A Magyar Légierő századjelvényei - Egy régi jelvény meglepő története!

Ebben a részben a szolnoki alakulat jelvényeit mutatom be, amely a sok haderőreformnak köszönhetően szép lassan az összes helikopteres alakulat utóda lett. A Tisza partján fekvő város ad otthont a forgószárnyasok repülőterének, mely a legnagyobb vidéki helyőrsége a Magyar Honvédségnek.

A HelikopterBázis története

1984. május 1-jén megalakult a 89. vegyes szállítórepülő-ezred, MN1936 megjelöléssel. Az újonnan felállított alakulat repülőtechnikáját, a szentkirályszabadjai repülőtérről vezényelték át, így a repülőtérre négy század települt, melyből három Mi-8-as helikoptereket, egy pedig An-26-os szállító repülőgépeket használt a repülési feladatok során. Az ezred a csapatrepülő-parancsnokság alárendeltségében tevékenykedett, melynek fő feladatai a személy- és teherszállítás, valamint a szárazföldi erő harcának tüztámogatása volt. 1990 áprilisában az alakulat a város vezetésének hozzájárulásával felvette Szolnok város nevét, ezért az új megnevezés MH 89. Szolnok vegyes szállítórepülő-ezred lett.

1991 mozgalmas év volt az ezred történetében. Az első ki­emelkedő esemény a március 15-i ünnepség keretében volt, amikor a város polgármestere csapatzászlót adományozott az alakulatnak. Augusztus 16-20. között hazánkba érkezett II. János Pál pápa, aki több magyarországi helyszínre ellátogatott. Két szolnoki Mi-8-as biztosította az egyházfő utazását a látogatása során.

November elsején megszünt a csapatrepülő-parancsnokság, és az ezred a szárazföldi csapatok parancsnoksága alárendeltségébe került. Ezzel egy időben a 90. vezetésbiztosító és futárhelikopter-ezredet is felszámolták Börgöndön, és az ott használt Mi-2-es típusú könnyü helikoptereket átvezényelték Szolnokra. Az alakulatot az átszervezés során dandárszintre fejlesztették, és az új megnevezés MH 89. Szolnok vegyes szállítórepülő-dandárra változott. Az alakulatnak ekkor 69 repülőtechnikája volt, ezeket öt repülőszázadba osztották el (szállítórepülő-század, szállítóhelikopter-század, kiképzőhelikopter-század, 1. könnyü­helikopter-század, 2. könnyühelikopter-század). 1993-ban a hazai helikopterpilóta-képzés megszervezésekor a dandár 12 Mi-2-es helikopterét átadták a Szolnoki Repülőtiszti Iskolának. 1995-ben a szolnoki alakulat a 2. honi légvédelmi hadtest alárendeltségébe került. Ebben az évben ismét Magyarországra látogatott II. János Pál pápa, akinek a szállítását ismét a szolnoki helikopterek biztosították. 1996 szeptemberében a repülőtiszti iskola leszervezése miatt az iskola átadta a kiképzőgépeit és helikoptereit a dandárnak. 1997. szeptember 1-jétől az alakulatot ezredszintre szervezték át, mely négy repülőszázadból állt (Mi-8-as, Mi-2-es, An-26-os, Jak-52-es század). 2000 októberében felszámolták a könnyühelikopter-századot, és a Mi-2-est kivonták a rendszerből. 2002 júniusában az új állománytábla szerint két szállítóhelikopter-zászlóaljat állítottak fel. Az új szervezeti formában egy zászlóaljba tartozott a hajózó- és a müszaki század. Ekkor vezényeltek át Szentkirályszabadjáról hét Mi-8-ast Szolnokra. 2004. május 24-én meg­alakult az MH 86. Szolnok helikopterezred, az MH 87. Bakony harcihelikopter-ezred és az MH 89. Szolnok vegyes szállítórepülő-ezred összevonásával. Ez év júliusában települtek át a Mi-24-es helikopterek Szolnokra. 2005. május 19-én a repülőbázis felvette az első világháborús ász, Ittebei Kiss József hadnagy nevét, majd 2006. március 11-én az alakulat küldöttsége kiutazott az olaszországi Perginébe, az alakulat névadójának nyughelyére. A 2007. március 1-jei átszervezés során az alakulatot bázisszintre szervezték, és az új megnevezése MH 86. Szolnok Helikopterbázis lett.

Szolnokon állították fel a Repülőmüszaki és Légvédelmi Honvéd Szakközépiskola és Gimnáziumot, a Szolnoki Repülőtiszti Iskolát, valamint a Repülésfelkészítési Osztályt. Ezen intézmények és a hozzájuk tartozó századok jelvényeit (Páncélos Lovag, Tigriskölyök, Mi-2-es üzemben tartó század) a következő részben mutatom be. Kérek minden olvasót, vegye figyelembe a felidézett történetekkel kapcsolatban, hogy minden ember, aki emlékeivel segített összeállítani ezt az anyagot, fenntartja magának a pontatlan emlékezés jogát, és biztos benne, hogy szándékosan senkit és semmit nem hagyott ki a felidézett eseményekből!

