Interjú Ugrik Csaba dandártábornokkal

A Szentgyörgyi Dezső Repülő Bázis repülőgép-vezetői, műszaki katonái és logisztikai szakemberei eseményekben gazdag időszakot tudhatnak maguk mögött. Egy évvel ezelőtt már a Baltikum légterét védték, és azóta is alig akad "üresjárat" Ugrik Csaba dandártábornok, bázisparancsnok elektronikus határidőnaplójában.

- A Baltic Air Policing feladatra való felkészülésünk meghatározó része volt a repülőbázis elmúlt évi tevékenységének. Külön köszönettel tartozunk az ARANYSAS magazinnak és a Katonai Filmstúdiónak, hogy a 10 hónapos időszak minden eseményéről beszámolt, és erről Védőszárnyak címmel egy film is készült, melynek bemutatója itt, Kecskeméten volt, és a DVD-verziót ki is oszthattuk a résztvevők között. Így valóban az unokáink is látni fogják, hogyan települt ki a második világháború után egy repülőkontingens távol a hazától - immár NATO-feladatot végrehajtva. Ebben a 10 hónapban mindent a sikeres végrehajtásnak rendeltünk alá. Az összes gyakorlás, szimulátoros felkészítés, rakétalövészet ezt a célt szolgálta. A légtérvédelmi feladatra gondolva sokaknak biztos a repülőgépek és a pilóták jutnak az eszébe, de velük egyenrangú munkát kellett végezniük a bázis műszaki katonáinak s a logisztikai szakembereknek is. Amikor átvettük a jelképes kulcsot az előző váltástól, már minden a rendelkezésünkre állt a litvá­niai Siauliai repülőtéren. Lényegében ugyanazt végezték katonáink, mint a hazai bázison, de ez mégis sokkal komolyabb kihívás volt, mint amikor rádiókapcsolat nélküli utasszállítókra vagy eltévedt kisgépekre riasztják a készültséget. Ott éles harcfeladatként éles fegyverzettel repülő orosz Szuhojokra emelték a magyar és a velünk egyszerre szolgálatot adó német vadászgépeket. Más érzés az egy fiatal hajózónak, amikor a szárnyakon a Sidewinderekkel és az AMRAAM-okkal egy olyan harci gépet kell „elfognia” és követnie, amelyen szintén függesztve vannak az orosz légiharcrakéták. Eleget tenni a szükséges dokumentálási feladatnak - fotó, video-, adatrögzítés -, de egyben ügyelni arra is, nehogy egy konfliktushelyzet alakuljon ki a nemzetközi vizek felett. Összegzésképpen elmondhatom, hogy a végrehajtó állomány sikeresen vizsgázott, több mint 400 órát repültek a fiúk, 101 gyakorló riasztásunk és 25 sikeres elfogásunk volt. Természetesen a Szu-27-esek mellett találkoztak Il-20-asokkal, Il-76-ossal és An-24-essel is a légtérben. Ezt a négy hónapos missziót NATO-parancsnokság alatt teljesítettük, így a Gripenek tevékenységével kapcsolatos minden adatot is a NATO légtérellenőrző központba továbbítottuk.

- A magyar kontingens 80 fős állománytáblával vágott neki a küldetésnek. Ez feltételez bizonyos állandóságot, de biztosan voltak cserék is.

- Az volt a kérésem az elöljáróink felé, hogy ebben a négy hónapban minél többen kapjanak lehetőséget részt venni a misszió munkájában. Igyekeztünk tervszerűen úgy cserélni a szakembereket, hogy minél többen dolgozhassanak idegen környezetben. Voltak olyan országok, amelyek a parancsnok személyét is váltották, a magyar kontingens végig Fekete Tamás alezredes vezetésével adta a készültségi szolgálatot. A szorosan vett repülésirányítási és végrehajtási tevékenység mellett alkalom nyílt a harcálláspontokon dolgozó helyi szakemberek oktatására, képzésére is. Természetesen ez a négy hónap nemcsak a készültségi szolgálatról szólt, hiszen magyar katonaként nemcsak alkalmazkodnunk kellett a litván emberek életéhez, de igyekeztünk hazánk jó hírét is elvinni a távoli országba. Részt vettünk jótékonysági akciókban, a város sportrendezvényein, és volt, amikor az utánpótlást szállító An-26-os fedélzetén nemcsak alkatrészek, de a helyi árvaház kis lakói számára Kecskeméten gyűjtött adományok is ott voltak. Amikor Áder János köztársasági elnök úr meglátogatta a magyar kontingenst és felkereste a Keresztek hegyét, mi is elhelyeztük a magunk keresztjét, sorsközösséget vállalva távoli szövetségesünkkel. Sok látogató kereste fel a készültséget adó Gripenjeinket, nemcsak óvodások és egyetemisták, de a környékbeli gyárakból is jöttek szervezetten csoportok, hogy találkozzanak repülőgép-vezetőinkkel és a JAS-39-essel. A bázison mi is elhelyeztük a missziós szolgálatunkat jelképező kis emlékművet - egy MiG-21-es vezérsíkját -, hogy az oda látogatók érezhessék, ők is a szövetség tagjai, és ha anyagi forrásaik nem is engedik meg, hogy saját vadászrepülőik védjék a légterüket, a fenyegetettség növekedésével a szövetség védőszárnyai is megjelentek a Baltikum felett.

