A Gripen Égi szeme - A Litening-család sikertörténete

A hírnév több mint megérdemelt, hiszen az izraeli Rafael Advanced Defense Systems cég szakemberei egy olyan berendezést alkottak meg még az 1990-es évek elején, amely folyamatos és többszöri fejlesztések segítségével ma is a piac egyik legfontosabb és legnagyobb éles műveleti tapasztalatával rendelkező ilyen rendszere. Nem mellesleg, ez ideig 25 típuson rendszeresítették valamelyik változatát - és ne felejtsük el azt sem, hogy azon kevés nyugati haditechnikai eszközök egyikéről van szó, amely a volt szovjet, illetve a már orosz tervezésű vadászbombázókon is helyet kapott. Nem akármilyen pedigré ez…

A szerény kezdetek

Nem tekinthető véletlennek, hogy a meglehetősen komoly (légi)háborús tapasztalatokkal rendelkező Izraelben indult el a Litening-család hosszú története. Méghozzá 1992-ben, nem sokkal az Öbölháború után - ahol kiemelt szerepet kaptak a félaktív lézeres irányítású, precíziós csapásmérésekre alkalmas ejtőlőszerek - és alig egy évtizeddel a jelentős áldozatokat követelő 1982-es libanoni hadjáratot követően. Ebben az esztendőben az izraeli kormány - kutatásokért és fejlesztésekért felelős szervezete - tett egy visszautasíthatatlan javaslatot a Rafael felé. Igény merült fel ugyanis egy olyan, az izraeli légierő már meglévő vadászbombázóira kívülről felerősíthető, komplex elektrooptikai konténer kifejlesztésére, amely nem csak többet tud minden addig ismert és használt eszköznél, de könnyebben is integrálható minél több fajta repülőgéphez. Azaz nem csupán az IAF flottájáról volt szó már az első pillanattól fogva sem, hanem az ország védelem- és gazdaságpolitikájának megfelelően az exportálási lehetőségekről is. No és végezetül elvárás volt még a költséghatékonyság is. Egyszerű feladat, nem? A háborúkban edzett helyi ipar azonban fejvakarás helyett megoldást szállított: ez lett az 1995-ben hadrendbe állított, első generációs Litening.

A legfontosabb képessége már ekkor használhatónak bizonyult: a repülőgép navigációs rendszereivel együttműködve pontos helyzetmeghatározást is tudott adni a kép mellé, azaz alkalmas volt célkoordináta-generálásra. Az elektrooptikai rendszer nem csak nappali fényben működő kamerát, hanem egy első generációs infravörös kamerát is kapott, így éjjel úgyszintén lehetett alkalmazni, ami azért az 1990-es évek közepén elég komoly teljesítménynek számított. Ráadásul a kamera saját stabilizátorrendszerrel is rendelkezett, így a gépmozgástól függetlenül - természetesen bizonyos fizikai keretek között - automatikusan követhette a rögzített célpontot. Emellett az eszköz nem csupán saját maga lehetett képes a lézeres célpontjelölésre (azaz a megtámadni szándékozott objektumra nagy pontosságú lézersugarat kibocsátani), de alkalmas volt a máshonnan már „megfestett” (azaz egy másik légi járműről vagy a földről, külön eszközzel megjelölt) célpont észlelésére és követésére is. A konténert eleve moduláris felépítéssel tervezték meg és fejlesztették ki, hiszen már az első pillanattól kezdve kiemelt szempontként kezelték a továbbfejleszthetőséget is. Ma már tudjuk, ez kifejezetten jó ötletnek bizonyult.

Az 1995-ben hadrendbe állított új eszköz hamar felkeltette más országok szakembereinek a figyelmét is. Ami jó, azt érdemes átvenni, főleg ha a barátunk csinálta. Így nem meglepő, hogy az eszközben nagyon komoly üzleti lehetőséget látó, ugyanakkor jelentős, fejlesztésre fordítható összegekkel rendelkező Northrop Grumman is bekopogott a Rafael igazgatótanácsához. A szükséges tárgyalások sikeres lezárását követően pedig már együttműködve folyatódott a termék továbbgondolása, és nem mellesleg megszületett az AN/AAQ-28(V), ami példás hazai és nemzetközi karriert futott be napjainkig.

1999-ben az amerikai légierő és a légi nemzeti gárdák F-16C/D Fighting Falconjainál jelent meg a Litening II-es változat, amely már amerikai-izraeli együttműködéssel készült el. A modern konténer érezhetően alapjaiban növelte meg a Falcon-flotta csapásmérő képességét - és mint ma már tudjuk, erre alig néhány esztendővel később óriási szükség is lett Délkelet-Ázsiában és a Közel-Keleten.