A jogelőd alakulatok jelvényei

Az első nem hivatalos alakulatjelvény Szolnokon a rendszerváltás előtt készült. Ettől eredeztethető az a hagyomány, hogy a jelvényben kifejezésre jut az alakulat és a város szoros kötődése. A jelvény nagyon hasonlít a rendszerváltás előtti Szolnok városcímerére, sőt egyes elemeit, úgymint a Tiszát és a Zagyvát jelképező hullámokat, valamint a Tisza-hidat felhasználták a kialakításánál. A kék háttérben középen a légierő fegyvernemi jelvénye látható, felette kétoldalt az alakulat két típusa a Mi-8-as és az AN-26-os. Az első alakulatjelvény kidolgozása elég kezdetleges volt, ez annak tudható be, hogy nem volt lehetőség minőségi jelvénykészítésre, mert abban az időben szigorúan tilos volt. Ruhán nem lehetett semmi ilyesmit hordani, de a matrica felett szemet hunytak, ezért csak ilyen készült belőle.

1989 decemberében a katonai felső vezetés támogatta, hogy az alakulatok saját jelvényt tervezzenek, és nevet válasszanak. Megszünt az MN-számozás mögé bújtatott titkolózás, ezt pozitívan fogadták Szolnokon. Az ezred akkori parancsnoka, Békési József ezredes egy állománygyülés során tájékoztatta az állományt, hogy lehetőség van ezredjelvény-tervezésre, mellyel kapcsolatban alapkövetelmény volt, hogy utaljon Szolnokra és a repülős alakulatra. A név kiválasztása során érezhető volt a rendszerváltás körüli bizonytalanság, mert igyekeztek úgymond olyan semleges nevet választani, amely sem a régi, sem az új rendszerhez nem kötődik. Felmerült Ittebei Kiss József posztumusz hadnagy és vitéz nagybányai Horthy István főhadnagy neve, de úgy döntöttek, hogy tisztelegnek a város előtt, ezért a Szolnok nevet választották. Egy kis létszámú küldöttség látogatott az önkormányzathoz abból a célból, hogy kérjék a város engedélyét a név felvételéhez. Az önkormányzat egyik gyülésén hozzájárultak a Szolnok név felvételéhez, mely a város és az alakulat jó kapcsolatának egyik bizonyítéka volt. Az ezredjelvényre pályázatot lehetett benyújtani, melyeket egy bizottság nézett át, majd véleményezett. Öt-hat pályázatot nyújtottak be, melyekből az első három pénzjutalmat kapott. A beérkezett rajzokat az úgynevezett tantermi épület előtt álló "humán hirdetőben" függesztették ki. Az egyik tervezet, melyet Benes Sándor (jelenleg) főtörzsőrmester rajzolt, kör alakú volt, melyben oldalnézetben látszott egy pelikán, amint a Tisza-híd előtt repül, pilótaszemüvegben, sisakban és bakancsban, felette a légierő fegyvernemi jelzése volt látható. Ez a változat a harmadik helyezést érte el, ezért háromezer forint jutalmat kapott a készítő. Lente Zoltán (jelenleg) százados is készített egy vázlatot, mely rombusz alakú volt, hasonló, mint a főiskolai végzettséget szimbolizáló jelvények. Vízszintesen nemzetiszínü trikolórba a Mi-8-as sziluettje került. A nyertes pályázatot egy akkor az alakulatnál szolgáló sorkatona, Tóth István honvéd rajzolta meg, aki ezredírnoki beosztásban volt. A jelvény közepébe a város címere került, melyet két babérág, a dicsőség jelképe, vesz körbe. Alulra még egy-egy babérág, felülre pedig a légierő fegyvernemi jelzése került, mely a repülőcsapatok szimbóluma. A város címere alá dupla szalagban, felül Szolnok, alul vegyes szállítórepülő ezred felirat. 1990 áprilisában az ezred hivatalosan felvette Szolnok város nevét, majd elkészültek az első textiljelvények. A korai szériában készülteket a babérlevelek mentén szegték le, ez elég sérülékeny volt, ezért később ovális alakban szegték körbe az emblémát. Amikor dandárszintre fejlesztették az alakulatot, a jelvény maradt, csak dandár felirat került bele. Hat év után ismét aktuális lett az ezredjelvény, mert az átszervezés után újra ezred lett az alakulat. Amikor a két helikopteres alakulatot összevonták, új jelvényt készíttetett az ezred vezetése, a két alakulat jelvényeinek összevonásával. Felkérték Szabó Imrefia Béla szobrászmüvészt a jelvény kialakítására, aki igyekezett minél több motívumot összehozni egy jelvénybe. A szolnokiból a város emblémája maradt a központi helyen, melyet a szentkirályszabadjaiból átkerült kék mezőbe helyezett a szentkirályszabadjaira jellemző ovális gyürübe, balra ferde nemzetiszínü szalaggal. A narancssárga gyürü alsó részére került a 86. Szolnok felirat. A szolnokira jellemzően nagyméretü ágak fogják közre a jelvényt kétoldalról, a szentkirályiból átkerült tölgy- és babérággal, felül a szolnoki jelvény légierő fegyvernemi jelzésével. Nagy András (jelenleg) nyugállományú őrnagy javaslatára pályázatot írtak ki az ezred jelmondatára, melynek