Az angolok híres kétfedelű vadászrepülőgépéből, a Gloster Gladiatorból napjainkra mindössze már csak két repülőképes példány maradt. Az egyik a shuttleworthi múzeum G-GLAD jelzésű, N5903 lajstromszámot viselő gépe, melyen Duxfordban végzik el a teljes nagyjavítást. Az acélcső-rácsszerkezetű, lemez- és vászonborítású típust merev futóművel gyártották az 1930-as évek végén. A II. világháború elején még alkalmazták az elavultnak számító Gladiatorokat, utóbb viszont végleg kivonták őket az aktív szolgálatból. A megmaradt biplánok azonban továbbra is a repülőnapok állandó résztvevői maradtak.
Az 1930-as évek elején H. P. Holland, a Gloster Aircraft Company főtervezője a légügyi minisztérium F7/30-as kiírására készítette el – a korábbi Gauntlet alapján – az SS.37 jelü tervezetét. A kétfedelü prototípus végül 1934. szeptember 12-én emelkedett először a levegőbe, és később kapta a Gladiator elnevezést. A következő évben, a kísérleti és berepülések után kezdődött a sorozatgyártása. A 23 db Mk. I-es változatot a továbbiakban egy 100-as, illetve 28-as széria követte. Az újabb gépeket már 840 LE-s Mercury IXS motorokkal és 4 db Vickers géppuskával szerelték fel. Gladiatorokkal elsőként a tangmere-i 27. századot fegyverezték fel, amely 1937 februárjában érte el a teljes feltöltöttséget. A gépekből végül nyolc repülőszázadot állított össze a vadászrepülő-parancsnokság. A Gladiator II-ből 147 db-ot külföldön, míg 252-t a RAF-nál állítottak szolgálatba. Ez utóbbi változatból alakították ki a tengerészeti igényeknek megfelelően a Sea Gladiatort, melyekkel a flotta légierejének hét századát szerelték fel.
Az N5903 jelzésü repülőgépet még Bristol Mercury VIIIA motorral építették. 1939-ben Grangemouthban a 141. (vadász-) századnál alkalmazták másod-, majd 1940. június 3-tól már első vonalbeli szolgálatban. A Gladiatorokról hamar kiderült, hogy nem felelnek meg a legújabb követelményeknek, ezért a RAF 1941-ben kivonta a megmaradt példányokat. Az N5903-at azonban kísérleti célokra egészen 1944 elejéig felhasználták. Végül 1945–1946-ban visszaadták a Gloster Aircraft Companynak. 1950-ig az Air Service Training szolgálatában állt, majd a Leicester közeli Anstyba, végül Hamble-ba került. Az 1950-es években V. H. Bellamy felújította a gépet, amely több repülőnapon is szerepelt. Később a flotta légierő-múzeumába, Yeoviltonba került. Végül innen szállították át 1994 végén Duxfordba. A teljes felújításra azért van szükség, mert ez a Gladiator, az olasz Fiat CR-42 és az orosz Polikarpov I-153 mellett, az utolsó angol biplán vadászgépek egyike, amely még mindig repülőképes.
A Gloster Gladiator Mk. II. főbb müszaki adatai
Típus: együléses, kétfedelü vadászrepülőgépSzemélyzet: 1 főSzerkezet: fémvázas szerkezet, fém- és faborítássalMotor: 1 db 830 LE-s Bristol Mercury IX, 9 hengeres léghütéses csillagmotor Fesztávolság: 9,8 mHosszúság: 8,2 mMagasság: 3,52 mÜres: 1562 kgFelszálló: 2206 kgMaximális sebesség: 414 km/hCsúcsmagasság: 11 570 mHatótávolság: 689 kmFegyverzet: 4 db előretüzelő 7,7 mm-es Colt-Browning géppuska
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
2024 november első felében immár nyolcadik alkalommal tartották meg a CRUZEX-et. A legnagyobb latin-amerikai légierő gyakorlaton ezúttal 16 országból 3000 katona és 100 repülő eszköz vett részt.
Amennyiben feliratkozik alkalmi hírlevelünkre, postafiókjába küldjük a legfrissebb híreket!
E-mail cím:
Megszólítás:
A hírlevél feliratkozáshoz el kell fogadni a feltételeket.