A hajózók szeretnek minél messzebbről minél többet látni és tudni. Az összegyűlt felhasználói-üzemeltetői tapasztalatokat elemezve erre a jogos igényre válaszul született meg a Litening Enhaced Range (ER) változat, amely többek között nagyobb felbontású, harmadik generációs infravörös kamerarendszerrel érkezett meg a piacra és a vadászbombázók függesztőpilonjaira 2001-től. Ez főleg az infravörös tartományban dolgozó kamerát érintette kedvezően, hiszen az eredetileg 320x256 helyet 640x512 képpontos felbontás minőségi ugrást jelentett. Ha valaki találkozott már mostanában Ukrajnában készült orosz Ka-52-es videóval, ahol a helikopter irányított rakétával támadja a célpontját, pontosan láthatja, hogy milyen az, amikor a „hangyafoci” képe alapján kell azonosítani a kilőni szándékozott harckocsit…

Ezt a változatot követte a ma is még számos légierőnél hadrendben álló Litening AT, azaz Advanced Targeting. Amint az elnevezésből is kitűnhet, a fő feladata a célpontok azonosításának és követésének javítása volt. Ebben segített a nagyobb felbontású 1004x1004 képpontos nappali kamerarendszer és az új vezérlőszoftver is. Itt már a hagyományos, a vietnami háború utolsó időszaka óta alkalmazott, félaktív lézeres vezérlésű bombák mellett immár az egyre nagyobb teret nyerő műholdas irányítású ejtőlőszerek és rakéták bevethetőségére is gondoltak a mérnökök - az AT minden olyan precíziós fegyverrel képes együttműködni, amely felfüggeszthető az adott repülőgép-típusra és a szabványosított adatkapcsolaton keresztül kommunikál. És ami még nagyon fontos: itt jelent meg először a kamerakép valósidejű, a földi vevőegységeknek történő lesugárzása is opcióként. Ennek a legjobban a JTAC-ek, azaz „szolnokiul” az előretolt repülésirányítók örültek - de erről később még ejtünk szót. A 2003-ban átvett eszközöket hamar ki is próbálták éles körülmények között: Irak felett használták először. A konténer képességeit jól jellemzi, hogy ez lett az egyik alapvető eszköze az amerikai tengerészgyalogság kifejezetten a bármilyen időjárás viszonyok közötti csapásmérő feladatokra optimalizált F/A-18D Hornet kétüléses támadógépeinek is.

Ezzel elérkeztünk a Magyarországin is ismerős Litening III-as sorozathoz. Új, a légicsapásokkal támogatott saját erők katonái szemére is veszélytelen hullámhosszú lézeres célmegjelölés, továbbfejlesztett infravörös kamera és a világpiac letarolása - leginkább ezek jellemzik. Talán ez az a változat, amellyel a legtöbbet találkozhattunk a különböző, nyugati érdekeltséggel is bíró hadszíntereken, válsággócokban. Sőt, még az olyan egzotikus típusokra is integrálták, mint a licenc alapján Indiában, a Hindustan Aeronautics Limited HAL gyártósorán összeépített Szu-30MKI kétüléses vadászbombázó.

Érdemes megjegyezni, hogy elméletileg a leendő magyar KC-390 Millennium teherszállító és légiutántöltő-repülőgépek is alkalmazhatják a Litening konténereket. Ezt nem csupán az Embraer reklámfotója jelzi, hanem hogy a C-390-est már az első üzemeltetőnek számító Brazília is olyan többfeladatú repülőgépként rendszeresítette, amely alkalmas lehet felderítő, megfigyelő feladatok elvégzésére. A gép méreteiből és képességeiből adódóan persze ez csak teljes saját légi fölény esetében képzelhető el, ahol már az ellenséges vadászgépek vagy a közepes és nagy hatótávolságú légvédelmi rakéták nem veszélyeztetik a nagydarab, Liteninget cipelő Millenniumot. Emellett az elektrooptikai rendszer hasznos lehet a kutató-mentő bevetéseknél is, valamint akkor, ha egy előre fel nem derített külső pályán kell taktikai leszállást végrehajtani. Minél többet tud és lát a hajózószemélyzet a pályáról és a környékről, annál biztonságosabb lesz a leszállás. Megjegyzendő, hogy a teherszállító C-130H-kal és a modernebb C-130J Super Herculesekkel illetve a Litening konténerekkel az Amerikai Egyesült Államok mellett Ausztrália és az Egyesült Királyság is végzett tesztrepüléseket, szóval ez az elképzelés bizony nem az ördögtől való.

