A Szu-17/20/22 Fitter típusváltozatai

Szu-17/20/22 típusváltozatok

A Szu-17 a Szu-7B változtatható nyilazású szárnyakkal és erősebb hajtóművel épült változata. Az egyébként igen jó repülési tulajdonságú Szu-7B nem volt képes a rövidebb kifutópályájú repülőterekről üzemelni, nagy volt a leszállósebessége, kicsi a fegyverterhelése és az üzemanyag-fogyasztása hatalmas. A CAGI kidolgozott egy változtatható szárnyilazású koncepciót, ami csak a szárnyak külső harmadát érintette. Ez a megoldás viszonylag egyszerűen alkalmazható volt a Szu-7-esen.A Szu-7BKL.A futóműaknát sem kellett áthelyezni, a törzs pedig szinte változatlan maradhatott. A Szu-7IG (изменяемой геометрии – változtatható geometriájú) vagy Sz-22I néven ismertté vált gépet az 1967-es domogyedevói légiparádén a nyugati megfigyelők a Szu-7-es bázisán kialakított kísérleti gépnek gondolták. Ez a gép azonban már több volt, mint egy kísérleti gép, egy kiérlelt megoldásokat tartalmazó prototípus volt, amit Sz-32 jelzéssel Szu-17 névvel egy nullszéria követett. A Szu-17-es bombaterhelése kétszeresére növekedett a Szu-7BMK-hoz képest, 30%-kal nőtt a hatótávolság és felére csökkent a felszálláshoz szükséges távolság. 1966 és 1991 között kb. 3000 gép épült. A gép változatait számos országba exportálták, a használók között szerepelt Afganisztán, Algéria, Angola, Bulgária, Csehszlovákia (és később Csehország és Szlovákia), Egyiptom, Észak Korea, Irak, Lengyelország, Líbia, NDK, Magyarország, Peru, Szíria és Vietnám, valamint számos posztszovjet utódállam.

A jelzésrendszer

A Szuhoj iroda a Szu-17 és Szu-22-es gépeket az Sz-xx-vel és hozzáadott betűkombinációkkal jelölte. Például a mi Szu-22M3 gépeinket a magyar üzemeltetők a gyári néven Sz-52MK-nak  ismerték, a Szu-22UM3, pedig Sz-52UMK névvel szerepelt a hivatalos iratokban. Az U a gyakorló gépet jelenti, a K az export változatot (kommercseszkij), az M a módosított, fejlesztett típust. Hasonlóan más szovjet (és persze nem orosz) gyártókhoz a Szuhoj is megkülönböztetett alszériákat két számmal jelölve. Például Sz-32M 51-es széria. Ezek a kódok nagyközönség számára csak a legritkább esetben váltak ismertté.

További érdekesség, hogy mivel a nyugati megfigyelők az első gépet (Szu-7IG) a Szu-7-essel azonosították, az új gép is a Fitter NATO kódnevet és B jelölést kapta. Ezen később sem változtattak, így a Szu-7-re egyáltalán nem hasonlító Szu-17/22M-4 változat is Fitterként szerepelt a NATO nyilvántartásokban. A Szu-7 gyakorlóváltozatának NATO kódja Moujik volt, a Szu-17/22 gyakorló változatai nem ezt vitték tovább, hanem a Fitter nevet.

A Szuhoj iroda jelölési rendszere nem mindig következetes. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a nyugati szakirodalmakban vegyesen hivatkoznak a NATO kódra, a publikus Szu-xx névre és néha a gyári jelölésre. Ezek egymáshoz rendelése enyhén szólva zavaros.Nem segíti az eligazodást az sem, hogy az üzemeltető országokban a gépnek lehetett saját neve, kódja, jelzése. Például a perui Szu-22, Szu-22 A Fitter F jelzéssel szerepel perui weblapokon és matricagyártóknál.

