Air Defender 2023 - A szövetség ereje

A június 11-én kezdődött Air Defender 2023 az Észak-atlanti Szerződés Szervezete (NATO) fennállása óta valaha szervezett legnagyobb, a légierőre alapozott hadgyakorlat volt. Az eseményen a katonai szövetséghez nem tartozó államok is részt vettek. Az elsődleges feladat a részt vevő tagállamok, így Magyarország légierői részére a közös tervezési, feladatvégrehajtási és kiértékelési képességének ellenőrzése és további gyakoroltatása volt.

Nem kevés előzetes tervezés, szervezés és egyeztetés előzte meg a közel kéthetes hadgyakorlatot. Az ötlet ugyanis még 2018-ban merült fel a német katonai vezetés fejében - ne feledjük, ekkor már túlvagyunk a 2014-es, sikeres első orosz támadáson Ukrajna ellen és látható volt, hogy a helyzet nem fog békés úton megoldódni. A NATO elsődlegesen védelmi szövetség, így érthető az a német igény, hogy jó lenne tesztelni a bármilyen, a szövetség területét érintő fegyveres konfliktus esetén a legelső lépcsőként működő légierő valódi, már most is meglévő képességeit. Méghozzá minél nagyobban.

A gyakorlat forgatókönyve is mert nagyot álmodni: Németországot keletről jelentős katonai támadás érte. Mivel a saját erők nem bizonyultak elegendőnek ennek visszaverésére, így a NATO-szerződés 5. Cikkelyét aktiválták, azaz kérték a tagállamok segítségét is. A kérést a többi ország azonnal elfogadta, így a lehető leggyorsabban megérkeztek a közös védelemre összevont légiegységek a számukra kijelölt repülőterekre.

A Németországgal, mint rendező nemzettel és logisztikai bázissal végrehajtott gyakorlaton 25 ország vett részt. Rajtuk kívül egészen pontosan az Amerikai Egyesült Államok, Belgium, Bulgária, Csehország, Dánia, az Egyesült Királyság, Észtország, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Horvátország, Japán, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Norvégia, Olaszország, Románia, Spanyolország, Szlovénia, Svédország és Törökország küldött embert és/vagy különböző repülőgépeket. A érkezőket hat légibázis fogadta: Geilenkirchen, Lechfeld, Neuburg, Schleswig/Hohn, Spangdahlem és Wunstorf, illetve a csehországi Čáslav és a hollandiai Volkel forgalma nőtt meg jelentősen június közepén.

Típuskavalkád

Kellett is a hely a körülbelül 10 ezer főnyi résztvevőnek és a 250 merev- és forgószárnyas légijárműnek. Igazi típuskavalkádnak örvendezhettek a hadművelet tervezői és persze a fényképezőgépekkel-optikákkal felszerelt repülésrajongók: 23 féle repülőgéppel dolgoztak a hajózók és a műszakiak. A NATO amerikai túlsúlyát jelzi egyébként az is, hogy 100 gép viselt amerikai felségjelzést: elsősorban a légi nemzeti gárdák állományából érkezve. Az előre megalkotott forgatókönyvekben többek között a kritikus infrastruktúra, illetve kikötők, városok, katonai támaszpontok elleni képzeletbeli támadások szerepeltek, melyek elhárításának leghatékonyabb módszereit gyakorolták földön-égen. Az ukrajnai tapasztalatok alapján kiemelten foglalkoztak a városok elleni, drónokkal, támadógépekkel és cirkálórakétákkal végrehajtott légicsapások elhárításával. Szerepelt az étlapon persze a szárazföldi erő közvetlen légitámogatása, illetve a harci kutató-mentő és sebesültszállítási feladatok megoldása is.

A sokszínűség nem véletlen, hiszen az Air Defender 2023, mint a Többnemzeti Légikötelék Gyakorlat (Multinational Air Group Exercise, MAGEX) egy időben és helyszínen zajlott a Ramstein Dust 23 és a Ramstein Guard 2023 NATO-gyakorlatokkal is. Az előbbi esetében a katonai szövetség az olaszországi Poggio Renatico-ból szárazföldi úton telepítette át a mobil műveleti központot (Deployable Command and Control Centre, DACCC) és annak eszközeit, felszereléseit - ez 16 ország 150 katonáját és csaknem 300 tonnányi felszerelést jelentett. A közel 1200 kilométeres menet után megérkezett szakemberek ezután felépítették a tábori körülmények közötti üzemeltetésre kialakított, mobil légi műveleti központot és aktív szerepet töltöttek be az Air Defender végrehajtásában is. A Ramstein Guard 2023 pedig - a hagyományoknak megfelelően - az elektronikai hadviseléssel foglalkozó szakembereket vizsgáztató gyakorlat volt, mely szintén könnyen illeszkedett a magas intenzitású légigyakorlat témájához. Nem volt véletlen persze az együttműködés: az elmúlt közel másfél esztendő igen világosan mutatott rá, hogy ez a terület minden eddiginél nagyobb szerepet tölt be egy magas intenzitású, teljesen vagy közel azonos szinten álló (peer-to-peer vagy near-to-peer) felek közötti háború során.

