Az Andok Sólymai

A Sólymok ugyanis repülni fognak Rivoltóban a Frecce Tricolori megalapításának 45. évfordulójára szervezett nagyszabású szeptemberi kötelék-fesztiválon. Bár az esemény Giornata Azzurra, vagyis azúrnap néven fut, az előbbi elnevezés mégis találóbb, hiszen azon - a házigazdákon kívül – még kilenc bemutató csoport szereplése várható. Nyugat-Európából ott lesz mindenki, aki számít a kötelék-mürepülésben. Ennyi talán elég is étvágycsinálónak. Most következzék a chilei formáció története.

A dél-amerikai ország légierejének első bemutató csoportja 1948-ban Republic P-47 Thunderbolt típusú vadászgépekkel kezdett repülni. A légierő kötelék-mürepülői 1959-ben léphettek át a sugárhajtású korszakba. Ehhez a keretet a katonai segélyprogram részeként az USA-tól kapott Lockheed F-80-as Shooting Star vadászbombázók és T-33-as gyakorlógépek adták. Az F-80-asokkal bemutatkozó Cóndores de Plata nevü csoport 1960-tól számos helyszínen szerepelt a világ hosszúságához mérten legkeskenyebb országában.

Az Ezüstkondorok név az F-80-asok sárkányának fémszínéből adódott. Az évtized vége felé azonban az ország egyre válságosabb helyzetbe került. A közismert, tragikus események aztán jó tíz évre véget is vetettek a repülőnapoknak. A légierő főparancsnoka 1980 elején rendelte el mürepülő-gépek vásárlását. Ezekkel az év folyamán az akadémia oktatói szorgalmasan gyakoroltak a következő szezonra tervezett bemutatkozáshoz. Az 1981. januárjában kiadott paranccsal aztán hivatalosan is megszületett a Halcones. Az illetékesek éppen ezért választották a kiválóan manőverező és a mürepülők által közkedvelt, kétfedelü Pitts Special típust, mert szerény anyagi forrásaik azt már nem tették lehetővé, hogy ezúttal is sugárhajtású harci gépekből álló formációt hozzanak létre. Az első évben négy S-2A-val szerepeltek. Ezek légcsavarjait 200 LE-s motorok forgatták. A következő idény kezdetére csatlakozhatott hozzájuk az S-2S változatú, szólógép, melynek törzse 30 cm-rel hosszabb, motorja pedig 60 LE-vel erősebb volt. Végül összesen hét Pittset vásároltak: öt S-2A-t és két S-2S-et.

Az ötgépes formáció (4+1 szóló) kezdetben a légierő és a repülés népszerüsítésére az Andok égig érő hegyeivel tarkított, 4270 km-es hosszúságú országot járta. Minthogy az Ezüst Kondorok hagyományait vitte tovább, a kötelék gyakorlatilag örökölte a nevet is. Az apró, rendkívül fürge, mindössze 680 kg-os tömegü biplánok azonban legkevésbé sem hasonlítottak a méltóságteljes kondorokra. A gépekhez jobban illett a Halcones azaz a sólymok név. Ezért kerültek a sötétkék alapszínü gépek oldalaira fehérrel festett, stilizált sólyomalakok. A hazai sikereket követően legelőször 1986-ban szerepeltek külföldön. Akkor a szomszédos Ecuadorba látogattak. 1987-ben aztán következett a mélyvíz, a nagy megmérettetés: Fairford.

A Pittseket egy Lockheed C-130H Herculesbe pakolták, aztán átrepültek Angliába. Az akkor még IAT néven közismert katonai légi parádén - a kedvezőtlen időjárás ellenére - jól szerepeltek. Szokványostól igencsak eltérő mürepülő stílusuk annyira megtetszett a show rendezőinek, hogy 1989-ben is meghívták a chilei csoportot. A Halcones – igazából megmutatva karmait - ezt azzal hálálta meg, hogy hat köteléket lefőzve elragadta a legjobb bemutatóért járó díszkardot. Remek programjukat következő hétvégén Belgiumban is bemutatták. A szezon végén azonban lecserélték a Pittseket, melyek felett addigra eljárt az idő. A kiérdemesült gépekből négyet adományoztak a repülőmúzeumnak, egyet a sólyomfészekben, vagyis Los Cerrillosban lévő támaszpontjukon állítottak ki, kettőt pedig a környék repülőklubjai kaptak. A típus utódjául világ egyik legjobb mürepülőgépét, a + 10 g-ig terhelhető Extra 300-ast választották. A 300 LE-s teljesítményü motorral felszerelt, középszárnyas elrendezésü, S verziójú gépekkel már 1990-ben nagy útra vállalkoztak. Az Egyesült Államokba látogattak, ahol öt bemutatójuk példátlan sikert hozott.

