Harcba indul a pilótanélküli légijármű

Az Amerikai Légierő (USAF) egy illetékese szerint a repülőgép, a demonstrációs gép repülését követően törölt és hadmüveletileg nem megfelelőnek nyilvánított „DarkStar” program egy leszármazottja. Az új Lockheed Martin UAV jelentősen továbbfejlesztett repülésvezérlő rendszerének köszönhetően magas megbízhatósági mutatókkal rendelkezik, állítja az USAF illetékese. ”Ez ugyanaz a koncepció, mint a DarkStar volt, a repülőgép lopakodó és ugyanazokat a berendezéseket, valamint adatátviteli rendszereket alkalmazza.” – mondja. „A legyártott példányok száma korlátozott. Csak néhány sárkány, egy földi állomás és tartalék alkatrészek léteznek.”

A titkos UAV bevetések megdöbbenést keltettek az USAF U-2 pilótái körében, akik megjegyezték, hogy a nagy magasságban repülő gépek Irak felett olyan közel repültek felderítési útvonalaikhoz, amit kényelmetlennek éreztek. A rejtélyes repülőeszközök repüléseit nem egyeztették más, „pilótás” és pilótanélküli felderítő repülőgépek bevetéseivel, állítják.

„A gépnek ugyanolyan az alakja, mint a DarkStaré, csak nagyobb.” – ért egyet egy haditengerészeti illetékes. „Még messze áll a sorozatgyártástól, de a Légierő elé akar menni a dolgoknak, és harci körülmények között is ki akarja próbálni. Meg kell határozniuk, hogy az információszerzés e módja vajon sokszorosába kerül-e, mint a nem lopakodó Global Hawk program.”

A Lockheed Martin átengedte a nem lopakodó UAV szerepet a Northrop Grumman Global Hawkjának, de ezt követően a vállalat illetékesei mindent elkövettek a sajtó irányába, hogy biztosítsák, a cég jelentős részesedéssel bír a Pentagon lopakodó UAV piacán.

Az elmúlt évtizedben a Légierő ás a Rand, valamint más kutató szervezetek is kitartóan jelezték az alacsony észlelhetőségü pilótanélküli felderítő légijármüvek szükségességét, így a program létezése nem érte meglepetésként a repüléssel foglalkozó szakembereket. Az egyetlen meglepetés csupán az volt, hogy a repülőgép egy ilyen korai változatát ilyen hamar bevetették.

A Légierő egy másik illetékese, aki régebben az UAV és UCAV (pilótanélküli harci repülőgép) programokat felügyelte, szintén a DarkStarra emlékeztető dologként ábrázolta a Lockheed Martin UAV-ját. Állítása szerint nagyobb problémát a repülésvezérlő rendszer, a parancsközlő és irányító rendszer, valamint a lopakodást biztosító eszközök, ezen belül is az alacsony észlelhetőséget biztosító kommunikációs antennák jelentették. A repülőgép új feladatot is kapott, és így a begyüjtött hírszerzési adatokat müholdas kapcsolaton keresztül töltik le. Ennek megoldására az antennákat a repülőgép tetején kellett elhelyezni, így elrejtve azokat a földi lokátorok elől. A tervezésnél az infravörös keresztmetszet csökkentésére is ügyeltek.

A bevetésre került Lockheed Martin repülőgép egy egyenlőre még gyártásban nem lévő példány, mely igen korlátozott teljesítménnyel rendelkezik, különösen a repülési magasság tekintetében, állítja egy repülési szakember. A Légierő másik illetékese egyetértett abban, hogy az új gép bevetése helyes döntés volt, amely segít meghatározni az UAV képességeit.

A Boeing szintén rendelkezik egy titkos UAV-val, amit az új lopakodó képességek tervezéséhez és teszteléséhez használnak, mondja a Légierő szakembere. A hagyományos fel- és leszállású UAV modul rendszerü, ami lehetővé teszi, hogy a vállalat kutatói különféle konfigurációkban és alakkal repülhessék azt. Például különböző szárnyakat, farok és orr részt teszteltek a repülőgépen. Tény, mondja a szakember, hogy a Boeing sokkal agresszívebb beruházási programokat folytatott a fejlett lopakodó technológia területén az elmúlt néhány évben, mint a Lockheed Martin.

