Airshow az Alpok lábánál

Örvendetesen bővült az elmúlt években a Közép-Európai repülőnapok listája. Évről-évre egyre nívósabb és rangosabb a csehországi CIAF (Czech International Air Fest – Hradec Kralove) és kétévente a sok kisebb légi bemutató és nyílt nap mellett igazán komoly repülőnapot rendeznek Szlovákiában is SIAD néven (Slovak International Air Display). Ezek mellett egyre nagyobb az érdeklődés a lengyelországi Radom repülőterén megtartott airshowkra is. Az osztrákok sem akartak lemaradni így kétévente megrendezik az „AirPower” néven ismerté és méltán kedvelté vált repülőnapjukat. Ezekre a Magyarországról viszonylag könnyen elérhető rendezvényekre szép számmal látogatnak el hazánkfiai is.

Az idén is a csodás környezetben fekvő, hegyekkel övezett zeltwegi repülőtér adott otthont az „AirPower03” fantázianevü repülőnapnak. Már több hónappal a rendezvény előtt előzetes információkat lehetett olvasni az esemény hivatalos internetes honlapján, melyek alapján igazán nagyszabású légi-bemutató volt várható. Az osztrákok megtettek mindent, hogy a repülés szerelmeseinek egy felejthetetlen élményt szerezzenek. Bemutató kötelékek, ritkán látható oldtimer repülőgépek és napjaink korszerü harcigépei mellett mürepülő sztárok (köztük Besenyei Péter világbajnokunk) meghívásával biztosították, hogy idén is több százezren látogassanak el az eseményre.

A pénteki nyitónappal ellentétben szombaton nem szerepelt az angol Red Arrows bemutató kötelék és az olasz Frecce Tricolori is csak egy áthúzást produkált. Ennek ellenére volt látnivaló bőven. Reggel kilenc órakor három helikopter húzott át a nézők feje felett az Európai Unió, Ausztria és Stájerország zászlóival. Utánuk az Osztrák Légierő hat darab, kötelékbe rendeződött Saab Draken vadászgépe következett. A sajátos kialakítású harcigépek szép alakzatváltásokkal szórakoztatták a hálás hazai közönséget, profi pilótáik igyekeztek mindent kihozni az öreg vasmadarakból. A hibátlanul végrehajtott nehéz manőverek nagy gyakorlatról és sok repült óráról árulkodtak. A dübörgő és harcias megjelenésü Drakenek leszállása után egy igazi kuriózum következett. A repülés századik évfordulója alkalmából újjáépített „Pischof-Autoplan” csattogott el a beton felett és mutatta meg, honnan indult, miből fejlődött ki a korszerü repülés, és hogy a bátor aviatikusok régen milyen lélekvesztőkkel kísértették a szerencsét. Az „égi varrógép” szárnypróbálgatásai után szintén ritkán látható gépek emelkedtek a magasba. A négy Saab Saphir légcsavaros kiképzőgépből álló „Team 2000” kötelék színvonalas programjával mintegy elő-zenekarként hangolta rá a közönséget a később következő ismertebb bemutató kötelékek szuperprodukciójára. Az angol haditengerészet, a Royal Navy anyahajó fedélzeti Sea Harrier vadászbombázója ismét nagy sikert aratott. A szakembereket és a laikus érdeklődőket is egyaránt ámulatba ejtette a helyből felszálló repülőgép extrém manőverezőképessége, bár véleményem szerint az alig egy hónappal ezelőtti Sliaci repülőnapon többet hozott ki belőle a pilótája. A Harrier balettje után a Frecce Tricolori felszállása és búcsú áthúzása következett. Sajnáltam, hogy a számomra oly kedves kötelék nem tartott teljes bemutatót, de talán Kecskeméten kárpótolnak majd. Az olasz kötelék távozása után az Osztrák Légierő PC-7-ese repülte le elegáns programját majd pedig ejtőernyős ugrás következett helikopterekből. Ez utóbbi mintegy nyitánya volt az igazán nagy attrakciónak, melynek keretében 19 darab forgószárnyas csattogott be a repülőtér fölé és mutatott be desszant hadmüveletet. Néhány helikopter a környező „csatamezőt” tartotta szemmel, amíg a többi szállítóhelikopter kirakta a rohamosztagosokat, akik csatárláncba fejlődve imitált rohamot intéztek a kordonok irányába. A kötelék nagy része a müvelet végrehajtása után a biztosító helikopterek oltalma alatt villám gyorsan elhagyta a „hadmüveleti területet”. Csak hat Blackhawk maradt és mutatott be egy szépen koreografált bemutatót. A tökéletesen végrehajtott, nagy számú helikoptert és katonát felvonultató bemutató kétségtelenné tette, hogy adott esetben az osztrák fegyveres erők komoly hadmüveletek végrehajtására is képesek lennének. Az is elgondolkodtatott, hogy vajon a Magyar Légierő jelen állapotában képes volna e egy ilyen jellegü hadmüveleti bemutató vagy gyakorlat végrehajtására.