A felvonultatott repülőtechnika valóban a NATO színe-javát képviselte - némi egzotikus fűszerezéssel. Ez utóbbiból mindenképp a Japán Légi Önvédelmi Erők Kawasaki C-2-ese számított a legizgalmasabbnak. Eleve igen ritkán látni ezt a jellegzetes kialakítású, vállszárnyas, két sugárhajtóműves típust a szigetországon kívül. Hát még Európában és pláne egy többnemzeti hadgyakorlaton! A 403. taktikai szállítószázad gépe nem véletlenül járt persze kontinensünkön: a japán kormány nemrég jelentősen lazított a fegyverexport második világháború utáni, példátlanul szigorú szabályozásán és vélhetően szerették volna megmutatni: a valóban modern. de szinte teljesen ismeretlen típus akár NATO-környezetben is probléma nélkül bevethető.

Egy pillanatra még kikacsintva a szállítógép-flottára: a C-130H Hercules-ek, a román C-27J Spartan, a transzatlanti átköltözködést lebonyolító, ennek során 1500 tonnányi felszerelést mozgató C-17-es Globemaster III-asok, a C-295M-ek és az A400M Atlas-ok bizony nem csak támogatói, hanem aktív résztvevői is voltak a feladatok végrehajtásának. Ejtőernyősök és teheráru dobása, különleges műveletek támogatása, sőt, a kabuli tapasztalatokra reflektálva még a reptérkiürítés is szerepelt az étlapon. Logisztikai központnak a Wunstorf légibázist jelölték ki, így ide települtek a C-130H Hercules-ek is. Központi szerep jutott a légiutántöltésért felelős KC-135R Stratotanker-eknek és a KC-46 Pegasus-oknak: Spangdahlem, Ram­stein és Geilenkirchen adott otthont nekik.

Sokak örök kedvence a legendás hangú, 30 mm-es GAU-8/A gépágyújáról ismert A-10C Thunderbolt II-es támadógép. A hamarosan nyugdíjba vonuló típust az Idahói Légi Nemzeti Gárda 124. vadászrepülő ezrede hozta át a gyakorlatra. A hat géppel mintegy 100 fős csapat érkezett, biztosítandó az öreg csatalovak megfelelő szintű hadrafoghatóságát is. Az A-10C-k alkalmazása egyben a kételkedő véleményekre adott válaszként is értelmezhető. A szakértők jelentős része szerint a hidegháborús veteránok nagyon komoly veszteségekkel lennének csak bevethetőek egy, az Ukrajnában is napi szinten tapasztalható erősségű ellenséges csapatlégvédelem működése esetén.

Szintén üzenet volt keletre a szövetség jelenlegi legmodernebb, földi s légi célpontok ellen egyaránt bevethető, ötödik generációs F-35 Lightning II-eseinek szerepeltetése. Bármilyen konfliktusról lenne szó, ezek a „lopakodók” minden bizonnyal a legelső vonalban küzdenének az orosz Szuhojok és a felvonultatott légvédelmi rendszerek ellen - nem is beszélve esetleg az Északi-tengeren érkező vízfelszíni hajóegységek ritkításáról. A Lightning II-esek ráadásul nem csupán a saját városokat, objektumokat védelmező szerepben voltak hasznosak, de képesek voltak a csak maroknyi mennyiségben hadrendbe állított, de azért létező veszélyforrást jelentő, szintén ötödik generációs Szu-57 Felon-ok szimulálására is.

A derékhadat azonban a negyedik generáció bevált harcosai képezték: a Massachusetts-ből és Louisiana államból érkező F-15C Eagle-ek mellett nem hiányozhattak a „gárdista” (Colorado és Dél-Dakota), illetve a szövetséges államokból érkező F-16C/D Fighting Falcon-ok és a szintén hamarosan elköszönő finn F/A-18C/D Hornet-ek sem. A haditengerészetet az Északi-tengeren éppen „felfelé”, a Arctic Challenge 2023 gyakorlatra hajózó USS GERALD R. FORD-on (CVN-78) szolgáló 8. repülőfedélzeti ezred képviselte. A hajóról két EA-18G Growler, négy együléses F/A-18E és két, kétüléses F/A-18F Super Hornet települt át a Hohn légibázisra, már másfél héttel a gyakorlat kezdete előtt. A Királyi Légierő Eurofighter Typhoon FGR4-esekkel emelte a gyakorlat színvonalát Hohn pályájáról felszállva, míg a spanyol felségjelzésű típustársak Neuburgból dolgoztak. A Luftwaffe élete volt a legegyszerűbb: a vaskeresztes Panavia Tornado-k és Eurofighterek a saját bázisaikról üzemeltek.

