A nagyjavítás után hazatért négy Mi–24-es harci helikopterrel a Magyar Honvédség fontos képessége állt vissza. A gépek kívül-belül megújultak – s bár a sötétszürke festés a leglátványosabb változás, a lényeg a fülkékben lapul.
Szeptember 10-én szállt le az orosz légierő An–124-100 Ruszlán szállítógépe, rakterében két-két Mi–24V és Mi–24P típusú harci helikopterrel, Kecskeméten, ahonnan aztán a részlegesen szétszerelt forgószárnyasok és alkatrészeik közúti fuvarral jutottak el az MH 86. Szolnok Helikopterbázisra. Szeptember utolsó hetében már a berepülést végző Mi–24-es hajtóműveinek hangjától kísérve ültünk le dr. Koller József dandártábornokkal, bázisparancsnokkal áttekinteni a felújítási program részleteit. Vendéglátónk arcán a mosoly nem csak parancsnoki optimizmusból eredt: ő is Mi–24-es hajózó és alig várja, hogy ismét repülhessen a világ egyik legelismertebb, számtalan hadszíntéren bizonyított forgószárnyasával.
– A típus a 2010-es éveket egyre fogyatkozó gépszámmal élte meg: az egyes példányok naptári üzemideje lassan elfogyott. Emellett is folyt ugyanakkor a kiképzés, a képességek (így például a hermetikusan zárt fülkével és speciális konténerrel felszerelt Mi–24-esnek „testhez álló” sugárfelderítés) fenntartása. Végül 2012. december 31-én az utolsó két Mi–24P, a 335-ös és a 336-os is leállt. Ezek azonban majdnem olyanok voltak, mint egy bejáratós autó. Minden kezelőszervük „húzósan” működött, s a műszerfalon sem kopott meg a festék – emlékezett vissza a tábornok.
A leállított gépeken ugyanakkor folyamatosan elvégezték a gyár által előírt állagmegóvást, így havonta alaposan átnézték a helikoptereket, elindították, járatták a hajtóműveket. Ez majdnem olyan, mintha repülési feladatot hajtott volna végre, azaz meghosszabbodott a gép alkalmassága. Mindez jól jött 2013 júniusában, amikor hatalmas árvízhullám vonult le a Dunán. Ekkor a Mi–17-es szállítóhelikopterek óriási munkával mentették a menthetőt: Győrújfalunál például a kritikus napokon 20 másodpercenként raktak le egy-egy kívülről függesztett, háromtonnás homokzsák-szállítmányt, megtámasztva az életveszélyessé vált gátat. Ez a feszített üzem azonban „elvitte” a szállítóhelikoptereket, így – a kihirdetett, más jogi szabályozókat életbe léptető vészhelyzetnek köszönhetően – a Mi–24-esek vették át a légiközlekedés szempontjából kötelezően fenntartandó kutató-mentő szolgálatot. Erre a harci helikopterek is alkalmassá tehetők, felszerelhetők. A „felébresztett” Mi–24-eseket Rolkó Zoltán alezredes és Koller József (akkor még) ezredes repülte be, s szintén ők látták el a kutató-mentő szolgálatot. A vészhelyzet elmúltával, 2013. június 18-án, 16 óra 30 perckor az állóhely betonjára huppant az utolsó „Mihu” is. A hajtóművek lepörögtek, a gépek ismét pihenni tértek: akkor még nem lehetett tudni, meddig…
A hajózóknak – így Koller tábornoknak is – különleges viszonya alakult ki a Mi–24-essel, melyet 19-20 éves koruk óta repülnek, ismernek, szeretnek. Azonban katonaként pontosan tudják: a képességeket lehet más módon, más típusokkal is helyettesíteni. Természetesen az is közismert, hogy a most nagyjavított gépek sem maradnak örökké hadrendben, az 1000 repült óra vagy a hét év szolgálat is eltelik majd. Ezzel együtt Koller tábornok leszögezte: az oroszországi nagyjavítással költséghatékonyan, komoly szakmai előkészítéssel, a többlépcsős Zrínyi 2026 honvédelmi és haderő-fejlesztési programhoz illeszkedően történt meg a képességek visszaállítása, a gépek üzemidejének hosszabbítása mellett a szükségessé vált navigációs és rádióberendezés-korszerűsítés.