Nem érdemtelenül, hiszen mikor 1993-ban harmadszor Fairfordban jártak, újfent csak elorozták a legjobb bemutatóért kapható díjat. A kötelék közben a hazai közönséget sem hanyagolta el. Jó példa erre, hogy az országot járva Punta Arenasba, Chile légdélebbi városába is elrepültek, ahol az állandó és hírhedten erős szél miatt az Ezüst Kondorok 1961-es szereplése óta nem rendeztek légi bemutatót. Külföldi sikereik sorozata az 1997-es USA-beli látogatással folytatódott. Akkor a Halcones az USAF létrehozásának 50. évfordulója alkalmából rendezett légi parádén is szerepelt. 1998-ban azzal lepték meg rajongóikat, hogy Franciaországban, a FAI által első ízben megrendezett kötelék-mürepülő világbajnokságon megszerezték a bajnoki címet. Aztán, mikor 2002 őszén hazatértek az európai turnéról, lecserélték Extra 300S-eiket Ezek a példányok sem kerültek bontóba. A repülőmúzeum, a Halcones fővároshoz közeli bázisa és különböző repülőklubok osztoztak rajtuk. A típusváltás korántsem volt olyan radikális, mint az előző, hiszen ezúttal is Walter Extra cégének gépeibe ülhettek. A mozgékonyabb, alsószárnyas EA-300L-ekkel 2003 márciusában mutatkoztak be a nagyközönség előtt.

Ilyenekkel lesznek ott szeptemberben, Olaszországban, mely amúgy épp a 10. lesz a meglátogatott államok sorában. Természetesen ezek a gépek sem óceánrepülők, hiszen hatótávolságuk legfeljebb 650 km. Éppen ezért szétszerelés és beládázás után az 5 + 1 tartalék gép a légierő egyik Boeing 707-esének gyomrába kerül. Szintén ezzel teszi meg ezt a hosszú utat az egész csapat: a 7 pilóta, a müsorvezető és a 16 müszaki. Az idei szezon azért is nevezetes, mert a chilei légierő – a világ a harmadik legidősebbjeként - most ünnepli alapításának 75. évfordulóját. Az országos körúton ezt a jeles évszámot a kötelék ilyesformán írja fel az égre.A csoport odahaza évente átlagosan 40 helyszínen szerepel 35 perces programjával. Európában a repülőnapok időzavarral küszködő szervezői általában ennek 20 percesre rövidített változatát kérik. A bemutató alsó határa 30 plafonja pedig 1500 m.A show-t egyéni mürepülésből, a formáció meghökkentő szétválásaiból és olyan, látványosan szoros kötelékben végrehajtott manőverekből állítottak össze, melyek során az egymás mellett repülő Extrák szárnyvégei közt néha félméternyi sincs a távolság.

A Halcones eddig több mint 700 hivatalos bemutatón szerepelt és színeiben összesen 41 pilóta repült. Egy repülőgép-vezető 6-7 évet tölt, főállásban a kötelékben. Ezalatt évente legkevesebb 250 légi órát teljesít. A jelentkezés - minimum 800 órás gyakorlattal - nyitva áll a légierő bármelyik típusát repülők előtt. Évente azonban csupán egyetlen egy fő számára. Ez a rendszer nem túl pörgős, de lehetővé teszi, hogy ne csupán vadászpilóták, hanem helikopterek, szállító-, vagy iskolagépek vezetői is bekerüljenek a csapatba. Ez a mechanizmus azt is biztosítja, hogy tényleg csak azok jelentkezzenek, akik valóban élnek-halnak a kötelék-mürepülésért. Az ugyanis minden aspiráns számára nyilvánvaló, hogy a Halcones állományába kerülés pályafutását legkevesebb hat esztendőre befagyasztja. Úgy látszik, hogy a 29 éves átlag-életkorú kísérőket ez nem izgatja. Mint ahogy az sem, hogy a rendszeres országjárás miatt néha hetekig nem láthatják szeretteiket. Ennek következtében viszont az sem véletlen, hogy a 2005-ös csapatból csupán hárman családosok.

Minden Halcones - újonc azzal kezdi, hogy felfrissíti repüléselméleti ismereteit, aztán jön csak a típusátképzés. A sikeres vizsga a 6-os számú, tartalékgép vezetéséhez elegendő. Az 5-ös jelü szólógépbe üléshez legalább 200 órás, kötelék-mürepülő gyakorlat szükséges. A 2-es és 3-as számú, jobb vagy bal kísérő helyének elfoglalásához ennek legalább a duplája kell. A 4-es, hátsó kísérő gép minimum 800 órás, a „Halcones” színeiben szerzett gyakorlattal vezethető. A vezérség eléréséhez pedig ennél legalább 200 órával több rep. idő szükségeltetik. A jelenlegi vezér, a 36 éves Romero százados 1998-ban került a csapatba. 2004 elejétől viseli repülőöltözetén az 1-es számot és az idei szezon kezdetéig 2900 órát, továbbá 152 nyilvános bemutatón való szereplést jegyezhetett be hajózónaplójába.