A helikopterek után egy különleges, eddig sohasem látott mürepülő versenyt izgulhatott végig a mintegy 170 ezer főnyi közönség. Hat, a mürepülést mesterfokon üző versenyző (köztük Besenyei Péter) egy felfújt, hosszúkás hőlégballonszerü „oszlopokból” álló akadálypályán kellett, hogy - előre meghatározott manőverek és fordulók után - minél hamarabb célba érjen. Az első körben a legjobb eredményt elérő három versenyző kvalifikálta magát a második fordulóra, ahol újra megmérkőzhetett a végső győzelemért. Ebben kiélezett küzdelemben, kis időkülönbséggel Besenyei Péter szerezte meg az első helyezést. A „Red Bull Air Race” hihetetlenül látványos volt és véleményem szerint a versenyzőknek is nagy szakmai kihívást jelentett. Az erősebb és modernebb Szuhoj sportgépekkel szemben érvényesült Besenyei Extrájának fordulékonysága, nagy örömet szerezve a repülőnapon résztvevő magyar nézőknek.

A verseny eredményhirdetése még szinte be sem fejeződött már egy újabb csodát láthattunk a levegőben. A De Havilland Sea Vixen a jet gépek első generációját képviselte, karrierje az ötvenes évek elején vette kezdetét. A szintén a Red Bull csapatához tartozó érdekes vonalú repülőgép igazi kuriózumnak számít, nem minden repülőnapon csodálhatjuk meg az angol haditengerészeti légierő egykori büszkeségét.

Az oldtimer Vixen leszállása után latin zenére, füstöt húzva kötelékben szállt fel a Patrulla Aguila. A spanyol kötelék a tőle megszokott precíz, ugyanakkor nagyon pörgős programját repülte le, számtalan szemberepüléssel és egyéb nehéz manőverrel megfüszerezve. Szinte minden pillanatban történt valami a levegőben, nem volt üresjárat, amikor a kötelék alakzatot váltott illetve éppen összerendeződött a szólógép szórakoztatta a nagyérdemüt. A program befejezése után szintén kötelékben szálltak le a nagy sikert arató spanyol pilóták.

A következő müsorszám ismét egy különlegesség volt. Három, a rövid fel és leszálló tulajdonságáról híres légcsavaros repülőgép mutatta meg, hogyan kell egy zsebkendőnyi területről felszállni, nagyon lassan repülni, majd pedig ugyanoda leszállni. A Pilatus PC-6 Turbo Porter, a Dornier Do-27 és a Fieseler Fi-156 Storch egyaránt ámulatba ejtően, szinte helikopterszerüen viselkedett. A magyar Po-2-est is szívesen láttam volna közöttük, ám sajnos a Li-2-eshez hasonlóan nem szerepelt ezen a rangos repülőnapon.

A volt Frecce Tricolori pilótákból álló, Szuhoj 31-esekkel repülő Breitling Eagles csapat szintén megmutatta a kötelékrepülés minden szépségét. 2000-ben Rivoltoban csodálhattam meg először a rendkívül esztétikus festésü, a produkciót füstölőkkel látványosabbá tevő kötelék repülését, amit az elmút években még szebbé és pontosabbá csiszoltak.

