Vörös csillagok az égen - MAKS 2005

Pár nappal ezelőtt a ferihegyi repülőtér 2B termináljánál egy várakozásokkal teli kis társaság tagjai gyülekeztek, hogy életük egy minden bizonnyal jelentős élményének számító utazásra induljanak. Az Aeroflot menetrendszerinti moszkvai járatára várva izgatottan latolgattuk, hogy vajon mi vár ránk az orosz fővárosban, ahol többségünk még egyáltalán nem járt. Az utazás fő célja „természetesen” ezúttal is egy légibemutató volt, mely minden ízében különlegesnek ígérkezett. Már a helyszín sem átlagos, hiszen a Zsukovszkij melletti, Gromov nevét viselő légibázis napjainkban is a világ egyik legtitkosabb kísérleti létesítménye, az orosz katonai és polgári repülés igazi „szentélye”. A hidegháború idején még elképzelhetetlennek tünt az, ami mára már valóság, hogy ezen a repülőtéren ország és világ előtt nagyszabású légibemutatót tartanak majd az orosz pilóták elkápráztatva többszázezer embert. Erre a nem mindennapi airshowra, a MAKS 2005-re indultunk, hogy lássuk „kelet repülő csodáit”, a MiG-eket, Szuhojokat, Tupoljeveket és Iljusinokat, hogy általuk egy pótolhatatlan élménnyel legyünk gazdagabbak.

A hatalmas Tu-160 Blackjack bombázók mindegyike nevet kapott, melyet a pilótafülke alatt jól láthatóan felfestettek a müszakiak.

Az elmúlt másfél évtized hatalmas változásai tették lehetővé azt, hogy az Orosz Légierő és a mögötte álló repülőipar egy ilyen nagyszabású, nyílt rendezvény keretében mutathassa meg értékeit és kutatási-fejlesztési eredményeit a világnak. A nyugat-európai szakkiállításokhoz és repülőnapokhoz hasonlóan itt is szakmai és közönség napokra osztották a rendezvényt. A politikai és katonai vezetőknek, diplomatáknak és üzletembereknek megtartott első három napot követően szombat reggel kinyíltak a kapuk, és a szigorú biztonsági ellenőrzések ellenére gyors ütemben beözönlő több százezres tömeg birtokába vehette a repülőteret. A statikus soron a közelmúlt és napjaink legújabb fejlesztésü katonai helikopterei és repülőgépei mellett szép számmal sorakoztak polgári gépek is. A különböző tervezőirodák és repülőipari cégcsoportok produktumait mind felsorolni szinte lehetetlen, így az általunk legérdekesebbnek tartottakat mutatjuk be.

Hatalmas tömeg, kiváló hangulat és a Moszkvára nem túl jellemző magas hőmérséklet jellemezte a repülőnapot.

A Kazan helikoptergyár a jól ismert Mi-8 és Mi-17 típusok továbbfejlesztésével és felújításával foglalkozik. A MAKS-on két forgószárnyasukkal képviseltették magukat, melyek közül a Mi-171S igazán figyelemreméltó konstrukció, mely a jelenleg is Mil helikoptereket üzemeltető országok számára reális, hosszú távú alternatíva lehet a nyugati típusokkal szemben. A Kamov tervezőiroda is számos, különböző feladatkörü típust állított ki, a Ka-50 és -52 harci helikopterek mellett a Ka-26-osból továbbfejlesztett könnyü-, és Ka-60-as közepes szállítóhelikopterek is megtekinthetőek voltak. Ez utóbbi típus esetében szakítottak a hagyományokkal és nem a koaxiális rotor elrendezést választottak a konstruktőrök. Az RSZK-MiG cég a széleskörüen elterjedt MiG-29-es vadászgépek új változataiból több különböző példányt is kiállított. A tolóerő-vektor szabályzós hajtómüvekkel felszerelt MiG-29M OVT mellett láthattuk az átalakított orr-részü kétüléses vadászbombázó M2-öt, az indiai haditengerészet részére készülő, repülőgéphordozó fedélzeti K-t, és a hatalmas törzsgerincéről felismerhető SZMT-t egyaránt.

A MiG-29 SZMT rendkívül széles fegyverválaszték hordozására képes.