Választható lehetőségek

A magyar JAS 39EBS HU Gripenek törzs alatt, a jobb oldal elején elhelyezett tartójára függeszthető Litening IIIG konténer nem kicsi: hossza eléri a 2,21 métert, átmérője 40,6 centiméter és a tömege közel 210 kilogramm. Ennek megfelelően a szerkezet a földön egy speciális kocsival mozgatható biztonságosan a gép és a tárolásra-karbantartásra szolgáló helyiségek között. A konténer nagy pontosságú inerciális navigációs rendszer segítségével tudja meghatározni a normál vagy infravörös kameraképen látható célpontok, tereptárgyak célkoordinátáit. A beépített lézeres célmegjelölő képességnek, illetve a továbbra is meglévő, külső jelforrás megjelölését észlelő és követő modulnak köszönhetően a Gripenek - megfelelő levegő-föld fegyverzet alkalmazásával - alkalmasak a precíziós csapásmérő, illetve a közvetlen légi támogatói feladatok végrehajtására, akár a saját erők közvetlen közelében. Az afganisztáni, illetve az iraki hadjáratok idején a szövetséges katonáktól néha csak alig néhány tucat méterre becsapódó bombák, rakéták életeket mentettek meg, ehhez viszont valóban nagyon nagy pontosság szükséges - a gyártó szerint a Litening IIIG-nél ez az érték bőven egy méter alatti.

Ehhez persze lényeges szempont, hogy a hajózó is jól lássa azt, amit a kamerák. A pilóta a műszerfal színes LCD-kijelzőjén érzékeli azt, amire a Litening optikája éppen fókuszál, és szükség szerint itt tud belenagyítani is a képbe, még közelebb varázsolva így a megjelölt célt.

Egy vadászbombázó-repülőgépnél elvárás a manőverezőképesség, akár a célpont támadása közben is. A mozgékonyság az ellenséges légvédelemmel fedett területen az életet jelentheti. A konténer elején lévő, jellegzetes gömbben elhelyezett elektrooptikai szenzorok a konténer hossztengelyéhez és a függőleges tengelyhez képest igen széles szögtartományban képesek mozogni, kompenzálva a hordozó repülőgép elmozdulását, s állandóan a célponton tartva a kamerát és a lézeres célmegjelölést is. A két szabadságfokú keretre erősített kamerák a konténer hossztengelyéhez képest felfelé 45, míg lefelé 150 fokra térhetnek ki, így a távolodó célpont megfigyelése, megjelölése is biztos marad. A bedöntés irányába +/--380 fokra forgatható el, így meglehetősen korlátozott az a bedöntési, manőverezési tartomány, ami kilóg a konténer által automatikusan lekövethető képből.

Az elöl elhelyezett, érzékeny részegységeket védeni illik, hiszen minden optika igen sérülékeny. A fel- és leszállásoknál jól látható, ahogyan a gömb „befordul”, azaz a konténer belseje felé néz. Így az esetleg a futómű által felvert apró kavicsok, a homok vagy a por nem veszélyeztetik a kamerát, illetve a nyáron alacsony magasságban nagy tömegben repkedő rovarok sem kenődnek szét a speciális „ablakokon”.

A konténer térbeli helyzetét figyelő, beépített inerciális érzékelők a pilonba integrált adatkapcsolaton keresztül együttműködnek a repülőgép fedélzeti rendszerével. Így a konténer fizikai felszerelését követően nincs szükség külön, hosszadalmas beszabályozásra. A hajózó ugyanis egy fedélzeti tesztfolyamat elindításával „összelőheti” a kijelző (HUD) markerjelét, a fedélzeti radar antennájának helyzetét és a Litening optikai rendszereit - azaz egymással tökéletesen párhuzamosan fog minden egy irányba nézni. Ha szükséges, ez a finomhangolás repülés közben, a levegőben is elvégezhető.

Érdemes azt is megjegyezni, hogy nem csak földi, hanem légi célpontok felderítésére és azonosítására is alkalmas a messzire látó kamera. Az EBS HU Gripen a fedélzeti rádiólokátor mellett nem rendelkezik saját, beépített elektrooptikai felderítőeszközzel, így a Litening képességét kihasználva lehetséges az árulkodó radarkisugárzás nélkül „igazoltatni” a légtérben feltűnt járművet. A gyári adatok szerint kedvező légköri és időjárási viszonyok mellet a nagyobb méretű légi járművek (bombázó, teherszállító, légtérfelderítő gépek) akár 60 kilométeres távolságból is felismerhetőek.

A rendszer alkalmas arra is, hogy a 3-5 mikronos hullámhossztartományban dolgozó infravörös optikát előre, a gép hossztengelyéhez képest állandó szögben beállítva használják, s a képét a pilóta szeme előtti, átlátszó képernyőre (Head-Up Display, HUD) vetítve segítse a navigációt és a Gripen irányítását.