- Hazatérve, márciusban jeles évfordulóhoz érkezett a légibázis, hiszen 10 éve álltak hadrendbe a Gripenek.

- Nálunk nem a tizennyolc év a felnőtt korhatár, amikor már szavazati joggal rendelkezünk, a szerződés alapján a tíz év volt, amikor nagykorúvá nyilvánítottak bennünket. Innentől kezdve a svéd támogató csoport már nincs nálunk, saját lábunkra kellett állnunk. Erről emlékeztünk meg közösen a svéd szakemberekkel, és a típus hazai alkalmazásánál egykor bábáskodó - immár nyugdíjas - magyar repülőtisztekkel. Mondhattam volna azt is, hogy szűk családi körben, hiszen a Gripent használó országok valóban már egy kisebb családot alkotnak, akik tartják egymással a kapcsolatot, és a nemrég Londonban megrendezett parancsnoki találkozón már a legújabb testvér, Brazília is képviseltette magát.

- A jeles évfordulóhoz biztosan tartoznak kitűzött célok, elvárások is. Mennyit sikerült ebből megvalósítani?

- A kitűzött repülési óraszámot - ez 10 esztendőre vetítve 16 800 óra volt - nem sikerült teljesítenünk, mintegy 1500 óra elmaradásunk van. Az okokat keresve biztos számos tényezőt figyelembe lehet venni, de én azt szoktam mondani, hogy 10 évvel ezelőtt nem egy darab vasat - a mi esetünkben műanyagot is - lízingeltünk, hanem egy eddigitől teljesen más gondolatiságot, a svéd mentalitást vettük bérbe. Ma már az akkor betervezett dolgaink működnek, a típus lehetőségeit egyre jobban ki tudjuk használni. Az első időszakban a fő feladatunkra, a levegő-levegő képességre koncentráltunk, ehhez vásárolta meg az ország a szükséges fegyverzetet. Ezután a földi csapatok támogatásának biztosítása következett, hiszen a BAP-39 szolgálattal egy időben a V4-harc­csoport CAS- (Close Air Support) készenléte is a kecskeméti hajózók feladata volt. Ennek érdekében megtörtént az éjszakai repülést lehetővé tevő éjjellátó készülékek és a szükséges fegyverzet - GBU-12-es, Mk. 82-es - beszerzése is. Az új feladatrendszerhez szükséges ismereteket már 2015 tavaszától az amerikai légierő F-16-os és A-10-es repülőgép-vezetői oktatták a kijelölt állománynak. A földi támogatóképességhez természetesen nem csak a repülőgépekre és a hajózókra, de a JTAC-szakemberekre is szükségünk van, és a Magyar Honvédségnek ezen a téren is sikerült felkészült szakembergárdával támogatni a munkánkat. A földi repülésirányítók-célmegjelölők segítségével használható ki maximálisan a Gripen mint fegyverrendszer minden képessége. Az ő segítségükkel - közvetlen földi információik alapján - alkalmazhatjuk szinte sebészi pontossággal a fedélzeti fegyvereinket. Így érhetjük el, hogy a kék csapatainknak egy folyóvölgyben nem kell aggódniuk a közelgő vörös csapatok támadásától, akár gépágyúval, akár a lézerirányítású bombával megállítjuk őket.

- 2016 májusában irány Zaragoza, indulás a díszfestésű 40-essel a Tiger Meetre...

