A Magyar Légierő századjelvényeinek története

MEGVÁSÁROLHATÓ MAGYAR FELVARRÓK >>>

62 történet, 62 jelvény

Ma már több információ van a második világháborúban használt magyar századjelvények történetéről, mint a közelmúltban és a jelenleg használtakról! A legtöbb esetben csak az engedélyező parancs száma van meg a Honvédségi Közlönyökben, néhány esetben fennmaradt a rendszeresített jelvények leírása, de ebből csak azt tudjuk meg, hogy melyik motívum mit jelképez. Besenyő-Buda János őrnagy kutatásainak köszönhetően megmenekült a bezúzás elől néhány eredeti, kézzel rajzolt századjelvény, melyet hajdan az engedélyekhez csatoltak. A jelvények születésének története sokkal többet mond el az adott alegységről, századról, alakulatról, mint a hivatalos engedélyek rövid leírásai. 1988–89-ig kell visszaforgatni az idő kerekét, amikor sok alakulatnál egymástól függetlenül felmerült az igény arra, hogy egy századjelvény szimbolizálja az alegység összetartozását.

Felidéződik a rendszerváltás légköre, amikor még nem minden elöljáró támogatta az ilyen kezdeményezéseket. Minden jelvényre rá lehetett fogni, hogy Nyugat-majmolás, vagy hogy horthysta, fasiszta jelkép, ezért esetenként hajszálon függött még a fenyítés is! A legelső karjelvényt engedélyező parancsokat 1993-ban adták ki, azután, hogy egyes textil karjelvényeket már 2-3 éve hordta büszkén a század minden tagja. Előfordult, hogy a mindenki által elfogadott és hordott jelvényt át kellett tervezni ahhoz, hogy hivatalosan engedélyezni lehessen. Az engedélyezési eljárás után központilag legyártották a karjelvényeket, de ezek sosem voltak olyan közkedveltek, mint a század által hímeztetett. Az első eset, hogy a század összes gépére felfestették a századjelvényt, 1989. május 17-én és 19-én történt. Minden gép oldalszáma mögé felkerült a híres második világháborús jelvény, a Dongó. Olyan büszkén csillogott Kecskeméten a 14 darab MiG–21-esen a régi-új századjelvény, mint hajdan a Re–2000-esen a keleti fronton. A múlt felidézése 34 napig tartott, mert parancsba adták, hogy azonnal el kell tüntetni! Szerencsére az ilyen hozzáállás is megváltozott, mert később már viselhették a gépek, sőt a Gripen esetében már a gyárban felfestik a század- és bázisjelvényeket.

A rendszerváltás óta a légierőben 10 alakulatjelvény (ha csak az alakulat megnevezése változott a jelvényben, és nem tervezték át, akkor nem született új jelvény), 46 századjelvény (beleértve a pápai nehéz szállítórepülő-ezred jelvényét is), három iskola- vagy kiképzőközpont-, egy javítóüzem-jelvény és a légierő-parancsnokság jelvénye volt vagy van használatban. A legendás Sky Hussars bemutatókötelék emblémájával együtt összesen 62 jelvényt rajzoltak meg, hordtak egyenruhán vagy festettek repülőre, helikopterre. Két nagy csoportra lehet osztani a jelvényeket: az egyiket a hivatalosan engedélyezett, a másikat a század tagjai által elfogadott, de különböző okok miatt nem engedélyezett jelvények alkotják. Az imént említett 62-ből 40 jelvényt hivatalosan engedélyeztek.

Nincs semmilyen forrás, ahol a téma iránt érdeklődők kutathatják, hogy kik és miért választották azokat a hajózó- és repülőmüszaki századjelvényeket, osztály-, ezred-, dandár- vagy iskolajelvényeket, melyek még rendszerben vannak, vagy már csak az emlékezetünkben élnek. Nem veszhetnek el ezek a történetek, nem felejthetjük el azokat, akik úttörő munkát végeztek a jelvények adta hagyományok újraélesztésében, ezért fogtam hozzá a múltidézéshez.

