Részletgazdag felújítás - Már látogatható a 1844-es oldalszámú MiG-21bisz

1., Magyarország több pontján zajlik MiG-21-es felújítás, új helyszínként most már Mezőkovácsháza is feliratkozott erre a listára. Mit tudhatunk a kezdetekről, hogyan jött a 1844-es restaurálásának ötlete?

Üdvözlöm a tisztelt Olvasókat, köszönöm a JETfly megkeresését. Személy szerint is azok táborát erősítem, akiket mindig is vonzott a repülés. Nem feltétlen maga a pilótaság, hanem maguk a repülőgépek, azok látványa, hangja, egyszóval az egész repülés atmoszférája. Emlékszem, 2 éves koromban Édesapánk kivitt engem a közeli repülőtérre, én pedig félve elszaladtam, amikor az An-2-es a leszállás után tekintélyt parancsolóan szembefordult velünk a légcsavarjával. Azt hiszem, ez volt az a pont, amikor „történt valami”. Őszintén szólva, soha fel nem merült bennem, hogy repülőgépet újítsak fel, nemhogy egy vadászgépet. Sőt: azt, hogy ezt egyenesen a kertben, otthon tegyem meg – nos megmosolyogtam volna az illetőt, aki ilyet jósolt volna nekem 20 évvel ezelőtt.

Képgaléria megtekintése (45 db kép)

2021 nyarán azonban Húgom elvitt Taszárra és az ott lévő múzeumban csak ámultunk a látottak és hallottak alapján. Kontsagh Sándor (†) olyan átéléssel mesélt arról a korról, amelyben a MiG-21-es szolgált, hogy ez teljesen magával ragadott. 2 hónappal később megépítettem egy vadászgép-makettet, a Cápetit, amelyet odaajándékoztunk köszönetképp a múzeumnak. Én csak reménykedni tudtam abban, hogy ez az új szerelem „ennyiben ki is merül”, de nem engedett el ez az egész: nehéz megmagyarázni, viszont a történet, a korszak, a gép formája és minden, ami ezzel jár, azt éreztették velem, hogy „ezzel nekem dolgom van” és egyre jobban azt éreztem, hogy szeretnék egy MiG-21-essel foglalkozni, szeretnék egyet újra a régi fényében látni. Így kezdtem el a még elérhető gépek után kutatni. 3 hét telefonálás után lett is kontakt – a történet folytatását pedig már sokan ismerik.

2., Van-e bármilyen kötődésed a repülés világához? Volt a családotokban, rokonságban katona vagy bármilyen kapcsolódás a vadászgépekhez?

Nincs olyan személy a családban, aki maga akár korábban is szorosabban kötődött volna bármennyire is a repüléshez. Édesapánk és Húgom is szereti a repülést, fel-fel néznek ők is az égre, de nem ölt nagyobb méreteket ez a dolog náluk. Én olykor szimulátoroztam (most is „repülöm” a 21-est), illetve néhány alkalommal magam is vezettem (természetesen oktatói felügyelet mellett) egy SK-61 Bulldogot, amely botkormánya mögött műrepülő figurákat is csinálhattam. Nagy élmény volt, ez nem kétség. Továbbá az egykori munkahelyem Európa egyik legnagyobb repülőtere mellett volt, ahol tőlünk 500-600 méterre szálltak fel és le a gépek – nem panaszkodhatom, nem mindennapi látvány volt az sem.

Képgaléria megtekintése (45 db kép)

3., Rengeteg dicséretet kaptál a közösségi oldalakon a felújítás minőségére, aprólékosságára. Volt szakmai segítséged a munkálatok során? A MiG-21-eseket felújító közösség mennyire segíti itthon egymás munkáját tanácsokkal vagy akár kétkezi munkával?

Most már kezdem lassan elhinni, hogy valóban minőségi munkát végeztem, mindig kritikus voltam magammal szemben, törekszem az igényességre és a precizitásra. Nagyon sok (sőt kizárólag) pozitív visszajelzést kaptam. Ahhoz képest pedig, hogy életemben egy kisebb darab lemezt sem festettem le, illetve szórópisztoly szintén nem volt még a kezemben, nagy kihívás volt ezt a „feladatot” abszolválni.

Az aprólékos részletek, az állandó finomítások a makettes világból jönnek. Anno 25-30 makettem volt és azok építésénél tényleg nagyon precíznek kell lenni, nagyon apró alkatrészekkel dolgozik az ember, figyelni kell. Ezen hozzáállás és a maximalizmusom ötvözete eredményezte azt, hogy elismerik a munkám és tetszik a látogatóknak. Ez egy nagyon jóleső érzés. 