A Red Bull Flying Team talán legérdekesebb gépe, a natúr fémszínben pompázó, csillogó-villogó kétmotoros B-25 Mitchell bombázó egy eredeti festést viselő Boeing Stearman kétfedelüvel együtt szállt fel, ám bemutatót külön tartottak. A gyönyörü hegyekkel a háttérben fordulózó bombázó látványával és hangjával nem tudtam betelni, repülése az egész rendezvény egyik csúcspontja volt számomra. A hatalmas amerikai felségjelet és kék-sárga, háború előtti színezést viselő Stearman hihetetlen manőverezőképességről tett tanúbizonyságot.

A holland PC-7-es és a szlovén PC-9-es egymás után repült majd ismét a sógorok Draken köteléke dübörgött végig a felszállópályán. A mi MiG-21-eseinkkel egy korosztályba tartozó, svéd gyártmányú vadászok fényesen bizonyították, hogy még mindig alkalmasak feladatuk végrehajtására, valamint a váltótípus megérkezéséig a pilóták készségeinek megőrzésére, a nagy sebességü repülések gyakorlására.

A Drakenek után pár perces szünet következett, ami alatt a szakkommentátor egy igazán nem mindennapi repülőgépet harangozott be. Az Airbus konzorcium egyik büszkesége, a különleges kialakítású, bálna alakú Beluga egyenesen a gyári repülőtérről érkezett. Lassú, méltóságteljes repülésével és egyedülálló formájával bizonyára sok érdeklődőnek okozott felejthetetlen élményt a még „touch and go”-t is bemutató hatalmas szállítógép.

A Red Bull festésü Alpha Jet-ek viszont nem mutattak semmi különlegeset, a két gép repülése meglehetősen átlagosra sikeredett. Az őket követő svájci Super Puma azonban nevéhez méltóan szerepelt. Az Alpok hegyei között húzódó szük völgyekben kiváló lehetőség adódik a svájci pilótáknak, hogy kamatoztassák helikopterük fordulékonyságát, emelkedőképességét. Ebből adtak most egy kis ízelítőt számunkra.

A tavalyi Hradec Kralovei repülőnapon már volt alkalmam látni a svéd Hercules repülését. A hatalmas négymotoros szállítógép úgynevezett „szarajevói leszállással” füszerezett manővereit hatalmas tapssal jutalmazta a közönség. Az északi ország pilótái számtalan békefenntartó és humanitárius feladatban vettek már részt, melynek során gyakran kerültek veszélyes szituációkba a szembenálló felek jóvoltából. A repülőtér megközelítése és a leszállás során a legsérülékenyebb és a legkiszolgáltatottabb a repülőgép így ezzel a manőverrel próbálják a kritikus időt tovább csökkenteni. Ennek során nagyon meredek siklással közelítik meg a leszállópályát, majd a föld közelében hirtelen felhúzzák a gép orrát, és azonnal leszállnak.

A törökök büszkesége, az F-5 Tigerekkel repülő Turkish Stars bemutatókötelék egyre kiforrottabb produkcióval jelentkezik a nemzetközi repülőnapokon. Az augusztusban Kecskeméten is szereplő csapat látványos és egészen sajátos stílusú repülést mutatott be. Különösen sok szemberepülést és látványos szétválást produkáltak, viszonylag kevesebb alakzatváltással. A fürge F-5-ösökkel színes füstöt húzó szimpatikus csapat profivá érett az elmúlt évek során, felnőve a patinás olasz, francia és angol kötelékekhez.

