók. A fotót várakozás közben a kapuügyeletes készíti egy web-kamerával. A fotón kívül még a vendég neve és a dátum szerepel a belépő kártyán, melyet a gépkocsi szélvédőjén kell elhelyezni.A RAF wattishami bázisán 24 órás kutató-mentő szolgálat müködik, az ügyeletet éppen átvett nappalos váltás már a repülésirányító teremben vár minket. A repülésvezető és a 4 fős helikopterszemélyzet másnap reggel 10-ig készültségben várja a riasztást, miután hazamennek még 12 órán át szükség esetén - ha egy Sea King nem elegendő a feladat végrehajtásához - ismét szolgálatba léphetnek. Ezt követi csak a pihenőnap.

A szolgálat nem mondható egyhangúnak. Andrew Ford, az ügyeletes repülésirányító büszkén mutatja az elmúlt hét eseményeit rögzítő naplót. Tegnap - azaz július 17-én - a fairfordi airshow-ról hazafelé repülő P-51-es Mustang pilótáját kellett kiszabadítaniuk a roncsokból, miután motorhiba miatt kényszerleszállt a több mint 60 éves vadászgéppel. Tegnapelőtt egy 10 hónapos csecsemő életét mentette meg az éppen készültséget adó csapat. Wattishamból felszállva először Londonba mentek, ahol fedélzetükre vették a speciális orvosi teamet, majd irány Észak-Anglia, ahol egy kisvárosba érkezve először a baba állapotát kellett stabilizálni. A gyors orvosi beavatkozást követően a forgószárnyas mentőangyallá előléptetett Sea King visszaindult a mobil inkubátorba helyezett csöppséggel, aki szerencsésen átvészelte élete első repülőútját is.

Frank Slatter

A repülőtéren a RAF 22. kutató-mentő századának egyik szakasza szolgál, 2 Sea King speciális kialakítású helikoptert üzemeltetve. A Londontól észak-keletre fekvő bázis alkalmazási körzete a Csatorna partvidéke és Dél-Anglia. A szigetország északi területeit testvéralakulatuk, a 202. század vigyázza 6 helikopterrel, de szükség esetén a haditengerészet és a parti őrség 12 Sea Kingje is besegíthet a mentésbe. Nappal 15 perc alatt kell levegőbe emelkedni a rikító sárga helikoptereknek, éjszakai riasztás esetén a bonyolultabb útvonaltervezés miatt ez 45 percre változhat.Kutató-mentésre a parancsot a Skóciában települt SAR-központ adhatja ki, de rendkívüli esetben a készültség parancsnoka közvetlenül is elfogadhatja a parti őrség, sőt egyenesen a bajbajutottak mobil telefonhívásait is.

Paul Hopson

A bázison 5 teljes személyzet szolgál, a kiképzési repülések során folyamatosan cserélik a gyakorlott és a kezdő hajózókat a fedélzeten. Nekünk most szerencsénk van, vendéglátóink mind többéves repülési tapasztalattal rendelkező szakemberek. Frank Slatter első pilóta, Paul Hopson másodpilóta, David Watson radaroperátor és Ryan Thomas winchman (fedélzeti operátor) életét keserítjük kiképzési repülésük során. Természetesen Maláj Tamás barátunk is a fedélzeten lesz, az ő beosztására leginkább az önkéntes őrangyal kifejezés a legjobb. Tamás a bázishoz közeli kisváros kórházának orvosa, hazai motoros sárkányos múlttal kopogtatott be a helikopteresekhez, mondván orvos vagyok és imádok repülni! És láss csodát, a meglehetősen zárkózott angolok befogadták a magyar dokit. Mivel a gépszemélyzetnek nincs orvos tagja - a mentendő személyek ellátása alapvetően a winchman feladata - sok esetben hasznos volt Tamás tapasztalata egy-egy bonyolultabb esetben. Arról nem is beszélve, hogy a mentési gyakorlatok során mindig szükség lehet egy hús-vér "bábura", akit ki lehet tenni a vízre, erdőbe, hegytetőre és barátunk, ahogy mondani szokás önként és dalolva vállalta el ezeket a nem éppen dicső szerepeket is.