A hazai, MiG-21-eseket felújító közösség leginkább tanácsokkal tudja szerintem egymást segíteni, hiszen az ország több, olykor igen távoli pontján alkotunk. Viszont már ez is nagy dolog, hiszen képzeljük el, milyen jó, ha felhívjuk egymás figyelmét arra, hogy mely munkafázis után mi következzen, mely anyagokkal hogyan kell dolgozni, mire kell figyelni, mit tapasztaltunk. Ez már mondjuk 30%. A többi 70% az akaraterő, elszántság és alázat.

A mikénteket illetően nekem is volt segítségem az elején (hosszasan jegyzeteltem is), illetve mikor már magához a festéshez szereztem be a kellékeket, akkor a cég tulajdonosa is folyamatosan látott el tanácsokkal. Ezekért mind a mai napig hálás vagyok és egy YouTube-videómban erről említést is teszek.

Képgaléria megtekintése (45 db kép)

4., Milyen állapotban volt a 1844-es a megvásárlás pillanatában és miért ezt a példányt választottad?

A haza repülős közösség valószínűleg jól ismeri ezen gépek leromlott állapotát, viszont bárki könnyen elképzelheti, hogy mennyire megviselte őket, hogy bő 20 évig a szabadban álltak minden időjárási körülmény között. A festés nagyon le volt kopva, a fülke ki volt fosztva, mindent úgy kellett „összevadászni”, hogy jó érzéssel be lehessen ülni. Hiányzott a Pitot-cső, a Pion-antenna, a fülketető plexije be volt sárgulva és egy rozsdás csík éktelenkedett rajta – csak hogy néhány dolgot emeljek ki a kérdésre válaszolva.

Azért választottam a 1844-est, mert ennek a gépnek nem volt betörve elöl a páncélüvegje. Azt gondoltam laikusan, hogy más alkatrészt talán még tudok szerezni, de páncélüveget?! És akkor még azt szakszerűen be is kellett volna szerelni, mert az nem egy „2 csavar fogja”-történet.

Viszont, amikor a 1844-est először körbejártam, annyi adrenalin és lelkesedés volt bennem, hogy  bele sem gondoltam abba, hogy honnan szerzem majd be a hiányzó elemeket. Csak egy nagyon erős érzés és megérzés volt bennem, hogy ez lesz az a tevékenység, amelyet „nekem szánt a sors” és hogy minden pillanatát élvezni fogom, akármennyi munka is lesz vele. Így is lett.

5., Ha ki kellene emelni pár „leg”-et, melyek lennének azok? (pl. a felújítás legnehezebb része, a leghosszabb felújítási részfolyamat, a felújítás legszebb vagy épp legrosszabb pillanata stb.)

Erről nagyon sokat lehetne mesélni. Én azt gondolom, hogy jobbára a „nehéz” részek domináltak. Úgy tudnám talán a legjobban leírni, hogy folyamatosan, kb. 5-6 hónapig a komfortzónámon kívül voltam. Szinte minden héten olyan tevékenységek gördültek elém, amelyeket addig még nem csináltam, így az sem meglepő, hogy olykor először fogalmam sem volt, hogyan kellene nekikezdeni egy-egy munkának. Viszont, ha ki kellene mégis emelnem néhány „leg”-et:

- a legnehezebb rész: az a 2-3 hét, amely sokszor kúszva-mászva a gép letakarításával, csiszolásával telt, hogy a festendő felület kifogástalan legyen. Ez azért nehéz, mert ekkor „nincs látszatja” a munkának, nem igazán látványos.

Képgaléria megtekintése (45 db kép)

- a leghosszabb felújítási folyamat: az előkészítés maga. Hallottam egy mondást, amely szerint 10 óra csiszolásra 1 óra festés jut. Tanúsíthatom, hogy ez egyáltalán nem áll messze a valóságtól: muszáj volt alaposnak lenni az elején, ha később festéskor nem akar az ember bosszankodni.

- a legszebb pillanat: amikor megérkezett a gép a házunk elé. Előtte nekem valamiért be kellett menni a lakásba és amikor kijöttem, a kamion már ott állt az utcán. Csak a géptörzs egy részét láttam, mert pont olyan helyről pillantottam meg először a hosszú szállítmányt. Annyi agyalás, előkészítés, tereprendezés és vágyakozás után végre ott állt az álmom. És kb. még 8-10 kíváncsiskodó ember is a környékről. 

- a legrosszabb pillanat: feszült várakozással telt az a 3 hét, amely alatt a lakkra vártam 2022 őszén. Ez volt a záró mozzanata a festésnek. Már belecsúsztunk az októberbe és a függőleges vezérsík lakkozása után ahhoz túl gyorsan jött a páralecsapódás estefelé, hogy az oldószer távozni tudjon. Az egész munkám visszamattult másnapra és egy fehéres, fátyolos réteg keletkezett a felületen. Ez volt talán a legnyomasztóbb, legfrusztrálóbb az egész felújítás alatt. Haladni kellett volna nagyon, mert közelgett a rossz idő, viszont ilyen esemény hátráltatott… 2 nap alatt vizes csiszolópapírral, kézzel, óvatosan lecsiszoltam ezt a réteget (ügyelve arra, hogy a terepmintát ne sértsem fel), majd újból lefújtam lakkal. Sikerült, de nagyon feszült voltam, mert több tényező ellenem volt a lakkozás során. Úgy éreztem, hogy az utolsó 2 hétben több szenvedés volt az egésszel (az időjárás miatt is), mint az azt megelőző 4-5 hónapban.

