TOP GUN - 30 éves legenda

1986 májusában megjelent az a film, amely korszakalkotóvá vált a repülőgépes mozik között. Don Simpson és Jerry Bruckheimer producerek Ehud Yonaynak a California magazinban megjelent Top Gun-cikke által sugallt ötlet alapján megalkották minden idők repülőgépes filmjeinek ikonját. A rendszerváltás hajnalán a magyar mozik is műsorra tűzték az addig csak kalóz VHS-kazettákon terjedő alkotást.

Az ARANYSAS életében is mérföldkő volt 1990, hiszen a TOP GUN magazin, a nagy előd is ez évben indult útjára. A fim helye vitathatatlan a repülőgépes és (hideg)háborús mozik sorában. Sok fanatikus rajongó ekkor láthatott először nyugati repülőtechnikát "élőben". A főszereplő F-14-es legalább akkora sztár lett, mint maga Tom Cruise. Igaz, hogy a filmet nem dokumentum jellegű történelmi alkotásnak szánták, hanem egy szórakoztató popcorn mozinak, mégis a részletek pontos kidolgozása és a fantasztikusan látványos légi felvételek miatt klasszikus alkotás született.

A kezdetek

A producerek szerettek volna egy olyan rendezőt találni a filmhez, aki át tudja adni a nézőknek a katonai repülés izgalmát és szépségét. Tony Scottra egy SAAB-reklámfilm miatt esett a választás. Ebben Scott megmutatta, hogy egy vadászgépet is lehet "főszereplőnek" használni egy autó hirdetésében. Másik döntő érv a reklámfilmes múlt volt Scott mellett. Simpson és Bruckheimer egy kétórás videoklipként képzelte el a Top Gunt, ahol a rock and roll, a sportkocsik, motorok és természetesen a repülőgépek a látvány és történet szerves összetevői. Tony Scott-tal kezdetben erről komoly vitáik voltak, mert ő egy Apokalipszis most hangulatú mozit akart készíteni egy repülőgép-hordozón, de hamar megtalálták a közös utat.

A készítők nem szerették volna a repülőgépes jeleneteket modellekkel és vetített hátteres trükkökkel helyettesíteni a teljes filmben. A mű hitelessége és tökéletes látványvilága így csak a Pentagon támogatásával volt megvalósítható. A hadügyminisztériumnak tetszett az ötlet, mert szerették volna visszaállítani a hadsereg régi népszerűségét a köztudatban. A vietnami háborúról készült mozik nagy része inkább a hadsereg ellen kampányolt. A Pentagon támogatásának persze ára volt. A forgatókönyvbe folyamatosan beleszóltak a kirendelt szakértők, ami Tony Scottot néha az őrületbe kergette a stábbal együtt.

Nem sokkal korábban készült el a Végső visszaszámlálás című film, ahol a katonai szakértők támogatása utólagos jogi problémákba ütközött, és ezért a Paramount Pictures filmstúdiónak akadt néhány pere a jogdíjakkal kapcsolatban. Ezt elkerülendő eleve olyan szakértőket kerestek, akik már nincsenek aktív szolgálatban, de rendelkeznek háborús tapasztalattal. A legnagyobb segítséget Pete "Viper" Pettigrew admirális, vietnami veterán adta, aki 1972. május 6-án maga is lelőtt egy MiG-21-est F4J Phantom vadászgépével. Pettigrew a filmben is szerepel az egyik oktatói eligazításon a háttérben. A hívójelét kölcsönadta Tom Skerritnek a mozi idejére.

Persze szükségük volt aktív szolgálatban levő pilótákra is, hiszen a légi felvételeken nem vezethették a színészek a Tomcateket. Pilótaként többek között Bob "Rat" Willard és Lloyd "Bozo" Abel repült a legtöbb jelenetben. Bozónak köszönhetjük a klasszikussá vált és felejthetetlen orsózós felvételt, ahol hátsó kameraállással mutatja be a távolodó repülőgép-hordozót. RIO- (Radar Intercept Officer) szaktanácsadóként pedig Dave "Bio" Baranek hadnagy segítette a stáb munkáját.