Ryan Thomas

Kisérőnk először a raktárba invitál minket. A szekrényekből vadonatúj hajózó kezeslábas, hőtartó alsó- és felsőruha, thermozokni, mentőmellény bőrkesztyü és sisak kerül elő. (Vendéglátóink kedves gesztusként a nap végén a felhőszagú felszerelésünk néhány darabját nekünk ajándékozták.)A beöltözés után túlesünk eddigi repülő pályafutásunk legalaposabb biztonsági rendszabály ismertetésén. Ryanra hárul a feladat, hogy bemutassa a Sea King életmentő rendszereit. A négypontos biztonsági öv használatával kezdjük, ezt követi az ülésekbe rejtett mentőcsónakok ismertetése, majd a legfontosabb útmutatásra, az "élet útjának" vészhelyzetben történő megtalálására kerül sor.

David Watson

A hangzatos szlogen mögött vérrel írt törvényszerüségek egymásra épülő rendszerét kell érteni. A mentőhelikopter ugyanis a szélsőséges időjárási körülmények között könnyen kerülhet a mentésre várókhoz hasonló helyzetbe, azaz hajtómühiba, vagy ütközés miatt a tengerbe zuhanhat. Mindennél fontosabb a hozzád legközelebb eső ablakkeret megfogása, erre utasít a pilóta BRACE, BRACE - rögzítsd magad - parancsa is. Ez a fix pont az esetleg felborult, vagy víz alá került helikopterből akár sötétben is megmutatja a kivezető utat, csak türelmesen ki kell várni, hogy a gép törzse megteljen vízzel, és ki lehessen rúgni az ablakot! Ha nincs mihez viszonyítani a helyezeted, világítás nélkül semmi esélyed a menekülésre - figyelmeztet Ryan.

Szerencsére az ismertetés további részletei már sokkal vidámabbak. A radaroperátor munkahelye következik, ahol a dupla képernyőn a lokátor adatain kívül megjelentethető az infra-kamera képe is, így a hideg vízben fuldokló testének hőképe több kilométerről is segít megtalálni a bajba jutott pilótát, vagy tengerészt. Az operátor az általa rögzített adatok alapján a helikoptert irányítani is képes, így sokkal gyorsabban fel tudják kutatni a tengerben hánykódó személyt.A sokoldalúan felszerelt Sea King tervezői még arra is gondoltak, hogy egy-egy elhúzódó mentés során a személyzet tagjainál vízháztartási problémák jelentkezhetnek, így a "kisdolgok" elvégzésére egy flexibilis csövet építettek a pilótafülke mögé, a végén egy olyan tölcsérrel, melybe a hajóskapitány szokta beleordítani a gépháznak szóló utasításokat...

A személyzet - és immár mi is - készen állunk a kiképzési repülésre, már csak az időjárásnak kellene kicsit megemberelnie magát. A repülésvezető előtti monitoron azonban egyelőre semmi biztató jel nem látszik. Londontól nyugatra - így Fairfordban is - süt a nap, de a fővárostól keletre egész Doverig többrétegü felhőzet húzódik 300 méteres alappal. A Csatorna felett már ismét süt a nap, egyetlen reményünk, hogy az erősödő széltől a felhőtömb lassan észak-kelet felé távolodik.