Azok, akik ismerik a Lockheed Martin programját, gyakran ábrázolják azt úgy, mint ami nem is létezik. Az új UAV mérete kisebb és sokkal kevesebb hasznos terhet hordozhat, mint az U-2. Állítólag a Lockheed Martin és a Légierő szándékosan úgy határozta meg a gép méreteit, hogy az ne veszélyeztethesse a „pilótás” U-2 programot. A Légierő más illetékesei szerint nincs konfliktus, mert az U-2 egyre öregebb, egyre drágább üzemeltetni és a programnak problémái vannak a hadmüveleti követelményeknek megfelelő, tapasztalt pilóták megtartásával. „Ha csak nem építenek új U-2-eseket, a repülőgép nem lesz sokáig üzembentartható,” – mondja a Légierő illetékese.

Az új UAV a Predator és a Global Hawk pilótanélküli repülőgépek repülési időtartamával sem rendelkezik. Mindamellett a repülőgép azon képessége, hogy hosszú órákig képes a célterület felett tartózkodni, igen hasznos. A gép felderítő eszközei között megtalálható egy alacsony észlelhetőségü szintetikus apertúrájú fedélzeti lokátor, amit a Haditengerészet A-12-es programjából mentettek meg, valamint infravörös és elektrooptikai szenzorok. A Légierő már régóta igényt tart egy olyan igen alacsony észlelhetőségü, nagy repülési magassággal rendelkező UAV-ra, amely 1.000 tengeri mérföldet képes repülni a célterületig, majd áthatol a modern légvédelmen, ami például SA-10, SA-12 és SA-20 légvédelmi rakétarendszerekből áll, a célterület felett legalább 8 órát tartózkodik, és ezt követően visszatér a bázisára.

Azok, akik ismerik az olyan repülőgépek bevetési koncepcióit, amiknek észrevétlenül kell tevékenykedni, azt feltételezik, hogy a katari Al Udeid Légibázis, a meghosszabbított felszállópályáival és új repülőgép fedezékeivel, melyek tiltott területnek számítottak a riportereknek az iraki háború során, ideális bázisul szolgálhatott az UAV-ok számára. Közelsége Irakhoz maximális megfigyelési időt biztosíthatott a Bagdadot körülvevő jól védett területek felett a háborút megelőző időszakban. A gépek vizuális felderítését úgy kerülhették el, hogy a bevetéseket valószínüleg a 21.00. és 04.00. közötti időszakra korlátozták.

A Védelmi Minisztérium azt tervezi, hogy a 2004-es pénzügyi évben 23,3 milliárd dollárt költ fegyverbeszerzésre, valamint kutatásra és fejlesztésre kb. fele-fele arányban, állítja új jelentésében a Stratégiai és Pénzügyi Felmérések Központja. A titkos beszerzések összege kb. 75%-kal nőtt 1995-óta, állítja a jelentés. Azt is megjegyzik, hogy a Védelmi Minisztérium titkos beszerzéseinek 75%-a a Légierő számláját terhelik és, hogy a titkos programok 37%-át a haderőnem beszerzéseire, 32%-át pedig kutatásra és fejlesztésre költik. Az is növeli a büdzsét, hogy minden évben szerepelnek a Légierő költségvetésében a CIA-t, az NSA-t (Nemzetbiztonsági Ügynökség) és a Nemzeti Felderítő Hivatalt érintő kiadások is.

Például az NSA felelős a külföldi üzenetek elfogásáért és megfejtéséért. A mobiltelefon technológia elterjedése azonban túlterhelte a nemzeti felderítő müholdakat, és így azok nem képesek begyüjteni és feldolgozni ezeknek az adatoknak a jelentős részét. Megoldás lehet például, hogy kommunikációs hírszerző eszközökkel szerelik fel az UAV-okat. A pilótanélküli légijármüvek a bevetések rugalmasabb tervezését teszik lehetővé, mint a müholdak, hosszabb ideig és olcsóbban végezhetik megfigyelő müveleteiket, mondják az UAV támogatói.

Az Egyesült Államok a 70-es években bevetett a Ryan által épített Combat Dawn típusú UAV-okat Észak-Korea, Észak-Vietnám és Kína felett. Később legalább három „fekete” UAV programot terveztek, majd törölték azokat a magas költségek miatt (Fejlett Légi Felderítő Rendszer 500 millió dollár, „Quartz” 200 millió dollár és Tier-3 150 millió dollár).

A Lockheed Martin a saját pénzén fejlesztett hírszerző UAV mellett, a Skunk Works legalább 2000-óta dolgozik egy titkos UCAV fejlesztésén is, mely versenytársa lehet a Boeing X-45 és a Northrop Grumman X-47 UCAV demonstrátoroknak is. A Lockheed Martin nemrégiben bejelentette, hogy együtt fognak müködni a Northrop Grummannel, aki a program fővállalkozója, az UCAV projekten, az újonnan létrehozott Fejlett Védelmi Kutatási Projektek Ügynöksége által vezetett programiroda felügyelete alatt.