Fegyverbarátság

„Lengyelország és annak légiereje annyira erős, mint a pilótái.” Ezt egy barátom mondta, aki történetesen katonai pilóta, és igaza is volt. A lengyel hajózók bizonyították széleskörű ismereteiket, magas szintű precizitásukat, és nemcsak napjainkban, hanem a történelem során oly sok esetben. A légiflotta jelentős mértékű fejlesztése kapcsán talán nem is lehetne jobb időpontot választani a visszatekintésre, illetve a jelenlegi képességek bemutatására.

Dicső múlt

Mielőtt még belemélyednénk a jelenlegi helyzetbe, tekintsünk vissza egy évszázadnyi időt. A lengyel légierőt 1918 novemberében, az első világháborút követően hozták létre. Gépparkja elsősorban hátrahagyott, illetve zsákmányolt eszközökből állt, különféle Albatrosokból, LVG-kből, illetve Fokkerekből. Később a flotta jelentős fejlesztésen esett át, Krakkóban, Poznanban, Bydgoszczban és Deblinben is nyílt egy-egy repülőiskola - utóbbi még napjainkban is működik. Sajnos 1939 szeptemberében az eszközeik többségét az ellenséges csapatok megsemmisítették, a túlélők pedig külföldre menekültek. Nagy-Britanniában viszont több lengyel egységet is létrehoztak: a híres 300. és 301. századok bombázókat repültek, míg a 302. és 303. vadászgépeket. Hajózóik igencsak vakmerőek voltak, érdemes például megjegyezni, hogy a 303. század akkoriban a RAF legsikeresebb alakulatának számított.

A háborút követő nagy politikai átrendeződés eredményeképpen a lengyel légierő a Varsói Szerződésen belül tevékenykedett és szovjet, illetve hazai technikát üzemeltetett. Ilyen volt például a MiG-15, a MiG-23, a Szu-7, a TS-11, az An-2, az An-26 és a Mi-2 - néhány közülük mind a mai napig repül. Az elmúlt két évtized során a légierő jelentős fejlődésen ment keresztül, például F-16, CASA C-295M és G550 gépeket szereztek be, emellett számos típust is modernizáltak, többek között a MiG-29-est, a Szu-22-est és a W-3 Sokolt. 2014-ben egy új vezetési rendszert is bevezettek: a Lengyel Fegyveres Erők Főparancsnoksága az összes haderőnemet irányítja, békében és háborúban egyaránt. Most, hogy röviden átfutottunk a lengyel katonai repülés múltján, nézzük meg, mi a helyzet napjainkban a légierő, a szárazföldi hadsereg, illetve a haditengerészet ilyen jellegű alakulatainál.

Hidegháborús nagyvas

Lengyelország jelenleg 18 darab Szu-22-est üzemeltet, melyek a Swidwinben található 21. harcászati légi bázis állományába tartoznak. A repülőtér stratégiai jelentőségű elhelyezkedése miatt is fontos, de a legnagyobb, Drawsko Pomorskie lőtér is a közelében található. A Szuhoj már nem annyira jelentős, mint a 80-as, 90-es években volt: a radar hiánya, a régimódi önvédelmi rendszer és a napjainkban nem túl szélesnek számító fegyverzeti kombinációk miatt kevésbé potens, mint más típusok. Ugyanakkor a modern vadászgépek mellett a közvetlen tűztámogató vagy a csapásmérő bevetéseken még hatékony lehet, amihez jól jön a H-25, illetve a H-29 rakéta is. Az önvédelmi képesség alacsonyabb szintje sem jelenti azt, hogy használhatatlan lenne. Van egy másik szerepkör is, melyben a Szu-22 teljességgel lecserélhetetlen. Részt vesz a földi telepítésű légvédelem, illetve az elfogóvadász alakulatok kiképzésében, ezáltal mind a MiG-29, mind az F-16 számára fontos célpontot jelent. Mi több, a típus egyedüli európai üzemeltetőjeként gyakran járnak külföldön is, például gyakorlatokon vagy repülőnapokon. A Fitterek pilótái szerint gépük „a valódi embereknek való”: nagy, hangos és megbízható - ezáltal csodálatos élmény repülni vele.