- Már a találkozónak helyt adó repülőtérről is illik szót ejteni, hiszen az amerikai Űrsikló program tartalék leszállóhelye volt egykoron. A szervezőknek ezúttal közel 100 harci repülőgép számára teremtették meg a gyakorlás lehetőségét. Mivel számunkra ez még a V4-harccsoport időszaka volt, így a pilótáink egy része Air to Air, a többiek Air to Ground feladatot kaptak gyakrabban. A nagyon magas színvonalú szakmai program mellett természetesen van lehetőség a „nagymacska életmód” képviselésére is, hiszen ilyenkor a részt vevő országok kitesznek magukért, ott minden a tigrisekről szól. Ehhez sikerült sok év után kicsit hozzájárulni a magyar Gripen festésével is. A szükséges engedélyek beszerzését természetesen a tervezés időszaka előzte meg. Akkor még bizony - tekintettel a spanyolokra - bikaszarvai is voltak a vázlatokon a pumának... Az elfogadott terv végül részben festett, részben matrica kivitelben készült el. A vezérsíkon festve van a puma feje, a póttartályokra már matrica került. Az eddigi használat során megfelelt az elvárásainknak, hiszen szélsőséges sebességtartományokban kell „helytállnia” a ragadozónak...

- Nyáron más örömteli eseményre is sor került Kecskeméten, megérkezett a 42-es Gripen pótlására a 44-es.

- Tavaly két rep.-eseményben elvesztettünk két repülőgépet, az egyik pótlására egy külön szerződés alapján nemrég került sor. A kétüléses pótlására érkezett JAS-39 Delta eredetileg a svéd légierő gépe volt, mintegy 100 óra repült idővel. A svéd partner vállalta, hogy a repülőgépet a magyar flotta többi Gripenjéhez hasonlóan a JAS-39 EBS HU szintre építi át. A gép rendszerbe állítása megtörtént, és a most zajló pápai Pan­ther Strike gyakorlaton már együtt „harcol” az amerikai F-16-osokkal. A Kádár Sándor őrnagy úrral hasra szállt 30-as Gripent a svéd fél hazaszállította, a szükséges javítások után remélhetőleg az ősz folyamán ismét Kecskeméten repülhet.

- Az elvégzett munka után essen szó azokról, akik nélkül nincs repülés, a pilótákról. Milyen most a kecskeméti bázis korfája? Vannak gyökerek és vannak vékony, de erős ágak is?

- Szerencsére a kecskeméti fa egészséges, tele vagyunk csillogó szemű fiatal vadászpilótákkal. Mivel a második Gripen-szerződésbe már belekerült a képzés is, így az elmúlt években közel 10 új Gripen-hajózót avattunk fel a Sáfár tábornok úrtól örökölt lovagi karddal. Ők 30-32 évesek, és ugyanúgy elkötelezettek a repülés iránt, mint mi egykoron Taszáron. Persze ez ma már egy más világ. Mi annak idején megtanultuk tisztelni a repülőgépet, az oktatóinkat, és ha megkaptuk a feladatot, kirepültünk a légtérbe, s végrehajtottuk az előírt manővereket. Ők már kicsit mérnökök és számítógépes szakemberek is. Nekik már saját maguknak kell a repüléshez szükséges adathordozókat előállítani, feltölteni, konzultálni a speciális szakterületek vezetőivel. Ők is már egy csapatot alkotnak - egymásra vannak utalva, hiszen ha csak a légi utántöltés gyakorlásának a lehetőségét nézem, nem kis munka megszervezni minél olcsóbban - például hadgyakorlat részeként - a jogosításhoz szükséges repüléseket. Hajózóink a mildenhalli KC-135-ösökkel hajtottak végre vegyesen „dry és wet” utántöltéseket.

- Szerencsére a dolgos hétköznapok mellett van néha lehetőség részt venni ünnepi eseményeken is. Legutóbb a NATO-csúcs alkalmával Varsó felett két Gripenünk díszeleghetett a házigazdák F-16-osát kísérve.

- Bizonyítandó az előző kérdéskörben elmondottakat, a lengyel főváros felett is már két fiatal hajózónk, Ivanics Gyula százados és Terpó Zoltán főhadnagy repült. Az ő feladatuk talán egyszerűbb volt, mint a 2008-as Gripen-díszelgés Párizs felett, hiszen ott a nemzetközi kötelékbe folyamatosan kellett becsatlakoznunk Murguly Gusztival, aki a kétüléses 43-ast vezette. Akkor egy vidéki elhagyott repülőtér felett gyakoroltunk, ahol az irányítótorony jelezte az Eiffel-tornyot, ahhoz kellett igazodnunk. Emlékszem, a díszelgő kötelékbe való besorolás előtt egy híres autóverseny-pálya felett volt a várakozási légterünk kijelölve. Ebből is látszik, számunkra már csak a régi fényképek nézegetése marad, a magyar katonai repülés mai történelemkönyvét már az utódok írják...

Tőrös István

Forrás: aranysas.hu