A magyar Gripen-hajózók is új sisakot kapnak

Ma már tényként kezelhető az állítás: nem csak a minél több információ, adat beszerzése, hanem ezek megjelenítése és a hajózószemélyzet által történő feldolgozása a legfontosabb tényező egy-egy művelet során. Ez dönthet akár életről-halálról, sikerről vagy kudarcról is. Ezen elgondolás helyességét a szovjet mennyiségivel szemben a minőségi haditechnikai fölényre törekvő NATO-tagországokban és persze a folyamatos túlélésért küzdő Izraelben aránylag hamar felismerték, így a vadászbombázó és támadógépek pilótafülkéibe már az 1970-es évektől kezdve bekerültek a többfunkciós képernyők. A hajózók számára - legyenek ők pilóták vagy fegyveroperátorok/navigátorok - óriási könnyebbséget hozott az, amikor a képernyőn „összegezve” mutatta meg a fedélzeti számítógép például a környező táj térképét, a tervezett repülési útvonalat, a felderített veszélyforrásokat és még megannyi hasznos információt. Ez már önmagában óriási előrelépésnek tűnt az évtizedek és háborúk óta megszokott, combra rögzített térképekhez és a radarbesugárzásjelző kerek kijelzőjéhez képest. De innen is volt hová fejlődni, hiszen az információk megtekintéséhez még mindig le kellett pillantani a műszerfal meghatározott részére - már amennyiben olyan adat kellett a pilótának, amit a műszerfal tetejére rögzített, átlátszó kijelzőre (Head-Up Display, HUD) nem lehetett kivetíteni.

Sisakcélzó rendszerek

A fejlődés következő állomása már sokkal közelebb hozta a fontos adatokat a pilóta szeméhez. Olyan közel, hogy a jelenlegi technológiai szintünkön közelebb már nem is lehetne: alig néhány centiméternyire. Érdekesség, hogy a Varsói Szerződést felfegyverző Szovjetunió szintén igyekezett lépést tartani a korral, így a negyedik generációs vadászgépekkel együtt náluk is megjelentek a korai sisakcélzó rendszerek. Ez a magyar MiG-29 hajózók számára is ismerős: a kiváló manőverezőképességű R-73-as (AA-11 Archer) infravörös önirányítású légiharc-rakétával együtt halálos párost alkotott - szerencsére azonban ezt csak gyakorló légi harcok és éleslövészetek során próbálták ki a kecskeméti hajózók. A továbbfejlesztett és számos orosz típusban a mai napig alkalmazott SURA legnagyobb problémája a gyártási helye: Ukrajna. Az orosz Elektroautomatizálási Kísérleti Tervezőintézet azonban már dolgozik a megoldáson, bár kérdéses, hogy a most folyó háború nem okoz-e végzetes csapást a MiG-35-ösök és a Szu-27/30/35 család tagjai számára szánt, teljesen hazai rendszer kifejlesztésére és sorozatgyártására.

Az igazi áttörést azonban az informatika fejlődése, az egyre apróbb térben elhelyezhető és egyre nagyobb képességű mikroszámítógépek feltűnése és elterjedése hozta meg. A legmodernebb, 4++/5. generációs vadászbombázó gépek esetében ma már fokozatosan jobb felbontásban, mind több információ érkezik „szemmagasságba”. Gép és sisak szerves egységet képez: erre kiváló példa az F-35 Lightning II-es család, ahol már magát a repülőgépet is úgy tervezték, hogy a hajózó számára minél több információt lehessen összegyűjteni és megjeleníteni. Ehhez pedig nem csupán a lehető legszélesebb körű adatátviteli képességekkel vértezték fel a fedélzeti harcászati berendezéseket (begyűjtve ezzel az összes, más platformról érkező információt, legyen szó akár felderítő drónokról, akár egy E-3G AWACS légtérellenőrző repülőgépről vagy éppen a kötelék többi vadászgépéről), hanem az integrált kamerarendszer segítségével a pilóta „körbelát” a gépből. Persze megfelelő sisakkijelzőre is szüksége van: a Collins Aerospace „F-35 Gen III Helmet Mounted Display System” nevet kapott eszköz nem véletlenül érdemelte ki a szaksajtótól a világ legfejlettebb és egyben legdrágább kijelzője címet.