A kis méretű, de okos jövőt viszont a texasi Légi Nemzeti Gárda 147. támadóezredének Csehországból felszálló MQ-9 Reaper-ei képviselték: a több háborúban és más konfliktusban is már sokat bizonyított gépek egyelőre még nem jelentek meg Ukrajna felett, így nem tudjuk, hogy egy hagyományos, a hadgyakorlat alapját adó, államok közötti, gépesített erőket felvonultató összecsapásban mire lennének képesek.

Egy nap az irodában

Az Air Defender 23 alapvetően a már említett három, a gyakorlat idejére alaposan kibővített légtérben zajlott. Az egyes légterek saját „időszeletet” is kaptak a végrehajtáshoz: a keleti helyi idő szerint 10 és 14, a dél-németországi 13 és 17, míg az Északi-tenger feletti 16 és 20 óra között volt lefoglalva a katonáknak, a polgári légiforgalomtól teljesen mentesítve. A műveletek jellemzően 2500 és 15 ezer méter közötti magasságban (lakott terület felett a biztonsági előírások igen szigorúak) zajlottak, míg a légiutántöltéseket 3 és 10 ezer méteres magassági határok között oldották meg. A kelet-németországi légtérben azonban kijelöltek néhány, a vadászbombázók és a szállítógépek által használható alacsonyrepülési útvonalat is. Rendszeres volt az átrepülés a balti államok légterébe és bázisaira is: a már említett hat marylandi A-10C is használta az észtországi Amari légibázist az első héten.

Naponta több, mint 200 bevetést kellett megtervezni, végrehajtani, irányítani és kiértékelni - ez óriási terhelést jelentett minden résztvevőnek. Ezt csak precíz és mindenki által ismert és betartott módszerekkel lehetett biztonságosan és hatékonyan megoldani. A kijelölt gépszemélyzetek a feladatot elrendelő utasítás (Air Tasking Order, ATO) alapján dolgozták ki a végrehajtás pontos menetét, támaszkodva az ATO-ban kapott részletes információkra (végrehajtás tervezett ideje, a célpontok típusa, koordinátái, a kijelölt légtér adatai, repülési magasság, rádiófrekvenciák, kódok, légiutántöltési infók, a várható ellenséges erők felderítési információi stb.) támaszkodva. Ezt természetesen az adott kötelék többi gépének személyzetével is egyeztetni kellett. Ezt segítette a Schleswig-Jagel légibázison kialakított három-három tervező és eligazító helység - minden légtérhez járt egy. Megfelelő koordináció szükséges ahhoz, hogy minden egyes gépszemélyzet ne csupán a saját feladatát ismerje töviről hegyire, de azt is, hogy az ő bevetése hogyan illeszkedik a többnemzetiségű, sok típust felvonultató kötelék munkájába. A felszállás előtt minden esetben egy részletes, a végrehajtás minden tervezett pontját ellenőrző eligazítás történt, ahol a legfrissebb információkat, így például a várható időjárási viszonyokat ismertették a hajózókkal.

Felszállás után a gépek a műveletet felügyelő földi műveleti központtal voltak rádiókapcsolatban, majd a célponthoz közeledve a gyakorlaton dolgozó, hadszíntéri parancsnoki feladatot ellátó E-3A AWACS légtérellenőrző gépek specialistái vették át a mikrofont. Itt gyakran friss információk is érkeztek az ellenséges erők műveleteiről, elhelyezkedéséről, felderített képességeiről. Emellett a támadógépek gyakran szorultak rá az előretolt repülésirányítókra (Joint Terminal Attack Controllers (TAC), akik a földön, a támadás helyszínéhez lehetőleg igen közel végezték el a rávezetés bonyolult és felelősségteljes feladatát. Leszállás után pedig egy igen alapos kiértékelés várta a fáradt pilótákat, fegyveroperátorokat, rakodómestereket és minden más légjárót: nem csak a kötelék egészének teljesítményét értékelték kíméletlen alapossággal, de az egyes személyzetek feladatvégrehajtását is. Minden gyakorlat annyit ér, amennyit tanulni lehet belőle…

Az első értékelések adatai szerint a feladatok nagyjából 90 százalékát Németország és Északi-tenger, illetve a Balti-tenger Németországhoz közeli légterében hajtották végre - elvégre nem véletlenül volt a vezető állam Németország. Emellett azonban fontos szerepet kapott a balti államok légtere és Románia is, ahol a saját repülőterektől nagy távolságban végrehajtott bevetéseket lehetett szimulálni. Csehország légtere pedig kifejezetten légvédelemre „kihegyezett” manővereknek adott otthont.

