AIRPOWER16 – Zeltweg (kecskeméti) spotter szemmel

A 2005-ös repülőnapon történt, hogy az osztrák Draken kötelék leszállását követően leszakadt az ég, és a szó szoros értelmében bőrig áztam. Mivel váltásruha nem volt nálam, így 13 órát ültem csurom vizesen a hideg buszban. Szerencsére megúsztam tüdőgyulladás nélkül, de azóta bármilyen repülős eseményre megyek, bárhová, mindig viszek magammal esőkabátot és csereruhát/cipőt.

Idén az eső hála istennek elmaradt, az időjárás rendkívül kegyes volt hozzánk. Illetve én csak a szombati napról tudok nyilatkozni, mivel két „spottársammal” a 2016. szeptember 2-án és 3-án megrendezett, AIRPOWER16 névre keresztelt osztrák repülőnap második, hétvégi napján vettünk részt.

A kétévenként megrendezésre kerülő airshow tavaly lett volna esedékes, azonban a pénzügyi megszorítások miatt az esemény elmaradt. Ezt azonban feledtette velünk az idei rendezvény, amelynek előkészületeiről már hónapokkal ezelőtt értesülhettünk a repülőnap hivatalos honlapjáról (http://www.airpower.gv.at/), valamint a szervezők által küldött hírlevelekből. Ez utóbbiból tudtam meg, hogy – a kecskeméti repülőnaphoz hasonlóan – Zeltwegben is lesz lehetőség spotter akkreditációra. A napi 70 eurós díj láttán azonban úgy döntöttem, hogy ezzel a lehetőséggel most nem élek…

Zeltweg egyébként Kecskeméttől mintegy 500 km-re, Stájerországban, az „Ausztria zöld szíve” névvel illetett tartományban található. Erre utalt egy zöld színű, szív alakú hőlégballon, amely a nap elején többször is függeszkedett, vagyis több ponton kötelekkel rögzítve emelkedett a levegőbe. Az Alpok hegyvonulatai egyébként végig gyönyörű hátteret biztosítanak a repnaphoz, és mivel a futópálya majdnem pontosan K-Ny-i irányú (08/26), így szinte végig a hátunk mögül sütött a nap (talán csak késő délután lett egy kicsit ellenfényes a nyugati oldal). A fotózást így csak a hangfalakat tartó állványok, valamint a kordon és a guruló között ácsorgó kiskatonák zavarták.

Képgaléria megtekintése (57 db kép)

A repülő programot a „sógorok” igáslova, a Pilatus PC-6 nyitotta, amelyből négy is felszállt, hogy levegőbe emelje a későbbi ejtőernyős ugratás résztvevőit, illetve egyikőjük vízdobást hajtott végre. Ezt követően a Red Bull idén 58 éves, DC-6B típusú utasszállítója gurult a pályavégre. Tito egykori luxusgépe impozáns látványt nyújt az égen, elegáns áthúzások során csodálhattuk meg a gyönyörűen felújított és karbantartott négymotoros klasszikus vonalait.

Teljesen más léptéket képviselt az a kétfedelű Fokker D.VII replika, melynek fordulózását követően az Osztrák Légierő négy darab Saab 105OE oktatógépének szoros kötelékrepülésével demonstrálta pilótái felkészültségét. Utóbbi típus tigrisfestésű példánya később szóló bemutatót is repült. Ez azonban nem a régóta megszokott narancssárga-szürke csíkos, hanem egy új, világosszürke-fekete festésű gép volt.

A belga F-16-os utánégetőjének lángcsóvája nekem már a felszállás során furcsának tűnt. Aztán a kis sebességű, nagy állásszögű repülést követő 360 fokos, szűk, végig utánégetővel végrehajtott, húzott forduló befejezése előtt egyszer csak egy tűzlabda jelent meg a hajtómű mögött – hangos durranás kíséretében. A pilóta megszakította a bemutatót, és azonnal leszállt gépével. (A repülésről és a jelenségről készült videó a népszerű videó megosztó oldalra is felkerült:) 

