Az idén 45 éves a Frecce Tricolori

Olaszországban nagyok a hagyományai a kötelékrepülésnek és a műrepülésnek. Már az I. világháború éveiben kitűnt pilótáik közül 34 légi győzelmével Baracca százados, „az olasz csődör”, akinek személyes jelvénye - az ágaskodó paripa - ma a Ferrari cég márkajelzéseként ismert világszerte. A ’30-as években Balbo repülőtábornok vezérletével nagy kötelékeik kétszer is átrepülték az Atlanti-óceánt. 1931 januárjában tíz Savoia-Marchetti S.55-tel Brazíliába, 1933. júliusában pedig 24 darab, ugyanilyen típusú repülőcsónakkal a Chicagóban rendezett világkiállításra jutottak el. Az ilyesféle, sokgépes kötelékeken rajtuk is ragadt a „balbo” név. Az Angliai csata idején a RAF pilótái mindig így nevezték a nagyobb formációkat.

A Fiat CR.42 „Falco” biplánok részt vettek az Angliai Csatában.

Itt kell megemlíteni a Belgiumba települt, mintegy 200 gépet számláló olasz repülőhadtestet, mely 1940 októberétől két hónapon keresztül részt vett a szigetország elleni légi háborúban. Az alakulat parancsnoka az a Fougier tábornok volt, aki tíz évvel korábban az észak-olaszországi Campoformidóban létre hozta a Regia Aeronautica, az olasz királyi légierő műrepülő iskoláját. (Belőle 1943-ban a légierő parancsnoka lett.) Az olasz pilóták műrepülő tudásában nem is volt hiba. Erre jó példa az a kötelékük, amelyik 1937-ben a budaörsi reptér avatásán is szerepelt.

A legendás Fiat CR.32 a spanyol polgárháborúban is helyt állt.

A Fiat CR.32-kel bemutatkozók méltán arattak nagy sikert. Pilótáink ugyancsak kedvelték és a legjobb kétfedelű vadászgépnek tartották típust. Nem alaptalanul, hiszen az újjászületett Magyar Királyi Légierő legelső légi győzelmeit éppen a velük felszállók aratták. A nagyobb teljesítményű CR.42-t ugyanúgy szerették. A „Falco” - vagyis a „sólyom” - 1941-ben az orosz fronton még a sokkal modernebb, egyfedelű Polikarpov I-16-os „Rata” típussal szemben is megállta a helyét. A háború későbbi szakaszában azonban az olasz harci gépeknek már csak alárendelt szerep jutott. Nem pilótáikon múlott. A ludas Itália repülőipara volt, mely nem tudta követni a brit és az amerikai gyártók által diktált tempót. Utóbbiak ugyanis feláldozták gépeik manőverező képességét az erősebb fegyverzetért és a nagyobb sebességért. Nekik lett igazuk! A fordulóharcban remeklő műrepülők ideje lejárt. Csak az ország háborús sebekből való felépülése után juthattak ismét szóhoz. 1950-re jöttek létre a feltételei a repülőnapok szervezésének és a kötelék-műrepülés feltámasztásának. Természetesen akkor már jetekből hozták létre az első bemutató formációt. A brit de Havilland DH-100 „Vampire” típusú sugárhajtású vadászokkal felszerelt 4-es repülőszázad 1950-től két évig volt az Olasz Légierő, az Aeronautica Militare Italiana hivatalos bemutató köteléke és 1952-ben, Brüsszelben repült első ízben külföldi közönség előtt. Ezután jöttek a korszerűbb amerikai típusok, a Republic F-84G „Thunderjet”, a Canadair F-86E „Sabre” és a Republic F-84F „Thuderstreak”.

A Frecce Tricolori először kanadai gyártmányú F-86E „Sabre” vadászgépekkel repült.

A különböző repülőszázadoknál éves váltásban szervezték a mindenkori bemutató csoportot. A légierőt otthon és külföldön 1960-ig képviselték ezek a formációk. A vezérkar akkor döntött úgy, hogy létrehoz - külföldi mintára - egy állandó műrepülő alakulatot, mégpedig az észak-itáliai Rivoltóban (Udine szomszédságában), ami alig kőhajításnyira van csak az olasz kötelék-műrepülés bölcsőjétől, Campoformidótól. Ennyi dióhéjban az előzménye a világ legnagyobb létszámú és ma is aktív - tízgépes - bemutató köteléke létrehozásának. A csoport 1960 végén kanadai gyártmányú F-86E „Sabre” vadászokkal kezdett gyakorolni. Az olasz repülőipar azonban nemsokára előrukkolt saját fejlesztésű harci gépeivel.

A Fiat G.91 PAN volt a Frecce első hazai építésű géptípusa.

Természetes, hogy a csoport hamarosan - 1964-ben - átnyergelt ezek egyikére, a Fiat G.91-es vadászbombázóra. Ilyenformán a Frecce Tricolori (röviden: Frecce) a továbbiakban már nemcsak az olasz pilóták kiváló tudását mutathatta be világszerte, hanem Itália iparának képességeit is. Az eredmény jól tükröződött az eladásokban, hiszen hamarosan az összes kontinensre került géptípusaikból. 1982-ben ültek át azokba az Aermacchi MB.339-es gyakorlógépekbe, melyekkel Kecskeméten 2000-ben és 2003-ban szerepeltek.

Az Aermacchi MB.339 PAN kétülésesekkel 1982 óta repülnek.