tétje egy tálca sör volt. Végül két tálca sörbe került a jelmondat, mert Lamos Imre (jelenleg) dandártábornok javaslata a becsület, Kun-Szabó István (jelenleg) ezredes javaslata pedig a tisztesség-bátorság volt, és a bizottság úgy döntött, hogy a három szó együtt kerül bele a jelvény alján lévő szalagba. A jelvény engedélyeztetésekor ismét kiderült, hogy a Balog Miklós (jelenleg) nyugállományú százados által tervezett szentkirályszabadjai jelvény nem felel meg a heraldika szabályainak. (Kicsit előreugrok, mert a szentkirályszabadjai jelvények bemutatása később kerül sorra, de az ott készült karjelzések a legjobb példák arra, hogy a légierő vezetése jóval később engedélyezte a karjelvények hivatalos hordását, mint ahogy a ruhákra felvarrták. A szentkirályszabadjai jelvényeket már évek óta hordták, amikor fel kellett terjeszteni engedélyeztetésre. Ekkor derült ki, hogy a mindenki által hordott jelvények között van olyan, ami nem felel meg az előírásoknak, ezért visszaküldték, és újat kellett rajzolni. Ilyen volt az alakulatjelvény is, mert a nemzetiszínü szalag nem szerepelhet benne. Ez hibás döntés volt, mert a hivatalosan engedélyezett jelvény nem olyan volt, mint amit hordtak, ezért senkinek sem tetszett, így jóformán a gyüjtőknek készítették el központilag). Kikerült a jelvényből a nemzetiszínü szalag, és az ovális gyürü szürke lett. Az ezred vezetése Kun-Szabó István (jelenleg) ezredest bízta meg a karjelzések legyártatására. Két hímzőcéget bízott meg a mintapéldányok elkészítésére. Közben a harcihelikopter-zászlóalj jelenlegi parancsnokának, Rolkó Zoltán alezredesnek a felesége, Rolkó Judit, aki egy ajándékot forgalmazó cégnél dolgozik, is hímeztetett két változatot. Az egyik fehér, a másik kék alapra került. Végül a Fikó István által hímzett változatot rendelte meg az ezred. Mire elkészültek a központilag legyártott ezred feliratú karjelzések, az alakulat megnevezése bázisra változott. Bázis felirattal viszonylag rövid idő alatt elkészültek a központi ellátmányban kiosztott karjelzések, ezért jelenleg szinte minden katona ezt hordja a ruháján. A Honvédelmi Közlöny 1993. évfolyam 24. számában, a 39/1993. számú parancsban rendszeresítették a dandárjelvényt. Amikor folyt a jelvény rendszeresítése, az alakulat dandár volt, ezért ez lett a hivatalos változat, azonban előtte már készült ezred változatú karjelvény. Amikor az MH 89-et újra ezredszintre szervezték, a régi ezredjelvény újra aktuális lett, de az ezred feliratos változatot nem engedélyeztették. A központilag legyártott karjelzésben csak a Szolnok felirat szerepelt, ezért ez végig aktuális maradt. A két helikopteres alakulat összevonásakor készült (MH 86.) ezredjelvénynek a köznapi és a gyakorló változatát a Honvédelmi Közlöny 2004. évfolyam 24. számában, az 1/2004. számú parancsban és a Honvédelmi Közlöny 2006. évfolyam 18. számában, a 91/2006. számú parancsban rendszeresítették. Amikorra a központilag legyártott karjelzések elkészültek, az alakulat megnevezése megváltozott. Az újabb átszervezés után a bázisjelvény esetében is rendszeresítették a köznapi és a gyakorló változatot a Honvédelmi Közlöny 2007. évfolyam 9. számában, a 23/2007. számú és a 21/2007. számú parancsban. A rendszeresítő parancs után központilag legyártották a karjelzéseket. A 2006. márciusi olaszországi látogatás előtt készült száz darab csapatérme, melynek egyik oldalán az alakulat jelvényéve, a másikon pedig Ittebei Kiss József hadnagy portréja látható. Az alakulatjelvényekből készültek nagyméretü matricák, melyeket különböző helyekre felragasztottak a helikopterekre, repülőgépekre. Ezek egyedi esetek voltak, nem határozták meg a jelvény helyét a gépeken.

A szállítóhelikopter-század jelvénye

Miután engedélyezték az alakulatjelvény készítését, a századok is hozzáláttak saját jelvény tervezéséhez. 1990-ben a századnál néhányan készítettek tervezeteket, köztük Kiss István (jelenleg) alezredes is. Az általa rajzolt századjelvény alapötletét a Sikorsky helikoptergyár egyik emblémája adta, melyen a cég egyik helikoptere látható szemből, és a gép mögött a forgószárny levegőáramképét ábrázolták egy vékony csíkkal. (A forgószárnyat körüláramló levegő örvényképét szimbolizálja.) Ebből kiindulva került a jelvény középpontjába a század által kedvelt Mi-8-as vonalas szemből nézeti rajza. A helikopter mögé felrajzolt levegő­áramképet egy kicsit átrajzolták egy stilizált szárny mintájára úgy, hogy a levegő áramlása is felismerhető maradt. A helikopter fölé a gép NATO-kódja, a HIP felirat került.