A Szuhojok várhatóan 2025-ig maradnak hadrendben, ehhez a Bydgoszczban található katonai repülőgépjavító üzemben még egy modernizáción is átesnek. Ez egy “második életet” biztosít a számukra, így nemcsak a meglévő hajózók tarthatják fenn a jártasságukat, hanem még újakat is képezhetnek rájuk. A leginkább feltűnő különbséget az adja, hogy a korábbi zöld színt a MiG-29, illetve az F-16 esetében is használt szürke festés váltja. A modernizáció során új rádiót, illetve adatrögzítőt is beépítenek, ellenőrzik a különböző rendszereket, a lejáró üzemidejű berendezéseket pedig újakra cserélik.

A nagy túlélő

A korát tekintve második helyezett nagysebességű harci gép a MiG-29 Fulcrum. A típus még a szovjet befolyás idejének vége felé került beszerzésre, bár később még a csehektől, illetve a németektől is érkeztek ilyen gépek. A 25. évfordulót 2014-ben a 23. harcászati légi bázison, Minsk Mazowieckiben ünnepelték. A Fulcrum másik otthona a malborki 22. bázis. Napjainkban összesen 32 ilyen gép védi a lengyel légteret. A MiG-ek szintén nemcsak odahaza repülnek, hanem számos európai gyakorlaton is megjelennek. 2009 óta a spanyolországi Tactical Leadership Program-ban (TLP) is részt vesznek. Fontos feladatuk a NATO Baltic Air Policing (BAP) misszió, melynek keretében odahaza négy gép 24 órás készültséget biztosít. A légvédelmen túl az esetlegesen bajba kerülő polgári vagy katonai pilóták számára is segítséget nyújtanak. A légierő a litvániai BAP missziókban is részt vesz, immár hét alkalommal küldtek hajózókat és műszakiakat.

A lengyel fegyveres erők hadműveleti feladatain belül kiemelt jelentőséggel bír a légi fölény biztosítása, amely elsősorban a légierő felelőssége. Ez a tény vezetett ahhoz a döntéshez, miszerint a MiG-29-eseket modernizálják. Annak érdekében, hogy megfeleljenek napjaink harctéri követelményeinek, az analóg berendezéseket digitálisra cserélik és fedélzeti számítógépet is beépítenek. A pilótafülkében további kijelzőt is elhelyeznek, amely nemcsak az útvonalat jeleníti meg, de bevetéstervezésre is használható. A módosítások eredményeképpen a különféle adatok feldolgozása sokkal hatékonyabb, ezenkívül a felszállás is hamarabb megtörténhet.

A 23. harcászati légi bázison a Kosciuszko alegység hagyományait is tovább ápolják. Ennek egyik jele, hogy a MiG-ek függőleges vezérsíkjai különleges festéseket kapnak, ezeken a híres 303. század pilótái láthatóak, például Marian Pisarek, Wojciech Kolaczowski vagy éppen Miroslaw Fercic. A MiG-29 Demo Team számos euró­pai légi parádén is szerepel. Három pilótájuk a 23. bázis állományába tartozik, de egy újonc a másik alakulatól is érkezett. Immár nemcsak a lengyel, hanem a külföldi repülésbarátok is élvezhetik a mozgékony repülőgép, illetve a két utánégető által biztosított élményt.

Vándorsólymok

Bár a mig-29 igazán nagyszerű konstrukció, a nato légvédelmi rendszere, illetve a légierő egy modern, újabb generációs típust is igényelt. Napjainkban ez az F-16, melynek helyi neve Jastrzab, azaz Vándorsólyom. A légi fölény kivívásán és fenntartásán kívül számos különböző feladatra alkalmas, például közvetlen tűztámogatásra vagy éppen felderítésre - utóbbira a Goodrich DB110 konténer segítségével. A gépek két helyen állomásoznak: a 31., illetve 32. harcászati légi bázisokon, Krzesiny-ben, illetve Lask-ban. Előbbi kettő, utóbbi csak egyetlen század otthona, viszont az említett konténerek is náluk találhatóak, illetve a felderítő feladatokra is az ő hajózóik kerültek kiképzésre. A Viperek légiharc-arzenálja leginkább a Raytheon cég két rakétájából, az AIM-120C-5 AMRAAM-ból és AIM-9X Super Sidewinder-ből áll. A fegyverrendszerbe a Northrop Grumman (Westing­house) AN/APG-68(V)9 radar, illetve a Link 16 adatátviteli berendezés is beletartozik, ezekkel immár a hálózat alapú hadviselésben is részt vehetnek. A földi célpontok ellen AGM-65G Maverick rakéta, illetve Mk 82 és Mk 84 bombákat rendszeresítettek, amelyekhez Paveway lézervezérlésű, továbbá JDAM műholdas készletek is rendelkezésre állnak. Legújabb fejlesztésként az AGM-158 JASSM rakéták is beszerzésre kerültek.

