Repülőnap előkészületek csütörtökön

De most visszatérek az itt történő eseményekhez. A folyosón emberek rohangálnak ki-be, kukkantva ide. A szomszédos szobából amerikaiak hangját hallom. Magamban teszem fel a kérdést: Vajon mit beszélnek? Igaz ötös voltam angolból, de biztos vagyok benne, hogy az csak kegyelem ötös volt. Aki az előbb elszáguldott az ajtónk előtt azt kiabálta: „Agyas!”.

Telefonok csörögnek egymás után. Néhányan le-lepofoznak egy embert, ha valami nem úgy történik, ahogy akarják. Vannak, akik azt mondják: jól van- jól van, bár ők kevesebben vannak. Ki-kinézelődök az ajtón, de mindig nagyon vigyázok, nehogy orron nyomjanak. Szüleim össze-vissza rohangálnak. Mégcsak annyit sem tudok mondani nekik: „SZIA”.

Most egyre kevesebben mennek be a pubba meg-meginni egy sört, pedig ez csak szökőévben egyszer szokott megesni. A folyosón úgy harsognak a hangok, hogy egy boros üvegbe nem lehetne bezárni, aminek teletöltve nagyon örülnének az emberek. Valaki mobilja csörren meg a Csárdás keringő dallamával. Közben Arnold Schwarzenegger hasonmás fut a folyosón. Lassan megyünk haza, szerencsére. Miközben számítógépezek mindenki sört iszik. A munka folytatódik.

Holnap már főpróba.