Daloltak a Pumák

Október 14. egy ilyen ritka alkalmak egyike. A Puma század jelenlegi aktív csapata Veszprémbe indult dalolni. A fővárosban csatlakoznak csapatukhoz a veteránok és irány a II. világháborús bázis repülőtér, Jutas. Az út beszélgetéssel, eszmecserével telik. Fiatalok, idősek beszélgetnek a rég múlt és a jelen eseményeiről. A busz hamarosan ismert területre ér. A magaslaton a magyar katonai ejtőernyőzés első áldozatainak emlékmüve. Megérkeztünk. Megérkeztünk a repülőtérre, ahonnan annak idején nap, mint nap szálltak fel a Puma század Messerschmittjei hazájuk légterét védeni. A veteránok tekintete keresi az emlékeket, hol volt a felszálló pálya, hol várták a jelzést a startra.

Ha nem is egy Bf-109, hanem egy Mi-17 érkezik. Egy rövid repülés erejéig felülről is körül néznek a veterán pilóták a repülőtéren, ahol fiatalságukat töltötték. Érdekes látni a tekinteteket, hogyan keresik az emlékezetes helyeket az idősödő szemek.

Míg az öregek repülnek a fiatal generáció gyakorol. Kottával a kézben ismétlik, gyakorolják a dalt. Mire készülnek? Miért tettek meg ekkora távolságot egy dal elénekléséért?

Történelmi pillanatra. Az európai légierőknél biztos, de talán a világ más légierőinél sem volt még ilyen esemény. Egy század veterán és aktív pilótái éneklik együtt a légierő indulóját. Segítséget is kaptak, a Magyar Légierő zenekara jelen van. Ők adják a zenei alapot, és egy kicsit segítenek is az éneklésben. Pár rövid próba és már összeszokott férfikarként szól a Puma kórus. Idősek, fiatalok együtt zengik a refrént: „Szál a gép, a harci gép…”

Dalolnak, miközben a film forog. A kamera szalagja örökíti meg az egyedülálló eseményt, hogy ne csak a résztvevők, hanem a repülés iránt érdeklődök is részesei lehessenek e pillanatoknak, a Puma film nézésekor. A felvételek után folytatódik a beszélgetés. Beszélgetnek a dalról, ki milyen szövegel ismerte, énekelte, mely régi induló kerül elő a múlt homályából és a repülésről, Jutasról a II. világháborús emlékekről.

Hamarosan hazafelé veszi útját a Pumák csapata. Együtt voltak veteránok és aktívak, beszélgettek, eszmét cseréltek és daloltak. Az arcokon látszik biztosan nem utoljára.