A Fulcrumok mellett a MiG-AT kiképző- és gyakorlógép is helyet kapott a statikus soron, valamint megcsodálhattuk a lenyügöző méretü MiG-31-es modernizált változatát is. A másik nagy múltú cég a Szuhoj szintén jelentős kollekcióval érkezett a kiállításra. A Szu-27 és -33 széria változatok mellett a már gyártás alatt álló Szu-34-est és az elsősorban ázsiai exportra készülő Szu-30 változatokat is bemutatták. Némelyik gépbe hosszú sorbanállást követően be is lehettet ülni, amit megkönnyítettek a gépek elé épített állványok. Az újdonságok mellett természetesen az Orosz Légierőben rendszerben álló típusok is megtalálhatóak voltak a statikus soron. Szu-24, Szu-25, Szu-27, MiG-31, Tu-160, mind-mind olyan gépek, melyeket a nyugat-európai repülőnapokon egyáltalán nem, vagy csak nagyon ritkán csodálhatnak meg az orosz repülőgépek iránt érdeklődők. Sajnos hiányzók is voltak, a Tu-22 és Tu-95 bombázók például csak a szakmai napokon voltak jelen, általam ismeretlen okból a közönségnapokon sem a statikus soron sem a dinamikus programban nem voltak láthatóak.

Kakukktojás a vörös csillagos vasmadarak fészkében.

A MAKS elsősorban az orosz repülésről szól, azonban évről évre egyre több külföldi meghívott is van. Pár éve még elképzelhetetlennek tünt, hogy amerikai F-15-ös és F-16-os vadászgépek, valamint B-1B bombázók és KC-10-es valamint KC-135-ös légiutántöltő gépek szálljanak le ezen a légibázison, amely az orosz katonai repülés legmeghatározóbb kísérletei bázisa. Az amerikaiakon kívül franciák és olaszok képviseltették magukat a MAKS-on.

A nyugat-európai szakkiállításokhoz hasonlóan háttéripari cégek is képviseltették magukat a MAKS-on. A legérdekesebb talán a Szaturn iroda standja volt, ahol kiszerelve láthattuk a tolóerő-vektor szabályzós Szuhoj harcigépek hajtómüveit.

A repülőnapok leglátványosabb részei a dinamikus bemutatók. Az idei MAKS ebből a szempontból is különlegesnek ígérkezett, hiszen számos érdekességet harangoztak be a szervezők. Már a nyitókötelék megalapozta a kiváló hangulatot, hiszen a startvonalra guruló három Szu-25-ös nem túl gyakori látvány. Az igazi különlegesség azonban csak ezután következett, ugyanis a dübörögve felszálló csatagépek zaját túlharsogva jelentett be a szpíker, hogy a gépek botkormányánál három kiváló pilóta, Kvocsur, Botincev és Vascsuk ül, akik mindannyian az Oroszország Hősei kitüntetés birtokosai. A felállva tapsoló többszázezres nézőközönség láthatta, amint a lépcsőzetes formációba rendeződő harcigépek a nemzeti himnusz akkordjaira fehér, kék és piros füstölővel rajzolják az égre az orosz trikolórt. Az emberek lelkesedése tetőfokára hágott, aminek hangos huráááá, huráááá kiáltásokkal adtak hangot. Az élmény szavakkal leírhatatlan, a nemzeti büszkeség, és a jó értelemben vett nacionalizmus ilyen elemi erejü megnyilvánulását eddig sehol sem éltem át. Külföldi létemre is átéreztem azt, hogy milyen határtalan örömet jelentett az orosz embereknek ez a rövid, ám annál hatásosabb momentum. A leszállást követően a nézők vastapssal jutalmazták a Hősöket, akik az orosz repülésért tett elévülhetetlen érdemeikkel vívták ki a legmagasabb állami kitüntetést és az ezzel járó megbecsülést.

A különböző kisgépek pár percig tartó bemutatóit követően aztán ismét valami olyan következett, ami életreszóló élményt jelentett valószínüleg mindenkinek. Az Orosz Lovagok (Ruszkie Vityázi) bemutatókötelék impozáns Szu-27-eseivel zárt kötelékben dübörgött be a pálya fölé, hogy megkezdje közel fél órás programját. A hatalmas gépeikkel rendkívül szoros formációkat repülő Lovagok megmutatták a kötelékrepülés minden szépségét, hatalmas sikert aratva a MAKS-on résztvevők körében. Az esztétikus festésü és köztudottan kiváló manőverezőképességü Szuhojok a levegőben repülés közben önmagukban is szép látványt nyújtanak, kötelékbe rendeződve pedig minden képzeletet felülmúlóan csodálatosak.