Az export változatok kisebb nagyobb mértékben eltértek. Más rendszereket kaptak a VSZ és mást a harmadik világbeli felhasználók. Ezen eltérések döntő többsége a makettezők számára nem látható. Ami biztos, mert kívülről is látszik, az export gépek rendszerint más hajtóművet (a MiG-23 hajtóművét, ami sokszor a cél országban is rendelkezésre állt már), kaptak, mint a hazai társaik, de ez alól is volt kivétel. Előfordult, hogy orosz felségjellel repült Szu-22M3 (fotó és rajz Zlinek 3/III.) Fontos eltérés lehet az alkalmazható fegyverek köre is. Itt az üzemeltető ország gépeiről készült fotók segíthetnének, sajnos azonban a 90-es évek előtti időszakból alig-alig került nyilvánosságra felfegyverzett gépet ábrázoló fotó. A legjobban az európai országok által használt típusokat dolgozták fel, viszonylag sok fotó érhető el a perui gépekről és szinte semmi az afrikai, közel-keleti és távol-keleti országokban használt változatokról.

A gyári jelzések közötti eligazodásban segít ez a táblázat.

Gyári jelzés ---

Publikus név ------

NATO kód ---

Megjegyzés

Sz-22I

Szu-7IG

Fitter B

a Szu-17 prototípus Sz-32

Szu-17

Fitter B

az előszéria a Szu-7U alapján, kb. két tucat készült, 1969-1972

Sz-32M

Szu-17M

Fitter C

az első széria erősebb hajtóművel , megnövelt fegyverzettel és üzemanyagtartállyal, 1972-től, AL-21-F3 hajtómű Sz-32MK

Szu-20

Fitter C

a Szu-17M export változata, 1972

Sz-32M2K

Szu-22

-

a Szu-17M2 export R -29BS-300 hajtóművel, 1976-tól Sz-42

Szu-17M2

Fitter D

hosszabb orr, navigációs eszközök, lézertávmérő, 1975-1979

Sz-42?

Szu-17M2D

-

Doppler sebbeségmérővel, később minden gépen ?

Szu-17M2R

-

felderítő

Sz-42MK

Szu-22

Fitter F

az M2 export változata, R -29BS-300 hajtóművel, 1975-1977 Sz-52U

Szu-17UM

Fitter E

teljes harcképességgel rendelkező oktató változat, a bal gépágyút kivették, mélyebb lett az orr rész, 1976-1978

Sz-52UK

Szu-22U

Fitter E

export változat Sz-52UMK

Szu-22UM

-

a Szu-17UM export változata 1976-től Sz-52UM3

Szu-17UM3

Fitter G

mozgatható orrkúp a beömlőben, az oktató munkahelyét megemelték, szögletes függőleges vezérsík, a harci avionika egy részét oktató/szimulációs berendezésre cserélték, 1978-tól Sz-52

Szu-17M3

Fitter H

új célzórendszer, javított avionika, bővített fegyverhordozó képesség levegő-levegő rakéta, 1976-tól Sz-52P

Szu-17M3P

-

? ?

Szu-17M3R

-

felderítő változat Sz-52K

Szu-22M

Fitter J

a Szu-17M3 korai export változata, 1977-től

-

Szu-22M2

-

Szu-22M Sz-52M3K

Szu-22M3

Fitter H

a Szu-17M3 export változata, lényegesen fejletteb elektronikával mint a Szu-22, 1982-től

Sz-53?

Szu-17UM3

Fitter G

kérdéses az Sz-53 kód létezése

Sz-53K?

Szu-22UM3

Fitter G

-

Sz-52UM3K

Szu-22UM3

Fitter G

a Szu-17UM3 export változata, 1982-től

Sz-54

Szu-17M4

Fitter K

a legújabb változat modernizált avionika, jellegzetessége a függőleges vezérsík tövében levő pótlevegőbeömlő 1980 körül jelent meg, sorozatgyártás 1981-1990 ?

