Szállítóból bombázógép?

Ez viszont azt is jeleti, hogy a kényelmes utazómagasságon ballagó C-17-es, kívül maradva a földi légvédelem fenyegetésén (persze itt a könnyü légvédelemől, tehát a rövid hatótávolságú rakétákról és a gépágyúkról van szó) képes csapást mérni a földi célpontokra.Az elmélet egyszerü: ha már a szállítógépekből ejtőernyős palettákon úgyis kidobálnak mindenfélét, miért ne lehetne okos bombákat rakni az okos palettákra és azokat kihajigálni a hátsó rámpán? Ez az ötlet azonban eddig a hagyományosabb támadógépekhez szokott tábornokoknál kicsapta a biztosítékot, így az elgondolás ezidáig pihent.A generálisok azonban a hírek szerint már érdekesebbnek találják a C-17-es átalakítását repülő repülőgéphordozónak. Az elképzelés szerint a Globemaster III-as Dominator pilóta nélküli csapásmérő robotrepülőgépeket hordozna azokon a bizonyos intelligens palettákon. A Dominatorok képesek 2 vagy több rakétát, illetve megfelelő felderítő és célravezető rendszereket hordozni. A kisgépek 12-24 órán keresztül maradhatnak a levegőben, majd ezután önmegsemmisítő szerkezet vagy egy kínálkozó célpontra zuhanás vet véget üzemidejének.Van azonban a dologban néhány bökkenő: bár a Légierő immáron két esztendeje dolgozik a Dominator-projekten, semmi nem garantálja, hogy akár egyetlen darab is megépül belőle. Egyszer használatos fegyvernek egy kicsit drága lenne, hiszen a repülési karakterisztikájában a Predatorra hajazó gép több mint négy millió dollárba kerülne darabonként.Az elképzelés szerint a sokmilliós robotgépeket cipelő C-17-es a lehető legközelebb merészkedne a forró zónához, majd kipakolná a Dominatorokat, gépenként 20-at vagy még többet. Ez ugyan egy igen jelentős csapásmérő erő lenne, de módfelett drága is, hiszen kisebb fejszámolással kideríthető, a húsz gép egymaga több mint nyolcvan millió dollárt jelentene. Akárhogy nézzük, ez minimum két F-16C Block 60-as ára. Bevetésenként és C-17-esenként.