Készen állsz erre?

Mire állok én készen? Katapultálásra? Ugyan, ugyan, senki sem tervezi, hogy egy nylon segítségével térjen vissza a földre, de hát legyünk reálisak. Itt az AETC-ben bevetések százait hajtjuk végre naponta, több mint 100000 bevetést egy évben, és talán évente egyszer vagy kétszer a levegőben valakinek el kell hagynia sugárhajtású gépét. Milyenek az esélyek? Katapultálnom kell majd? Mindamellett már túl vagyok a túlélési iskolán és menekülési edzésen.

S akkor, ha katapultálnom kell, megragadom a lehetőséget, kikapom az ejtőernyőmet, átsétálok Brown gazda házához, felhívom a támaszpontot, s leülök egy jeges teával, míg valaki fel nem szed. Rendben, még a legrosszabb esetben is pár óráig egyedül leszek, míg a mentők meg nem találnak. Semmi izgalom - meg tudom oldani.

Gondolhatod, alapos a vita azért, hogy ne aggódjunk túl sokat a katapultálás felelőssége körül egy bevetés során, vagy a miatt, hogy túl is éljed az azt követő kiterjedt időszakot, legalább is itt az AETC-ben. Legtöbb bevetésünk helyiben zajlik s rendszerint biztonságos leszállással végződik, tehát annak problémája, hogy egyet önállóan kelljen túlélni meglehetősen csekély. Ezen kívül kiváló gépeket használunk életüket ennek szentelő kiváló karbantartói csoport révén. Mindezt egy minőségi pilóta sereggel övezve máris kevés csodálni való van azon, hogy ilyen fantasztikus katapultálási aránnyal bírunk.

Természetesen, minden repül,ő tudja, hogy egy komoly probléma lehetősége mindig fennáll - Murphy bármikor felemelheti fejét minden egyes személy legnagyobb erőfeszítése ellenére is - de az esély még mindig meglehetősen jó a katapultálással szemben kivéve persze, ha te vagy az a pilóta abban az adott gépben, amelyben éppen nem sikerül.

Légijármü elhagyásod és túlélési jártasságod elég jó-e ahhoz, hogy biztonságban tartson az adott helyzetben?

De talán azt hiszed, hogy szerencséd kitart majd - ám ehhez is milyenek az esélyeid? Biztos vagyok abban, hogy Brian Udell kapitány nem áldozta volna fel az idejét, hogy a katapultálási lehetőségeken tünődjék mielőtt ténylegesen meg is tette 1350 km/ó sebesség felett F-15-ös gépéből a kaliforniai partok mellett. A következő idézet egy repülő, Tim Barela, TSgt "Vissza a nyeregbe" címü cikkéből származik, amelyben elmeséli, min ment keresztül Udell kapitány a katapultálástól, meg-mentéséig.

3000 m magasságban döntöttem el, hogy elhagyom a gépet, felvettem a helyzetet és 1800 m-en meghúztam a fogantyúkat, 1000 m-en hagytam el a gépet, s körülbelül 300 m alatt került ejtőernyőm a fejem fölé. Mindez néhány másodperc alatt történt - mesélte, mély lélegzetet véve. - Tehát ha a számokon rágódom, körülbelül fél másodpercnyi időm volt tartalékban. Ha több mint fél másodpercet vártam volna, akkor még az ülésben ücsörögve csapódtam volna a vízbe - tette hozzá, összecsapva kezeit, melynek tompa csattanása csak úgy visszhangzott az egész szobában.

Ahogy Udell a föld felé lebegett az ejtőernyő alatt, képtelen volt visszaemlékezni arra a tényre, hogy gránit kemény sokk érte, amint páncélozatlan teste átfúródott a hangfalon. Az a három másodperc, ami mind a 85,5 kg-nyi súlyát szuperszonikus sebességbe küldte, szerencsésen örökre tovatüntnek érezte.

Nem tudom, hogy ez annak a traumának volt betudható melyen egész testem átment vagy a rémületnek, - 'hál Istennek! De ez történt - mondta tágra nyílt szemekkel. - De boldog vagyok, hogy nem emlékszem vissza rá.