Repülőmüszakiként végeztem 1994-ben, és szerencsémre minden katonai alakulathoz kerültek évfolyamtársaim, ezért úgy gondoltam, nem lesz nehéz a történetnek a végére járni. Az elmúlt tíz hónap azonban rám cáfolt, mert sok esetben az ötletgazda, a tervező, a kivitelező már nyugdíjas, vagy külföldön él, és sajnos van olyan, aki már elhunyt. Volt olyan eset, ahol a tervező, aki már külföldön él, tőlem tudta meg, hogy az általa megálmodott és megrajzolt jelvényt hivatalosan elfogadták és legyártották! Kicsit furcsának tünhet, hogy sok ember nem emlékszik arra, hogy ki tervezett vagy rajzolt, amikor századjelvényt választottak. Az egyik visszaemlékezésben azonban volt egy fontos mondat, ami talán magyarázatot ad arra, hogy miért is nehéz az 1990 körül tervezett jelvények történetét felidézni. „A rendszerváltás alatt a seregben annyi fontos változás történt, hogy nem győztük felfogni, nemhogy megjegyezni!”

A kutatás során felhívtam a régi századtársaimat, hogy segítsenek kideríteni a jelvények történetét. Általában kaptam egy nevet és egy telefonszámot, aki vagy emlékezett valamire, vagy adott egy újabb telefonszámot, és lassan gyültek az információk! Kiderült, hogy sok esetben a jelvény kiválasztására több változat is készült, ezért igyekeztem kideríteni, hogy azok a változatok, amelyeket nem szavaztak meg, mit ábrázoltak. Ahol emlékeztek rá, hogy milyen motívumokból állt, ott a leírás, ahol maradt a grafika, ott azt mutatták be. Sok esetben a jelvények kiválasztása és megrajzolása mögött más okok húzódnak, mint amit a hivatalos felterjesztés tartalmaz. Humoros történetekről, nagy bulikról és a repülőgenerációk egymásra találásáról meséltek nekem azok, akiket felkerestem a közelmúlt jelvényeivel kapcsolatban. Minden történet a visszaemlékezésen alapul, mert akkor nem írták papírra, hogy ki mit tett ezért az ügyért. Sajnos nem tudtam mindenkit felkutatni az események felidézéséhez, de minden esetben több ember emlékezete egyezett, ez talán jó alapot nyújt ahhoz, hogy tisztább képet kapjunk az elmúlt időszakról. Kérek minden olvasót, vegye figyelembe a felidézett történetekkel kapcsolatban, hogy minden ember, aki emlékeivel segített összeállítani ezt az anyagot, fenntartja magának a pontatlan emlékezés jogát, és biztos benne, hogy szándékosan senkit és semmit nem hagyott ki a felidézett eseményekből!

A 31. Kapos harcászati repülőezred története

1958. szeptember 1-jétől a légierő újabb átszervezése kezdődött, melynek az volt a célja, hogy korszerü szervezetbe foglalja a honi vadászrepülő-egységeket. 1958. november 1-jén alakult meg a 31. vadászrepülő-ezred, a Taszáron állomásozó Repülő Kiképző Központ 2. századából. Ekkor MiG–15 bisz típusú vadászrepülőgépekkel hajtották végre a repülési feladatokat. 1960. március 4-én és 7-én érkezett meg a 12 MiG–19 PM, mely akkor a honi légvédelem legmodernebb elfogó vadászrepülője volt. 1961. október 1-jétől az alakulat az 1. honi légvédelmi hadosztály alárendeltségébe került, 31. honi vadászrepülő-ezred megnevezéssel. A repülőtechnika folyamatos fejlesztése során 1962-ben 12 MiG–21 F–13-as, majd 1964-ben 12 MiG–21 PF érkezett az Taszárra. 1973-tól az ezred pilótái MiG–21 MF-en, majd 1975-től a honi légvédelemnél rendszeresített legmodernebb „huszonegyesen”, a biszen repültek. 1973-ban konzerválták a MiG–15 bisz és MiG–19 PM típusokat, majd 1975. augusztus 31-i hatállyal kivonták a maradék öt MiG–15 UTI-t a rendszerből.

1984-ben a Mátra IV szervezési tervnek megfelelően Szolnokról Taszárra települt a 101. felderítő repülőszázad, mely 1984 májusától 15 Szu–22 M3 típusú felderítő-csapásmérő repülőgéppel állt szolgálatba. 1976-ban az alakulat a MiG–21 MF típusú gépeit átadta a kecskeméti ezrednek. 1989. március 6-án kivonták a MiG–21 PF típust az alakulat hadrendjéből. 1991. november 1-jén a 101. felderítő repülőszázad és a 31. honi vadászrepülő-ezred összevonásával megalakult a 31. Kapos harcászati repülőezred. 1996. december 19-én az ezred áttelepült Pápára. 1997. április 30-án befejeződött a szervezeti átalakítás, a 31. Kapos harcászati repülőezred megszünt, és megalakult a Kapos bázisrepülőtér. 2006. december 15-én és 16-án volt az utolsó állománygyülés, majd a bázisrepülőteret bezárták, az alakulat megszünt.