Az ilyen komplex megoldáshoz nyilván új generációs gép kellett, de mi van, ha már egy régóta, akár több évtizede is hadrendben álló típus hajózóját akarjuk információkkal elárasztani a sisakja segítségével? Nos, ahol az igény, ott a megoldás: többek között a háborúkban edzett Eurofighter Typhoon mellett a „hagyományos” Gripen-generációhoz is illeszthető sisakot kínál a BAE Systems. A Striker II nevet kapott megoldás a számítógépes játékok világában is elismerést arató 4K-s felbontással dolgozik a szem előtt, azaz vízszintesen nagyjából 4000 pixelből alkotható a kép (az iparági szabványnak tekinthető 4K UHDTV felbontás egészen pontosan 3840 x 2160 pixel). Ezáltal a fejlesztést végző mérnökök szerint gyakorlatilag egyfajta kiterjesztett valóságot képes megjeleníteni a pilóta számára - természetesen a géphez integrált eszközöktől függően. Itt sem hiányozhat a színek szerinti információkódolás: egy kötelékben végzett manőverező légi harc esetén igencsak sokat segít, ha a felderített és azonosított ellenséges gépet egy rikító vörös színű jel mutatja a kijelzőn, míg a kísérőnk a barátságosabb kék színben pompázik. 2022-ben ez már szintén alapvető elvárásnak tekinthető a modern sisakrendszerek esetében. A fejlesztés során kiemelt figyelmet fordítottak az éjjellátó szemüveg integrálására, aminek több előnye is van. A biztonság talán a legfontosabb: egy esetleges katapultálás esetén komoly sérülésveszélyt jelenthet egy termetesebb, nagyobb tömegű, a szem elé lehajtott éjjellátó. A másik probléma éppen a tömegből fakad: miután ezek a sisak egész tömegéhez mérhetően is nehéz berendezések, így megváltoztatják a gondosan kiszámított egyensúlyt. A hajózónak nyakizomból kell megtartania a kívánt pozíciót, ellent tartva a „fémszem” tömegével járó plusz gravitációs erőknek. A BAE Systems ezért - egy meglehetősen sajátos megoldással - nagyjából a két szemöldök közé helyezte el az integrált éjjellátó részegységet, így ezt az előre ismert tömeget is belekalkulálva lehetett kialakítani a semleges sisakegyensúlyt. Igaz, ennek a megoldásnak a hátulütője, hogy később nehezebben oldható meg az új generációs éjjellátó alkalmazása, hiszen itt kicsit bonyolultabb a csere, mint a szabványos tartóra egy újabb, többet tudó eszköz felcsattintása.

A világpiac egyik, ha nem a legsikeresebb terméke ezen a területen az izraeli Elbit Systems és az amerikai Rockwell Collins által közösen alapított Vision Systems International cég csak JHMCS (azaz Joint Helmet-Mounted Cueing System) néven ismert és elismert megoldása. Ezt aztán az amerikai légierő megbízásából már a Boeing irányításával csiszolták sorozatgyártásra érett termékké. Nem is akármilyen sikerrel: 2003 óta a legelterjedtebb, több mint 6500 példányban legyártott amerikai eszköznek számít. Ahhoz persze nem akármilyen mérnöki precizitásra volt szükség, hogy egy olyan kijelzőt alkossanak meg, amely minimális változtatásokkal egyaránt alkalmazható a haditengerészet és a tengerészgyalogság F/A-18 Hornet és Super Hornet, az F-16 C/D Block 40/50 Falcon, illetve az F-15C/D Eagle és az F-15E Strike Eagle típusokon is, a már hadrendben álló HGU-55/P, HGU-56/P és HGU-68/P sisakokhoz illesztve. A siker egyik fontos összetevője itt is egy fegyver, ami nem volt más, mint a továbbfejlesztett, és immár tolóerő-vektoros kormányzású AIM-9X Sidewinder infravörös légiharc-rakéta. A manőverező légi harcok során a pilóta „csak” ránéz az ellenséges gépre, és - akár a gép hosszanti tengelyéhez képest nagy szögkülönbséggel repülő, befogott célra - már indulhat is a rakéta. Hasonlóképp egyszerűsödik a földi célok rögzítése és támadása, ami főleg a közeli légi támogatási feladatok során jelenthet komoly segítséget a hadműveleti terület felett éles bevetést repülő pilótáknak.

Az üzleti siker egyben megfelelő alapot is biztosított a továbbfejlesztéshez: a JHMCS II már az új generáció, így az F-16V és F-16 Block 70/72 hajózóinak elsődleges kijelzője, a Collins Elbit Vision Systems mérnökeinek köszönhetően. A tesztelések még 2020-ban kezdődtek az új eszközzel, mely többek között a még pontosabb kombinált, inerciális és optikai mozgáskövető rendszerrel, nappali és az új generációs ANVIS-9 (F4949) éjjellátó szemüveggel együttműködő éjszakai kijelzőmodullal is rendelkezik. Nem okoz gondot a saját optikai felderítőrendszerekből vagy külső forrásból érkező videofelvételek megjelenítése sem, szükség esetén akár „kép a képben” megoldással. Szakértők szerint - figyelembe véve mind az F-15EX Eagle II, mind az F-16V Viper piacra kerülését - várhatóan a második generáció szintén olyan sikeressé válhat, mint az eredeti JHMCS.