Egy kötelékben a Sztrizsi és a Ruszkie Vityazi.

Az elsősorban bombázóiról és utasszállító gépeiről ismert Tupoljev tervezőiroda szép vonalú Tu-334-ese nagy érdeklődésre tarthat számot az orosz belföldi járatokat üzemeltető légitársaságok, és a hagyományosan keleti technikát vásárló ázsiai és arab országok körében egyaránt. A kis utasszállító könnyed manőverezéssel bizonyította képességeit pár perces programja során. A törzs alatti forgó antennával meglehetősen furcsa látványt nyújtó Kamov Ka-31-est két Ka-226-os kísérte, melyeket a statikus soron is meg lehetett tekinteni a repülések szüneteiben. Az amerikai B-1B Lancer repülése nem váltott ki túl nagy érdeklődést az orosz nézők körében, a MiG-29-esekkel repülő Sztrizsi (Fecskék) kötelék azonban annál inkább. Róluk ugyanaz mondható el, ami az Orosz Lovagokról, lenyügöző produkciót nyújtottak, amit vasárnap azzal fejeltek meg, hogy a két kötelék közös repüléssel lepte meg a közönséget.

Kamov Ka-31 a hatalmas, forgó lokátorral.

A kétüléses MiG-29M2 vadász-bombázó repülése sem volt átlagos, a tolóerő-vektor szabályzós MiG-29M OVT és a Szu-30 MKI azonban minden képzeletet felülmúlóan mutatta be egyedülálló képességeit. A már-már hihetetlennek tünő manővereket játszi könnyedséggel hajtották végre ezek a gépek, legérdekesebbek talán a hulló falevélhez hasonlító mozgássorozat, a közel 90 fokos nagy állásszögü lassú áthúzás és a teljesen hanyatt húzott kobrából felfelé történő kijövetel volt. Ezek a gépek és pilótáik ismételten kiváltották a nézők elementáris erejü tetszésnyilvánítását, melyet a szpíker nagyon ügyesen ki is használt, hogy még jobb hangulatot teremtsen és tovább fokozza a már amúgy is meglévő különleges atmoszférát.

Szuhoj Szu-30 MKI

Mindenképpen említést érdemel még a vendég francia Mirage-2000-es produkciója, mely méltó volt a rendezvény színvonalához, valamint a Patrouille de France és az olasz Frecce Tricolori bemutatókötelék repülése, melyeket nagy tapssal jutalmazott az orosz közönség. A MiG-AT és a Jak-130 is bizonyította, hogy bármelyikük is lesz az Orosz Légierő oktató- és gyakorlógépe az elkövetkezendő évtizedekben mindegyikkel magas színvonalú kiképzést lehet majd megvalósítani.

A kéttörzsü Mjasziscsev M-55 Geofizika gép érdekes formájával, a Szu-26-os és Szu-29-es mürepülőgépek pedig látványos repüléseikkel tüntek ki a dinamikus programok során. Az orosz katonai pilótákból álló L-39-es kötelék dinamikus produkcióját szemlélve az volt az érzésünk, hogy ezek a gépek nem a Magyar Légierőben is rendszerben álló Albatroszok közismerten gyenge hajtómüveivel vannak felszerelve, vagy legalábbis valamilyen módosításon áteshettek, ami a függőleges figurák könnyed végrehajtásánál látszott leginkább. A programban utolsónak szereplő gépek leszállását követően lassan a kapuk felé vettük az irányt, utoljára még elhaladva a statikus soron álló gépek előtt. Az idei MAKS-ról elmondható, hogy majdnem mindenben hozta azt, amit vártunk, ez alól kivételt talán csak a Tupoljev bombázók elmaradt repülése jelentett, ugyanakkor számos olyan élménnyel lettünk gazdagabbak, melyeket előre el sem tudtunk képzelni. Itt elsősorban a Nyugat-Európában sehol sem tapasztalt, magával ragadó lelkesedésre és hangulatra, a két orosz kötelék közös repülésére, valamint a tolóerő-vektor szabályozós harcigépek lélegzetelállító manővereire gondolok.

Végezetül a JETfly stábjának nevében szeretnék köszönetet mondani a Forgó Travel Utazási Iroda tulajdonosának és vezetőjének Forgó Imrének, aki számunkra lehetővé tette ezen a nagyszerü és máshoz nem hasonlítható repülőnapon a részvételt.