Japán harci gépek Alaszkában

A komplex Red Flag hadgyakorlatok kiváló lehetőséget teremtenek a realisztikus légi harc kiképzésben. A speciális agresszor századok révén a valóságot nagyon jól megközelítő helyzetek teremthetőek, így a felkészülésben résztvevő személyzetek szinte élesben gyakorolhatnak. A japán F-15-ös pilóták számára ennek kiemelt jelentősége van, hiszen egyre többször találkozhatnak a korszerü negyedik generációs orosz és kínai eredetü vadászgépekkel saját hazájuk légterének közvetlen közelében. Ahhoz, hogy a legmodernebb Szuhoj harci gépekkel is felvehessék adott esetben a harcot szükség van a hasonló realisztikus hadgyakorlatokra.

A Japán Önvédelmi Légierő (Nihon Koku Jietai) 1975-ben kezdte meg az F-4J Phantom II. vadász-bombázók majdani váltótípusának tesztelését az amerikai Langley légibázison. Mivel maximálisan elégedettek voltak a vadonatúj McDonnel Douglas F-15A/B Eagle légifölény vadászgéppel szerzett tapasztalatokkal a jól bevált receptnek megfelelően ennek a gépnek is a licencét vásárolták meg, ami szintén rendkívül jó döntésnek bizonyult. Az F-15-ösök gyártása által megkövetelt müszaki színvonal révén ugyanis tovább fejleszthették a már amúgy is csúcstechnológiájú repülőgépiparukat, ráadásul viszonylag gyorsan és nagy mennyiségben, saját országuk munkavállalóit gyarapítva jutottak hozzá a világ akkori legjobb vadászgépéhez. Az első néhány gépet még az USA-ban építették meg, a sorozat többi részét azonban már Japánban, a Mitsubishi, a Kawasaki és a Fuji által gyártott alkatrészekből szerelték össze. A hajtómüveket szintén saját kivitelezésben állították elő az IHI cég üzemeiben. Az eredeti tervek szerint csak öt repülőszázadnyit rendszeresítettek volna a Sasokból, azonban ezt felfelé módosították és végül hét században összesen 191 gép állt szolgálatba. Az együléses F-15J és a kétüléses F-15DJ gépek a Chitose légibázison állomásozó Második Kokudan két századánál, továbbá a Komatsu támaszponton települő Hatodik Kokudan és a Hyakuriban lévő Hetedik Kokudan századainál állnak szolgálatban.

A JASDF egyik, a Nyutabaru légibázison állomásozó alakulata a légiharc kiképzés realisztikusabbá tétele érdekében agresszor századként üzemel. A változatos festéssel ellátott hét darab kétüléses F-15DJ és egy darab együléses F-15J feladata az ellenséges gépek taktikájának és harceljárásainak a szimulálása valós körülmények között

Japán számára a levegőből érkező jövőbeni fenyegetettségek sokrétüek lehetnek. Egyrészt a rohamléptekkel fejlődő Kínai Népi Felszabadító Hadsereg jelenti a fő veszélyforrást, másrészt új, nehezebben prognosztizálható konfliktusok is jelentkezhetnek politikai, vagy gazdasági okokból. A 90-es évek elejéig a kínai repülőerők szinte kizárólag csak a mennyiségük miatt jelentettek kihívást, hiszen több ezer, de elavult, csekély harcértékü típussal rendelkeztek, napjainkra azonban ez jelentősen megváltozott. A mennyiségi fölény csökken, a minőségi különbségek viszont lassan eltünnek, hiszen az elmúlt évtizedben több száz korszerü, orosz eredetü és saját fejlesztésü harcigépet állítottak szolgálatban, és ezek száma jelenleg is emelkedik. A licenc alapján gyártott alap Szu-27-esek mellett megjelentek a lényegesen magasabb harcértéket képviselő, több feladatú Szu-30-asok és az izraeli Lavi alapjaira épülő, saját gyártású J-10-esek is. A jelenleg a japánok rendelkezésére álló közel 200 darab F-15-ös és leszállítás alatt lévő F-2-esek még biztosítják egy ideig az erőegyensúlyt, de hosszabb távon valószínüleg nem ezekre a típusokra fognak építeni. Átfogó modernizálással a régi F-15-ösök egy része még sokáig hadrendben tartható, de az elavult F-1-esek és F-4-esek pótlásáról legalább százas nagyságrendben új gépekkel, a licenc alapján történő hazai gyártás megszervezésével kell gondoskodni. A politikai kapcsolatok miatt feltehetően ismét amerikai típust fognak kiválasztani, de a költségek optimalizálása is sokat fog nyomni a latban.