Lassan ereszkedve Udell úgy érezte, mintha egy vonat gázolta volna el. Ha bárki látta volna abban a pillanatban, egyetértett volna ezzel. Sisakja és oxigénmaszkja lerepült fejéről és füldugói kiszakadtak füleiből. Kesztyüi és órája szintén leszakadtak. Minden szárnyas repülőjelvénye és repülőruha emblémája eltünt. Levéltárcája és egy vizes palack, keresztülfúródott a G-ruha zsebeinek alján, miközben a cipzárak még zárva voltak. Repülőruhája alatt pólótrikója úgy nézett ki, mintha valaki fogott volna egy borotvapengét, és cafatokra tépte volna. Cipőfüzői beleágyazódtak a bőrbe. Udell érzett némi fájdalmat, de nem voltak nyomai, melyek sérülései terjedelmére utaltak volna. Nekilátott hogy átvegye katapultálás utáni ellenőrző listáját.

Először az ejtőernyő kupolát ellenőrzöd meggyőződni arról, hogy megfelelően nyílt-e ki - mondta Udell, aki túlélésének javarészét a Légierő életfenntartó, gépelhagyási, testápolási és túlélési kiképzésének tulajdonítja. - De mivel túl sötét volt ahhoz, hogy lássak és úgy dobálództam akár egy kő, gondoltam, minden rendben. Ez után következik, hogy meggyőződsz arról, arcvédőd és oxigénmaszkod lent van. Ez nem volt gond, mivel egész sisakom lerepült a katapultáláskor.

Ezután megpróbálta feltölteni mentőmellényét, de azt összeszabdalva találta. Úgy gondolta jobb ha betekeri magát mentőtutajába, ami automatikusan bomlik ki a katapultálás közben, hogy valamiféle úszóalkalmatosságról gondoskodjon, amikor vízbe ér. Ekkor vette észre, hogy balkarja megsérült. Jobb karja és fogai segítségével húzta magát a tutajba.

Körülbelül akkor, amikor kezemet a tutajra tettem, a vízbe csapódtam - mesélte. Megkezdődött a tutajba kerülés küzdelme. Különféle technikákra képezték ki, hogy bemásszon az egyszemélyes csónakba, de a feltételezés az volt, hogy négy egészséges végtaggal teszi ezt. De ő csak egyre számíthatott - és még az is kificamodott volt, de végül is valahogy a helyére ugrott. Végzett néhány sikertelen kísérletet mielőtt egyszerüen felhagyott volna vele, majd neki fogott imádkozni.

Ez nem afféle tedd össze kezeidet s hajtsd le fejedet, fohász volt - közölte. - Hanem szemtől szembe imádság, "Hé, Isten, ott fönt, szükségem van a segítségedre féle ima."

Tett még egy kísérletet s valahogy sikerült a parányit a tutajra másznia. A gumicsónakban ülve, kiegyenesítette jobb lábát maga elé. De térdtől lefelé az önkéntelenül is egy 90 fokos szögbe himbálódzott a hajó jobb oldala fölött. Jobb kezével megragadta lábszárát és a tutajba rántotta. Az 180 fokkal csapódott át bal lába fölött miközben combja még előre mutatott. Ekkor ugyanezt tette balbokájával, ami teljesen hátrafelé hajlott.

Semmi sem volt, ami összetartotta volna őket - mondotta fejét rázva. Még a bőröm is kinyúlt. Miután mozgásképtelenné váltak lábai és balkarja, Udell átkutatta egész testét, egyéb sérülések végett. Semmit sem talált, ami veszélyeztette volna életét, erre sokk-megelőző módba váltott át. Egy kis vizet ivott a vészhelyzeti csomagból, ami automatikusan oldódott le a katapultálás közben majd megpróbált felmelegedni.

Amikor a tutaj kibomlik, csak a fő gyürü töltődik fel - magyarázta. - Neked kell kézzel feltölteni az alját és az oldalsó vízpermet elleni védőfalakat. Fel nem töltött csónakalj nélkül, még mindig a vízben ültem és az oldalfalak nélkül, a szél és a hullámok átcsaptak fölöttem. Csontig átfagytam és a hideg jobban aggasztott, mint sérüléseim. Udell elkezdte feltölteni a mentőcsónak alját.

