Fejlesztés alatt áll az új szuperszonikus üzleti repülőgép

A konstruktív ötlet megvalósítása a Nevada állambeli Renóban 2002-ben alapított Aerion Corporation nevéhez füződik, amelynek vezetői arra alapozták stratégiai tervüket, hogy egy felmérés szerint a piac 2004 és 2014 között 8300 üzleti jetet igényel mintegy 131 milliárd dollár értékben. Különösen érdekesnek tünt számukra, hogy továbbra is Észak-Amerika lesz a legnagyobb felvevőpiac, ahol a gyárakból kikerülő új gépek 74 százaléka talál majd gazdára.

Az Aerion tehát felmérve a konkurencia kínálatát és az erőviszonyokat, elképzelhetőnek tartotta, hogy ha sikerül egy különleges és gazdaságos üzleti jetet kifejleszteniük, akkor ebből a kisgépes piacon tíz év alatt 220–260 példányt, s a következő évtizedben is ugyanennyit értékesíthetnek majd. Potenciális ügyfeleiknek elsősorban az államok kormányait, a nagy multinacionális vállalatokat és a közel-keleti olajmilliárdosokat tekintették, de meglepő módon egy általuk végzett piackutatás során az amerikai lízingcégektől is kedvező visszajelzést kaptak.

Az Aerion mérnökcsapata húsz hónapig a legapróbb részletekre is kiterjedő előtanulmányokat végzett, mielőtt hozzáfogott volna a tervek elkészítéséhez. A vállalat alelnöke – aki mellesleg évekig a Learjet vezérigazgatója volt – 2004. október 11-én, az NBAA Las Vegasban tartott éves közgyülésén hozta először nyilvánosságra, hogy a konstruktőrök már évek óta dolgoznak egy szuperszonikus üzleti jet kifejlesztésén. Ezt megelőzően egy F–15-ös repülő próbapadon több alkalommal is tesztelték a szuperszonikus lamináris szárnyakat, elkészültek a hajtómü és a sárkány integrálására vonatkozó tanulmányok, valamint a különböző rendszerek előzetes tervei, illetve számítógéppel aerodinamikai elemzéseket is végeztek. A gyakorlati és a laboratóriumi kísérletek kedvező eredménnyel zárultak, ezért az Aerion igazgatótanácsa jóváhagyta a fejlesztési program folytatását, amelynek költségeit egy texasi milliárdos fedezi. Egyidejüleg arról is döntöttek, hogy öt prototípust építenek: kettő a földi, három pedig a légi tesztekben vesz majd részt. Akkor még úgy tervezték, hogy a szuperszonikus üzleti jet első példánya a hatósági engedélyek megszerzése után 2011-ben forgalomba állhat.

Az események a döntés hatására felgyorsultak, így aztán 2005 januárjában teljes gőzzel beindult a gépezet. A fejlesztési program második fázisában az Aerion SBJ (Supersonic Business Jet) ötméteres törzshosszúságú, kicsinyített modelljével megkezdődtek a kis és nagy sebességü aerodinamikai kísérletek a Washingtoni Egyetem szélcsatornájában. Ezzel párhuzamosan a cég vezetői felvették a kapcsolatot több repülőgépgyártóval és a részegységek potenciális beszállítóival, hogy költségmegosztásos alapon megnyerjék őket kooperációs partnernek. Nyilván arra számítottak, hogy sikerül így létrehozniuk egy kockázatviselő konzorciumot a gyártásra. Tudniillik a költségkalkuláció szerint akkor még legalább egymilliárd dollárra volt szükségük a program folytatásához, beleértve a prototípusok megépítését, a földi és a repülési teszteket, valamint a gyártás beindítását, a típus piaci bevezetését és a szervizhálózat kiépítését. Az Aerion legnagyobb csalódására azonban sikertelenül végződtek a repülőgépgyárakkal másfél évig tartó tárgyalások. A fiaskó oka az volt, hogy ezek is tervezték egy hasonló jet megépítését, de a magas költségek miatt elhalasztották a saját programjaikat. Értelemszerüen nem vállalták tehát annak a kockázatát, hogy részt vegyenek egy bizonytalan kimenetelü, megrendelésekkel alá nem támasztott, ám méregdrága vállalkozásban.

A program azonban folytatódott, mert időközben a mecénás ismét mélyen a zsebébe nyúlt. A texasi milliárdos Robert Bass töretlenül bízik ugyanis a sikerben, ezért görcsösen ragaszkodik a szuperszonikus üzleti jet megépítéséhez. A kísérletek következő lépcsőjében a jet modelljét az új-mexikói Sandiában rakétával háromszor is feljuttatták 15 ezer méteres magasságba, ahol a makett néhány percig 2,5 machos sebességgel repült, miközben a müszerek rögzítették a szuperkritikus szárnyak viselkedését, és az adatokat továbbították a földi megfigyelőközpontba. A mérnökök a tesztek befejeztével elemezték az információkat, és arra a meglepő eredményre jutottak, hogy az Aerion SBJ jóval nagyobb teljesítményre képes, mint azt korábban feltételezték. Tavaly tehát az egész sárkányt áttervezték: megnövelték a törzs átmérőjét, megnyújtották az orr-részt és a hátsó szekciót, valamint a stabilitás érdekében a kormányszerveket is módosították. Ezzel sikerült elérniük, hogy nőtt az üzemanyagtartályok térfogata, az utasfülke alapterülete és belmagassága, így a gép messzebbre repülhet, és a kabin kialakításától függően akár 12 utast is a fedélzetére vehet. Egyidejüleg kompozitanyagokból elkészítették az egyik 55 m2-es szárnyat, amelynek belépőélét titánötvözet borítja, majd ezen elvégezték a töréstesztet. Ugyancsak a program haladását érzékelteti, hogy megépítették a cockpit életnagyságú makettjét. Erre azért volt szükség, hogy megtervezhessék az ideális müszerfalat és a pilóták munkahelyét, mielőtt tárgyalni kezdtek volna a repülőelektronika és a számítógépes rendszerek gyártóival. Végül az Aerion SBJ demonstrációs makettje is elkészült, hogy a potenciális ügyfelek képet alkothassanak a megrendelőkre váró repülőgépről. 

