Az Olasz Légierő parancsnoka Nyugat-Európa két vezető, következő generációs harci repülőgép-programjának egyesülését jósolta, mivel szerinte nincs elegendő erőforrás mindkettő fenntartásához.
A két versengő program a brit vezetésű Tempest, melyben Olaszország is érintett, valamint a Future Combat Air System (FCAS), amelyet Franciaország, Németország és Spanyolország közösen fejleszt.
"Természetes, hogy ez a két fejlesztési program egybeolvad" - mondta Luca Goretti tábornok, az Olasz Légierő vezérkari főnöke az ország parlamenti védelmi bizottságainak tagjainak. "Elképzelhetetlen, hogy hatalmas pénzügyi források befektetése két egyenértékű programba menjen." Korántsem ez az első alkalom, hogy a két kezdeményezés összefogására szólítanak fel, mint most Olaszországban is.
Jelenleg a BAE Systems vezeti a Tempest programot, amelynek célja egy hatodik generációs „rendszerek rendszere” légiharc-képesség kifejlesztése, amelynek kulcseleme egy új, hatodik generációs vadászgép. A Team Tempest tagja még a Leonardo olasz védelmi vállalkozás, az MBDA Európai Rakétakonzorcium, a brit Rolls-Royce hajtóműgyártó, a Brit Királyi Légierő (RAF), valamint számos más high-tech vállalat. Svédország nemzetközi partnerként vesz részt, Japán pedig keresi a lehetőséget a csatlakozásra.
Eközben az FCAS-t a francia Dassault Aviation vezeti, a német Airbus pedig támogató szerepet tölt be. A program egyébként magába foglalja a Next Generation Fighter (NGF) terveit is, különféle pilóta nélküli rendszerekkel és légi indítású fegyverekkel. A franciák és a németek vezetik az FCAS-t, a spanyol védelmi minisztérium pedig csatlakozott a partnerséghez.
Mindkét program célja, hogy valamikor 2030 és 2040 között üzembe helyezze a tervezett rendszer ember vezette vadászgép komponensét.
Goretti tábornok azt is elárulta a parlamenti bizottsági tagoknak, hogy Olaszország azért döntött úgy, hogy csatlakozik a Tempest programhoz, „mert úgy érezte, hogy nagyobb szerepet játszhat [ebben], mint az FCAS programban”. Ez jól tükrözheti a Dassault és az Airbus vélt dominanciáját az FCAS-ban, valamint azt a tényt, hogy a Leonardo már erős kapcsolatokat ápol az Egyesült Királysággal, ideértve például az Eurofighter Typhoon radarfejlesztését. Az Eurofighter konzorcium tagja a BAE Systems és az Airbus is egyébként. Goretti azonban azt is felvetette, hogy Olaszország „hídként” szolgáljon a NATO és a nyugat-európai nemzetek között, amelyek egyre inkább keresik a kontinensen való együttműködés lehetőségeit, nem pedig feltétlenül a Szövetség égisze alatt.
Goretti érvelését a Tempest és az FCAS esetleges egyesülése mellett azzal magyarázza, hogy mindkettő még mindig a „koncepciós fázisban” van, és a különböző országok még mindig változtathatnak a követelményeiken. Ezt szem előtt tartva Goretti úgy véli, hogy az Eurofighter program fordítottja is lehetséges – az 1980-as évek elején Franciaország elvált az Egyesült Királyságtól, Olaszországtól és Spanyolországtól, hogy helyette a rivális Dassault Rafale-t építsék.
Egy másik európai légierő, a Luftwaffe parancsnoka, Ingo Gerhartz altábornagy korábban erőfeszítéseket tett a két rivális program összefogására és beszélt olasz és brit kollégáival. „Lehet, hogy különböző pályákon haladunk” – mondta Gerhartz a Defense Newsnak az év elején. "Remélhetőleg végül egyesülünk."