Egy újfajta verseny debütálására is sor került az AIRPOWER16 során. Én csak „Red Bull denevérverseny”-nek kereszteltem el. A lényege, hogy szárnyas repülőruhát (angolul: wingsuit) viselő ejtőernyősök helikopterből ugranak ki, majd végighaladnak egy, szintén helikopterek által kötélen lógatott zászlókkal kijelölt pályán. Az győz, aki a leghamarabb éri el az utolsó jelet. Két futamot is láthattunk, ami – bár németül nem tudok –, de a kommentátoroknak köszönhetően végül igen izgalmasra sikerült. Egyébként az egész repülőnapot a profi szervezés, kommentálás, zenei aláfestés jellemezte, bár a hangosítás az én fülemet egy kicsit már bántotta. Azt hiszem, hogy a felszerelésemet ki kell egészítenem egy füldugóval is…

A nap folyamán több bemutató köteléket is láthattunk. Az egyik kedvencem a spanyol Patrulla Aguila, amely hazai gyártású CASA C-101 Aviojet gépekkel repül. Bemutatóikat impozáns módon zárják: a hét oktatógép egyszerre, kötelékben száll le. Tudjuk, hogy a repülés legveszélyesebb része a leszállás, ami akkor sem kockázat nélküli dolog, ha egyetlen gépről van szó. Egy héttel korábban, a sliač-i repülőnapon a spanyol kötelék egyik gépe a leszállást követő gurulás és fékezés során főfutó defektet kapott. Szerencsére a C-101-es nem csúszott le a pályáról, így a kerékcserét és a futópálya takarítását követően a program folytatódhatott tovább.

Képgaléria megtekintése (57 db kép)

Különösen tetszett a Svájci Légierő PC-7 csapatának bemutatója. A 2008-ban modernizált és a svájci nemzeti színekre átfestett gépekkel repülő köteléket korábban még nem láttam. Precízen kivitelezett repülés, zárt kötelék, szűk fordulók, látványos összerepülések jellemezték bemutatójukat, ami tulajdonképpen bármelyik csapatról elmondható lenne. Mégis volt valami elmondhatatlan és leírhatatlan plusz, amivel végleg belopták magukat a szívembe.

A nap folyamán még két svájci felségjelű gép emelkedett a levegőbe. A szürke festésű F-5E Tiger II és a zöld-szürke kamuflázst viselő de Havilland Vampire annak az alkalmi köteléknek volt a része, amelyben az Osztrák Légierő egykori és mai sugárhajtású típusaiból láthattunk egy-egy példányt. A német Fouga CM.170 Magister, a Svéd Légierő Történelmi Kötelékébe tartozó Saab J29F Tunnan és Saab Sk35C Draken, valamint a jelenleg is aktív Saab 105OE és Eurofighter Typhoon beindította a fantáziámat. Szívesen látnék egyszer egy kecskeméti repülőnapon hasonlót L-29 Delfin, L-39 Albatros, MiG-15, MiG-21, MiG-29 és JAS 39 Gripen részvételével. Ha belegondolok, ez nem is lehetetlen.

Képgaléria megtekintése (57 db kép)

Magyarországot egyébként a statikus soron egy kecskeméti Gripen, a dinamikus programban pedig Besenyei Péter képviselte gépével. Műrepülő legendánk, aki idén június 8-án ünnepelte 60. születésnapját (!), természetesen „hozta a formáját”, de a közönség – nyilvánvalóan a szigorú szabályok miatt – most nem kaphatott ízelítőt abból, hogy milyen látványt nyújt a Corvus CA-41 Racer „fűnívóban”.

Az osztrák Eurofighter Typhoonokat többször is láthattuk a nap folyamán. Reggel a 7L-WN jelű gép a Red Bull egyik Alpha Jet-jével állt össze, délután pedig a képesség-bemutatón szerepelt egy géppár, melynek során egy – szerepe szerint – azonosítatlan, a hívásokra nem válaszoló C-130 Herculest kényszerítettek leszállásra. A későbbiekben a típus szóló repülésen is megmutatta kiváló tulajdonságait, és persze a statikus sorra is jutott néhány az angol és német típustársak mellett.