Hat különböző változat készült, melyek főleg a színekben különböznek egymástól, az alapmintát jelentősen nem módosították. A század tagjai által elfogadott változat háttere középkék, mely az eget szimbolizálja, a helikopter fehér, fekete forgószárny lapáttal, a felirat piros lett, a szárnyak pedig sárgák. A méreteiből adódóan ez igen rendhagyó jelvény, mert a maga 10,5 centiméteres szélességével mindenkit maga mögé utasít. Az alakja egy fekvő ellipszishez hasonlít, de folyamatosan változik az ívek lekerekítése, mert a széle a szárnyak körvonalait követi. Azért nem lett szabályos kör alakú, mert a helikopter alatt és felett nagy üres tér maradt volna.  Kiss alezredes számítógépen megszerkesztette a jelvényt, majd barográfpapírra kinyomtatta, és kiküldte Németországba, ahol elkészült a hímzőprogram. Szolnokon hímezték meg a felvarrókat, melyek 150 forintba kerültek akkor. Szerették volna levédetni a jelvényt, de végül ez elmaradt, ennek következményével az első taszári repülőnapon szembesültek, mert az egyik standon árusították a jelvényt, de nem 150 forintért. (A századon és a repülőtéren belül nonprofit árusítás folyt, mindenki a bekerülési összegért jutott hozzá.) Az eredetileg legyártott jelvények sárga cérnája fluoreszkál, ezért sötétedéskor is könnyen fel lehetett ismerni a századjelvényeket. A hímzőcég eltünt Szolnokról, ezért a század tagjai 1992-ben felkérték az alakulatnál szolgáló Kiss Csaba közalkalmazottat, aki a század emblémáját matrica formájában sorozatban gyártotta, hogy készítsen olyan változatot, amit ruhán lehet hordani. A matricákhoz használt szitát felhasználva 50 darab jelvény készült úgy, hogy mübőrre szitázta fel az emblémát, majd két tépőzár csíkot varrattak rá, és így lehetett ruhán hordani. Ez a változat sajnos nem volt tartós, mert ahol meghajlott a mübőr használat közben, ott lepergett a festék. A Honvédelmi Közlöny 1993. évfolyam 24. számában, a 39/1993. számú parancsban rendszeresítették a századjelvényt, majd a rendszeresítő parancs után központilag legyártották a karjelzéseket. A központilag legyártott jelvény kisebb, mert az előírások szerint a jelvényeknek bele kell férnie egy nyolc centiméteres körbe. Ez a változat ellipszisnek indult, de nem lett tökéletes, mert az egyik ív hegyesre sikerült, ezért tojás alakú lett.

A kiképzőhelikopter-század jelvénye

A század tagjai szerettek volna saját jelvényt, ezért elkezdődött a tervezgetés. Hangai Norbert (a történet idején) hadnagy emlékezett rá, hogy a főiskolai nevelő tanára, Gáll Gusztáv (jelenleg) nyugállományú őrnagy ügyes kezü rajzoló hírében állt, ezért megkérte, hogy készítsen a századnak jelvénytervezetet. A szíves felkérés után Gáll nyugállományú őrnagy úgy döntött, hogy a régi magyar hagyományokat fogja feleleveníteni a jelvényben. Olvasta, hogy az Árpád-házi királyok címereiben a vörös háttér a királyra, a piros-fehér pedig a fővezérekre utal. A jelvény alakja íves oldalú pajzs lett, ezt vízszintesen ezüst- és piros csíkok osztották fel. A tervező az ezüstcsíkkal a katonákra utalt, mert a fehér csík a vezéreké volt.

A központi embléma, a sárkány, Szent Györgyre a sárkányölőre utal. Azonban a sárkányt egy kicsit a század fő feladatához, a kiképzéshez igazította, ezért egy nemrég született sárkánykölyök került a jelvénybe. A század tagjainak tetszett a tervezet, ezért elfogadták, majd elkészíttették a próbahímzést Szolnokon. A hímző jelezte, hogy nem tudja ezüsttel legyártani a karjelzéseket, ezért fehér csík került véglegesen a jelvénybe. A jelvényről készített matricát az alakulatnál szolgáló Kiss Csaba közalkalmazott. A Honvédelmi Közlöny 1993. évfolyam 24. számában, a 39/1993. számú parancsban rendszeresítették a századjelvényt, majd a rendszeresítő parancs után központilag legyártották a karjelzéseket. A jelvény kisebb, mert ennek a magassága nem fért bele a nyolc centiméteres körbe.