A 31. Kapos harcászati repülőezred jelvénye

Az ezred megalakulása után az alakulat vezetése engedélyezte az ezredjelvény tervezését. Állománygyülésen bejelentették, hogy mindenki készíthet ezredjelvény-vázlatot, majd a benyújtott tervezeteket egy bizottság nézi át az első körben, végül az alakulat tagjai szavazzák meg a nyertes jelvényt. Körülbelül nyolc pályázat készült, melyeket kitették a laktanyakapu mellett álló hirdetőtáblára, ahol mindenkinek lehetősége volt megtekinteni a terveket, és ki tudta választani a számára legjobbat. A következő állománygyülésen megtörtént a szavazás, melyen Szvath Tamás (jelenleg) alezredes tervezete lett a nyertes. A jelvényt egy koszorú fogja közre, alul az alakulat nevével. Az eredeti tervezetben a koszorú nemzetiszínü szalagfonat lett volna, azonban ezt nem engedélyezték. A négyzetrácsos háttér egy sakktáblát jelképez, mely az ezred harcászati és taktikai jellegére utal. A sakktáblában a fehér szín helyett kék szerepel, ez a repülőcsapatok színe. A hegyére állított kard a hadviselés jelképe, és az alakulat csapásmérő képességét fejezi ki. A szárnyak a repülés és a repülőgépek szimbólumai. A Honvédelmi Közlöny 1994. évfolyam 9. számában, a 2/1994. számú parancsban rendszeresítették az ezredjelvényt, melyet feltettek néhány gép függőleges vezérsíkjára, készült belőle matrica, kisméretü jelvény, és a rendszeresítő parancs után központilag legyártották a karjelzéseket, melyek aszimmetrikusak lettek, mert az ezredjelvénymintát faxon küldték el, és a fax eltorzította az ovális alakot, amelyet a gyártó nem korrigált.

Az 1. hajózószázad jelvénye

1990 nyarán került szóba a századjelvény választása és tervezése. A század hajózói közül mindenki tehetett javaslatot, melyekben a hagyományok felelevenítése volt az elsődleges szempont. Felmerült a Somogyi bicska mint lehetőség, főleg a Somogy megyéhez kötődés miatt, továbbá a régi vadászrepülő-századok közül a Ricsi, a Levelibéka és végül a bombázók híres jelvénye, a Boszorkány. A tagok szavazatai alapján a század a debreceni Boszorkányok jogutódja kívánt lenni, ezért kapcsolatba léptek a század veteránjaival. A felvételi procedúrát Pinkóczi József (jelenleg) alezredes, a század parancsnoka és Máté Attila (jelenleg) őrnagy intézte. Máté őrnagy felkérésére idős Toperczer István grafikus rajzolta újra a jelvényt, belehelyezve a század nevét és települési helyét, egy eredeti fotó alapján, melyet az „öreg Boszorkányok” az eredeti jelvény utódjaként elfogadtak. A Boszorkány név átadását igazoló okiratot Inokai András és vitéz Giczy Tihamér, a Magyar Királyi Honvéd Légierő 4/1. századának parancsnokai írták alá a század nyolc veteránjával együtt. 1991. július 11-én repülőnapot szerveztek a régi „Boszorkányok” tiszteletére, ahol a grafikus által készített nagyméretü matricák ünnepélyesen felkerültek a gépekre. A repülőprogram keretében kötelék-, légiharc- és mürepülő-bemutatót tartottak a század hajózói. A Honvédelmi Közlöny 1994. évfolyam 9. számában, a 2/1994. számú parancsban rendszeresítették. A századjelvény felkerült néhány gépre, készült belőle matrica, kisméretü jelvény. Először a század hímeztetett, majd a rendszeresítő parancs után központilag legyártották a karjelzéseket.