Forgószárnyas repülőeszközökből sem volt hiány Zeltwegben. Az eseményeket a levegőből filmező, stílszerűen OE-XTV lajstromjelű red bullos „Mókuska”, a denevérembereket magasba emelő, később szédületes műrepülést bemutató BO105-ösök és az egykori vietnámi harcos Cobra mellett üde színfoltot jelentett a kilenchengeres csillagmotorral szerelt Bristol 171 Sycamore, fülkéjében Blacky Schwarz-cal, a Flying Bulls vezető helikopterpilótájával.

A képesség-bemutató során is fontos szerephez jutottak a helikopterek. Mint korábban említettem, nem beszélek németül, így ennek a ténynek – illetve valószínűleg már a fáradtságnak – köszönhetően az alap szituáció nem volt számomra teljesen egyértelmű. Mindenesetre a tömegesen levegőbe emelkedő (15 gépet számoltam!), majd feladatának megfelelően katonák kirakását és elszállítását, valamint légi biztosítást végző Agusta Bell 212, S-70 Black Hawk, Alouette III és Bell OH-58 Kiowa forgószárnyasok nagyon meggyőzőek voltak.

A földön Hurricane, Spitfire, P-51 Mustang, Jak-3, a levegőben Corsair, P-38 Lightning és B-25 Mitchell légcsavarosok idézték meg a II. világháborús érát. A „piros 7-es” Bf (Me) 109 G-4-est néhány nappal az AIRPOWER16 előtt, a manchingi repülőtéren – épp a repülőnapra való felkészülés során – ismételten összetörték, így a német vonalat a sugárhajtású Me 262-es képviselte.

Képgaléria megtekintése (57 db kép)

Már a nagy világégés utáni időszakban állt hadrendbe a Sea Fury típus, amelyet még sohasem láttam élőben. A rendkívül letisztult vonalvezetésű vadász füstölői által húzott csíkok a repülőgép által keltett örvényekben olyan karikákká alakultak, mintha egy cigarettázó óriás fújta volna őket az égre.

Információim szerint mintegy 300 ezer ember látogatott el a zeltwegi repülőtérre a két nap folyamán. Társaimmal időben hazaindultunk annak érdekében, hogy a nagy tömeget és a dugókat elkerüljük, ezért a statikus sorra sajnos már nem sok idő maradt. A kiállított merev-, illetve forgószárnyas gépeket csak kutyafuttában tudtam megörökíteni. Ezek közül kiemelném a Diamond repülőgépgyár új kiképzőgépének, a DART 450-esnek a prototípusát, mely – érdekes módon – jelenleg még az ukrán Moto Szics hajtóművével repül. Érzésem szerint a jövőben még fogunk hallani erről a gépről.

Spotterként csak egyetlen dolgot tudnék kifogásolni a repülőnappal kapcsolatban: a kordon mellett csak viszonylag rövid szakasz volt alkalmas a fotózásra, amelyet tovább szűkítettek az oda telepített sátrak, valamint a már korábban említett hangfal-állványok és az árgus szemű kiskatonák. A rendelkezésre álló szűk helyet is nagyrészt az a nézelődő tömeg foglalta el horgászszékeivel, akik szerintem a hátsó sorokból is nagyjából ugyanazt látnák, mint közvetlenül a kordon mellett (ami egyébként egy derékig érő, lazán szőtt háló volt). Persze a „retinával” fotózók mindig békében megférnek „gépesített” kollégáik mellett, nem volt ez másként most sem.

Mindezektől függetlenül a zeltwegi repülőnap nálam a „kötelező” kategóriába tartozik. A Kecskeméttől is elviselhető távolság (24 óra alatt oda-vissza megjárható), az ingyenes belépés (bár a parkolás díja 10 euró volt), a festői környezet, az egész nap pörgős, üresjáratok nélküli repülőprogram, a statikus kiállításon és a dinamikus programban szereplő gépek nagy száma és változatossága alapján mindenkinek csak ajánlani tudom. Remélem, hogy 2018-ban semmi nem akadályozza majd meg a következő AIRPOWER megrendezését.

A fotókért és a beszámolóért ezúton is köszönetet mondunk Butsi Istvánnak!