Az 1,6 machos csúcssebességgel repülni képes, környezetbarát és egy forradalmian új fejlesztési koncepció eredményeként megépülő Aerion SBJ a sugárhajtású üzleti gépek új generációját képviseli. A karcsú testü és a szakmai berkekben egyszerüen „Pinocchio-orrúként” emlegetett jet kedvező paraméterein túlmenően még egy előnyös tulajdonsággal rendelkezik: a kompozitanyagokból készülő lamináris áramlású szárnyak oly mértékben csökkentik az ellenállást, hogy a gép képes két hagyományos erőforrással is szuperszonikus sebességre felgyorsulni. Az Aerion cég a gyártókkal folytatott tárgyalássorozat után a viszonylag nagy teljesítményü, ugyanakkor csendes és gazdaságos Pratt & Whitney JT8D-219-es típusú, 87,1 kN tolóerejü hajtómüvet választotta. Egyidejüleg arról is megállapodtak, hogy a gyár 2009-re kifejleszti a sugárhajtómü finomított változatát, hogy a prototípusokat már ezzel szerelhessék fel. A konstruktőröknek azonban azt a lényeges szempontot is figyelembe kellett venniük, hogy az amerikai Szövetségi Légügyi Hatóság (FAA) betiltotta a szuperszonikus repüléseket az Egyesült Államok területe fölött, 0,99 Machra korlátozva a polgári utasszállítók sebességét. Ráadásul a Concorde megjelenése óta az Észak-Kanada, Szibéria és Ausztrália gyéren lakott vidékei fölött kijelölt folyosók kivételével a világ más részein sem engedélyezik a szuperszonikus repüléseket. Az Aerion SBJ zajszennyezési szintje viszont minden állam szigorú környezetvédelmi előírásainak megfelel, lévén, hogy szerkezeti felépítésénél fogva a légköri viszonyoktól függően eltérő sebességnél bekövetkező hangrobbanás a talaj közelében alig észlelhető lökéshullámokat gerjeszt. Így aztán, mivel a nem nyilazott szárnyak hatékonysága szubszonikus sebességnél sem csökken, a jet a szárazföld felett 0,95–1,1 Machhal repül, és csak a nyílt víz fölé érve gyorsít fel 1,5 Machra, hogy minél előbb elérhesse a 15 500 méteres utazómagasságot.

A takarékos hajtómüveknek köszönhetően a 40 825 kg-mal felszálló gép 20 590 kg üzemanyaggal feltöltve képes egyhuzamban 7408 km-t megtenni. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a New York és Párizs közötti repülési idő lerövidül négy és negyed órára, míg az Aerion SBJ New Yorkból kilenc és fél óra alatt ér Tokióba – annak ellenére, hogy egy órát üzemanyag-vételezés céljából Anchorage-ban tölt. De New York és Miami között repülve is csaknem egy órát takarít meg. A szuperszonikus üzleti jet kényelmi szempontból is figyelmet érdemel, hiszen a 18 m2-es alapterületü, szériaváltozatban mosdóval és konyhával felszerelt kabinba a megrendelő igénye szerint akár zuhanyfülke is beépíthető. És még így is elég tágas ahhoz, hogy fekhellyé átalakítható kanapéval, egy négyszemélyes ebédlőasztallal és valódi fotelekkel rendezhessék be. Egyébként bármilyen belső elrendezés elképzelhető, mert a cég a legextrémebb egyéni kívánságokat is teljesíti. Az 1,88 méteres belmagasság pedig, túl azon, hogy a komfortérzetet fokozza, egyben a hosszabb utakon is megfelelő mozgásszabadságot biztosít. 

Úgy tünik, hogy az Aerion vezetőinek és munkatársainak áldozatos munkáját előbb-utóbb siker koronázza. Tavaly november 11-én a Dubaiban rendezett repülőkiállításon és -vásáron a zürichi székhelyü ExecuJet Aviation kizárólagos ügynöki megbízást kapott az Aerion SBJ értékesítésére Amerika kivételével a világ összes országára. A svájciak abban a kedvezményben is részesülnek, hogy ügyfeleik opciót szerezhetnek a listaáron (2007-es árfolyamon) 80 millió dollárba kerülő szuperszonikus üzleti jet első negyven példányára. Ám lehet, hogy a fontossági sorrend megváltozik, mert az első komoly érdeklődő, Sheik Rashid Bin Humaid Al Noaimi dúsgazdag ajmani üzletember 250 ezer dolláros foglalót is mellékelt a november 14-én aláírt szándéknyilatkozatához. Ugyancsak hírek röppentek fel arról is, hogy a szaúdi dr. Tarek Bin Laden (a hírhedt terrorista féltestvére) is fontolgatja a gép megrendelését.