Az első értékelések szerint 808 bevetés során 1800 felszállást hajtottak végre, azaz a betervezett feladatok mintegy 90 százalékát sikerült teljesíteni. A lemondások elsődleges okai a kedvezőtlen időjárási körülmények voltak. A közel két hét alatt 24 komplex légműveletet hajtottak végre, átlagosan 52 gépet bevetve egy-egy COMAO-nál.

A gyakorlatot természetesen meglátogatta Jens Stoltenberg a szövetség főtitkára is. Boris Pistorius német védelmi miniszter társaságában június 20-án érkezett meg Jagel repülőterére. Mint a résztvevőket köszöntő beszédében hangsúlyozta: az Air Defender 2023 megmutatta, hogy a NATO képes és készen is áll arra, hogy nem csupán az országokat, de azok légterének legapróbb részét is megvédje.

A magyar kontingens

Az Air Defender 2023 méreteihez és fontosságához illően a Magyar Honvédség is jelentős erőkkel képviseltette magát. A csapat „öklét” a Magyar Honvédség vitéz Szentgyörgyi Dezső 101. Repülődandártól, Kecskemétről érkező öt JAS 39EBS HU Gripen vadászbombázó repülőgép jelentette, melyekkel 48 hajózó és műszaki szakember érkezett Schleswig-Jagel repülőterére, a szintén ott vendégeskedő török F-16-osok mellé. A deltaszárnyúak és hajózóik a részt vevő országok más gépeivel közösen különböző összetett légi műveleteket (COMAO-Combined Air Operations) hajtottak végre. A minden nap sorra kerülő, akár száznál is több légijármű egyidejű, finoman összehangolt repülését igénylő feladatban négy magyar gép vett részt - hol védekező, hol pedig támadó, agresszor szerepkörben, a forgatókönyveknek megfelelően. A kecskeméti hajózókra váró feladatok meglehetősen sokszínűek voltak. Ennek egyik érdekes színfoltja volt, amikor a Balti-tenger felett az Amerikai Haditengerészet F/A-18E/F Super Hornet vadászbombázó és EA-18G Growler elektronikai hadviselésre specializált kéthajtóműveseivel közösen gyakorolták a NATO-flottakötelék légi oltalmazását, illetve az ellenséges armadák támadását. Ez elsőre talán furcsának tűnik, hiszen hazánk meglehetősen régen nem rendelkezik haditengerészettel, sem tengerparttal, de éppen ez volt az Air Defender 2023 egyik legfontosabb feladata: az egyes légierők képességeinek fejlesztése, így a közös védelem megerősítése. És ne felejtsük el, hogy ugyan a magyar kormány nem vásárolt belőle, de a svéd Rbs 15 hajók elleni, nagy hatótávolságú rakétát integrálták a Gripenhez is.

De nem csak a levegőben jeleskedtek a magyar katonák, hanem a repülőtereken is. Ha nincsenek műszakiak és nincs például üzemanyag, akkor repülés sincs. Az MH Anyagellátó Raktárbázis (MH ARB) „üzás” állománya a németországi Wunstorf NATO légibázison dolgozott. Méghozzá meglehetős rutinnal, hiszen a Safety Fuel program részeként 2012 óta közösen vesznek részt német kollégáikkal nagyszabású gyakorlatok üzemanyag ellátásában. Idén az Air Defender 2023 gyakorlaton résztvevő amerikai, német és román teherszállító repülőgépek hajtóanyagellátását biztosították, amerikai szakemberekkel kiegészülve. A feladatot a német fél mellett, amerikai üzemanyagos katonák is segítették, egy 2400 köbméter (2,4 millió liter) tárolókapacitású német-magyar Tábori Hajtóanyag Raktárat telepítve és üzemeltetve. Ez egyben a Németország területén valaha kialakított legnagyobb kapacitású tábori üzemanyag-raktár volt.

A cikk nyomtatott változata az Aranysas magazin 2023. augusztusi számában jelent meg. 

Forrás: Aranysas