Munkamegosztás - Mirage 2000-esek Ukrajnában

„A gépek - azokkal az ukrán pilótákkal a fedélzeten, akiket több hónapon át Franciaországban képeztek ki - már részt vesznek Ukrajna légterének védelmében”, írta ki büszkén Sebastien Lecornu francia védelmi miniszter saját X oldalára.

Az első, a támogatással összefüggő, aránylag konkrét információkat még Emmanuel Macron elnök osztotta meg 2024 júniusában, a normadiai szövetséges partraszállás 80. évfordulóján: az eseményen Volodimir Zelenszkij ukrán elnök is jelen volt. Macron ekkor még azt mondta, hogy 2024 végére tervezik a leszállítást. Igaz, a dolog másfél hónapot csúszott, de figyelembe véve a többi nyugati eszköz frontra juttatásának nehézségeit, ez igazán nem számít kirívónak.

Raktárkészlet

Azt ugyan korábban is tudni lehetett, hogy mindössze hat vadászbombázót adnak át Ukrajnának, de az csak 2024 októberében került a hírekbe, hogy az első „szállítmány” három deltaszárnyú lesz. A két 30 mm-es DEFA 554 gépágyú mellé meg nem nevezett mennyiségű MBDA MICA levegő-levegő rakétát (vélhetően mind az infravörös, mind a lokátoros irányítású változatból), az ukrán Szu-24M-ekre már korábban integrált SCALP-EG cirkálórakétát, valamint a MiG-29-esekről és Szu-25-ösökről alkalmazott Safran AASM Hammer irányított bombát is átadnak. Ha a La Tribune francia napilap által nyilvánosságra hozott, a fegyverzettel összefüggő információk helyesek, akkor valóban egy többfeladatú típussal bővül az ukrán védők fegyvertára. Pláne úgy, hogy mint a miniszter jelezte, az Ukrajnának szánt repülőgépeket átadás előtt modernizálták is. „Cazaux-ban új felszereléseket kapnak: mind a légi, mind a földi célpontok elleni harcra, valamint az elektronikus önvédelemre koncentrálva”, jelentette ki Sebastien Lecornu. Ebből nem nehéz kitalálni: nem Szuhoj-vadásznak alkalmazzák majd a francia ajándékot. Igaz, Oleg Katkov, a Defense Express ukrán haditechnikai szakmagazin főszerkesztője szerint a Mirage-ok első és legfontosabb feladata a légvédelem lesz, különösen a cirkálórakéta- és dróntámadások elhárítása területén. Mint hozzátette, hogy a korszerűsítés részeként a Mirage 2000-5F-re érdemes lenne olyan siklóbombákat is integrálni, mint amilyen például az amerikai JDAM-ER és az SDB I., amelyeket az ukrán fegyveres erők már hónapok óta sikeresen használnak más típusokon. Ezek feladata a frontvonalhoz közeli, statikus, korábban már felderített, értékes földi célpontokat elleni küzdelem. Hasonlóan fontos lépés az elektronikai hadviselési eszközökkel szembeni védelem fejlesztése is.

A fronttapasztalatok szerint komolyan kell számolni az orosz elektronikai zavarási képességekkel, mely a navigációs rendszereket, a fedélzeti radart és persze a kommunikációs berendezéseket is érintheti. Egyes források szerint az ukrán gépekre az exportra gyártott 2000-esekben alkalmazott Integrated Counter Measures Suite (ICMS) Mk3 elektronikai önvédelmi rendszer legfejlettebb, teljesen digitalizált vezérlésű változata került.

A hír - érthető módon - sokkal kisebb hullámokat vert, mint ami a hónapokon keresztül napirenden tartott F-16AM/BM Fighting Falconok megérkezése. Igaz, ezen nem érdemes csodálkozni, hiszen teljesen más körülmények között bővül az orosz agresszió ellen küzdő légierő állománya. A Falconok projektje széles körű európai összefogással valósul meg, hiszen az Amerikai Egyesült Államok mellett számos EU-tagország vett részt a gépek és a fegyverzet átadásában, a műszaki szakemberek és a hajózók átképzésében. A Mirage 2000-5F francia „belügy”: így minden elemében a párizsi kormány kommunikációján múlott, hogy az érdeklődők mikor és milyen információkat kaptak a programról.

