Egy ugrás után ...

Szépen sorban megérkeztek az ország minden területéről - Pápa, Tököl, Szolnok, Kecskemét - az ejtőernyősök és a vállalkozó kedvü hajózok.

Ők azok, akik vállalták, hogy megint leküzdik önmagukat és az ejtőernyős ugrással járó kockázatot.

Régi mondás: " Ép ember, ép gépből sose ugrik ki." amit, legtöbbet azok mondanak, akik kifogásokat keresnek és találnak, hogy ne kelljen ugraniuk.

Az ugrás csak a jéghegy csúcsa, amely mögött rengeteg munka áll. Az ugrás előkészítése, az ejtőernyők behajtogatása, a vízreérési szolgálat megszervezése mind-mind embert próbáló feladat, amely a Bakony Harcihelikopter Ezred és a Szolnoki Vegyes Szállítórepülő Ezred ejtőernyős szolgálatainak a munkáját dicséri és ezáltal minősíti is.

Még csak a nap elején tartottunk, de a hajózok már elkezdték egymást bátorítani, biztatni ki-ki a maga módján. Itt volt az ideje - a tervek szerint is -, hogy elkezdjük.

Az ugró állomány felsorakozása után az ugrásvezető ismertette a szolgálati személyeket, a meteorológiai helyzetet a vízreérési területet és beosztotta az ugrókat a felszállásoknak megfelelően.

Az első felszállásba beosztott ejtőernyősök és pilóták megkezdték a felszerelést. Az ellenőrzések után beszálltak a gépbe és a földön maradt hajózok szemei előtt felszálltak. A fedélzeten a hangulat a magassággal együtt emelkedett egészen 600 m-ig. Az ugrató a célszalag kidobása után a helikoptert irányítva meghatározta a kiugrási pontot.

"FELKÉSZÜLNI!" Minden, az első rárepülésbe beosztott ugró felállt és felkészült a kiugrásra. Mindenki - különösen a pilóták - a maga módján próbálta palástolni az érzelmeit. Volt aki mosolygott, volt aki már rég "kiugrott". Az "UGRÁS!" vezényszóra viszont mindenki határozottan kiugrott. A gépajtó után egy rántás és a csend várta az ugrókat Az ereszkedés alatt mindenki felkészült a vízreérésre és a tanultak szerint végrehajtotta azt. A vízben mindenki megszabadult az ejtőernyőjétől és várta, hogy bevegyék a csónakba. Itt már mindenkinek megjött a hangja és vérmérséklete alapján mesélte az élményeit. Ide pontosan ezért jöttünk!

A parton a segítők elrakták az ejtőernyőket, majd egy rövid szárítkozás után indult a busz vissza a repülőtérre a következő ugráshoz.

A második ugrás, volt akinek könnyebb, volt akinek nehezebb volt, de mindenki teljesítette azt.

Este, kulturált körülmények között, fehér asztalnál ismét az élményeket meséltük. Minden ejtőernyősnek örömére már akkor sokan megígérték, a pilóták közül, hogy jövőre megint eljönnek.