Reptértörténelem - Becsülettel az utolsó percig

Képgaléria megtekintése (10 db kép)

A repülőtér megépítésének terveit 1928-ban nyújtották be Kaposvár városának. Az építési munkálatok még abban az évben, Hefty Frigyes tervei alapján megkezdődtek, míg a nyitóünnepségre 1929. szeptember elsején került sor. Az építkezés költségei a hangárokkal együtt 300 000 pengőre rúgtak. Az objektum a mai vasútállomással szemben terült el, s az első időszakban csak kereskedelmi célú repülésre szolgált.

1935-ben Szörényi Staic Emil alezredest nevezték ki repülőtér-parancsnoknak, a következő esztendőben pedig a komplexum átkerült a Magyar Királyi Honvédséghez. 1939-ig a 3. közelfelderítő század állomásozott Taszáron. A modernizáció után a repülőtér alkalmassá vált a harci gépek fogadására is. 1944-ben a németek lerombolták a hangárokat, megsemmisítették a repülőteret, melyet a szovjet csapatok 1944. de­cember 2-án foglaltak el, majd rövid időn belül, hadifoglyokkal, működőképes állapotba hozattak. 1945 decemberében az új magyar hadsereg kezelésébe került az objektum.

Képgaléria megtekintése (10 db kép)

A hidegháborús időszakban, a nagyarányú hadseregfejlesztés idején, határozat született a taszári repülőtér fejlesztéséről is. Ennek eredményeként 1950-től egy új, korszerű repülőtér építését kezdték meg a település határában, a falutól keletre. Az építésre 1300 munkaszolgálatost rendeltek ki 1951–1952-ben. A készülő repülőtér parancsnoka Barta Ferenc hadnagy volt.

A 2500 méter hosszú, 70 méter széles betonpályát is magában foglaló, minden időben használható új létesítményt az 1950. november 11-én, a Tököl-Szilágyi telepen megalakult 50. vadászrepülő-ezred vette birtokba. Az alakulat kezdetben Jak–9, Jak–11, Z–381, Arado–96, valamint Jak–18 típusú gépekkel rendelkezett. Az 1952-ben átadott repülőtér új parancsnoka Pápai Gyula százados volt. 1952 áprilisában kezdte meg az ezred az átképzést MiG–15 típusra; ehhez az oktatókat és a gépeket egy szovjet repülőezred biztosította. Az egységnek 1952-ben egy budapesti textilgyár dolgozói adományoztak csapatzászlót.

Képgaléria megtekintése (10 db kép)

1954-től Vörösmarty Béla főhadnagy, 1955-től Somogyi Ferenc százados, 1956-tól Horváth Jenő százados, 1957-től pedig Sallai József százados volt a repülőtér parancsnoka. 1955 nyarán nagy eseménynek számított a már fedélzeti lokátorral felszerelt MiG–17PF elfogó vadászrepülőgépek rendszerbe állítása, amelyek 1957-ig voltak szolgálatban. 1956. november elsején a szovjet csapatok körbevették a repülőteret, így meg­akadályozták a repülést, november 4-én pedig lefegyverezték az állományt.

A 31. honi vadászrepülő-ezred 1958. november elsején MN 4563 fedőszámmal, Varga József alezredes parancsnokságával alakult meg. 1959-ben az alakulat egyik százada átképzésen vett részt a Szovjetunióban, MiG–19PM típusra, majd 1960-ban rendszeresítettek 12 darab MiG–19-est. Ez év márciusától az ezred III. fokú, majd 1961 májusától II. fokú készültségi szolgálatot látott el.

Képgaléria megtekintése (10 db kép)

1962-ben 12 darab MiG–21F–13-assal kezdődött meg az akkor nagyon korszerűnek számító típus hadrendbe állítása. 1964-ben Búzás Imre őrnagyot nevezték ki az ezred élére, parancsnoksága alatt 12 darab MiG–21PF, a kor leggyorsabb vadásza érkezett Taszárra. 1969-ben Borza István alezredes lett az ezred parancsnoka, akinek tevékenysége idején – 1973-ban – jelent meg a somogyi égen a MiG–21MF típus. 1975-ben Bada Gyula alezredes, parancsnok irányításával fegyverezték át az ezredet a MiG–21bisz típusra. Az 1976–77-es kiképzési évben először repült az ezred egy év alatt 5000 óra felett MiG–21-esekkel. 1977-től Kovács András ezredest nevezték ki az alakulat élére. 