Azt már a javában zajló F-16AM Falcon-projekttel kapcsolatban látni lehetett, hogy egy újabb harcigép típus integrálása az ukrán légierő műveleteibe és logisztikájába bizony nem lesz egyszerű feladat. A sikerhez gondos tervezésre és koordinációra van szükség, hiszen számos és meglehetősen komoly körülményt és nehézséget is figyelembe kell venni. Elsőként okkal és joggal mindenkinek a kiképzés juthat az eszébe. A pilótáknak és a javítást, karbantartást, felfegyverzést végző specialistáknak meglehetősen hosszadalmas és rengeteg információ elsajátításával járó képzésen kell részt venniük, hogy megismerkedjenek a repülőgép fedélzeti rendszereivel, avionikájával, fegyvereivel, érzékelőivel, az alkalmazandó eljárásokkal, a sikerhez szükséges taktikával. S ha a tanfolyamokat mindenki eredményesen el is végzi, kezdődhet a rutinszerzés időszaka: nem várható el egy frissen végzett hajózótól, hogy azonnal a Mirage nyújtotta minden lehetőségét tökéletesen ki tudja használni egy bevetés során. Nem véletlen, hogy a Falconok is a honi légvédelemben kezdtek harcolni, s emlékezhetünk a drón megsemmisítése során bekövetkezett gépveszteségre. Ez a Mirage 2000-5F esetén még nagyobb problémát jelentene, hiszen a Falconokhoz képest sokkal kevesebb példány áll majd hadrendbe, így egy hasonló eset sokkal nagyobb hatással lehet a műveleti tempóra, az egy feladatra felkészíthető és bevethető gépek számára.

Iskolapadban

Franciaország hat hónapos tanfolyamokat is biztosított mind a pilóták, mind a műszaki személyzet számára. Ennek megfelelően alig fél évvel azután, hogy Emmanuel Macron bejelentette, hogy „nem meghatározott számú” Dassault Mirage 2000-5F vadászgépet fognak átadni Ukrajnának, az első hajózók és műszakiak 2024 végére befejezhették a franciaországi kiképzést Nancy légibázisán. Ezt az információt nem hivatalos kormánybejelentésből tudjuk, először az RTL France hozta nyilvánosságra. Sebastien Lecornu védelmi miniszter ugyanakkor már 2024-ben megemlítette, hogy Nancyban bizony javában folyik az új típus használatához szükséges kiképzés.

A beérkező gépek egyben azt is jelzik, hogy vélhetően rendszeresítésük nem igényelt jelentősebb módosításokat a meglévő infrastruktúrát illetően. Igaz, erre a Falconok beérkezése miatt már korábban sort kellett keríteni: nyugati és ukrán információk szerint is vélhetően egy, megfelelő lég- és rakétavédelemmel oltalmazott légibázison dolgozik majd mindkét nyugati típus. Így osztozhatnak a hangárokon, a karbantartó létesítményeken. Mindenen azonban nem tudnak: a Mirage-okhoz természetesen saját ellátási láncot kell kialakítani, az egyedi rendszerekhez és javítási-karbantartási követelményekhez alkalmazkodva. Ennek legkevésbé a logisztikusok örülnek, bár Franciaország hivatalosan teljes támogatási csomaggal együtt adta át a deltaszárnyúakat. Egy új repülőgép bevezetése a pótalkatrészek, a karbantartó berendezések és speciális szerszámok ellátásának kialakításával vagy módosításával válik teljessé. A gyártás 2007-es leállítása után egyre fogyatkozó mennyiségű pótalkatrészek és a gépek üzemeltetését támogató eszközök folyamatos ellátásának biztosítása döntő fontosságú lesz a megfelelő hadrafoghatóság és műveleti készenlét fenntartásához. A két bevetés között eltelt idő minimalizálása - főleg egy ilyen kis gépszámú, de háborúban álló légierő szempontjából - kiemelt fontosságú. Franciaország azonban vélhetően rengeteg pótalkatrésszel fogja segíteni az ukrán légierőt (hiszen teljes támogatást jelentettek be), így ez elméletileg nem jelenthet nagy problémát.

Az új repülőgépek integrálása a meglévő műveleti struktúrákba és taktikákba kiigazításokat igényelhet a légierő más repülőgéptípusaival való zökkenőmentes együttműködés érdekében. Ez magában foglalja a kommunikációs rendszerekkel való kompatibilitást, a közös tervezést és a bevetés során végzendő közös manőverekhez szükséges egyéb képességek megteremtését. Ez elméletileg nem jelenthet áthidalhatatlan problémát, hiszen az ukrán légierő már képes NATO-fegyverrendszereket integrálni a volt szovjet/orosz típusokra (mint például a Szu-27-esekre és a MiG-29-esekre „átültetett” AGM- 88B HARM lokátorvadász rakéták, a JDAM irányított bombák vagy éppen a Szu-25M-ek AASM Hammer francia fegyverei).