A történet

A film sztoriját Jim Cash és Jack Epps Jr. próbálta forgatókönyvbe önteni, de a teljes forgatás alatt folyamatosan módosítottak rajta. Vagy a Pentagon nem egyezett bele bizonyos részletekbe, vagy pedig Tony Scott tért el rendszeresen az előre leírt soroktól. A filmfelvétel megkezdéséig legalább ötféle verzió készült el. Scott a későbbiekben is úgy emlegette a szcenáriumot, mintha az csak egy iránymutatást adott volna a filmhez, és menet közben döntöttek inkább a részletekről.

A legelső, Pentagon által megtorpedózott rész a forgatókönyvben a szerelmi szálhoz kapcsolódott. Az eredeti történet szerint Pete Mitchell és Charlotte Blackwood katonatisztek voltak. A Naval Air Station Miramar bázis parancsnoka szerint megengedhetetlen két hivatásos katona szerelmi viszonya, pláne még egy filmben is ábrázolva. Így lett Charlotte polgári tanácsadó a bázison, és máris legalizált lett a kapcsolat a minisztérium részéről.

A történet másik sarkalatos pontja az "ellenség" volt. A hidegháború vége felé még sok érzékeny terület volt a politika terepén, amit kerülni kellett. Az alapötlet szerint Kuba közelében játszódott volna a légiharc, amit a Pentagon ismét nem támogatott. A másik lehetőség az Észak-Korea körzete lett volna. A nyolcvanas évek közepén éppen enyhülni látszott a helyzet az USA és Észak-Korea között. Nem lett volna szerencsés egy film segítségével rontani ezen az állapoton. Maradt tehát az Indiai-óceán körzetében egy képzeletbeli ország légiereje ellenségnek. A MiG vadászgépek persze elengedhetetlen kellékei maradtak továbbra is a konfliktusnak.

Az F-14-esek légi incidense valós eseményeken alapult. 1981. augusztus 19-én két F-14-es harcba keveredett a líbiai partok közelében, a Sidra-öbölben a líbiai légierő gépeivel. Líbia saját légterének tekintette a valójában nemzetközi övezetet, ezért két Szu-22 M3-as vadászgép megtámadta a Tomcat géppárt. Az akció végén a Szuhojok a Földközi-tengerben csobbantak. Ez volt az első éles helyzet, amelyben az F-14-esek bizonyították harci képességeiket. Természetesen ez a történelmi esemény is hatással volt a filmre.

A Top Gun képzést szintén módosították a forgatókönyvben az eredetihez képest. Kezdve azzal, hogy ebben kezdték el két szóba írni az iskola nevét. Maga a logó is a filmhez készült. A kiképzések során nem szoktak egyéni versenyt rendezni a növendékek között, mert az komoly veszélybe sodorná a pilóták életét és a gépek épségét. A filmben szereplő Top Gun trófea tehát a valóságban nem létezik. Ez a producerek ötlete volt, amelyhez viszont a film hangulata és története miatt ragaszkodtak.

A szereplők

A rendező Scott szavaival élve Das Boot alapelven végezték a szereposztást a filmhez. Kevésbé ismert színészekből egy tehetséges és fiatal csapatot próbáltak összeállítani, ahol érezhető a kontraszt a jellemek között. A főszerepre a producerek Tom Cruise-t szemelték ki. Cruise kezdetben nem akarta vállalni a feladatot, de Simpson és Bruckheimer a haditengerészet segítségével elintézte, hogy a Blue Angels bemutató kötelék kétüléses TA-4J Skyhawk gépén elvigyék egy "bemelegítő" körre. Ekkor Cruise épp a Legenda című mozi forgatását fejezte be, és hosszú copffal, motorkerékpárral, igazi aranyifjúként jelent meg a reptéren. A haditengerészet pilótáinak azonnal ellenszenvessé vált Cruise-t rendesen megforgatták a bemutató repülésen, hogy érezze a szépségét ennek a hivatásnak, és vegye komolyan a feladatot. Meglepetésükre Cruise-nak tetszett a repülés. A leszállás után hatalmas lelkesedéssel azonnal elvállalta a főszerepet. A Legendát az Alien-sorozat megalkotója, Ridley Scott rendezte, aki Tony Scott testvére. Minden bizonnyal ez is közrejátszott abban, hogy Tom Cruise-ra esett a választás.