Ami még érdekes lehet, hogy egy F-16-ost dinamikus bemutatókon is használnak. A Tiger Demo Team Krzesiny bázison települ és az első külföldi bemutatkozására a RIAT 2016 keretében került sor. A gépek nemcsak légi parádékon tűnnek fel, hanem számos gyakorlaton is, például az amerikai Red Flag, illetve az izraeli Blue Flag mozzanatain. Kuvaitba települve - a lengyel kontingens részeként - részt vállaltak az Inherent Resolve hadműveletben is.

Kicsi, de hasznos

A szállítógépek bemutatását a legkisebb típussal kezdjük, ami az An-28 módosított verziója. Az M-28 Bryza (Szellő) gyártója a helyi PZL Mielec, az összes példány tőlük származik. Terhelhetősége alapesetben 2000 kg, ám speciális berendezéseket, sőt akár fegyverzetet is hordozhat. A konstrukció igen népszerű Lengyelországban, még kiképzésre is használják. Három fő változatát rendszeresítették: a T hagyományos szállító, amely 17-19 utas számára üléssel is felszerelhető. Ezenkívül egészségügyi képességekkel is bír, utóbbi esetben hat fekvő vagy nyolc ülő sérült befogadására alkalmas. A „szalon” kifejezésre utaló VIP szállító S nyolc darab kényelmes üléssel rendelkezik. A belül padokkal, különleges világítással és a bekötéshez szükséges sodronykötelekkel ellátott TD jelű - ejtőernyős ugratásra szolgáló - gépekből öt különböző verzió is hadrendben áll, ezek felszereltségükben különböznek, például a TD-II NVG éjjellátó használatára is alkalmas.

A krakkói 8., illetve a Powidz-ban található 33. szállítórepülő bázis egyaránt nyolc-nyolc példányt üzemeltet. Gépeik viszonylag újnak számítanak: 2002 és 2017 között gyártották őket és némelyik modern, többfunkciós kijelzőkkel ellátott pilótafülkével rendelkezik, ami sokkal hatékonyabb tevékenységet tesz lehetővé. A feladatok többségét a katonai vezetők szállítása, illetve ejtőernyősök ugratása teszi ki, de humán transzplantációs repülésekre is gyakran veszik igénybe őket, például, ha egy donorszívet kell az ország egyik részéből a másikba eljuttatni. Az M-28-asok repülőnapokon is részt vesznek, leginkább a dinamikus bemutatókon szereplő gépek áttelepülését támogatják, szerte Európában. A radomi 42. kiképző bázis hét példánnyal rendelkezik, mivel ezek öregebbek, már nagyjavításon is átestek. A Bryzák tengerészeti szerepkörben is szolgálnak: Gdynia-Babie Doly, illetve Siemirowice repülőtereken a modern ARS-400, illetve ARS-800 radarokkal felszerelt verziók állomásoznak.

Univerzális képesség

A lengyel légierő következő szállítógépe a CASA C-295M, amely valóban igáslónak számít. A krakkói alakulat 16 példányt üzemeltet, melyek 2003-tól kezdve közel tíz év alatt folyamatosan érkeztek be. Ahogy a jelzés is mutatja, a gépek a speciális kommunikációs, illetve navigációs rendszerekkel ellátott katonai verzióba tartoznak, melyeket többfunkciós kijelzőkkel ellátott pilótafülkéhez integráltak. Ezenkívül Indra ALR 300Y2B önvédelmi rendszer is kiépítésre került, melynek lényeges eleme az AN/ALE-47 infracsapda vető. A repülőgép 480 km/órás utazó­sebesség mellett 5600, illetve 2200 km hatótávolsággal bír, utóbbi a teljes terhelésre vonatkozik. A típus modularitásának köszönhetően számos különféle feladatra használható, például öt darab NATO-raklapot, illetve az oldalsó felhajtható padokon vagy a harminc hagyományos ülésen utasokat is szállíthat. MEDEVAC konfiguráció esetén 24 sebesültet vehet a fedélzetére. Rámpájának, illetve bekötő rendszerének köszönhetően terhek, illetve ejtőernyősök deszantolására is alkalmas, utóbbiak az oldalsó ajtókat is használhatják. A típus fő feladata katonai felszerelések, fegyverek, veszélyes áruk, élelmiszerek célba juttatása, de kiemelt személyek szállítására, illetve MEDEVAC-ra, sőt az említett humán transzplantációs célokra is gyakran veszik igénybe. A C-295 részt vesz a missziókban tevékenykedő katonák ellátásában, illetve az európai repülőnapok kiszolgálásában is. A széleskörű feladatrendszernek köszönhetően a hajózók igazán nagy tapasztalattal rendelkeznek, sőt a 8. szállítórepülő bázis talán az egész légierő leginkább leterhelt alakulatának számít. Az egyik CASA 2008-ban Miroslawiec-ben sajnos katasztrófát szenvedett, a fedélzeten tartózkodó összes személy életét vesztette. A gépek eredetileg kék-szürke festést viseltek, mára az egységesítés jegyében ez a típus is teljesen szürke lett. Érdemes megjegyezni, hogy a géppark üzemeltetésében jelentős szerepet játszik a varsói PZL-EADS üzem.