A 1. repülőmüszaki üzemben tartó század jelvénye

A század tagjai szerettek volna önálló századjelvényt, amely jelképezi a müszaki állományt. Kincs János (jelenleg) nyugállományú százados volt a század parancsnoka, aki támogatta az elképzelést. Szarka László (jelenleg) főhadnagy jó kézügyességgel rendelkezett, és érdekelte a századjelvény-tervezés, ezért őt kérték meg, hogy készítsen vázlatokat. Kettőt készített, melyek alapmotívuma a MiG–21 bisz, és a pajzsban keresztben elhelyezett kalapács, kombinált fogó és csavarhúzó volt. A „huszonegyes” a század által üzemeltetett és közkedvelt technikát jelképezte, a pajzsban lévő szerszámok a müszaki munka legfontosabb eszközeiként a század tevékenységét fejezték ki. A kék háttér a repülőcsapatok színe. Mindkét változat elkészült matrica és karjelvény formájában, de nem engedélyeztették. A karjelvények selyemmatricára készültek, filcre varrva. Egyik jelvényt sem engedélyezték. Később a müszaki századnak is a hajózószázad jelvényét kellett viselnie, ezért a Boszorkány került mindenki szerelőruhájára, annyi változtatással, hogy a müszakiak egy pajzsba helyezték a Boszorkány jelvényt, melyet szintén nem engedélyeztették.

A 2. hajózószázad jelvénye

A század tagjai szerettek volna saját jelvényt készíteni, amit a század parancsnoka, Doma Sándor (jelenleg) nyugállományú alezredes támogatott, ezért a tagok javaslatokat tettek a század elnevezésére. Igyekeztek a régi hagyományokat feleleveníteni, ezért átnézték a régi századjelvényeket, és a Turul név mellett döntöttek. A titkos légierő idején az 1. vadászrepülő-csoport, a Magyar Királyi Honvéd Légierőben pedig a Regvi jelvényében volt turulmadár, ezért nyomozásba kezdtek a régi századok tagjai után. Nem találtak olyan élő veteránt, aki a régi század tagja volt, de kiderült, hogy az egyiküknek Veszprémben él a lánya. Kontsag Sándor (jelenleg) nyugállományú törzszászlós látogatta meg, abból a célból, hogy hozzátartozóként járuljon hozzá, hogy a taszári század legyen a Turul századok jogutódja. Készült alapító okirat, melyet a század tagjai aláírtak, majd felkértek egy grafikust, hogy tervezze meg a század emblémáját. Az elkészült jelvény nem tetszett a századnak, ezért Szarka László főhadnagy rajzolt újat, a pilóták felvetései alapján. A kék háttér a repülőcsapatok színe, a babér- és tölgyfa koszorú az első világháborúban használt pilótajelvényekre utal, a széttárt szárnyú turul, a régi repülőszázadok jelképe a repülős hagyományok iránti tiszteletet fejezi ki. A babérkoszorúban pirossal a század települési helye, alul pedig pirossal és fekete árnyékolással a század neve. A Honvédelmi Közlöny 1994. évfolyam 9. számában, a 2/1994. számú parancsban rendszeresítették. A századjelvény felkerült néhány gép orr-részére, készült belőle matrica és kisméretü jelvény. Először a század hímeztetett, majd a rendszeresítő parancs után központilag legyártották a karjelzéseket. A grafikus által elkészített századjelvény-tervezet is elkészült matricára.