Ha valaki repülésre adja a fejét, annak feltétlenül rendelkeznie kell a türelem erényével. Vártam én már félnapokat magyar, szlovák, ukrán repülőtereken, hogy a meteorológusok meghozzák a jó hírt, eljött a régen várt pillanat és indulhatunk. Itt sincs ez másként, leghamarabb fél ötre jósolnak javulást, és még csak két óra van. Első körben megpróbálok rájönni a század jelvényében látható görög jel titkára. A matematikában a 3,14 jelölésére szolgáló piktogram - a legendák szerint - még az első világháború idején került az akkoriban kétfedelü gépekkel repülő század jelvényébe. A 22. század ugyanis minden nap a 7. ezred bevetésre előkészített gépei felett repült el, és a huszonkettő osztva héttel pontosan 3,14...A fehér keresztre már logikusabb magyarázat van, a harmincas években Máltán szolgált a század, onnan a máltai lovagok jelvénye.Az időhúzás legjobb módszere a folyamatos kávé és teakínálás. Két óra leforgása alatt három hosszú angol kávét erőltetek magamba, a negyedik szívélyes kínálásra már a teát választom. Hozza is a fiú, ahogy illik tejjel színezve a csodálatos ízvilágú nemzeti italt! Külön történetet is megérne a névre szóló kávésbögréket tartó tábla. A pilóták bögréi ugyanis a századparancsnokot kivéve minden hónapban más-más kampón várják, hogy leemelje őket a gazdájuk. Az ok a kampók alatti feliratokban keresendő. A találó táblácskák ugyanis az elmúlt hónapban tanúsított teljesítményre utalnak, például ki lehet érdemelni a "jövő reménysége" vagy a " suhanó árnyék" jelzőt. Kivétel Andy Barr századparancsnok bögréje alatti igazán szívet melengető felirat: A MI CSODÁLATOS FŐNÖKÜNK!

Minden jó, ha a vége jó! - tartja a mondás, és nem sokkal négy óra után Andrew aláírja a repülési tervet, engedélyt kapunk egy 120 perces forgószárnyalásra a Csatorna felett. A müszakiak életre keltik a hajtómüveket, a Sea King méltóságteljesen a levegőbe emelkedik, hogy egy iskolakör után még száraz lábbal megismerkedhessünk a mentőhevederek használatával. Ryan a füvön egyenként ránk igazítja a váll alatt megfeszülő hevedert, David pedig a csörlővel a fedélzetre emeli a soros pácienst.Irány a La Manche! A fedélzeten Ryan villámgyors sürgés-forgásba kezd, egyszerre ellenőrzi a biztonsági öveink becsatolását, készíti elő a gyakorlás során használatos mentőeszközök kábeljeit, közben folyamatosan rádiózik a radaroperátorral a ránk váró feladatokról.Előremegyek a pilótákhoz. Itt minden fordítva van mint a szovjet helikoptereken, Frank a jobb ülésből vezet, Paul feladata a bal oldalon a müszerek figyelése és a mögöttük és alattuk zajló akciók koordinálása. Mivel a Sea Kingen a csörlő a teherajtó mellett, 4-5 méterrel a pilóták mögé került beépítésre és a helikopter alá pedig egyáltalán nem látnak, vakon megbízva a hátul dolgozó bajtársaikban vezetik a gépet. Éppen ezért a teherajtó mellett beépítettek egy joystick-szerü mini botkormányt, mellyel a radaroperátor a helikoptert adott magasságon jobbra - balra - előre - hátra tudja manőverezni.

A Csatorna fölé érve nyílik a tehertér ajtaja, Ryan egy rádió vészjeladóval ellátott vörösre festett fakeresztet enged kábelen a vízbe. Ez a szerkezet jelenti most a személyzet számára a katapultált repülőgép-vezetőt, aki egy felfújt mentőcsónakban lebeg a hullámokon. (Utólag derült csak ki, hogy amennyiben korábban kezdhettük volna a gyakorlást erre a nem éppen dicsőséges feladatra, Maláj doki baráti sugalmazása alapján engem szántak! Hát nem lettem volna maradéktalanul boldog, ha jó másfél órát malmozhatok a dinginek becézett gumi lélekvesztőben mentésre várva. Nem azért aggódtam volna, hogy haverságból kint felejtenek, csak meglehetősen nehezen tolerálom a várakozást. Mindenesetre - utólag - megígérhetem, ha ez a csúfság megesett volna velem, a mentőmellény zsebében lapuló parittyából az első két rakétát a turistahajók utasai kedvéért a levegőbe lövöm, de a többi hatot a visszatérő Sea Kingre, hadd gyakorolják az égő helikopterből való menekülést.)