Csapásmérő képesség

Mint az elmúlt hónapok is bebizonyították, az ukrán pilóták a Falconokkal jelentős számú légvédelmi bevetést hajtanak végre. Ezzel egyrészt csökkenthetik az orosz cirkálórakéták és drónok pusztítását, másrészt igen értékes tapasztalatokhoz juthatnak a hajózók és a műszakiak is. Ennek megfelelően várhatóan a Mirage 2000-5F is ebben a szerepkörben debütál majd. Ehhez a már említett két, a gépbe beépített 30 mm-es gépágyú mellett az MBDA MICA (Missile d’interception, de combat et d’autodéfense) lesz az elsődleges fegyverzet. Ez a rakétatípus számít a francia légierő jelenlegi fő levegő-levegő fegyverzetének. A rövid és közepes távolságban repülő célpontok ellen bevethető rakéta az indítás utáni rögzítési képességgel (LOAL) is rendelkezik. A francia mérnökök szerint mind az infravörös, mind az aktív rádiólokátoros önirányítású változat megkülönbözteti az orosz vadászgépekről kivetett csalikat. A jelentések szerint az indítást követően a beépített inerciális vezérlés és az indító géppel fennálló, pályakorrigáló információkat közlő adatkapcsolat ellátott MICA mindkét változata az ellenséges gép haladási irányától, sebességétől és helyzetétől függően akár 60-80 kilométerről is hatékony lehet. A célpontot egy 12 kilogrammos, előformázott repeszekkel burkolt robbanótest igyekszik elpusztítani. Érdemes megjegyezni, hogy a rakéták függőleges indítású VL MICA változatát már használják mobil légvédelmi rendszerekben Ukrajnában, és ez lesz a két, Törökországban épített MİLGEM-osztályú korvett, a Hetman Ivan Mazepa (F211) és a Hetman Ivan Vihovszkij (F212) légi célok elleni fő önvédelmi fegyverzete is.

A brit-francia fejlesztésű SCALP-EG (Système de Croisière Autonome à Longue Portée - Emploi Général) szintén már ismert és elismert fegyvernek számít Ukrajnában. A Storm Shadow-kkal együtt a kiemelten értékes orosz célpontok elleni, nagy hatótávolságú bevetések egyik legfontosabb eszközének számítanak - még akkor is, ha sokak várakozása ellenére a kercsi híd velük végzett lerombolása egyelőre elmarad. A 2003-ban hadrendbe állt SCALP-EG nehezen észlelhető kialakítású, így az amúgy is folyamatosan rombolt orosz légvédelem dolga nem egyszerű vele szemben. Márpedig találkoznak vele, hiszen hivatalosan 2023 májusában jelentette be a brit kormány, hogy Storm Shadow-kat adott át Ukrajnának. Néhány héttel később már Párizs is jelezte: mehettek a SCALP-EG-k is a frontra. Ehhez a meglévő Szu-24M támadó és MR felderítő változatú gépeket alakították át viharsebesen, hogy szárnyaik alatt 1-1 darabbal alkalmasak legyenek a bevetéseket végrehajtani. Hadihajók, főhadiszállások, kulcsfontosságú logisztikai vonalak ellen használták eddig a kis számban átvett cirkálórakétákat, köszönhetően 450 kilogrammos, nagy behatolóképességű harci részének és az 500 kilométernél nagyobb hatótávolságának. Ez utóbbi tulajdonság kulcsfontosságú ahhoz is, hogy az orosz légvédelemtől távolabb, a Szu-35-ösök és Szu-30MK2-esek radarjaitól biztonságban legyenek képesek indítani őket. Érdemes megjegyezni: a francia szenátus 2024 novemberében 2 milliárd euró értékben hagyta jóvá újabb SCALP-EG-k megrendelését. „Igen, továbbra is folytatjuk a SCALP-ok átadását Ukrajna számára”, jelentette ki ekkor Gael Aller, az Ukrajnába akkreditált francia nagykövet. „Nincs belőle sok nekünk sem, így még többet kell vásárolnunk belőle - de ez időbe telik.”

Kérdés az is, hogy a kilenc felfüggesztési pontján összesen 6300 kilogrammnyi fegyverterhelést hordozni képes deltaszárnyúakhoz érkezik-e majd amerikai irányított bomba? Az 5F változat ugyanis már alkalmas az amerikai GBU-család több tagja, így a 227, illetve 454 kg-os GBU-12-es és -16-os Paveway II-esek és a 908 kg-os GBU-24-es Paveway III-asok bevetésére is. Ezek esetleges átadásáról azonban egyelőre semmilyen információ nem érkezett és a félaktív lézerirányítású bombák bevetéséhez szükség lenne arra is, hogy a bevetés térségében semlegesítsék az orosz földi légvédelmet és persze a nagy hatótávolságú légiharc-rakétákkal eredményesen dolgozó Szuhojokat is. Ez utóbbi feltétel meglehetősen nehezen lenne teljesíthető az ukrán légierő jelenleg meglévő képességeit figyelembe véve. Így mind francia, mind kijevi források szerint az alaposan megtervezett, nagy hatótávolságú csapásmérés lesz a Mirage-ok elsődleges feladata a belátható jövőben.