Megbízható veterán

A lengyel légierő 2009-ben még a C-130 Herculest üzemeltetők közé is bekerült. Vissza nem térítendő katonai segélyprogram keretében az Amerikai Egyesült Államoktól öt darab felújított és modernizált C-130E-t kaptak. Az összes példány a powidzi 33. szállítórepülő bázis állományában található, a karbantartás is náluk történik. Bár a gépek már 45 évesek, az élettartam-hosszabbítás keretében a szárnyak középső részeit korábban lecserélték, így az üzemképesség fenntartása is könnyebb. A 3800 km hatótávolságú C-130E pilótafülkéje még teljesen analóg, a gép személyzete hét fő, amely pilótákból, navigátorokból, technikusokból és rakománymesterekből áll. A Hercules E változata 94 felfegyverzett katonát, avagy 74 sebesültet szállíthat, de a tágas törzsben akár három könnyű terepjáró is elfér. A fő feladatot a hazai, illetve külföldi repülések jelentik, kiemelten vették igénybe Afganisztánban, illetve Kuvaitban, de nagyobb ejtőernyős csoportok deszantolására is használják. A gépek jelentős időt töltenek nemzetközi környezetben, a NATO-gyakorlatok közül a Red Flag, a TLP, a Frisian Flag és a Tiger Meet eseményeit érdemes megemlíteni. Humanitárius célokra is használják, például a nepáli földrengés idején is segítséget nyújtottak. A típust a tervek szerint 2029-ig üzemeltetik, amikor is új gépekre cserélik majd.

A legújabb szerzemények

A C-130-ast repülő hajózók egy része Powidz-ból Varsóba költözött, hogy az 1. szállítórepülő bázis állományában megjelenő új Gulfstream G550, illetve Boeing B737-800 gépeken szolgáljon tovább. A kormány, illetve a felső vezetők számára megvásárolt két típus a lengyel légierő legfrissebb beszerzésének számít, 2017-ben kapták őket. Előbbiből kettővel rendelkeznek, ezek a 16 VIP utas számára nemcsak kényelmes elhelyezést biztosítanak, hanem még megbeszélések, sőt távkonferenciák lefolytatására is alkalmasak. A repülőgépek 940 km/órás sebességet, illetve 15 000 méteres magasságot érhetnek el. A személyzetek átképzése mára már elérte azt a szintet, hogy műveleti területen is önállóan hajthassanak végre feladatokat.

A Boeing 737 egy, a lengyel kormánytagok szállítására, a közepes kategóriában kiírt tender győztese. Az első B737-800 még 2017 végén érkezett, összesen hármat rendeltek. Eredetileg a hagyományos „turista osztályú” konfigurációval rendelkeztek, ám később az állami vezetők számára magasabb kényelmi szintű belsőt is igényeltek. A pilótafülke nemcsak többfunkciós kijelzőkkel, hanem a biztonságot növelő Head Up Display-el is fel van szerelve. A jövőben az összes példányt ellátják katonai IFF válaszjeladóval, többféle speciális navigációs berendezéssel, továbbá aktív és passzív önvédelmi rendszerrel.

Mint látható, a lengyel fegyveres erők igen változatos légiflottát üzemeltetnek. A felsorolás természetesen nem lenne teljes a különböző forgószárnyasok, illetve kiképzőgépek nélkül, ezeket az Aranysas következő számában mutatják be.

Forrás: Aranysas