A női főszereplő, Kelly McGillis kiválasztása Tony Scotthoz kapcsolódik. A kis szemtanú című filmben nyújtott alakítása ragadta meg Scottot. Persze rá mint férfira is hatással voltak McGillis bájai, amit többször hangsúlyozott is a rendező. Charlotte karaktere viszont a producereknek köszönhető. A San Diego mellett található Miramar Fightertownban történő látogatásuk során találkoztak Christine Fox katonai szakértővel, aki elvarázsolta Bruckheimert. Így szíve szerint magát Foxot szerződtette volna a szerepre, de természetesen ez lehetetlen volt. Kelly McGillis filmbéli szerepéhez a mintát Fox adta. Charlotte "Charlei" Blackwood viszont Kellynek is világhírt hozott.

Anthony Edwards Goose szerepe RIO-ként összefonódott Maverick karakterével. Edwards az életben is jó barátságban volt Cruise-zal. Érdekesség, hogy Goose katonai tanácsadója, David "Bio" Baranek külsőre nagyon hasonlított Edwardsra.

Val Kilmer mint "Iceman" adott volt, mert egy szerződés kötötte a Paramount Pictures filmstúdióhoz, emiatt kicsit sértődött is volt a színész, és először nem akarta vállalni a feladatot. Tom Cruise-zal való kapcsolata a magánéletben is hasonlóan alakult, mint a filmben. A fiatal Cruise-t rendszeresen ugratta és kellemetlen helyzetekbe hozta a forgatás alatt Kilmer, ami néha már a stábot is kezdte zavarni.

A film színészei között akadt néhány kisebb szerepet vállalt, később híressé vált művész is. Meg Rayen mint Goose felesége és Tim Robbins mint Merlin, Maverick második RIO-ja, itt még csak epizódszereplőként debütált pár percre.

Az oktatók szerepét játszó Tom Skerrit mint "Viper" és Michael Ironside mint "Jester" már ismert arcok voltak a háborús mozik területén. Mivel itt is tapasztalt és katonásan kimért szerepet kellett játszaniuk, hozták a tökéletes formájukat.

A filmben több vadászpilóta is vállalt statisztaszerepet. Az eligazításokon és a jelenetek hátterében rendszeresen szerepeltek igazi hajózók. Mivel a forgatás nagy része az eredeti helyszíneken történt, ahol természetesen nem állt meg a hétköznapi élet, így bekerültek a filmbe a támaszpontokon vagy a hordozókon szolgáló katonák is. Erre a legtöbben büszkék is voltak, hiszen a pilóták szerint négy jó szakma létezik a földön: a vadászpilóta, a rocksztár, a színész és az Egyesült Államok elnöke.

A forgatás

Az 1985-ben kezdődött forgatás több helyszínen történt. Először a film lenyűgöző kezdő képeinek felvételei készültek el. A stáb több napot eltöltött a CVN-65 USS Enterprise repülőgép-hordozón a kaliforniai partoktól száz mérföldre. Ekkor a színészek még nem vettek részt a munkálatokban, csak Scott és a stáb technikai része. A hordozó hétköznapi életébe beilleszkedve készítettek többórányi anyagot, amelyből összevágták a film repülőgépes jeleneteinek nagy részét. Scott előszeretettel alkalmazta a slow motion technikát, ahol a kamerák sebességének állításával hangsúlyozta ki látványelemeket a vásznon. Ez az addig tipikusan reklámfilmeknél használt módszer tette annyira egyedivé és látványossá a kezdő képsorokat.