Az 1. könnyühelikopter-század jelvénye

Miután engedélyezték a századjelvények készítését, a Mi-2-es század hajózói is szerettek volna saját jelvényt készíteni. A megbeszélések során senkinek sem volt jó ötlete, azonban az engedélyezéshez le kellett adni valamilyen tervezetet, ezért Nagy János (jelenleg) nyugállományú alezredes úgy döntött, hogy megpróbál kitalálni valami találó jelvényt. Abból indult ki, hogy a Mi-2-es könnyü helikopter, ezért talán egy lepke utalna legjobban a kis helikopterre. Otthon, a családi könyvtárban megvolt a Kis Fürkész címü könyvsorozat, mely iskolásoknak mutatta be az élővilágot. Elővette a lepkéket bemutató könyvecskét, melyben megtetszett neki a kardszárnyú lepke. Másnap a század tagjainak előadta a javaslatát, amely sikert aratott, így ez lett a század jelképe. Tarr Lajos (jelenleg) nyugállományú őrnagy öntötte a jelvényt végleges formába, amelyet az alakulat vezetése jóváhagyott.

A kék háttér az eget szimbolizálja a jelvényben, a szépen kidolgozott lepke a központi motívum, felette fehér színü Pille felirattal. A jelvényről készített matricát az alakulatnál szolgáló Kiss Csaba közalkalmazott, melyekből néhányat a helikopterekre is felragasztottak. A Honvédelmi Közlöny 1993. évfolyam 24. számában, a 39/1993. számú parancsban rendszeresítették a századjelvényt, majd a rendszeresítő parancs után központilag legyártották a karjelzéseket. A karjelzésre kisméretü fekete pille felirat került.

A javítóosztály jelvénye

A hangár állománya is élni akart a századjelvény-választás lehetőségével, ezért úgy döntöttek, hogy készítenek jelvényt. Két pályázat készült, közöttük minimális eltérés volt. Mindkét jelvény pajzs alakú volt, az alján fehér színü szalagban javító osztály felirattal. A pajzs hátterét függőlegesen kettéosztották Szolnok város színeire, a sárgára és a kékre. Jávor János (jelenleg) nyugállományú főtörzsőrmester által készített rajban egy méhecske repült egy villáskulcsot tartva, alatta pedig egy kisméretü pajzs volt közepén a javítóosztály jelével, a "J" betüvel. Szőke Gyula (jelenleg) nyugállományú százados tervezetét fogadta el a hangár vezetése, ezért ez lett a rendszeresített változat.

Ebben a jelvényben alul a jellegzetes szolnoki hangár látható az ajtók feletti sok kisméretü ablakkal, melyből fekete sugarak indulnak ki. A hangár felett repülő szürke és barna színü rétihéja a repülőcsapatokat jelképezi, karmaiban a repülő müszaki munka jelképével, a villáskulccsal. A pajzs alján lévő fehér színü szalag visszatekert végeire a nemzeti trikolór került. Az első századjelvényt 1992-ben a hangárban dolgozó Kiss Csaba közalkalmazott készítette el úgy, hogy a századjelvény-matrica készítéséhez használt szitát felhasználva 90 darab jelvényt szitázott mübőrre. Két tépőzár csíkot varrattak rá, és így hordhatták először a jelvényt a hangárosok a szerelőruhájukon. Sajnos a mübőr jelvény nem volt tartós, mert ahol meghajlott használat közben, ott lepergett a festék. A Honvédelmi Közlöny 1993. évfolyam 24. számában, a 39/1993. számú parancsban rendszeresítették a századjelvényt, majd a rendszeresítő parancs után központilag legyártották a karjelzéseket. A karjelzésre nem került fel a fehér szalag a felirattal.

A fegyvermühely jelvénye

Annak ellenére, hogy nem volt szokás a századon belül a szakágaknak jelvényt tervezni, a hangár fegyvermühelyében szóba került. 2000-ben Jávor János (jelenleg) nyugállományú főtörzsőrmester és Karsai Zsolt (jelenleg) zászlós felvetették, hogy csináljanak saját jelvényt, amely a fegyveresekre utal. Jávor János szeretett rajzolgatni, ezért ő készítette el a vázlatot, melyet véleményeztettek a mühely tagjaival. A pajzs alakú jelvény alapötletének egy F-18-asra festett lódarázs szolgált.

A mühelyjelvényben a sétáló lódarázs egy nagyméretü rakétát cipel. A jelvény alján visszatekert végü szalagban javító osztály fegyver mühely felirat látható. A lódarázs nagy fullánkja és a nagyméretü fehér rakéta a fegyverek csapásmérő erejének a jelképe, mely kifejezi a fegyveresek munkájának fő profilját. Miután a mühely tagjai elfogadták a tervezetet, kérték a hangár vezetésének hozzájárulását. A jelvényt elfogadták, felkerülhetett a mühely ajtajára és a fegyvermühely központi szerszámkészlet­szekrényére, de a ruhán hordható karjelzés viselését nem engedélyezték, mert mindenkinek a hangárjelvényt kellett hordania. Csak a két elkészült rajz maradt fenn, az egyik még mindig a fegyvermühely ajtaján van, a másik pedig a fegyveresek szerszámosszekrényére volt fel­akasztva.