Képgaléria megtekintése (10 db kép)

1984-ben Gőgös Ottó ezredes lett a bázis parancsnoka. Ekkor települt a repülőtérre a Szu–22M3/UM3 típussal rendelkező 101. felderítőrepülő század, Balogh Imre alezredes vezetésével. 1983 telén, 1984 tavaszán érkeztek meg a Szu–22-esek (12 együléses Szu–22M3 és 3 kétüléses Szu–22UM3). 1984. április elsejére a század elérte a harckészültséget. Ennek a típusnak a kiszolgálása még az eddigieknél is magasabb követelményeket támasztott: üzemeltetése sokkal nagyobb és precízebb tudást igényelt elméleti, aerodinamikai, gépszerelői és repüléstechnikai területeken egyaránt. A rendkívül korszerű, nagy teljesítményű és szigorúan titkosan kezelt (a repülőtéren belül is elzártan tevékenykedő) század az akkor még fennálló MN Csapatrepülő Parancsnokság állományába tartozott, míg az ezred a honi légvédelmi csapatok része volt. A logisztikai hátteret ugyanakkor az ezred biztosította. A repülések megszervezése rendkívüli terheket rótt a kezdeti időszakban a taszári ezred teljes földi kiszolgáló állományára – és a környék lakosságára. Az első évben egy átlagos héten hétfőn csak a javítás utáni berepülések jelentettek zajt, kedden és csütörtökön nappal az 1. század (MiG–21PF) és a Szu–22-esek repültek, az úgynevezett átmeneti időszakban, illetve éjszaka pedig a két másik (MiG–21bisz) század, szerdán és pénteken a MiG–21-esek vagy a Szuhojok. Reggel öt és este tíz között ritkán volt csend a környéken. A kiképzés előrehaladtával a terhek is nőttek. Az éjszakából nappalba való átmeneti bombázások végrehajtását a Fürkészdarazsak szinte csak szombaton gyakorolhatták. (Az egyik műszaki szerint: amikor a rendes emberek lakodalomba indultak, mi akkor kezdtük az előkészítést. Vasárnap reggel négy-öt körül pedig már nem mentünk haza, hogy ne zavarjuk a családot, kimentünk inkább horgászni.)

Képgaléria megtekintése (10 db kép)

Az 1990-es években a taszári reptér előtérbe került, hiszen a nyugat-balkáni konfliktus országunk déli határának fokozottabb védelmét tette szükségessé. Azokban az időkben már a Szu–22-esek is készültségi szolgálatot adtak (csak nappal). 1991. november elsején alakult meg a Kapos honi vadászrepülő osztály és a 101. felderítőrepülő század személyi és gépállományából a 31. Kapos Harcászati Repülőezred. A MiG–21bisz-szel az 1. „Turul” és 2. „Boszorkány” század pilótái, a Szu–22M3 típussal a 3. „Fürkészdarázs” század pilótái repültek. Taszár a hazai és nemzetközi, a repülést szerető nagyközönségnek a Corvin Alapítvány által szervezett repülőnapokkal mutatkozott be. 1990-ben nyílt napot, 1991-ben „Randevú a Nyitott Égbolton” elnevezésű rendezvényt, 1992-ben nemzetközi repülőbemutatót rendeztek. A civilek elől korábban elzárt területre több százezren érkeztek, hogy közelről is megcsodálhassák a híres MiG–21-eseket és a többi gépet. Ekkor alakult meg a legrátermettebb pilótákból a Sky Hussars (Égi huszárok) elnevezésű formáció. Tagjai előbb Taszáron, a repülőnapokon mutatták be az addig csak kevesek által látott, légi harcot imitáló és szóló műrepülést magában foglaló programjukat, majd egy meghívásnak köszönhetően Angliában, Fairfordban, az 1993-as nemzetközi katonai repülőtalálkozón is bemutatkozhattak a közönségnek. Nagy sikert arattak, de sajnos nem sikerült életben tartani a bemutató köteléket, amelynek tagjai voltak: Beke József alezredes, Doma Sándor alezredes, Dósa József őrnagy, Körömi József őrnagy, Pál István százados, Pinkóczi József alezredes és Tülkös János őrnagy.