Közös műveletek

A Mirage 2000-5F-ek sokoldalúak, képesek légi célok elfogására és semlegesítésére, statikus, védett földi célpontok nagy pontosságú támadására és ha valóban széles körű modernizációt kaptak leszállítás előtt, akkor az elektronikus önvédelmi rendszereikre sem lehet majd panasz. Az említett, francia fegyverrendszerek, azaz a MICA levegő-levegő rakéták, a SCALP-EG cirkálórakéták és az AASM Hammer precíziós irányítású bombák bevetésének lehetőségével meglehetősen rugalmassá válik a műveleti alkalmazhatóságuk - feltéve persze a megfelelő felderítési és hírszerzési információk meglétét is, amihez jelentős részben szintén a nyugatról kapott adatokra támaszkodik az ukrán hadvezetés. Ne feledjük: ha nem ismert, hova kell odacsapni, haszontalan a legtökéletesebb fegyver is.

A 2000-esek sokoldalúsága szakértők szerint lehetővé teheti Ukrajna számára azt is, hogy mind a támadó, mind a védelmi igényeket az eddiginél integráltabb módon elégítse ki. Tagadhatatlan, hogy az F-16-osok sokkal jelentősebb fegyverválasztékkal rendelkeznek (természetesen ezek ukrajnai elérhetősége a nyugati országok támogatásától, így szállítmányaitól függ). A Mirage-ok hadrendbe állítása ugyanakkor a redundanciát és a taktika lehetőségek kibővítését jelentik a katonai vezetés számára. A típus ismerten alkalmas akár a nagy magasságban történő elfogásokra is, de a légvédelmi feladatok döntő többségét továbbra is kis magasságon kell majd megoldania. Kérdés, hogy miként lehet majd megoldani a két nyugati típus, illetve a földi telepítés légvédelem integrációját úgy, hogy az eddigi információk szerint ennek során Ukrajna nem támaszkodhat a NATO-szerte alapeszközként használt Link 16-os adatátviteli megoldásra.

Megfelelő tervezéssel a két nyugati repülőgéptípus közös műveletek során jól kiegészítheti egymást: az F-16-osok precíziós csapások végrehajtásában jeleskedhetnek, míg a Mirage 2000-5F-ek biztosíthatják a légi fedezetet és emellett másodlagos csapásmérő feladatokat is elláthatnak. Ezt segítené az is, ha a Svédország által felajánlott Saab 340 AEW&C légtérellenőrző radarrepülőgép is hadrendbe állhatna. A svéd légierő használt ASC 890-esének átadását egy nagyobb szabású fegyvercsomag részeként még 2024 májusában jelentették be, de egyelőre semmilyen hivatalos információ nincs a turboprop meghajtású gép további sorsáról.

Még mindig nem világos az sem, hogy Párizs pontosan mennyi példányt kíván Ukrajnának szállítani. Az Opex360 francia védelmi hírportál szerint a francia légierő mindössze 26 bevethető Mirage 2000-5F-fel rendelkezik, amelyeket a tervek szerint 2029-ig vonnának ki a hadrendből, a nemrég megrendelt Dassault Rafale F4-esek fokozatos beérkezésének függvényében. Így vélhetően ez a maximális gépszám, amelyre Ukrajna számíthat Franciaországtól - évekre elhúzódó átadással.

Meg kell jegyezni azt is: az F-16-osokhoz hasonlóan a Mirage 2000-esek sem lesznek csodafegyverek az Ukrajna feletti légiháborúban. Igaz, minden bizonnyal valódi segítséget nyújtanak majd a védelem erősítéséhez és a precíziós támadóképesség kiterjesztéséhez. 2025 januárjában egy olyan, 4. generációs, többfeladatú repülőgép került keleti szomszédunkhoz, amely jó manőverezőképességgel és mozgékonysággal, meglehetősen modern avionikával és fedélzeti radarral rendelkezik, valamint képes két, Ukrajna által már eredményesen használt, de ezúttal a repülőgéphez teljesen integrált, modern, földi célpontok precíziós támadására alkalmas fegyver hordozására.

Forrás: Aranysas