David rögzíti a vízbe eresztett bója koordinátáit, és már indulunk is tovább egy vállalkozó kedvü hajóskapitányt keresni, aki hajlandó gyakorlás címén megengedni a fedélzetére való leereszkedést, majd visszacsörlőzést. Alig fél óra múlva Ryan szeme ötvenedszer is ellenőrzi becsatolt biztonsági öveinket, majd nyitja a teherajtót. Alattunk a Norfolk Line kamionszállító kompja szeli a habokat, a fedélzetről kíváncsi szempárok százai fürkészik helikopterünket. David lokátorának képernyőjén most a hajó reális és infraképe látszik, a kémény fekete foltja jól mutatja a hőmérsékletkülönbséget a fedélzet többi részétől.Ryan kikapcsolja magát a fedélzeti kommunikációs rendszerből és az ajtóban térdelve összeszereli kézi rádió adó-vevőjét. A komp méltóságteljesen siklik alattunk, mi a hajó bal oldalától 15-20 méterre, 40-45 méter magasan, azonos sebességgel repülünk. Most már ketten térdelnek az ajtóban, David átvette a csörlő kezelését, első feladata Ryant leengedni a fedélzetre. A szikár őrmestert először leengedi a víz fölé a fedélzet magasságába, majd az ajtó melletti joystickkal a helikoptert a hajó fölé kormányozza. Egy ügyes - és valószinüleg - ezerszer gyakorolt manőver, és Ryan már a fedélzetről jelenti, hogy indulhatunk mi is utána!

Mivel a gépen kívül kötelező viselet, lecsapom a sisakom átlátszó plexi arcvédőjét - a napellenzőt, - vagy ahogy Kecskeméten mondják, az állami napszemüveget - meghagyom profiknak, és délcegnek induló imbolygósra sikeredett léptekkel elfoglalom poziciómat a semmi szélén. David belebújtat a repülőtéren már tesztelt hevederbe, és mutatja, hogy üljek ki a teherajtóba. Nincs sok időm a lábamat lógatva gyönyörködni az elém táruló látványban, mert a csörlő felemel, és David ugyanazzal a mozdulattal már meg is kezdi a drótkötél engedését. Az érzés talán ahhoz hasonlatos, amit János vitéz érezhetett a piros nadrágban, mikor huszárnak állt. Komolyra fordítva a szót, az élmény - miszerint egy 10 emeletes lakótelepi ház magasságából kell lesiklanom Ryanhez, aki csupán egy kis pontnak látszik a hajó fedélzetén - nem rossz! Sőt a pillanat - annak ellenére, hogy egy szál drótkötélen lógva forog körülöttem a világ - hihetetlen szabadságérzéssel ajándékoz meg.

A süllyedés folyamatos, a hajó kéményének magasságából már kitárul a horizont - na meg múlik a félsz is - balra Dover fehér sziklái, jobbra a távolban Calais kikötője, alig karnyújtásnyira pedig a winchman integet. Szabályszerüen bevárja, míg a kötelemhez tartozó földelő vezeték hozzáér a hajó korlátjához, és csak a sztatikus kisülés veszélyének elmúltával húz be maga mellé. A kamionsofőrök és a turisták lelkesen tapsolnak, ekkora sisakos, szakállas zöld UFO-t még nem láttak leszállni az égből!Az angoloknak persze minden szokatlan szituáció feloldására van egy kitünő receptjük, előkerül a hajó bermudanadrágos kapitánya, és rezzenéstelen arccal megkérdi, hogy kávét vagy teát kérünk? Én szívesen beneveznék bármilyen, Moszkvától Skóciáig desztillálással készülő szeszipari termékre, de még a kávét visszautasítani sincs idő, a Sea King egy tiszteletkör után már ismét elfoglalta pozícióját a hajó bal oldalán.Ryannel most meglehetősen furcsa párosként a süllyedő vitorlásról mentendő hajótöröttet, és az égből leszálló megmentőjét alakítjuk. Én maximális átéléssel hozom a vízbefulladástól éppen csak megmenekült hajóskapitány figuráját, Ryan ezalatt saját felszerelését kétszemélyesre alakítva rákapcsolódik az én hevederemre. Sziámi ikrekként, egymást átölelve hagyjuk el a komphajó fedélzetét. A szegényesebb fantáziájú olvasóinknak ajánlom betekintésre a 101 nemi aktus címmel megjelent képes kiadvány "lábkulcsolás öleléssel" címü fejezetét.