De amikor először a számba vettem a csövet s megpróbáltam felfújni, nem tudtam ajkaimmal elzárni a csövet - mesélte. Először most érintettem meg arcomat. Olyannak tünt akár egy tál játékgyurma. Ajkaim nagyon eldeformálódtak. A véredények arcomon szétrepedtek a légáram nyomása alatt és egész arcom felpuffadt. Nem lehet leírni.

A reménytelen helyzete dacára nevetnie kellett. Elképzelte magát, amint úgy néz ki Mush Mouth a Fat Albert címü rajz-filmből.

Begyömöszöltem a csövet a számba - mesélte, még mindig kuncogva. - Az egyetlen módja, hogy valahogy körbe tömítsem, az volt, ha a csövet fogaimmal fogtam meg, s kezeimet ajkaim köré kulcsolom. Ajkaim beleillettek első három ujjamba úgy, hogy biztosan jól kidudorodtak.

Annak ellenére, hogy olyan vértolulása támadt mintha egy pár száz léggömböt kellett volna egy bulin felfújnia, Udell végül is feltöltötte a mentőcsónak alját majd az oldalfalakat, míg egy lebegő kutyaólszerü sátrat nem formált - az ő parányi gubóját. És miután túlélési csomagjában lévő müanyag zacskóval kimerte a vizet, végül is kezdett felmelegedni.

Kimerült voltam és aludni akartam, de attól tartottam, hogy sosem ébredek fel újra - mesélte. Négy órát töltött a vízben mielőtt a Parti Őrség helikoptere rátalált. Vészhelyzeti rádióját használva irányította őket helyzetéhez. - Arra kértem őket, ne kerüljenek túl közel, mivel nem akartam, hogy a forgószárny légörvénye kiverjen a tutajból - mondta. Jim Peterson II. osztályú hajózószemélyzet mentő halászta ki a tutajból az emelőbe.

Roppant fájdalmai voltak, de elharapta ajkát, s türte - mesélte Peterson. - Még lábait is megütöttem néhányszor uszonyaimmal, miközben az emelőbe vonszoltam, de sosem panaszkodott. Tekintve, hogy teljesen kikészült, igazán erős embernek kellett lennie.

Udell igazából beismerte, annyira elgyengült, hogy gondjai voltak a rádió gombjának lenyomásával is. És a hideg ettől újra kirázza: - Amikor a mentő beemelt az emelőbe, a helikopter a fejünk fölé emelkedett és leengedte a csörlőt. Úgy éreztem, mintha tájfunba kerültem volna - mesélte. - A forgószárnyak felkorbácsolták a szelet és a hullámokat, olyan volt, mintha egy csomó tü csapkodott volna. De még rosszabb, a forgószárnyak úgy hatottak akár egy gigantikus légkondicionáló, további erős hidegrázást okozva. Ahogy felfelé húztak a kosár elkezdett pörögni, egészen addig, míg végül is behúztak a fedélzetre. Sokkal tartozom nekik.

Miután a helikopterbe került, a Parti Őrség mentője elszáguldott vele a legközelebbi kórházban az Észak-Karolina-i, Wilmingtonba. Kétségtelen, hogy Udell kapitány tapasztalata kivételes volt és nem az a helyzet, amiben a legtöbb AETC pilóta (Még mindig AETC pilóta akarsz lennie?) találná magát, de a lényeg még mindig ugyanaz. A katapultálás olyan, mint egy rakétautazás, egy erősen stresszel telített pilótafülke szituációból egy igen stresszes ejtőernyő alkalmazási szituációba, amit egy meglehetősen stresszes túlélési helyzet követ. Ami ebben rejlik az egy valós krízis, ahol tudásod vagy tudásod hiánya dönthet arról, túléled-e azt, vagy sem. Tehát mit mondasz? Mit szólnál egy kis felfrissüléshez?