Képgaléria megtekintése (45 db kép)

6., Visszatekintve az elmúlt felújítási időszakra, készítettél-e már statisztikát munkaórákról, felhasznált anyagokról, beszerzett kellékekről?

Erre nem szántam időt, de én is szívesen látnék egy pontos kimutatást erről. Viszont, ha már felmerült a kérdés, én úgy gondolom, 1 500 - 1 600 órát dolgozhattam a gépen. Ez egy becslés, nem vezettem. Ahogyan a költségeket sem mertem.

Képgaléria megtekintése (45 db kép)

7., Az elmúlt időszakban híre ment a Mezőkovácsházán látható MiG-21-esnek, mely nyilván érdeklődők sokaságát vonzza majd a géphez. Hol tárolod, illetve látogatható-e már a gép az Olvasók, környéken járók számára?

Természetesen látogatható a gép. Érdekes látni, hogy a látogatókat olykor mennyire más érdekli, milyen jellegű kérdéseket tesznek fel. Maga ez a tény nekem is jó visszajelzés, mert látom, hogy valami megfogta őket. Ki merem jelenteni, hogy még az is jól körbejár egy ilyen „vasat”, aki nem kifejezetten repülésrajongó. Gondoljunk bele: ezek a gépek sok évvel ezelőtt hazánk légterét védték, riasztották őket pl. a délszláv konfliktus idején is. Én akkor még gyerek voltam és most különös érzés megélni azt, hogy az a MiG-21-es, amely egykoron szintén készültséget adott vagy a Balti-tenger felett éles lövészeten volt, most itt áll a kertben. És ha a 1844-es mesélni tudna, valószínű, hogy a történetei jóval meghaladnák ezen interjú terjedelmét is.

Képgaléria megtekintése (45 db kép)

8., Ha valaki szeretné megtekinteni a 1844-es oldalszámú MiG-21-est, hogyan léphet Veled kapcsolatba, milyen email címre jelezheti a szándékot?

Az érdeklődők megkereséseire örömmel válaszolok, amennyiben a loscsaba86@gmail.com email címen megkeresnek, illetve a Facebook-on is megtalálható vagyok. Aki szereti a videós tartalmakat, annak pedig a YouTube-csatornámat tudom ajánlani, mely a linkre kattintva érhető el.

9., A felújításra nemcsak a civilek, hanem a típuson vagy épp az adott példányon egykoron dolgozó műszaki és hajózó személyzet is felfigyelt. Szerveztél már esetleg nekik a gépnél baráti összejövetelt, találkozót?

Mosolygok, mert pont néhány hete volt egy kisebb összejövetel, viszont maga a felújítás alatt is többször érkeztek egykori hajózók és műszakiak látogatóba. „Félelmetes”, hogy ennyi idő után is mennyire élénken élnek bennük az élmények és hogy mennyire jól visszajönnek az üzemeltetés és a repülés során alkalmazott és betartott paraméterek, értékek. Jó hallgatni őket, mikor elkezdenek sztorizni a gép körül. Volt rá példa, hogy a látogatók közül valaki megkönnyezte, hogy újra egykori gépe, a 1844-es mellett lehet. Azt hiszem, egy ilyen reakció mindent elmond.

Képgaléria megtekintése (45 db kép)

10., 2023 októberében hogyan áll a felújítás, mit tervezel még elvégezni a gép rekonstrukciója során?

Alapvetően kész vagyok a géppel. Felkerültek a futókon, a bilincseken és a gyorszáraknál látható piros összejelölések, illetve a gyári számok is bizonyos elemeken. Jó körbejárni, jó beülni a gépbe. Főleg, hogy a fülke is fel van újítva és világít a műszerfal is.

Képgaléria megtekintése (45 db kép)

11., Mit lehet tudni a jövőről? Vannak-e hasonló terveid?

Nem szeretek semmit sem elkiabálni, ugyanakkor talán a leghelyesebb lenne úgy fogalmazni, hogy kellően magával ragadott a 21-es, sok tapasztalatot szereztem a felújítás során. A Facebook-profilomon meg fog jelenni, ha aktualitása lesz a most még csak körvonalazódó dolgoknak.

Az interjút ezúton is köszönjük Los Csabának, a helyszíni képgalériát Müller Dórának, a kiegészítő felvételeket pedig Los Renátának és Gyurcsek Attilának!

Képgaléria megtekintése (45 db kép)