Hatvankét évet késett az elismerés

A II. világháború során, majd azt követően is számtalan kitüntetést ítéltek oda a csatákban kiemelkedő teljesítményt nyújtó harcosok részére. A katonai cselekmények után hosszú évtizedekkel átadott elismerésnek azonban még ma is jelzésértéke van. Egy hálás nemzet nem felejtheti el a múlt hőseit, hanem egyenesen erkölcsi kötelességének tartja, hogy méltóképpen megemlékezzen róluk. Ronald E. Keys tábornok, „Air Combat Command commander” (a légiharc-parancsnokság parancsnoka) a megjelentek előtt bemutatta Francis Goldberget, John Buckót, John McCurdyt és Eugene Petersont, majd a ruhájukra kitüzte a Bronzcsillagot. Rajtuk kívül Kay Nehring is átvehette a kitüntetést, aki az apja, Charles Nehring helyett volt hivatalos a nem mindennapi eseményre.A veteránok mindnyájan a 317-esek 39. csapatszállító századában (317th Troop Carrier Group, 39th Troop Carrier Squadron) szolgáltak annak idején, és a Csendes-óceán térségében állomásoztak. Elsődleges feladatuk akkor az ejtőernyősök hadmüveleti területre való kijuttatása volt. Küldetéseik során sok kockázatot vállaltak, hiszen gyakran kellett ellenséges tüzérségi tüzben repülniük. Részt vettek az 1943. január 30-ról február 1-jére virradó éjjeli bevetésen, amiért 62 évvel az események után megkapták a Bronzcsillagot.

Bucko úr, akinek neve igencsak magyarosan hangzik (?!), tréfásan megjegyezte, hogy a harcok következtében vesztette el nevében a „z”-t, mert korábban még „cz”-vel írta. Ekkor lett Buczkóból véglegesen, az amerikaiak számára is már könnyebben kiejthető, Bucko változat. Az este folyamán az új kitüntetettek további vidám hangulatban idézték fel háborús emlékeiket.