A repülőgép-hordozó belsejében játszódó jeleneteket a CV-61 USS Rangeren vették fel. A hajó San Diego egyik északi kikötőjében állomásozott kikötve a forgatás alatt.

A szárazföldi jelenetek jelentős részét a nevadai Fallon támaszpont légterében és a San Diegó-i Miramar Fightertown bázison forgatták a hétvégeken, mivel ilyenkor kicsit csendesebb a bázisok élete. A rendező és a producerek sokszor vitáztak a tanácsadókkal a hitelesség ügyében. Az egyik ilyen eset a hangárban tartott eligazítás volt, a háttérben álló F-14-es gépekkel. A valóságban az eligazítások egy külön teremben voltak, hiszen a hangár erre teljesen alkalmatlan volt mind felszereltségben, mind pedig zaj tekintetében. Scott viszont ragaszkodott ehhez a helyszínhez, és igaza is lett. Egy oktatóterem nem adta volna meg a kellő hangulatot a jelenethez. A hajózók azt is kifogásolták, hogy túl sok jelvény és felvarró található a szereplőkön, amelyek sok esetben nem is illettek össze. Erre Scott a következő mondattal reagált: "Ezt a filmet nem vadászpilótáknak készítjük, hanem a kansasi farmereknek."

A teljes forgatás alatt a színészek és a hajózók szoros barátságba kerültek. Ez a producereknek is köszönhető, mert sok közös programot, bulikat szerveztek a csapatnak, ahol részt vehettek a családtagok is. Nem titkolt célja volt ezeknek a rendezvényeknek, hogy a színészek jobban megismerjék a pilóták személyiségét és életvitelét. A színészek legtöbbje úgy emlékezett vissza erre az időszakra, mintha a teljes forgatás egy hatalmas bulizás lett volna a pilótákkal.

Technika

A valódi légi felvételek készítéséhez a Grumman Aerospace Corporation segítségével kifejlesztettek egy olyan kamerát, amelyet az egyik F-14-es jobb szárnyközepe felett rögzítettek egy állványon. Ehhez azért kellett a Grumman céget, az F-14-es gyártóját is bevonni, mert a gép aerodinamikai jellemzőit egy ilyen méretű és súlyú felvevőkészülék jelentősen befolyásolja. Készítettek még egy kamerakonténert is, amelyet a bal szárnyközép alatti felfüggesztési pontra tudtak rögzíteni. A kabin belsejében a kamerák rögzítése ezekhez képest már egyszerűbbnek bizonyult, bár a RIO radarját és a műszerek egy részét ki kellett szerelni a forgatás idejére a helyhiány miatt.

A külső légi felvételeket Clay Lacy volt vadászpilóta és operatőr Learjet gépéről vették filmre. A gépbe egy Astrovision nevű kamerarendszer volt beépítve a különleges felvételekhez. Ez egy nagy látószögű, speciálisan mozgatható objektívvel és kamerával rendelkezett, ami nagyban megkönnyítette a a forgatást.

A repülőgép kabinjában játszódó jelenetek forgatásához a producerek kaptak egy leselejtezett F-14-es orrszekciót. A kabint és a körülötte használt reflektorokat egy körkörösen mozgatható állványrendszerre rögzítették, hogy hitelessé tegyék a fények változását és a gravitáció hatásait a műrepüléses jelenetek során. A háttér vetített volt ezeken a felvételeken.