A gépek élénk festése a formáció nevére utal. A kötelék hivatalosan, mint a 313-as számú műrepülő-kiképző század szerepel a nyilvántartásokban. Dolguk azonban nem csak az, hogy parádés műrepülő tudásukkal elkápráztassák a nagyérdeműt, hanem az is, hogy szükség esetén a felfegyverzett Aermacchikat vezetve ugyanolyan profi módon hajtsák végre a könnyű-támadó feladatokat. Ennek érdekében az alakulat felkészülésre szánt évi 2500 órányi rep. idejének felét ez utóbbi célra fordítják. A gyakorlásnak köszönhetően valamennyi pilótájuk és természetesen mind a 17 db, különleges festésű gép alkalmas rá, hogy akár órák alatt harci bevetésre induljon. Ehhez a szükséges fegyverzet - bombák, lőszer, géppuskakonténerek és rakétablokkok formájában - mindig a rendelkezésükre áll. A kötelékbe kerülés feltétele először is legalább 1000 órányi, vadászgépen vagy vadászbombázón szerzett repülési gyakorlat. Az önként jelentkezők seregéből a legjobb öt - „Tornado”, „AMX” vagy F-104 „Starfighter” - pilótát meghívják a bázisra, ahol közülük a Frecce új tagját a 313-as század parancsnoka választja ki, közös műrepülés után. Utóbbi típus tavalyi kiselejtezését követően a helyét elfoglaló F-16 „Fighting Falcon”-nal repülők jöhetnek majd szóba. Rendszerük szerint évente csak egy, esetleg két új pilóta kerülhet a csapatba. Így aztán nem meglepő, hogy a kötelék egy-egy repülőgép-vezetője 5-6 évig is ott repkedhet a formációban. Egyedül a vezért, a „Pony 1” hívójelű Aermacchi pilótáját váltják kétévente. Ő azonban már előtte - legalább öt évig - beosztott pilótaként alaposan megismerhette a Frecce-féle kötelék-műrepülés minden fortélyát.

Tammaro őrnagy a tavalyi szezon óta a Frecce vezére.

A kötelék jelenlegi vezére ezen a poszton idén már második szezonját kezdi. A 37 éves Tammaro őrnagy 1998-ban került a Freccéhez. Akkor 1000 órája volt, melyet AMX-en, MB-339A-n és egy sereg iskolagépen gyűjtött össze. A 2005-ös szezon kezdetére ezt további 1650 órával tudta gyarapítani. A fenti pilóta-váltási szisztéma tehát mindenképpen takarékosnak minősül, hiszen a világ működő kötelékeinek tapasztalatai szerint a legtöbb légi órát mindig is az „újoncok” begyakoroltatása emészti fel. Ez a Frecce esetében egy esztendőnyi kemény munkát és közel 400 órát jelent. Ám a vezérgépben ülőtől sem vesznek két év után végleges búcsút, hiszen ő a következő két idény során már nem csak a köteléknek, hanem az egész 313-as századnak is a parancsnoka lesz. Ebben a minőségében őt illeti a „Pony 0” hívójelű Aermacchi. A tisztjéről tavalyelőtt leköszönt Tarantino őrnagy például – akit 2003-ban Kecskeméten még kötelék-vezérként láthattunk - 9. évét tölti az alakulatnál. Ezalatt 1100 órányi, hozott rep. idejét kis híján sikerült megháromszoroznia.A Frecce pilótái - beosztásuktól és rutinjuktól függően - évente 250 - 350 óra között teljesítenek, ami magában foglalja a gyakorlások, átrepülések, áthúzások és természetesen a repülőnapi szereplések idejét is. A kötelék évente átlagosan 40 repülő-show résztvevője. További 15 alkalommal húznak át látványos, zöld - fehér – piros, nemzeti színű füstcsíkokat eresztve, különböző fontos események helyszínei felett. Napjainkig közel 2400-szor tartottak nyilvános bemutatót odahaza valamint Európa, Észak-Afrika, a Közel-Kelet és Észak-Amerika összesen 41 országában. Legemlékezetesebbnek 1986-os és 1992-es kanadai és USA-beli turnéjukat tartják. Az akkoriban felkerekedett csapatokról elmondható, hogy azok igazi „balbók” voltak, hiszen 12 Aermacchi, két Lockheed C-130 „Hercules” és két Breguet „Atlantic” kelt át az Atlanti-óceánon. A század jelenlegi személyi állománya 15 pilótából és 65 fős műszaki gárdából áll. Utóbbi, válogatott szakemberekből álló csapatnak köszönhető, hogy technikai okokból eddig még egyszer sem maradt el bemutató. A kötelék műsorvezetője Saia százados. Feladata a Frecce 18 elemből álló, félórás programjának kommentálása, mely egyébként az időjárásnak és a felhőalapnak megfelelően módosítható. Ez azt jelenti, hogy még a legcsapnivalóbb időben is felszállnak, Ám olyankor kihagyják a kilencgépes formáció és a közönség figyelmét az „üresjáratok” idején lekötő, 10-es számot viselő Aermacchi azon látványos, függőleges manővereit, melyek amúgy sem látszanának a felhőktől. Ami viszont sosem marad el, az ennek a „Pony 10” hívójelű, szólógépnek a látványos programja.

Rossi őrnagy repül a „Pony 10” hívójelű szólógéppel.

Bemutatójának legsikeresebb pillanatai általában azok, melyekben a 2005-ben a 6. szezonját kezdő Rossi őrnagy, az egykori „Tornado-zsoké” - részeg pilótát imitálva - mélyrepülésben elbukdácsol a publikum orra előtt.

A Frecce Tricolori fergetegesnek ígérkező születésnapi légibemutatójára idén is szervez utazást a Forgó Travel. Részletek az alábbi weboldalon olvashatóak: http://www.forgotravel.hu/rovatok/airshowk/airshow_04.09.16./