Szu-17M4R

-

felderítő változat Sz-54K

Szu-22M4

Fitter K

az M4 export változata AL-21F13 hajtóművel, 1984-től

NATO kódok

A NATO a látókörébe kerülő szovjet harci eszközöknek egy nevet ad. Ezek többnyire értelmes szavak. B betűs szavakat adnak a bombázóknak, C betűset a szállítógépeknek, F-et a feltételezetten vadászgépeknek, H-át a helikoptereknek és M-et az előző kategóriákba be nem sorolható eszközöknek. Természetesen a NATO sokszor tévedett a besorolást illetően, de a kódokat akkor sem változtatták meg ha fény derült a tévedésre. Ilyen tévedés volt a Szu-24 és Szu-25 gépek esete, amelyeket vadászként kategorizáltak a Fencer illetve a Frogfoot nevekkel. Az orosz rendszer is sántít, ugyanis hagyományosan páros számot kaptak a bombázók és páratlan számot a vadászgépek. A Szu-17 ilyen logika alapján vadászgép volna, de ugyanannak a gépnek az export változata Szu-20/22 viszont bombázó. Az Szu-24-es azért kapott állítólag F kódot, mert az amerikai hasonló kategóriájú F-111B is fighterként lett besorolva, annak ellenére, hogy köze nem volt soha a vadászgépekhez.Az alváltozatokat a NATO a névhez adott ABC sorrendben következő betűkkel különböztette meg.A NATO a betűjeleket, akkor változtatta meg, ha úgy tűnt a gép, amit látnak lényegesen eltér a korábban látottaktól. Sokszor a jelentős változás felett elsiklottak, az információhiány miatt, máskor minimális külső változás nyomán új változatot tételeztek fel. Többnyire az export változatokhoz tudtak közelebb kerülni, ezért azok alapján osztották ki a kódokat és az esetleg később látott orosz modelleket ezek alapján sorolták be.

Fitter A

Szu-7B, Szu-7BM, Szu-7BKL, Szu-7BMK

Fitter B

Su-7IG, előszéria Fitter C

Szu-17, Szu-20

Fitter D

Szu-17M Fitter E 

Szu-17U, Szu-22U

Fitter F

Szu-20 Fitter G

Szu-22UM

Fitter H

Szu-22M-1, Szu-22M3 Fitter J 

Szu-22M-2

Fitter K 

Szu-22M-4

A típusváltozatok

A gép a domogyedevói bemutatón, ami után megkapta a Fitter B NATO kódot, mivel a megfigyelők egyszerűen a Szu-7 kísérleti változatának gondolták.

A képre az Sz-22I-t írtam, de gyakorlatilag megegyezik a Szu-7IG-vel. Az Sz-22I a gyári jelzés. Az I utal a változtatható nyilazású szárnyakra.

Az előszéria egyik példánya. Ezt a Szu-7-esről örökölt kábelcsatorna, a nagyméretű fékernyőtartó és a svanc tetején levő antenna jelzi. Ez a gép már egy gerincet kapott, ami plusz üzemanyag elhelyezésére szolgált. Érdekes, hogy ez a korai gép már álcázófestést visel.

Az első sorozat Szu-17M már exportra is került. Kétféle exportváltozat létezett, az A változatot kapták a VSZ országok, a B változatot pedig a VSZ-en kívüli megrendelők. A lengyelek a szovjet változattal szinte mindenben egyező gépeket kaptak, Egyiptom pedig egy csökkentett elektronikával rendelkezőt. A gép jellegzetességei: a svanc tetejéről az antenna a kisebb méretű fékernyődoboz fölé került, eltűnt a kábelcsatorna, megjelent egy új áramlásterelőlap a szárnyon. A NATO Fitter C-vel honorálta a változást.

Ez a gép a Szu-22-es perui változata. Kissé zavaró, hogy nem a Szu-20-as jelzést használták végig az export jelzésére. A szovjet változat Szu-17M2-ként ismert. A szovjet gépeken a svanc előtti rész nem nyúlik előre, ennek oka a másfajta hajtómű. A típus jellegzetességei: áramvonalas burkolat a Doppler radarnak az orr alatt, a kissé meghosszabbított és 3 fokkal lefelé döntött orr rész, ami javította a kilátást előre. Ha jól megfigyeljük, a beömlőben levő áramlásterelő kúpban látható egy kis ablak, a lézeres távmérő nyílása. A perui gépeken plusz antennák, infracsapda kilővők figyelhetők meg.

Egy másik perui Szu-22-es, amelyre utántöltő csonkot is szereltek. Jól látható a Doppler sebességmérő "ablaka" a hosszabbított orr és a két pitot cső.

A Szu-17 pilóták a Szu-7 kétüléses változatán gyakoroltak, aminek a repülési tulajdonságai jelentősen különböztek a változtatható szárnynyilazású típustól, ez gondot okozott a kezdő pilótáknak. A megoldást egy kétüléses változat kifejlesztése jelentette.A fotón a család első kétüléses változata látható perui színekben. A forrásokban Szu-22U, Szu-22UM, Szu-17UM-2D névvel szerepel az export és Szu-17U, Szu-17UM,  Szu-17UM2 stb. neveken a szovjet változat. Két változat biztosan létezett, a szovjet és az export. Az export változat kívülről a púpus törzshátsóról ismerhető fel, ami a Tumanszkij hajtóművet rejti. A korai U változatok függőleges vezérsíkja alacsonyabb, a tetején levő dielektrikus panel vékonyabb. A svanc előtti belépőél hosszabb, amennyiben Tumanszkij hajtóművel szerelték őket, mint az export gépeket általában. A NATO-ban Fitter E néven ismerik.