A 2. repülőmüszaki üzemben tartó század jelvénye

Az ezred megalakulása után a század tagjai felvetették, hogy a szerelőruhára készítsenek saját századjelvényt és a magyar légierőben először típusjelvényt. Szarka László (jelenleg) főhadnagy készített mindkét felvetésre egy-egy vázlatot. A nemzetiszínü szalagra készített századjelvényt és a MiG–21 biszt ábrázoló típusjelvényt elfogadták a század tagjai, ezért elkészültek a mintapéldányok. Ezek a jelvények felidézték a második világháború elején használt jelvényeket, mert ez volt az egyetlen egyenruhán hordott századjelvény a második világháború óta, amelynél minden darab teljesen kézzel készült! (Az 1940-es évek elején készültek hímzett századjelvények, majd áttértek a gomblyukjelvényekre, 1954-ig készültek a kézzel hímzett repülős szakképzettségi jelvények, majd fémből préselt változatot használtak, végül a szentkirályszabadjai Kerecsen századjelvényt is kézzel festették, de előtte szitával felvitték a körvonalakat, és utána festették ki a színeket.) Szarka László a nemzetiszínü szalagra kézzel felrajzolta a stilizált sast, mely a régi sapkajelvényekre emlékeztetett, ötágú csillag nélkül. A vonalak mentén végigvarrta fekete cérnával, majd ezüstport ragasztott a sasra, aranyat pedig oválisan körbe, végül beszegte zölddel és fehérrel. A felső részre felkerült alkoholos filccel a Taszár és a 2. SZD. felirat. Mivel kézzel készültek a jelvények, nem volt két teljesen egyforma. Különböző méretü nemzetiszínü szalagra készültek, és volt olyan változat is, amelyen nem volt felirat. A MiG–21 bisz típus emblémával még ezen is túltett, mert annál zöld selyemre felrajzolta a „huszonegyes” sziluettjét, amelyet végigvarrt fekete cérnával, majd a gép sárkányát sárga cérnával kivarrta. Ezután három fokozatosan hegyesedő nyilat varrt pirossal, végül sárgával, naranccsal, majd pirossal körbeszegte. Utolsó mozzanatként alkoholos filccel felkerült a MiG–21 bisz felirat. A mindkét jelvény egyszerü varrógépen készült, hímzőprogram nélkül, melyeket hordták a század tagjai, de nem engedélyezték, mert az akkori szokások szerint később a müszakiak is a turulos karjelzést hordták.

A 3. század jelvénye

A szuhojosoknál a müszaki és a hajózóállomány nem készített külön-külön századjelvényt. A hajózószázad tagsága felvetette, hogy válasszanak a századnak nevet, és tervezzenek századjelvényt. A század nevének kiválasztása során a Vak Bottyán felderítő repülőszázad elnevezés osztatlan sikert aratott a tagság körében, azonban az elöljárók véleménye nem egyezett a századéval. Úgy gondolták, hogy egy felderítőszázad esetében nem ez a legtökéletesebb választás. A pilóták azt akarták, hogy a jelvény egyszerü és találó legyen. Két javaslatot vitattak meg, az egyik a hagyományőrzésből merített, a másik pedig nagyon ötletes volt. A Magyar Királyi Honvéd Légierő 3. közelfelderítő század Sólyom jelvényét Víg Miklós (jelenleg) nyugállományú alezredes vetette fel. Az eredeti jelvényben szereplő, 1939-ben Ágoston József (akkor) szakaszvezető által megrajzolt sólyom változtatás nélkül került be a javaslatba. A másik javaslat a fürkészdarázs volt, melyet Szvath Tamás (jelenleg) alezredes tervezett. A vázlatkészítés közben igyekezett kihangsúlyozni a század felderítő- és csapásmérő képességét. A repülőcsapatokra jellemző kék hátterében a fürkészdarázs vicsorgó fogakkal látható. A nagy fullánk a hatásos csapásmérés, a nagyméretü szemek a kitünő felderítőképesség jelképei. Alul és felül sárga mezőben a század megnevezését tüntették fel.

A szavazáson ez a javaslat nyert, amelyet a repülőmüszaki állomány is elfogadott. A század azért választotta a Fürkészdarázs nevet, mert a fürkész szó a felderítésre, a darázs, pedig a szúrós fullánkra, vagyis gép erős fegyverzetére utal. A Honvédelmi Közlöny 1994. évfolyam 9. számában, a 2/1994. számú parancsban rendszeresítették. A századjelvényt először az 1992-es nemzetközi repülőnap előtt festették fel a Szuhojokra. A 04-es, 05-ös és a 11-es oldalszámú gép farokrészére festette fel Fodor János (jelenleg) százados és Rakazov Mihály (jelenleg) főtörzsőrmester, majd a nagyjavítás során a századjelvények a gép orr-részére kerültek fel. Elsőként matrica készült a századjelvényről, majd a század hímeztetett, végül a rendszeresítő parancs után központilag legyártották a karjelzéseket. A Sólyom századjelvény-tervezet is elkészült két formában matricára.