Képgaléria megtekintése (10 db kép)

1995-ben Kaszper József ezredes vette át a parancsnokságot. Az IFOR-erők első szemrevételező csoportja 1995. no­vember 18-án, negyvenöt fővel kezdte felmérni a taszári repülőtér adottságait és lehetőségeit. 1995. december 9-én egy C–130E Hercules repülőgép fedélzetén ötvenhét amerikai katona érkezett Taszárra. A délszláv válság időszaka a hajózó és a kiszolgáló állománytól egyaránt kiemelt helytállást igényelt. A Magyar Honvédség az IFOR-erők tevékenységét a repülő harci kiképzés felfüggesztésével, a repülőtér létesítményeinek átadásával, az ezred békeműködéseinek korlátozásával segítette. A Magyar Honvédség parancsnokának intézkedése alapján 1995. december 8-án megkezdődött a repülőgép-állomány áttelepítése Pápára. 1996-ban az amerikai légierő és a szárazföldi erők mintegy háromezer katonája tartózkodott a bázison, míg az átutazók száma heti hatezer főre volt tehető. A katonai bázis naponta mintegy 5–12 vasúti szerelvényt, 30–40 szállító repülőgépet fogadott, az indított konvojok száma naponta 10 körül mozgott. 

Képgaléria megtekintése (10 db kép)

A Magyar Honvédség parancsnoka 011/1996. számú intézkedésével, 1997. 04. 31-i hatállyal megszüntette az MH 31. Kapos Harcászati Repülőezredet, a vezérkari főnök 014/1996. számú intézkedése ezzel egyidejűleg, új hadrendi elemként, 1996. 12. 15-i kezdőnappal megalakította a Magyar Honvédség Kapos Bázisrepülőteret, parancsnokának Pintér Zoltán ezredest nevezve ki. Az elöljáró az alábbi feladatokat szabta meg az alakulat számára: befogadó nemzeti támogatás az amerikai fél részére, az SFOR-erők itt állomásozásával kapcsolatos feladatok maradéktalan végrehajtása, tartalék repülőtér igény szerinti biztosítása, a repülőtér folyamatos működtetése.

2000-ben Kisbenedek Sándor alezredes került a bázis élére; a Magyar Honvédség misszióba induló személyi állományát és felszerelését gyakran Taszárról indították útba. A repülőtér felszámolását és bezárását már Karancz János alezredes vezetésével hajtotta végre az alakulat. 2005. december 31-én került lakat a laktanya kapujára, amely egyben pontot tett Taszár katonatörténetének végére is.

Képgaléria megtekintése (10 db kép)

Az ezred napját 1989. november 11. óta ünnepelték meg a jogelőd alakulat 1950. évi megalakulásának évfordulója alkalmából. 1991. március 11-én jött létre Kaposváron, Knoll Gyula nyugállományú ezredes vezetésével, a Magyar Veterán Repülők Szövetségének Somogy Megyei Egyesülete. Az egyesület ápolja a 31. vadászrepülő-ezred hagyományait, gondozza az elhunyt bajtársak sírjait, rendezvényeket, baráti találkozókat szervez. A Repülőmúzeumot a Magyar Honvédség megalakulásának 150. évfordulója tiszteletére állították helyre. Többszöri költözés és újrarendszerezés után a volt laktanyában az amerikaiak által épített imaházban talált helyet az emléktárlat. 

Képgaléria megtekintése (10 db kép)

Forrás: honvedelem.hu