A gyakorló változatból fejlesztették ki a Szu-17M3-at, ami Szu-22M, Szu-22M2 és Szu-22M3 néven exportáltak. A képen a korai sorozat látható. A Szu-22M-2 jelzés valószínűleg azért született, mert a gép a hajtómű miatt eltér a hasonló orosz változattól. Orosz források szerint ez a gép egy Szu-22M azaz a Szu-17M3 korai sorozatának export változata, Tumanszkij hajtóművel. A hajtómű miatti öblös hátsórész és az előrenyúló belépő jól látható ezen a képen.

A Szu-17UM3 jellegzetességei a mozgatható orrkúp a beömlőben, az oktató munkahelyét megemelték, szögletes függőleges vezérsík, a harci avionika egy részét oktató/szimulációs berendezésre cserélték.

Ez a gép a fenti perui Szu-22M-nél újabb változat, ezt jelzi a megemelt svanc. A Szu-17UM3 együléses változata gépágyúval, csökentett avionikával, export célokra. A képen egy libia változat látható. A Szu-22M-nél ismertetett téves kód alapján logikusan ez lenne a Szu-22M3, de nem az :)!

A Szu-17M3 későbbi változata szintén az UM3-val mutat hasonlóságot. Újdonságként jelent meg a plusz pilon, amire légiharc rakétákat lehett függesztetni.

Az orosz Szu-17M3 késői sorozatának export változata. A VSZ országok közül egyedül mi rendelkeztünk ezzel a típussal.

A legnagyobb harcértékű Szu-22-es. A Szu-22M4 a Szu-17M4 export változata. Használók között volt/van, az NDK, Lengyelország, Csehszlovákia és később Szlovákia, Bulgária, Vietnám, Afganisztán, Irak. A típus jellegzetessége a pótlevegőbeömlő a függőleges vezérsík tövében. A korai sorozat gerincében egy hasonló törés volt mint az M3 esetében, de ez a széria változatoknál már nincs meg, itt a gerinc egyensvonalú.

Megjegyzés

Az előbbiekből látható, hogy a Szu-17/20/22-es típusok igen változatos jelzésekkel szerepeltek. A Szu-20/22-es a Szu-17-es változat export változatait jelölte, ezek a gépek csökkentett vagy csökkentett képességű avionikával (pontosan ma sem lehet tudni melyik ország milyen tartalommal kapta a gépeket és ez milyen mértékben tért el az egyes szovjet változatoktól) és többnyire a Szu-17-es szériától eltérő hajtóművekkel rendelkeztek. A gyári jelölési rendszerben a K jelölte ezeket a gépeket. Ez az ami biztos és amiben minden forrás megegyezik, ezen túl totális a zűrzavar. Aki az interneten próbál a Szu-17/20/22-esről korrekt információt találni, szembeütközik az elnevezések, kódok, jelzések összevisszaságával. Nem jobb a helyzet, ha a korai nyugati szakirodalmat tanulmányozva akarjuk a családot megismerni. A fenti cikk német forrás alapján kezdett alakot ölteni (www.suchoi.com), majd a World Air Power Journal második számában, amiben a Szu-17/20/22 családot mutatták be, felfedeztem némi eltérést, amit aztán orosz forrásokból (brazd.ru, Ekszprint Szu-17 könyv a VPP-től) próbáltam tisztázni. A fentiek ezen a források alapján készültek, ahol eltérést találtam a források között az orosz változatot fogadtam el pontosnak, ha csak nem volt logikailag elfogadhatatlan.

A Szu-17/20/22-es makettett építőnek nincs nagyon könnyű dolga. Van egy valamilyen kódrendszerben leírt kódunk, ami vagy helyes, vagy nem. Ehhez keresünk egy makettet, ami vagy helyesen kódolt vagy nem és vagy a kódnak megfelelő makett lapul a dobozban vagy nem. Remélem a fenti cikk segít eligazodni a változatok között és kedvet csinál egy Szu-17/20/22-es makett elkészítéséhez.