A javítószolgálat (hangár) jelvénye

Széth László (jelenleg) nyugállományú őrnagy, sárkány-csoportparancsnok felvetette, hogy a hangár is készítsen századjelvényt a többi taszári alegységhez hasonlóan. A javítószolgálat állománya támogatta a felvetést, ezért Nagy Péter (jelenleg) nyugállományú századossal közösen nekiláttak a tervezésnek. Az alapot a kék szín adta, mely a repülőcsapatok színe. Az ék alakú magyar felségjellel jelképezi, hogy a jelvény a magyar légierőhöz tartozó alegységé. A stilizált szárnyak a repülőtechnikára és a repülésre utalnak. A jelvény alján lévő széles pajzsban elhelyezett franciakulcs és kalapács a repülőmüszaki katonákat és a repülőmüszaki munkavégzést jelképezi. A jelvény tervezése valószínüleg 1990. január és 1991. november között zajlott, mert az alsó szalagban a Kapos felirat mellett H.V.R.O. rövidítés látható, amely harcászati vadászrepülő-osztályt jelenti. A Gerecse program keretében a vadászrepülő-alakulatoknál felszámolták a 3. századokat. 1990. januárban a kecskeméti, majd három hónap múlva a pápai alakulatot is osztályszintre szervezték át, ezért valószínünek tünt, hogy Taszáron is osztályszintü lesz az újjászervezett alakulat, mivel itt is felszámolták a 3. századot. Az átszervezés során a felderítőszázadot összevonták a vadászrepülőkkel, és maradt az ezredszintü szervezeti forma, azonban a jelvény tervezésekor az összevonás nem volt egyértelmü, ezért szerepelt rosszul a rövidítés. A később készült karjelvényekben az új rövidítés H.R.E. lett, amely harcászati repülőezredet jelenti, de a szita készítője a H betü helyett véletlenül M betüt tett a feliratba, ezért ezt kézzel kijavították a felvarrókon. (Néhány darab javítás nélkül készült el.) Karjelvény és matrica készült az emblémából, nem engedélyeztették.

A Kapos bázisrepülőtér jelvénye

Az új szervezet felállása után dr. Toperczer István (jelenleg) alezredes javaslatára újrahímeztették a 31. Kapos harcászati repülőezred jelvényét a repülőtér állománya számára. A jelvény csak kis módosításon esett át, a régi szimbólumok maradtak. A fax okozta aszimmetriát kiigazították, és nem a koszorú határolja a jelvényt, hanem szabályos ovális lett a széle. Három színváltozatban készült el a módosított jelvénytervezet, kék a köznapi és társasági öltözetre, zöld vagy barna a gyakorlóruházatra. A bázis tagjai szavazással döntötték el, hogy elfogadják a módosított jelvényt, és hogy milyen színben készüljön el, végül mindhárom színváltozatot elfogadták. Mindenki egyénileg döntötte le, hogy zöld vagy barna karjelvényt hordott a gyakorlóruháján. A jelvényt nem engedélyeztették, a régi jogutódjaként használták. A jelvény rövid életü volt, mert nem sokkal a bevezetése után az alakulat megszünt.

A kiszolgáló század jelvénye

2002 tavaszán a század tagjai felvetették, hogy készítsenek új századjelvényt, mert nem volt egységes jelvénye az alegységnek, mindenki a régi taszári jelvényeket hordta. A század parancsnokhelyettese, Mazaga Tibor (jelenleg) százados támogatta a kezdeményezést, ezért Mátyás Zoltán (jelenleg) főtörzsőrmester és Lendvai Miklós (jelenleg) nyugállományú főtörzsőrmester tervezett egy századjelvényt, melynek alapötletét egy az interneten talált amerikai századjelvény adta. Ebben egy fekete háromszög volt a két szemmel és előtte egy repülősziluett. A tervezetben a fekete háromszög elé egy MiG–29-es szemből nézeti vonalas rajzát tették, mert a müszaki állomány szakszolgálati engedélyében ez volt a legmagasabb típus. A háromszöggel határos részek piros-fehér-zöld nemzeti színt kaptak, és beletették a század megnevezését. Az elkészült tervet megnézték a tagok, majd szavazással elfogadták. Matrica és karjelvény készült az emblémából. Gépre is felkerült a századjelvény, mert a repülőtérre érkező gépekre felragasztották a matricákat. Nem engedélyeztették.