– Kell egy híd a múltból a jelenen át a jövő felé, hiszen a képességek fenntartása mellett gondolni kell a beszerzendő új típusokra, azok humánerőforrás-oldalára is. A Mi–24-es alkalmas tűztámogatásra, felderítésre, kutató-mentő szolgálat ellátására, külső függesztésű tartállyal („Bambival”) végrehajtandó tűzoltásra, ejtőernyősök ugratására, katonák szállítására. Nyilván minderre más helikopterek is képesek, de azok beszerzése sok milliárd forintba kerül. Lényegesen olcsóbb, ha a már meglévő gépeket küldjük nagyjavításra, s azok szolgálnak tovább még 7-8 évig. Ezzel nem csupán komoly összeget takaríthatunk meg, de jobb ütemezést is lehet biztosítani az új helikopterek vásárlásakor: nem kell kapkodni, azonnal venni valamit, lehetőség nyílik szakmailag alaposan átgondolt beszerzésre – fejtette ki a bázisparancsnok.
A jövő elkezdődött: a húsz Airbus H–145M könnyű szállítóhelikopter első példányai 2019 végén megérkeznek, s ez ismét képesség-bővülést jelent. Kisebb tömegű teher vagy néhány katona szállítására így már nem lesz szükség a sokkal drágábban üzemeltethető Mi–17-esek vagy most már a Mi–24-esek indítására.
– A meglévő flottát felmérve a kiválasztott hat Mi–24P és két Mi–24V a legjobb állapotú gépek voltak, így a komoly tapasztalattal rendelkező orosz szakembereknek nem okozott problémát a nagyjavítás. Ennek keretében a helikoptereket teljesen lecsupaszították, majd a vázszerkezet alapos, röntgenes vizsgálata után indult el az összeszerelés. Minden rendszert, eszközt akkor is szétszedtek és ellenőriztek, ha az első vizsgálat szerint azok jól működtek. A gép elemeinek körülbelül 80 százalékát cserélték ki: gyakorlatilag egy „nullkilométeres” állapot állt vissza. A forgószárnyasok mellé a szerződés értelmében garancia is jár, tehát az orosz félnek is érdeke, hogy jó és alapos munkát végezzen a nyugati szintű technológiával és gépparkkal felvértezett javítóüzemben – jegyezte meg Koller tábornok.
A javítás során kerültek be a pilótafülkékbe a jogszabályi változások miatt szükséges új, 8,33 MHz-es csatornaosztású rádiók (amelyek 2018. január elseje óta a katonai és a polgári légiközlekedésben is kötelezően használandók Európa-szerte), továbbá a korszerű rádiónavigációs rendszerek. Az utóbbiak antennáit az élesszeműek azonnal észre is vehették a visszatért Mi–24-eseken.
Az eszköztár az éjjellátó képességgel is bővült, hiszen a műveleteket már gyakran sötétben kell teljesíteni. Ennek érdekében megfelelő kabinvilágítást és külső fényeket kaptak a gépek.
– A nagyjavítást követően a munkákat végző orosz cég saját szakemberei hajtották végre az első felszállásokat, immár Szolnokon; ezek során nem merült fel semmi probléma. A finomhangolások után a magyar berepülőpilótákkal közösen teljesítettek újabb ellenőrző repüléseket, megfigyelve, hogy a helikopter valóban hozza-e az előírt paramétereket a különböző üzemmódokban. A Mi–24-esekkel együtt Oroszországba utazott – 2013 óta a típussal nem repült – oktatópilótáink ismereteit az orosz fél a magyar Állami Légügyi Főosztály által is auditált program végrehajtásával aktualizálta, így hajózóink ismét megkapták a hazai szakszolgálati engedélyt. Az orosz oktatók akkor elmondták: kiváló csapat érkezett tőlünk, s a közös repülések után úgy gondolják, az éjjellátós képzés is gyors, gördülékeny lesz. Szeptember utolsó hetében megtörténtek a gépek földi próbái, illetve az első felszállások is, s ha minden jól megy, október közepén kezdetét vehetik a kiképző repülések a magyar felségjelzésű Mi–24-eseken – zárta a beszélgetést Koller József dandártábornok.
Forrás: https://honvedelem.hu
Mint ahogy arról korábban már lapunkon is beszámoltunk, Portugália a brazil Embraer A-29N Super Tucano típusával modernizálná légierejét. A szándékból mára valóság lett, a két fél aláírta a beszerzéshez kapcsolódó szerződést.
Amennyiben feliratkozik alkalmi hírlevelünkre, postafiókjába küldjük a legfrissebb híreket!
E-mail cím:
Megszólítás:
A hírlevél feliratkozáshoz el kell fogadni a feltételeket.