Az Első Világháború egyik legeredményesebb és legegyedibb repülőgépe volt a háromfedelü Fokker Dr.1-es. A piros színü kis masina belopta magát a nézők szívébe, repülése szintén kuriózum volt. Az őt követő második világháborús F-4U Corsair és P-51 Mustang ugyancsak a Red Bull arzenáljához tartozik. A világ legerősebb dugattyúmotoros vadászgépe, a furcsán tört szárnyú Corsair elsősorban a Csendes-óceáni fronton vitézkedett, számtalan japán repülőgép vesztét okozva pályafutása alatt. A Mustang viszont Európa egén küzdött a világháború második felében, hasonló eredményességgel.

Az oldtimer blokkot az osztrákok Saab-105 köteléke követte, a Drakenekhez hasonlóan hat géppel. Tőlük is nagyon szép és pontos repülést láthattunk, amely főleg áthúzásokból és alakzatváltásokból állt. A Saab-105-ösökkel majdnem egy korú a svájciak angol gyártmányú De Havilland Venom gépe. A szintén az ötvenes évek elején szolgálatba állított típus a Vixenhez hasonlóan kéttörzsü, középen elhelyezett hajtómüvel.

Hatalmas dübörgéssel, rendkívül rövid nekifutás után szállt fel a Svéd Légierő Jas-37 Viggenje. A hasán az alakulat hatalmas jelvényét viselő vadászbombázó igazi erődemonstrációt tartott. Alacsonyan, szüken fordulózott, amiből hirtelen nagy sebességre gyorsított és villámgyorsan emelkedett. A hatalmas gép rendkívül látványos programot repült, aminek a végén a sugárfordító segítségével a földet érés után szinte azonnal megállt, megfordult a kifutópályán, majd ismét felszállt. Látványban és hanghatásban mindenképpen a repülőnap egyik fénypontja volt.

A Flying Bulls Aerobatic Teams Zlin-50-eseivel a magyar Aerotrigáéhoz nagyon hasonló bemutatót tartott de nem három, hanem négy géppel. A kis gépek után újra egy „dúvad” következett. A holland F-16 MLU ismét megmutatta, hogy miért is tartozik a világ élvonalába a Vadászsólyom. Rendkívül dinamikus programja ugyanazokat az elemeket tartalmazta, amiket a fekete-fehér display festést viselő társától megszokhattunk.

A svájciak - egyesek véleménye szerint - mióta a Hunter-ról az F-5-ösre cserélték a Patrouille Suisse gépparkját, nem repülnek olyan jól. Erre most igyekeztek rácáfolni és csodálatos bemutatót tartottak. A törököktől eltérően viszont nem használták ki a gépük fürgeségét, inkább a pontos alakzatokkal és a gépek közötti kis távolságtartással tüntek ki. A három évvel ezelőtt látott produkciójukhoz képest ők is nagyon sokat fejlődtek. Bemutatójukat, a tőlem nem messze táborozó svájci szurkolói különítmény hatalmas üdvrivalgással és zászlólengetéssel díjazta.

A Közép-Európai airshowk állandó résztvevője, a házigazdák látványos piros-fehér festésü Drakenje szólórepüléssel szórakoztatta a közönséget. Az utána következő Eurofighter Typhoon lesz nagy valószínüséggel az öreg svéd vadász utódja az Osztrák Légierőben. A közös német – angol – spanyol - olasz fejlesztésü, korszerü típus az Airpower03 talán legnagyobb sztárja volt. Repülését nagy várakozás előzte meg, az osztrák adófizetők látni akarták, mire költenek el több százmillió eurót a politikusaik. Az olasz felségjelet viselő Typhoon hozta a tőle elvárhatót, szenzációs manőverezőképességről téve tanúbizonyságot. Ha az üzlet tényleg létrejön, a térség legpotensebb vadászgépével biztosíthatja Ausztria a légterének szuverenítását.

Besenyei Péter mürepülő világbajnokunk a Red Bull Flying Race megnyerése után önálló szólórepülésre is lehetőséget kapott. Látványos manőverei, a fizika törvényeit meghazudtoló pörgés-forgásai hatalmas tapsot arattak a nézőközönség soraiban. Péter elismertségét jelzi, hogy ezen a feszített programú, rengeteg repülőeszközt felvonultató repülőnapon háromszor is felszállhatott, megmutatva egyedülálló tudását.