A Sky Hussars rövid története

1990-ben a taszári repülőnap előtt a repülőtér parancsnoka, Gőgös Ottó ezredes feladatot szabott az akkori 2. vadászrepülő-század parancsnokának, Doma Sándor alezredesnek egy kötelékbemutató szervezésére. A rövid határidő miatt nem volt lehetőség a szükséges gyakorlásokra, ezért úgy döntöttek, hogy a század feladatai közül a köteléklégiharcot mutatják be. A Taszárra szervezett repülőnapot beárnyékolta a pápai légi bemutatón történt tragédia, ezért a kötelék bemutatkozására az 1991. szeptember 21-i nemzetközi repülőnapig kellett várni. Ekkor láthatta először a nemzetközi közönség a gyakorló légiharcot bemutató Turul repülőszázad kötelékét. 1992. augusztus 8–9-én ismét nemzetközi repülőnapot szervezett a Corvin alapítvány Randevú a Nyitott Égbolton elnevezéssel, Taszáron. Ekkor ismét bemutatót tartott a kötelék, melynek nagy meglepetése a sárgára festett Cápeti volt. A rosszfiú szerepében harcoló gép kétségtelenül az egyik leghíresebb MiG–21-es lett a világon! (A titokban átfestett „huszonegyesért” egy hajszálon függött a fenyítés, de akkora sikere volt a külföldi delegációk körében, hogy végül elmaradt a komoly büntetés.) A magyar kötelék nemzetközi sikert aratott, mert a külföldi újságok oldalain láthattuk viszont a magyar bemutatócsoportot, melyet a tudósítók Kapos Red névre kereszteltek. A rendezvényt megtekintette Paul A. Bowen úr, az Angol Királyi Légierő Repülő Alapítvány vezetője, és meghívta a köteléket és szóló bemutatógépét az angol légierő 75. születésnapjára rendezendő nemzetközi bemutatóra. A magyar légierő történetében 1993. július 24-e és 25-e történelmi jelentőségü esemény volt, mert először szerepelt magyar kötelék nyugati repülőbemutatón. Az addig három gépből álló kötelék kiegészült a szóló bemutatót repülő géppel, és ekkor vették fel a Sky Hussars nevet, Széth László (jelenleg) nyugállományú őrnagy javaslatára. Az új programban először a szóló mürepülés volt, majd a légiharc-bemutató, amely hagyományt teremtett, mert hasonlót már mások is bemutattak azóta a repülőnapokon.

A kötelék utolsó bemutatójára Kecskeméten került sor 1993. augusztus 6-án egy sajtótájékoztató keretében, amikor hivatalosan bejelentették a MiG–29-esek rendszeresítését a magyar légierőben. A kötelék utolsó szereplésére 2007-ben került sor Németországban, mert a kötelék 1874-es oldalszámú gépét kiállították Niederaltechben, egy kis magánmúzeumban. A múzeum tulajdonosa minden második évben megrendezi az F–104-es pilóták találkozóját, melynek 2007-ben a magyar Sky Hussars pilótái voltak a díszvendégei. A kötelék parancsnoka Doma Sándor alezredes volt. A kötelékben repült pilóták: Tülkös János százados, Dósa József őrnagy, Pál István százados, Körömi József őrnagy, Beke József őrnagy. Az egyéni mürepülő-bemutatót Pinkóczi József alezredes repülte.

A Sky Hussars jelvénye

Az angliai indulás előtt kérték fel Gados Györgyöt, hogy készítsen emblémát matricára a köteléknek. Azt kérték a rajzolótól, hogy mind a négy gép legyen a kötelék jelvényén, úgy, hogy az egyiken lovagoljon egy huszár. Az elkészült matricákat osztogatták a köteléket meglátogató vendégeknek. Később elkészült a felvarrható változat is, amelyet átterveztek. Széth László (jelenleg) nyugállományú őrnagy rajzoltatta egy ügyes kezü sorkatonával az első vázlatot, majd Nagy Péter (jelenleg) nyugállományú századossal közösen elkészítették a végleges formáját az emblémának. Az első mintadarab lilás színü háttérrel készült, de a sorozatban hímzett daraboknál már kék selyemből van a háttér. Nem engedélyeztették.

Sajnos vannak olyan jelvények, melyek történetét még nem sikerült kiderítenem (légierő-parancsnokság, pápai és börgöndi jelvények), ezért várom azoknak a jelentkezését, a zubo@freemail.hu e-mail címen vagy a 20/9-355-964-es telefonszámon, akik részt vettek a jelvényekkel kapcsolatos munkákban, vagy az újság hasábjain megjelent anyagot kívánják pontosítani, kiegészíteni.

Köszönöm a cikkben említett katonáknak, hogy emlékeiket és féltve őrzött tárgyaikat rendelkezésemre bocsátották, továbbá köszönöm a kollégáimnak, hogy támogatják a kutatómunkámat.