Mielőtt tovább mennék, világossá kell tennem, hogy ez a cikk nem pótol bizonyos komoly életfenntartó/túlési képzést. Ez olyan, mint Cliff megjegyzése - némi információt biztosíthat, talán felfrissíti memóriádat, de nem annyira, mint egy eseményben gazdag és sikeres valós dolog. Továbbá az információ, amit itt kézhez kapsz, meglehetősen általános lesz, és idő valamint helyi szempontok miatt, a cikk csak a T-37/T-38 katapult helyzetekre vonatkozik. Feltétlenül vedd alaposan górcső alá helyi üzemeltetési eljárásaidat, a légijármü specifikus felszerelését valamint az üzemeltetési eljárásokat.

Joe Lynch CMSgt, AETC Parancsnokság, túlélési, mentesítési, helytállási és menekülési (SERE- survival, evasion, resistance és escape) igazgató szerint: - A túlélésre vonatkozó döntések nem a pilótafülkében hozandók meg, - hanem még a földön a repülés előtt. - Tehát kezdjük el itt azzal, amit még a felszállás előtt megtehetsz, hogy javítsd katapultálást túlélő/mentési helyzetképességed.

Először, vess egy pillantást a legalapvetőbb csomagra - önmagadra. Milyen a fizikai állapotod. Épp most kerültél formába "ego" tesztedhez, vagy az egészség életviteled rendszeres része? Általános fizikai állapotod fő szerepet játszhat egy túlélési helyzetből történő biztonságos menekülésedhez. A túlélés legnagyobb fizikai ellensége a sérülés, a fájdalom, a betegség, a hideg/meleg, éhség/szomjúság és az elcsigázottság/alváshiány. Ha fizikai állapotod jó mielőtt a "nylonhoz kell folyamodnod", potenciálisan csökkented e tételek java részének hatását. Ha még nem tetted meg, kezdjed el komolyan venni saját egészséged és fizikai állapotod.

A kiszáradás ellen jól tartod magad? Én most a vízről beszélek, nem a szénsavas italokról vagy a sörről. A repülő orvos azt javasolja, hogy naponta 1800 g-nyit igyál és ez a "rendes" állapot alatti érték. Ha nem vagy vízháztartásod tekintetében jól tartva a "rendes" körülmények közepette, hogyan gondolod, hogy fenn fogsz maradni egy katapultálás/túlélési helyzet stressze hatása alatt? Vagy azt hiszed, hogy a baleseti mentőkészletben (PSK) lévő 340 g-nyi víz ki fog tartani míg a mentés megérkezik? Ha így gondolod, nem töltöttél el még sok időt az arizonai sivatagban vagy a coloradói sziklákon. A víz minden testfunkciód számára fontos, ideértve gondolkodási folyamatodat is és ezekre előre kell gondolnod a pilótafülkében, bekötve és még a földön. FOGYASSZ VIZET! Figyelembe kell venned azt is, hogy repüléskor egy kicsiny, kiegészítő vizes palackot vigyél magaddal.

Jó formában vagy és el vagy vízzel jól látva? Remek. Most beszélgessünk egy kicsit ruhásszekrényedről. Az élet-fenntartástól és a SERE-től eredő tanács nem más, mint az, öltözz a környezethez illően - és most nem arról a környezetről van szó, ahol akkor érnél földet, ha a küldetés a tervezett szerint menne végbe. Hanem arról az öltözködési módról, ami gépelhagyási/lezuhanási környezetedre vonatkozik. Lehet 30 Celsius fok, amikor Laughlin-ból felszállsz, de havas is lehet a táj a hegyek között, ha Új Mexikót fogod keresztezni. Egyes "hosszú fogantyúk" és bélelt bőrkesztyük hasznos dolgok lehetnek, amennyiben vártatlanul a hegyek között, vagy akár éjjel a sivatagban, kell az idődet töltened.

A fizikai állapoton túl szellemi magatartásod is egy másik fontos tényező gépelhagyási/túlélési helyzeted tekintetében. Lehet, hogy nem akarsz igazán a lehetőségekről gondolkodni, de minden repülősnek fel kell szellemileg készülnie arra az eshetőségre, ha a dolgok egy közmondásosan ismert füles kosárban vennék útjukat a pokolba. A katapultálásos halálos esetének, hat csúcs tényezője közül három (elégtelen ismeret, túlzott koncentráció, és a dolgok állásának kétségbevonása) a katapultálás/túlélési kép szellemi oldalának része.