Ehhez kapcsolódik egy nagyon szomorú esemény, amely a forgatás alatt történt. A vetített hátteres jelenetekhez el kellett készíteni előre a képanyagot. Art Scholl műrepülő pilóta és neves légi operatőr rögzítette a jelenetek jelentős részét. Sajnos egy forgatási napon, amikor a dugóhúzós részeket akarta elkészíteni, elvesztette az irányítást a gépe fölött, és a tengerbe zuhant. Maradványait és a gép roncsát soha nem találták meg. A film készítői az ő emlékének ajánlották a művet, amelyet a stáblista végén olvashatunk.

Trükkök és makettek

A történet miatt szükség volt makettek és filmes trükkök alkalmazására. A forgatás során többféle méretarányú makettet használtak. A közeli felvételeknél 1:5, a távolabbiaknál pedig 1:32 méretarányúakkal helyettesítették az igazi repülőgépeket. Az 1:32-esek egyszerű, boltban kapható műanyag készletekből voltak építve. Az 1:5 méretarányú részletes gépeket egy külön csapat építette. Ezeket a modelleket használták fel a légiharcjeleneteknél, amikor rakétaindítást, vagy éppen találatot akartak bemutatni. A makettek modulrendszerűen voltak építve, így a robbanótöltetek által megsemmisített részeket ki lehetett cserélni, és ismét "repülőképes" lett a gép. A repülőgépmodellekkel készült felvételek annyira jól sikerültek, hogy még a szakértőket is elbizonytalanították a kész képsorok.

A maketteket egy daru segítségével emelték a magasba egy dombtetőn, így a körülötte látható égbolt tökéletes hátteret biztosított. Problémák csak az időjárás szeszélyei miatt akadtak néha, de egy kifeszített kék vászonnal ezt is orvosolták a stáb tagjai.

A felvételeket végig filmes kamerákkal rögzítették. Mivel a felvevőkészülékek stabil állványokon fix - túlságosan mozdulatlan - képet adtak, szükség volt valami zavaró tényező beiktatására. A repülőgépeken rögzített kamerák vibrációját a makettekkel készített felvételeken egy kézi fúrógépbe fogott excenteres fakoronggal oldották meg. A felvevőállvány aljára rögzített fúrógép megrezegtette a kamerát, és így élethűvé varázsolta a felvételt.

Zene

A film zenéit Harold Faltermeyer és Giorgio Moroder szerezte. A Top Gun himnusz volt az egyik első alkotás, amit bemutattak a producereknek Steve Stevens előadásában. Simpson és Bruckheimer nagyon elégedett volt a zenei résszel. A Dangerzone és a Take My Breath Away dal szerves része lett a filmnek, sőt az utóbbi Oscar-díjat kapott. A dalok a slágerlisták élén álltak hetekig az Egyesült Államokban és Európában is.

Legendák a forgatásról

A film forgatása előtt felajánlották a színészeknek, hogy az egyik F-14-es hátsó ülésében felviszik őket egy körre, amit filmeznek is, hátha fel tudják használni valamelyik jelenethez. A szereplők közül csak Anthony Edwards bírta ki zacskó nélkül a repülést. Val Kilmer viszont nem merte vállalni a felszállást. A többiek ezen nagyon meglepődtek, hiszen nem mindennap van lehetősége az átlagembernek vadászgépen repkednie.

A bázis irányítótornya mellett való közvetlen átrepülést Lloyd "Bozo" Abel végezte egy hétvégén. A környék lakói azonnal betelefonáltak a bázisra, megadva a gép lajstromát, hogy feljelentsék a rendetlen pilótát.

A forgatáson használt F-5-ös vadászgépek, amelyeket MiG-28-asnak használtak, a későbbiekben is megtartották a fekete festést. Így repültek még sokáig agresszorként a valódi Top Gun gyakorlatokon.