Új rakéták - új sisak!

Nem titok, hogy a kecskeméti JAS 39EBS HU Gripen negyedik generációs vadászbombázó repülőgépek igen komoly képességnövelést kapnak hamarosan. Ha a bejelentett vásárlások mindegyike megvalósul, gyökeresen változik majd meg a - többek között a Baltikumban, a NATO légtérrendészeti feladatában orosz katonai gépek elfogásánál is többszörösen tesztelt - magyar gépek fegyverzete és fedélzeti rendszere. A már ismertetett beszerzések között szerepel egy új, korszerű sisakcélzó rendszer. Nem véletlenül, hiszen a kimagasló manőverezőképességéről ismert, infravörös önirányítású IRIS-T megvásárlásával jogos igény merült fel egy modern, integrált sisakcélzó rendszeresítésére is. Az új rakéta, az eddig hadrendben álló AIM-9L/I-1 Sidewinder-ekhez képest már sokkal nagyobb szögeltéréssel indítható: a rakéta fejének nem kell „látnia” a célt a pilonról leválás pillanatában, hanem képes azt már a repülés közben, a repülőgép számítógépétől kapott adatok alapján kanyarodva befogni és követni. A gyártó szerint az IRIS-T alkalmas a saját gép hátsó légterében haladó ellenséges célok befogására és semlegesítésére is.

A jelenleg Kecskeméten rendszeresített hajózósisak egy kevlár-kompozit műanyag héjszerkezetű védőeszköz, melynek elsődleges feladata a pilóta fejének megóvása katapultáláskor. A Gripen esetében ugyanis - a nyugati vadászgépek többségéhez hasonlóan - nem egyben „távozik” a fülketető a katapultkar meghúzását követően, hanem egy, a plexibe ágyazott speciális robbanótöltet működik el. A visszaható ellenerők és persze a robbanás során keletkező milliónyi, aprócska fülketetődarab mellett veszélyezteti a pilóta fejét a légellenállás is, így a sisak és a lehajtható szemellenző létfontosságú védelmi vonalat biztosít a hajózó számára.

Ez jó dolog, de még jobb, ha a sisak abban is tud segíteni, hogy ne lőjék ki a vadászgépet a pilóta alól. Ehhez azonban már egy olyan sisakrendszerre van szükség, amely a XXI. század elvárásainak megfelelően képes a pilóta „orra elé”, gyorsan és azonnal átlátható formában tálalni a létfontosságú információkat.

Érdekes módon eddig egyetlen alkalommal, méghozzá dr. Maróth Gáspár védelmi fejlesztésekért felelős kormánybiztos 2022 januári bejelentésekor hangzott csak el konkrét típusmegnevezés a kecskeméti hajózók leendő, új sisakjával kapcsolatban. Ekkor a kormánybiztos elmondta: tárgyalásokat folytatnak az izraeli Elbit Systems-szel a TARGO-II-es célzóeszközök beszerzéséről. Emellett arról is szó esett, hogy a sisakcélzó-rendszer fejlesztésében való részvételről is zajlik egyeztetés a két fél között.

A TARGO-II érdekessége, hogy azt - a jól ismert JHMCS (Joint Helmet Mounted Cueing System) családjától eltérően - nem kifejezetten vadászbombázó repülőgépek pilótáinak fejlesztették ki, hanem egyfajta általános eszközként, a katonai és a polgári piac számos szereplőjének ajánlva. Ha ezt összekötjük a megszellőztetett, közös magyar-izraeli fejlesztésről kapott információval, akkor az sem tűnik lehetetlennek, hogy más, a Magyar Honvédségben hadrendbe álló légi jármű hajózói is használhatják majd a TARGO II-est. Legyen szó akár az április 20-án bejelentett, leendő magyar Aero Vodochody L-39NG kiképző- és felderítőgépekről, a KC-390-es teherszállító és tankergépről vagy éppen a H145M és a H225M helikopterekről. Mivel az Elbit Systems katonai és polgári helikopterekhez is ajánlja ezt a sisakrendszert, így vélhetően kellő szándék és pénzügyi forrás esetén talán egy, a légierőben egységes megoldás is kialakulhat, annak minden előnyével együtt.