Az 1. Mi-8-as század jelvénye

2002. június 14-én alakult meg az 1. szállítóhelikopter-zászlóalj, 1. Mi-8-as szállítóhelikopter-század. Mivel megváltozott a századok megnevezése, ezért a régi jelvények helyett újakat terveztek. Az új század felállása után a Holt-Tisza melletti nyaralóban tartották a századalapító bulit, amely fergetegesre sikerült. A vacsora és a kellő mennyiségü alkohol elfogyasztása után fürdőzést rendeztek, amelyen többen fürdőnadrág nélkül vettek részt. A legnépszerübb mutatvány az úgynevezett "bálnázás" volt, ez annyit takart, hogy a vízből kiemelkedve ugrottak fejest. Ilyenkor megcsillant a fény a pilóták legérzékenyebb "repülőmüszerén", a férfihátsón. Ez a humoros látvány fokozta a jó hangulatot, és úgy döntöttek, hogy a századjelvényében utalni kell erre az eseményre. A jelvény megrajzolására nem volt vállalkozó a századnál, ezért Fidel Ákos (jelenleg) százados a jó rajzoló hírében álló ismerősét, Tóth Sándor (jelenleg) őrnagyot kérte fel a feladatra. Elmesélte neki a jelvény előzményét, és kérte, hogy a buli humoros elemei szerepeljenek a vázlatokon. A történet ismeretében nem volt könnyü feladat megrajzolni a század figuráját, Moby Dicket, a fehér bálnát. Készített két-három skiccet, melyből kiválaszthatták a megfelelőt a pilóták.

A végleges változatban a bálnát keresztezte a helikopterrel úgy, hogy az barna színü forgószárnyat kapott. A bálna színe és a nagyon jellegzetes homloka a fürdőzést idézi fel, mert a homlok olyan, mint a vízből kilátszó pilótahátsó, a színe pedig arra hasonlít, amikor a megcsillanó fény fehérre festi. Két színváltozatban készültek a rajzok: világoskék keret sárga háttérrel és kék háttér piros kerettel, végül ez lett a végleges változat. A rajzot Gáll Attila (jelenleg) nyugállományú őrnagy szerkesztette meg számítógépen, majd egy budapesti cégnél rendelte meg a hímzést, ahol kétszáz karjelzés készült el. Központilag nem engedélyeztették a századjelvény, de az ezred vezetése megengedte a század tagjainak, hogy hordják a ruhájukon.

A 2. Mi-8-as zászlóalj jelvénye

2002 júniusában állították fel a 2. szállítóhelikopter-zászlóaljat. A zászlóalj tagsága szeretett volna nevet választani, és új jelvényt készíttetni, ezért mindenkitől várták az ötleteket. Bógyi Zsolt (jelenleg) őrnagy javasolta a vadkant, melynek eredete még a 2. könnyühelikopter-század névválasztásának idejére nyúlik vissza. Ez a név egy régi humoros mondásra utal, mely szerint "Olyan kemény vagyok, hogy az öregapám még ma is a makkot túrja a Bakonyban!" Az akkori szavazáson is ezt javasolta századnévnek, de akkor a Páncélos Lovag lett a század neve. 2002-ben az unikornis mellé a vadkan név került fel a szavazólistára, a tagság az utóbbit választotta. Bógyi őrnagy Olajos Csaba grafikust kérte fel a jelvény megrajzolására. Az első vázlaton a vadkan kicsit szelídre sikerült, és még nem volt hajózósisak a fején. A második rajzon már jóval vadabb lett, és sisak is került a fejére.

A jelvényben a zöld háttér a Mi-8-as oldala, a fej körül látható gyürü az oldalablak kerete, vagyis éppen kinéz a helikopterből. (A Magyar Légierőben használt Mi-8-asok közül csak azoknak volt nyitható az oldalablaka, amelyek az "iraki" készletből származtak.) A sisak élénk narancssárga színe a század egyik kiemelt feladatának, a légi kutatás-mentésnek lett a jelképe. A század hajózóin kívül a müszaki katonák is hordták, az ezred vezetésének engedélyével.

A szállítóhelikopter-zászlóalj jelvénye

Amikor megalakult az MH 86. Szolnok helikopterezred, a szállítóhelikoptereket egy zászlóaljba összevonták. A pilóták ruháján az előző szolnoki és szentkirályszabadjai jelvények voltak, vegyesen, ezért vetették fel a közös jelvény készítésének ötletét. A megbeszéléseken sokan ragaszkodtak a régi jelvényükhöz, és ezt javasolták az új zászlóaljjelvénynek, de végül is azt látták helyesnek, ha teljesen új készül. Több jelvénytervezet is szóba került, és néhányan készítettek skicceket is.