A Pentagon két Sidewinder-indítás felvételét engedélyezte a forgatás kedvéért. Ezt több kameraállásból is rögzítették, és így a filmben több alkalommal is fel tudták használni. Ezek mind F-14-esről történtek, de szükség volt F-5-ösről indított rakéta felvételére is. Ezt egy modellrakéta és makett F-5-ös segítségével oldották meg. A felvétel annyira jól sikerült, hogy a Pentagon a képsorok miatt hivatalos vizsgálatot indított a forgatással kapcsolatban, mert azt hitték, hogy engedély nélküli valódi rakétaindítások történtek.

A színészek és a stáb a zárójelenet készítése miatt háromnapos forgatáson vett részt a CVN-65 USS Enterprise fedélzetén. A hajó a szokásos hétköznapi életét élte, amelybe bele kellett illeszkednie a stáb munkájának. A forgatás alatt Scott remek kameraállást talált a naplementét felhasználva a megvilágításhoz, de a kapitány közben fordulót rendelt el. A gyakorlat menetrendje szerint irányt kellett változtatniuk. Scott kérte, hogy álljon vissza a kapitány a régi irányba, aki persze erre nem volt hajlandó. Scott erre megkérdezte, hogy mennyibe kerül a hajónak ez a forduló? A kapitány így kapott egy 25 000 dolláros csekket Scott-tól a haditengerészetnek címezve, és visszafordította a hordozót a régi irányba. Scott utólag büszkén mesélte, hogy ő az egyetlen ember, aki egy kis időre kibérelhetett egy repülőgép-hordozót.

A hordozón történt egy másfajta incidens is, amelyre nem annyira büszkék a szereplői. Val Kilmert és a Slidert alakító Rick Rossovichet két nap után partra szállították a hajóról. Rendszeresen megsértették a hordozón való viselkedés szabályait italozással és rendbontással. A kapitány ezért megelégelte a jelenlétüket.

Hollywoodban a filmek megjelenése előtt próbavetítéseket tartanak, és a közönség véleményét kikérve esetleg módosítanak a történeten. A Top Gun esetében a nézők szerettek volna több jelenetet látni Tom Cruise-zal és Kelly McGillisszel. Utólag forgatták le a nevezetes liftjelenetet és a sejtelmes intim részt is. A liftben Kelly azért visel sapkát, mert már teljesen más frizurája volt egy másik filmszerepe miatt. Tom Cruise haja is jóval hosszabb volt ekkor, ezért alkották meg úgy a jelenetet, mintha a tusolóból jönne éppen vizes fejjel. Az szerelmi jelenet félhomálya jótékonyan elfedte ezeket a részleteket.

A film hatása

A film az Egyesült Államokban 177 millió dollár bevételt hozott, a világon összesen pedig 353 milliót. A kasszasikernek számító szórakoztató mozi klasszikussá vált. Tom Cruise a Ray-Ban napszemüveggel, felvarrókkal tűzdelt bőrdzsekivel, a Kawasaki GPZ 900R motorkerékpárjával ikonikus pilótaképet adott több generációnak is. Az F-14-es a repülőgép-rajongók Ferrarija lett. Maverik és Iceman nevét még a civil barátnők, menyasszonyok, feleségek is ismerik. A haditengerészethez jelentkezők száma több mint ötszörösére nőtt a film bemutatását követő hónapokban. Az idealizált történet profi módon tálalva, fantasztikus valódi felvételekkel mind a mai napig lenyűgözi a nézőt.

A harmincéves évforduló alkalmával felröppent egy hír, hogy készül a Top Gun második része, amelyben drónok harcolnának a vadászgépek ellen. Sajnos Tony Scott és Don Simpson már nincs közöttünk. Tom Cruise és Val Kilmer már kiöregedett a vadászpilóta-szerepből. Anthony Edwards egy ideje Greene dokiként a Vészhelyzetben navigál.

Lehet, csak az én véleményem, de nekem a második rész soha nem nyújthat olyan élményt, mint amit az első ad minden egyes alkalommal, amikor leveszem a DVD-t a polcról, és ismét felszállok a MiG-28-asok ellen Maverickkel és Goose-zal.

Obuch László

Forrás: Aranysas