A TARGO II-es kifejlesztésénél a mérnökök több évtizedes tapasztalatra támaszkodhattak, így nem véletlen, hogy a magyar szakértők figyelmét is sikerült megragadni a végeredménnyel. A sisakra rögzíthető rendszer a minél könnyebb felismerhetőség követelményeinek megfelelően eltérő színű szimbólumokkal dolgozik.

Természetesen alkalmazható éjjellátó szemüveggel is, hiszen ennek készségszintű használata ma már alapelvárás egy modern légierő megfelelően kiképzett hajózójától. A sisak könnyített kialakítású és a mérnökök szerint szuperkomfortos - erről persze azért illik majd megkérdezni a pilótákat is. A tömeg mellett nyilván a pontosság sem másodlagos: egy kombinált inerciális és optikai rendszer méri igen precízen, hogy hol van a pilóta feje és merre néz éppen. A gyártó szerint a pilóták életfunkcióit figyelő - például az oxigénhiányos állapot vagy a túlterhelések miatt fellépő eszméletvesztését észlelő - beépített „kanári” (valóban Canary a rendszer neve) nem csupán figyelmeztetheti a pilótát az esemény bekövetkezte előtt, de megfelelő integrálás esetén a repülőgép fly-by-wire rendszerébe „belenyúlva” képes a gépet biztonságos repülési helyzetbe visszahozni.

Ez eddig csodálatos, de minden túlságosan szép történetnek van egy árnyoldala is. Esetünkben sincs ez másképp: a papíron kiváló TARGO-II-esek eddig meglehetősen szerény exportsikerekkel büszkélkedhetnek, mondjuk a szintén Elbit Sytems-féle JHMCS-családhoz képest. A rendszert eddig Katar és India vásárolta meg, mindketten a Dassault Rafale F3R vadászbombázó repülőgépeken alkalmazzák. 2021-ben a francia légierő is tesztelte ezt a kijelzőt a modernizált F4-1 változatú gépek fedélzetén, de 2021 júliusában végül a hazai terméket, a Thales Defense által kifejlesztett Scorpion-t választották - rögtön 350 darabot megrendelve. Azaz egy nem túl széles felhasználói bázissal rendelkező megoldást „hoztak hírbe” a továbbfejlesztett magyar Gripenekkel a lehető leghivatalosabb helyről. Ami egyben azt is jelentené, hogy a TARGO-II-est egy esetleges hazai beszerzést követően még integrálni kellene a JAS 39EBS HU repülőgéptípushoz. Ez viszont kérdéseket vet fel, nem is keveset. Az ilyen jellegű, azaz igen komplex eszközök (mint amilyen a sisakkijelző maga, illetve a Gripen fedélzeti számítógéprendszere) összekötése hosszadalmas és meglehetősen bonyolult folyamat. Optimális esetben ezeket a költségeket „szét lehet dobni”, ha egy típus több üzemeltetője dönt egy közös fejlesztésről.

A Gripen-Felhasználók Klubjával kapcsolatban - legalábbis a cikk írásának pillanatáig - ilyen jellegű, együtt végrehajtandó programról nem került még információ nyilvánosságra. Ezzel együtt elképzelhető, hogy a háttérben már folynak bizonyos egyeztetések. A dolog azért sem lehetetlen, hiszen a védelmi beszerzésekért felelős svéd kormányszervezet, a Försvarets materielverk (FMV) már 2016 júliusában megbízta a Saab-ot, hogy a JAS 39 Gripen NG néven a világpiacra kiröppent, alaposan továbbfejlesztett vadászbombázó fedélzeti rendszereihez illessze az Elbit Systems TARGO sisakkijelzőjét. Nem volt véletlen a 13,2 millió dolláros megrendelés, hiszen ezt a megoldást választotta 2016 novemberében a típus másik felhasználója és egyben a fejlesztésben és gyártásban partner Brazília légiereje is. A novemberi svéd megrendelés mennyiségét nem közölték, de azt igen, hogy a TARGO-kat az Elbit Systems brazil leányvállalata, az AEL Sistemas gyártja le és adja át mind a svéd, mind a brazil légierő számára. A Flygvapnet példányait 2022 és 2026 között kell leszállítani, alkalmazkodva a Gripen NG-k hadrendbe állításának tervezett üzeméhez. Mint ismeretes, a skandináv állam 60 darab együléses JAS 39E változatot rendelt meg, míg Brazília a 28 darab F-39E mellé 8, helyben fejlesztett és gyártott, kétüléses F-39F verziót is megvásárolt.

Forrás: https://aranysas.hu/