Az alapötlet az volt, hogy jelvényben a Mi-8-as vigyen egy földgömböt. Tóth Zoltán (jelenleg) főhadnagy felkérte az egyik ismerősét, Horváth Henriket, hogy rajzolja meg az elképzelésüket. A vázlatokon a helikopternek négy különböző arcot rajzolt. Freytag Péter (jelenleg) százados javasolta, hogy a földgömb helyett Magyarországot tartsa a kezei között a helikopter. Ezzel lehet kifejezni, hogy az alegység a magyar érdekeket képviseli, mert minden szállítási feladat a haza és a honvédség igényeit elégíti ki. A jelvényben a kék háttér az eget és a repülőcsapatokat szimbolizálja. A helikopter átöleli, átkarolja a nemzetiszínü Magyarországot, mely a haza védelmének jelképe. Szavazással döntötték el a végleges formát, melyet Budapesten hímeztek ki. A jelvény jelenleg nincs engedélyeztetve.

A repülőmüszaki zászlóalj jelvénye

2004-ben az alakulat összes repülőmüszaki századát egy zászlóaljba vonták össze. Úgy döntött a zászlóalj vezetése, hogy a müszaki századok régi jelvényei helyett egységes jelvényt terveztetnek. A feladatra Kiss Csaba közalkalmazottat választották ki, mert ő készítette el a régi jelvények java részét matricában, réz dombormüben és nagy mügyanta jelvényben. Ö egy viszonylag egyszerü jelvényre gondolt, mely utal a repülőmüszaki katonákra. Három tervezet készült, melyből a zászlóaljtörzs kiválasztotta a végleges változatot.

A jelvény kék háttere a repülőcsapatok, az ezüst pedig a második világháború óta a repülőmüszaki szakképzettségü szakemberek színe. A jelvény közepén a szárnyas téglalapban a zászlóalj megnevezésének rövidítése található, alul pedig a Szolnok felirat. Az első karjelzéseket Tökölön, Fikó István készítette el, a zászlóalj tagjainak megbízásából. A Honvédelmi Közlöny 2005. évfolyam 25. számában, a 179/2005. számú parancsban rendszeresítették a századjelvényt, majd a rendszeresítő parancs után központilag legyártották a karjelzéseket. Annyi hiba van a legyártott karjelzésben, hogy a háttere majdnem fekete a kék helyett.

A  Repüléstörténeti Múzeum jelvénye

2003-ban javasoltam a múzeumban a kollégáimnak, hogy csináljunk saját századjelvényt, amit később a múzeum logójaként is tudnánk használni. Tudni akartam, hogy készült-e jelvény a múzeumnak korábban, ezért átnéztem az archívumot. Nem találtam múzeumi jelvényt vagy emblémát, csak a múzeumot korábban üzemeltető alapítványét, ezért javasoltam, hogy csinálok egy vázlatot elbírálásra. Elsőként utánanéztem, hogy milyen szempontokat kell figyelembe vennem az engedélyezéshez, majd nekifogtam. Két tervem volt, az egyikben egy biplán és egy gázturbinás vadászgép, a másikban csak egy biplán szerepelne. Ha két gép kerül a jelvénybe, akkor nagyon kicsik lesznek, ezért csak az egygépes vázlatát készítettem el. Olyan jelvényt akartam csinálni, ami utal a múzeumra és a repülőcsapatokra.

A kétfedelü gép a keleti frontot megjárt, magyar tervezésü és gyártású WM-21-es a magyar repülés múltjának, a fegyvernemi jelzés pedig a jelennek a jelképe. Talán nem túlzok, ha azt írom, hogy Magyarországnak volt eddig a legtöbb felségjele a világon, de ezekből egy volt, ami igazán magyar, az ék, ezért ez került a gép mögé. Amikor elkészült a vonalas rajz, lekicsinyítettem nyolc centi átmérőjüre, és lefénymásoltam tíz példányban. Minden színváltozat-javaslatot kiszíneztük, és ebből választottuk ki a véglegeset. (Természetesen a színezés során készült néhány humoros változat is.) A kék háttér a légi­erő színe, az aranyszegély pedig a múzeum értékeit jelképezi. A Honvédelmi Közlöny 2005. évfolyam 25. számában, a 167/2005. számú parancsban rendszeresítették a századjelvényt. A rendszeresítő parancs ellenére nem készültek központilag a karjelzések, ezért Fikó Istvánnál készíttettük el a hímzett jelvényeket. A múzeum megalapításának 35. évfordulójára készült jubileumi karjelvény aranyszínü 1973-2008 évszámmal és a nagyméretü arany 35-tel.