A Tempesttel érintett kulcsfontosságú iparági szereplők langyosan fogadták az FCAS-szal való egyesülés ötletét. Dirk Hoke, az Airbus Defense and Space korábbi vezérigazgatója ugyanakkor korábban azzal érvelt, hogy Európa „nem engedhet meg magának két új rendszert”. Hoke kijelentése igaz lehet, és továbbra is kérdéses, hogy az európai hatalmak valóban képesek lesznek-e fizetni két egymással versengő lopakodó repülőgép-programért.
Ezen túlmenően, a lehetséges alternatív, ember vezette vadászgépek már meglévő elérhetősége több kérdést vet fel ezen európai erőfeszítések életképességével kapcsolatban. A hatodik generációs erőfeszítéseket megelőzően az elmúlt években számos európai hatalom kötött F-35-ös vásárlási megállapodást, ami megterhelte a rendelkezésre álló költségvetést és legalább néhányat kiszorított a Tempest vagy az FCAS potenciális vásárlói köréből. Az FCAS-on belül a spanyol védelmi minisztérium a közelmúltban kénytelen volt visszavonni azon állításait, miszerint nem fontolgatják F-35-ösök vásárlását az Egyesült Államoktól, mivel a Hornet flotta egy részének, illetve a haditengerészeti Harrier II-esek lecserélésére törekszik.
Ami az Egyesült Királyságot illeti, amely az F-35-ös mellé a Tempestet is meg kívánja vásárolni és a költségmegtakarítási intézkedések is napirenden vannak, valószínűleg csökkenti a Lightning-ok létszámát, valamint felmerül a gondolat, hogy korszerűsítsék a meglévő gépeiket. Ezek a problémák jellemzik a légierő-fejlesztési kérdéseket és nem korlátozódnak csupán a britekre. Noha a versengő jövőbeli harci repülőgép-programok még csak koncepciós fázisban vannak, bizonyos lényeges különbségek már világossá váltak. Franciaországnak például szüksége van arra, hogy az NGF kompatibilis legyen a katapulttal felszerelt repülőgép-hordozójával, valamint a nemzeti elrettentés részeként nukleáris csapásmérő küldetések végrehajtására is legyen alkalmas.
Ugyanakkor továbbra is jelentős a szakadás London és a kontinentális európai társak között, ami az Egyesült Királyság kormányának az Európai Unióból való kilépésről szóló döntése, ismertebb nevén a Brexit eredménye. Az Ausztráliát, az Egyesült Királyságot és az Egyesült Államokat magában foglaló új AUKUS-partnerségnek köszönhetően az angol-francia kapcsolatok még fagyosabbak. Ausztrália ellentmondásos döntése, hogy felmondja a francia tervezésű tengeralattjárók beszerzésére vonatkozó terveit az újabb, nukleáris meghajtású tengeralattjárók kedvéért, ennek a megállapodásnak a közvetlen következménye volt.
Ezt szem előtt tartva, Goretti álma egy kombinált FCAS/Tempest programról valószínűleg jobb kilátásokat kínálna a pénzügyi sikerre mindenhol. Az erőforrások összevonása és a verseny csökkentése, valamint annak biztosítása, hogy különösen Olaszország ne szenvedjen veszteséget: ezeknek a valószínűségét az Európán belüli kapcsolatok reálpolitikája mérsékli. Emellett szól az a tény is, hogy az FCAS és a Tempest már ebben a korai szakaszban is más-más irányba halad. Így hát nagy a valószínűsége, hogy Goretti álma csak álom maradhat.
Forrás: https://www.thedrive.com/
Mint ahogy arról korábban már lapunkon is beszámoltunk, Portugália a brazil Embraer A-29N Super Tucano típusával modernizálná légierejét. A szándékból mára valóság lett, a két fél aláírta a beszerzéshez kapcsolódó szerződést.
Amennyiben feliratkozik alkalmi hírlevelünkre, postafiókjába küldjük a legfrissebb híreket!
E-mail cím:
Megszólítás:
A hírlevél feliratkozáshoz el kell fogadni a feltételeket.