David által vezényelt mennybemenetelünk már szinte rutinszerüen zajlik. Azért a néhány 360 fokos fordulat közben van idő elmélkedni a most átélt szituáció fontosságán. A tenger mellett élő népek évszázados problémáját oldotta meg a technika a második világháború idején. Akkoriban naponta kellett a La Manche-ba zuhant vadászgépek és bombázók személyzetét menteni, egyrészt a vízbefulladástól, másrészt a kihüléstől. A boldog békeidők újabb problémákat hoztak, zátonyra futott tartályhajók, megsérült reaktorú tengeralattjárók legénysége várta utolsó esélyként a rotorlapátos mentőangyalokat.Sea King, kiszállás! - mondhatná a csörlő mestere, de e helyett egy mozdulattal a biztonságos fedélzetre emeli összegabalyodott testeinket. Ryan előbb gondosan becsukja az ajtót - ez valószínüleg a legfontosabb kutató-mentő szabály - majd 2-3 karabiner szétkapcsolásával elvégzi a világ leggyorsabb sziámi iker mütétjét. Nincs sok idő az éppen csak átélt élmények feldolgozására, hiszen helikopterünk máris az egy órával ezelőtt "otthagyott" katapultált pilótánk a lokátor memóriájába rögzített helyszíne felé száguld.Most David veszi át a főszerepet. Nemcsak a pilótát tájékoztatja rádión a koordinátákról, de a forgószárnyas irányításába is besegít, hogy minél hamarabb kimenthessük a vízből a gumitutajon hánykolódó, valószínüleg túlélőkészlete utolsó morzsáit fogyasztó repülőgép-vezetőt. A Sea King nemrég felszerelt lokátorrendszerének köszönhetően alig 20 perc múlva a helikopter ismét a vízbe dobott berendezés felett lebeg. David és Ryan most ismét bebizonyítják, hogy mesterei a szakmájuknak. A radaroperátor ismét a teherajtó mellől irányítja a Sea Kinget, Ryan pedig vérbeli horgászként egy sodronyra erősített horgonnyal igyekszik kihalászni a vízben lebegő fakeresztet. Harmadik kísérletre sikerül. A winchman felhúzza a fedélzetre a tengervíztől csöpögő pilóta-imitációt és máris indulunk vissza Wattishambe.

A hazai betonra érve még csak számunkra ér véget a nap. A gép pilótái a hajtómü édesvízzel történő mosását ellenőrzik, mivel a sós vízpára lerakódhat a hajtómü létfontosságú részein. A személyzet többi tagja pedig a másik hasonlóan fontos tevékenységbe kezd, rájuk ugyanis a vacsora elkészítésének a felelőssége hárul, itt ugyanis nincs központi konyha, vagy hajózó büfé. Másnap 10 óráig csak az van, amit a háztájiban elkészítenek. A vacsora müfaja végül is titok maradt a számunkra, amikor elbúcsúztunk a fiúktól, még csak hatalmas szelet húsok és sárgarépák várták tüzhalálukat a serpenyőben.

Köszönjük dr. Maláj Tamásnak, hogy az Aranysas olvasóival megoszthattam ennek a felejthetetlen napnak az élményét. Franknak, Paulnak, Davidnek és Ryannek pedig hogy elviselték csetlés-botlásunkat a fedélzeten. Jövőre, veletek, ugyanott?!