A Pegazus

Szándékosan maradt ez a jelvény a végére ennek a résznek, mert minden jelvény története tartogatott új információt, de a Pegazus kutatása meglepő eredményt hozott. Vannak olyan dolgok, melyek annyira beivódnak a köztudatba, hogy azon változtatni nagyon nehéz. Minden gyüjtő csípőből tudja, hogy melyik jelvény honnan származik, különösen akkor, ha ritka, mint a fehér holló! A Pegazus szép jelvény és nagyon ritka is, ezért sokszor került már a gyüjtők figyelmének középpontjába. Amikor hozzáfogtam a történetek felkutatásához, akkor egy füzetben alakulatonként elkülönítve, a lapokra ráírtam egy századjelvény nevét, és aláírtam az odavonatkozó neveket, telefonszámokat és a fontos részleteket. A Pegazus Börgöndhöz került, mert akkor csípőből (úgy) tudtam, hogy odatartozik. Amikor Lajtai János elmondta, hogy ő sosem látott ilyet, ezért kizárt, hogy ott készült, gyorsan hívogatni kezdtem azokat a kollégáimat, barátaimat, akik valaha Börgöndön dolgoztak. Megfigyelhető volt, hogy aki Börgöndről átkerült Szolnokra, az ismerte a jelvényt, aki nem, az nem is hallott róla. Tíz ember emlékezete csengett egybe, és a régi Pegazus-század-tagok egyik buliján sikerült egy gyenge minőségü fotót is szereznem, ez bizonyítja, hogy a Pegazus szolnoki! Ez a kép biztosan Szolnokon készült, mert látszanak a század épületére jellemző üvegcsempék a mühelyajtó felett. A fotón Papp Zoltán (akkor) főhadnagy látható zubbonyban, amelyre fel van varrva a szolnoki alakulat jelvénye és a Pegazus is.

A történet: A Börgöndről áttelepült müszaki század tagjai látták, hogy Szolnokon engedélyezték a századjelvények használatát - amit Börgöndön határozottan tiltottak -, ezért felvetették, hogy készítsenek sajátot. A tét az volt, hogy a nyertes jelvény készítője az első ingyensörre és -vacsorára a század vendége lesz a szolnoki Hemóban (Helyőrségi Müvelődési Otthon). 1992 elején Oláh Gyula (a történet idején) törzsőrmester rajzolt egy pajzsot, melyben a Pegazus széttárt szárnyakkal szemből látható, mögötte az ország címerével. Többségi döntés alapján eldőlt az ingyensör és -vacsora kérdése, ez lett a század jelvénye. Szolnokon volt egy hímzőcég, ahol a többi századjelvény is készült, ezért idevitték ki a rajzot. A hímzőprogram ötezer forintba került, és a mintapéldány elkészülte után mindenki rendelt magának. Annyi kifogás volt a hímzéssel, hogy a pegazus szárnyára a tollakat nem tudta kidolgozni a program készítője, ezért egy kicsit denevéresre sikerült. Sajnos csak ez az egy széria készült, mert a hímzőcég nyomtalanul eltünt, így nem volt lehetőség az elhasználódott jelvények pótlására vagy a század újabb tagjainak a rendelésre. A jelvény azonban rövid életü volt, talán egy évig hordhatták, mert az alakulat vezetése nem engedélyezte, hogy a müszakiak saját századjelvényt viseljenek, ezért le kellett venni, és mindenkinek a hajózók jelvényét, a Pillét kellett hordani! A jelvényt nem engedélyeztették, mert 1993-ban, amikor a századjelvényeket engedélyezték hivatalosan, már senki sem hordta.Miért is lett ez a köztudatban börgöndi jelvény? A magyarázat egyszerü, mert a század mechanikusait, akik hordták, javarészt Börgönről helyezték át, ezért sok ember, aki látta rajtuk, még az előző alakulatukhoz kötötte. Ha megkérdezték valakitől a repülőtéren, hogy ki hordta a Pegazus jelvényt, azt válaszolta, hogy a börgöndiek. Ezzel igazat mondott, mert azokat az új embereket, akik Szolnokra kerültek, börgöndieknek hívták. Mindenképpen közrejátszik a Pegazussal kapcsolatos tévedésekhez, hogy rövid ideig hordhatták, és pont azért kellett levenni, mert Szolnokon a hajózóknak már volt saját jelvénye. Ez tovább erősítette azt a hitet, hogy Börgöndről jött ez a jelvény, de Szolnokon már nem lehetett hordani. Azok, akik később kerültek a századhoz, nem igazán tudták a Pegazus születésének a történetét, mert mindenki a Pillét hordta. Akkorra a régi századjelvény az öltözőszekrény fiókjába került, és már nem is nagyon láthatták. Sok kérdésem volt azokhoz, akik hordták a jelvényt, de nekik csak egy: "Miért nem minket kérdeztek meg, hogy hol készült a jelvény?"

Köszönettel tartozom a cikkben szereplő személyeknek, valamint Gy. Fekete István nyugállományú ezredesnek, Hegedüs Tibor nyugállományú alezredesnek, Zubik Pál nyugállományú alezredesnek, Benefi György nyugállományú őrnagynak, Nagy András nyugállományú őrnagynak, Fazekas Sándor őrnagynak, Pivovárnyik Attila őrnagynak, Fülöp Gábor tartalékos századosnak, Obrácz Nagy János századosnak, Hevesi Szilárd századosnak, Muhari Tibor zászlósnak, Csík László tartalékos főtörzsőrmesternek, Szentmártoni Gábor tartalékos főtörzsőrmesternek, idős Lajtai Jánosnak, hogy segítettek felidézni a jelvények születésének történetét.

A MAGYAR LÉGIERŐ ALAKULATAINAK FELVARRÓI AZ ALÁBBI LINKRE KATTINTVA MEGVÁSÁROLHATÓAK >>>