Felállítottad-e már katapultálási szabványaidat? A T-37 típusú repülőgép légiüzemeltetési utasítása tartalmazza a biztonsági határokat és a javasolt katapultálási határokat. Ebben például szárnyak vízszintesen, süllyedésben, nulla késleltetéssel 30 m magasság, 220 km/ó,

Ugyanitt a katapultálási magasságok:

vezethetetlen repülési helyzetben: 3000 m,

vezetett repülési helyzetben: 600 m.

Ezek a légiüzemeltetési utasítás szerinti szabványok, de milyenek a tieid? Milyen ponton fogod elkezdeni, vagy fogsz katapultálásra parancsot adni? Vitathatatlanul, a T-37/T-38-as katapultálásnál bekövetezett halálos események vezető okát a biztonsági határokon kívül eső katapultálások teszik ki. Tehát szabványaidat szigorúan, még azt megelőzően kell agyadba ültetned, mielőtt repülni mennél. Nem szabad a John Wayne-féle, 'kihúzom a szétlőtt vadászgépet, akár a fák koronája felett, három méternyire is' megjegyzést ítélő képességed alapjául hagynod. A beteges 'macsoizmus' nem nagy hagyaték az ember családja és barátai számára. Hozd létre szabványaidat, ragaszkodj hozzájuk, és az majd segítségedre lesz életed biztonságban tartásában.

Az egyik legjobb dolog, amit magadért megtehetsz egy mentési/túlési helyzet előtt vagy után, ha kiegyensúlyozott mentális magatartást fejlesztesz ki. Meg kell őrizned a túlélni akarást, a félelem ellenőrzését - legalább részben - mégpedig a megmenekülés tudatával a fejedben. Ezzel egyidőben szellemileg sem szabad megmenekülési határvonalat felállítanod.

Ez valószínü minden stresszel telített helyzetben - mondja Bill Renfro TSgt., NCOIC a SERE programoktól. - Ha valaminek a megtörténtét látod előre 15 percen belül, és 20 perc telik el, aggodalmi szinted felment. Az országos megmenekülési átlag, 2 óra a föld felett, és 4 óra a víz felett, de a legkevesebb, hogy úgy tervezd, egész éjjelre kint maradsz, ha nem tovább.

A túlélés legnagyobb szellemi ellensége az aggodalom, az unalom, a magányosság és az elkülönültség. A pozitív magatartás és az elfoglaltság egy olyan túlélési környezetet hoz létre és őriz meg, amivel hosszú időre a sarokban tudod tartani ezeket a szörnyecskéket. Mellesleg, mi van gépelhagyási és túlélési ismereteiddel? Nézzük meg, némelyikünk, min ment keresztül a túlélési iskolában 1949-ben? Úgy tünik, sok idő telt el az óta. Én persze, mindenre emlékszem, amit megtanultam, mintha csak tegnap lett volna - így igaz! Azóta a képzés folyamatos. Ez évente, három-ötórányi oktatást jelent, akár hiszed, hogy szükséged van rá akár nem, ami tanít s feltétlenül a legkimagaslóbb figyelmedet vívja ki, figyelembe véve a tényt, hogy ez mentheti meg életed. Itt van egy kis csemege a gondolkodásra:

Helytelenül végzett ejtőernyős talajfogás (PLF) a katapultálási sérülések 50 százalékát teszi ki. Ez magas arány, mondja Lynch, aki harcol az ellen az egyszerü tény ellen, hogy az ejtőernyős talajfogást nem gyakorolják eléggé. Vállalkozol-e arra, hogy biztonságodat az évente egyszeri gyakorlásra bízod, vagy arra, amit a folyamatos képzésből kapsz? Elég-e ez ahhoz, hogy megóvjon téged attól, hogy kialakult túlélési helyzeted egy összetett töréssel komplikáld?

Próbáld ki ezt:

A kezdeti talajfogást talpaiddal végezd.

A következő ütközést guruld ki, egyik lábad oldalán.

A következőt pedig, combodon, csípődön s vállad hátsó részén fogd fel.

Müködtesd kupola leoldó záraidat.

Ismerősnek hangzik?