A Litening rendszer egyik „mellékképességének” bátran nevezhető a felderítés is. Talán kevéssé közismert, de ebben a feladatkörben éles körülmények között is bemutatkozott már a Gripen-Litening páros. Igaz, a felkérés magyar visszautasítása miatt a svéd F17 repülőezred JAS 39C-k jártak rendszeresen Líbia fölé „tájékozódni” - a 2011-es Unified Protector műveletet nyolc gép támogatta, a szicíliai Sigonella légibázisról felszállva. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a végrehajtás nem egészen döccenők nélkül zajlott, hiszen az akkor még a NATO-tól két lépés távolságot tartó svéd légi járművek alaposan megküzdöttek a feladattal, és nem a légi utántöltés jelentette a dolog nehezebbik részét. A kényes pont a NATO által használt titkosítórendszerek kulcsainak megkapása és használata volt: svéd források szerint a gépek fedélzeti Have Quick biztonságos kommunikációs rendszere sem könnyen dolgozott együtt a szövetséges erők hasonló eszközeivel.

Ahol akarat, ott megoldás is, így a Liteningekkel felszerelt svéd gépek már számos eredményes felderítő bevetést tudtak végrehajtani a polgárháború sújtotta afrikai ország felett. Bevetéskor általában egy előre meghatározott útvonalat repültek le, s a kijelölt területek felett a kamera videoképét rögzítették, majd Sigonellára visszatérve a saját elemző-értékelő rendszerrel feldolgozták és továbbították azt a szövetséges parancsnokság felé. A művelet során a svéd hajózók értékes tapasztalatokra tettek szert úgy, hogy azért a lehetőségekhez képest biztonságosan, nagy magasságban repülve, a szövetséges gépek védőernyője alatt tudták felderítő feladataikat teljesíteni.

Fent is látjuk, lent is nézzük

Talán kevésbé ismert, de a Gripenre erősített Litening IIIG konténerek képét nem csak a hajózó láthatja a pilótafülkében, hanem máshol is követhető. Az együttműködés titka a ROVER (Remotely Operated Video Enhanced Receiver) nevet kapott terminál, mely a Magyar Honvédségben az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis Előretolt Repülésirányító Csoport (ERICS) specialistáinak kedvelt munkaeszköze, 2018 óta. Mint ismeretes, a magyar konténereket 2017 végén küldték vissza nagyjavításra és modernizálásra, s a megrendelés alapján ekkor került beléjük az adáshoz szükséges kisebb kiegészítő berendezés.

A repülésirányító kezében lévő, katonásan ütés-, víz- és porálló, miniszámítógép egy biztonságos, titkosított kapcsolaton keresztül „beszélget” a továbbfejlesztett, megfelelő kommunikációs képességgel felszerelt Litening IIIG-vel. Ennek megfelelően valós időben jelenik meg az a kép a terminálon, amit a hajózó is lát a magasban, a Gripen képernyőjén. Ezzel a képességgel elsősorban persze az előretolt repülésirányítók munkája válik könnyebbé és pontosabbá. A klasszikus „lebeszélős” (vizuális célrávezetést - Target Talk On) ideális esetben felválthatja a sokkal gyorsabb és biztonságosabb eljárás, miszerint a lesugárzott kép alapján a repirányító vizuálisan is ellenőrizheti, hogy ugyanarról a célpontról beszélnek-e a hajózóval. Talán nem kell sokat bizonygatni - például egy lakott településen végrehajtott közeli légi támogatási feladat esetében - mennyire fontos, hogy a sok közül tényleg abba a háza csapódjon be a bomba, ahonnan a rosszfiúk lőnek. Ez az extra „pontosító képesség” így segít elkerülni a minden nyugati haderő rémének számító járulékos károkozást is.

A ROVER képe nagyban felgyorsítja a célazonosítás és a célegyeztetés folyamatát: az erre fordított idő hossza akár pár másodpercre is lecsökkenhet. Ha stimmelnek a földön és a ROVER-terminálon látott képek, akkor pillanatokon belül lehet közölhető a pilótával: „igen, ez az a cél, a támadás végrehajtható”.

A „felokosított” Litening IIIG emellett a géppel éppen támogatott szárazföld erők parancsnokai számára megfelelően friss és percre kész szituációs helyzetképet is tud alkotni. Bár ma már az ukrán háború tapasztalatai szerint a harcászati felderítés elsődleges eszközei a kisméretű és hatótávolságú drónok lettek, de adott esetben a Gripen törzsére erősített konténer kamerái is képesek a célok felderítésére és azonosítására. Így a levegőből olyan célpontokat is meg tud nézni a földi (al)egység parancsnoka - ezáltal olyan terepszakaszokat tud felderíteni -, ahova már lentről nem látni el.

A cikk nyomtatott változata az Aranysas magazin 2023. januári számában jelent meg.

Forrás: https://aranysas.hu/