Igazán elvégezted azt a repülés előtti ejtőernyős foglalkozást, ami szükséges? Úgy vélem, ez különbség egy biztonságos leérkezés és aközött, hogy egy csúszós folton végzed a füvön. Nem a legjobb idő, midőn a föld felé süvítesz, hogy rájöjj, az a savas folt, amit a repülés előtti ellenőrzés során lefújtál ejtőernyő tokodról, esetleg annak valamilyen problémájára utal.

Érezve amint bordáid törnek, figyelem összpontosítás közben, nem a legjobb módja annak, hogy emlékezeted frissítsd, azaz, hogy LPU tömlődet nem lett volna szabad tested és hevederzeted közé helyezni.

Ismered a túlélési prioritásaidat? Valóban emlékezz vissza túlélési prioritásaidra:

Először foglalkozz magaddal, ideértve a sérülések ellenőrzését és kezelését.

Igyál vizet - sokk és stressz csökkentés érdekében.

Menj oda a roncshoz - a mentők talán azt előbb találják meg, mint te magad.

Keresd meg a többi hajózót (ha vannak) a számokkal fizikai és érzelmi biztonság jár.

Leltározz és őrizd meg minden felszerelésed - tudnod kell, hogy mi áll rendelkezésedre egy "hosszú egyedüllét" esetére.

Keress ételt és vizet, keress, vagy építs menedéket - újfent, gondolj a hosszú egyedüllétre.

E prioritások önsegélyező ellenőrző listaként való figyelembe vétele segíthet abban, hogy biztonságban maradj veszélyes helyzetben is. Szinte hallom - “Ó ember. Valaki biztosan tévedett, amikor becsomagolta SRU-16/P túlélési készletem. Biztosan nem várják tőlem, hogy egy óvszerből igyam a vizet!" Ó igen, pedig ezt teszik, s valószínüleg néhány víztisztító tablettát is magaddal akarnál vinni, csak hogy biztosítsd magad a víz biztonságos a fogyasztáshoz.

Mi jó hasznát veszed, PRC 90-2-es rádiódnak (egy PSK túlélési felszerelési cikk), ha nem tudod, hogyan válts frekvenciát (nyomd be a gombot és forgasd a 282.8-as frekvencián bejövő hangig) s nem tudsz a 243.0 frekvencián leadni, mert történetesen nem tudod, hogyan keresd meg az URT-33C/M jeladót (ez ejtőernyő csomagodban található), ami ugyancsak recseg a 243.0-s frekvencián?

Mi van elsősegély nyújtási tudásoddal? Azt gondolod, te és sugárhajtású hitvesed a nélkül fog téged katapultálni, hogy ne szenvednél bármilyen fizikai sérülést? Van számodra egy befektetési üzletem. Elsősegély és testápolási szaktudásod, valamint azon képességed, hogy a korlátozott rendelkezésre álló segélyforrásokkal tudj dolgozni, határozhatja meg, hogy te, vagy másodpilótád elvérzik-e, vagy sem, mielőtt a segítség megérkezne.

Ne érts félre. A túlélési és létfenntartó képzés néhány kiváló információt és gyakorlati tapasztalatot kínál számunkra. Nélkülük, többségünk - és a kezem, most fent van - talán végszükségben lenne ha egy túlélési helyzetbe kerülne. De becsületesnek kell lennünk. Mindannyiunknak egy személyes leltárt kell vezetnünk saját gépelhagyási/túlélési ismeret és képességeinket illetően. Ha nem tetszik az amit ennek során találtál, ha nem érzed a biztonságot, nem gondolod azt, hogy bizonyos túlélési ismeret áttekintésre, néhány "független vizsgálódásra" az évenkénti egynél többre lenne-e szükséged? Beszélgess helyi létfentartó/túlélési ejtőernyős embereiddel; örömmel fognak segíteni, hogy megkaphasd a további információt és képzést.

Még egy néhány szó, s máris eltünök látómeződből. Alan Jagolinzer és Richard Malagrifa kapitányok, akik létfenntartó tisztek, az 559 FTS illetőleg az 560 FTS vonatkozásában, - Randolph-nál - e cikkért vagy szemrehányásban, vagy dicsőségben osztoznak, az olvasó szemszögétől függően. Segítségük nélkül, ez nem jöhetett volna létre. Köszönet fiúk.