Az olasz Aermacchi MB-339-es vezette fel a Fiat G-222-es szállítógép „mürepülését”. A többek között palástorsót is bemutató kétmotoros a maga nemében szintén egyedülálló manőverezőképességéről híres. Repülését éppen ezért mindig nagy izgalommal várom és most sem kellett csalódnom. Az osztrákok tigris mintázatú Saab-105-öse is tartott egy szép bemutatót. Jó ötletnek tartom, hogy békeidőben számos légierő tart fenn látványos display festéssel ellátott repülőgépet, amely az adott alakulatot a nemzetközi repülőnapokon és találkozókon képviseli.

A Luftwaffe Tornado géppárja légi utántöltést imitálva, alacsonyan húzott el a kifutópálya felett. Ez a müsorszám szintén nagyban emelte a repülőnap amúgy is magas színvonalát. Az egyik gép ráadásul gyönyörü festésével is kitünt. A Boelcke-ről elnevezett vadászbombázó ezred színpompás Tornado-ja délelőtt még a statikus soron volt látható, késő délután viszont fel is szállt.

A hivatalos repülőprogramot a francia Patrouille de France kötelék zárta. Véleményem szerint a látott bemutató kötelékek közül ők voltak a legpontosabbak és talán az alakzatváltásaik is a legérdekesebbek. Produkciójuk méltó záróeseménye volt az AirPower03 repülőnapnak.

Említést érdemelnek még a statikus soron kiállított repülőgépek is. Bár olyan igazán nagy különlegességet nem láthattunk, jó néhány ismert repülőgép sorjázott az egyik gurulóúton. Az amerikaiak rossz szokásukhoz híven idén sem tartottak légi bemutatót, de a földön megcsodálhattuk két F-15C-jüket és ugyancsak két F-16-osukat, amik ráadásul teljes fegyverzettel voltak kiállítva. A Luftwaffe a Tornadoi mellett egy F-4F Phantomot és egy MiG-29 UB-t is elhozott. Az angol Harrier, a török F-5, a kanadai CF-18-asok, a svéd Viggen mellett szlovák Mi-8 és Mi-24 helikopterek, lengyel Sokol és számos osztrák forgószárnyas is látható volt. Említést érdemel még a Hercules valamint a holland AH-64 Apache. Összességében elmondható, hogy a statikus sor felhozatala elmaradt a levegőben látható produkciótól, számos gépet ugyanis csak repülés közben csodálhattunk meg.

Az idei AirPower repülőnapról elmondható, hogy a kötelékek (11 darab) és a Red Bull cég légiflottájának a rendezvénye volt. A híres és ismert bemutató csapatok mellett az osztrákok is nagyon szépen szerepeltek. Mind nagysebességü vadászgépből (Draken), mind sugárhajtású gyakorlógépből (Saab-105) szerveztek erre a bemutatóra egy-egy köteléket, az igen ritka Saab Saphirokról nem is beszélve. Számos oldtimer repülőgép mellett igazi szenzáció volt az Airbus Beluga, és az Eurofighter Typhoon is.

A lebonyolítás szintén elsőrangú volt, jól használható információs katalógusok, hatalmas videó kivetítők, tiszta mobil wc-k, és számtalan elárusító sátor tette teljessé a rendezvényt. Külön kiemelném hogy, az egyes bemutatók alá rendkívül ötletesen és odaillően választották meg a kísérő zenét, ami nagyban emelte például a kötelékrepülések élvezeti értékét. A sikeresség egyik fokmérője a nézőszám. A pénteki napon a viszonylag rosszabb idő és a munkanap ellenére 80 ezren, míg szombaton 170 ezren voltak kíváncsiak a légi bemutatóra. Az egyetlen negatívum egyébként egy sajnálatos baleset volt, melynek során egy ejtőernyős sérült meg súlyosabban, de az AirPower03 hivatalos honlapja szerint állapota stabilizálódott.

A rendezvényre a Forgó Travel különjáratával jutottam el, ez úton mondok köszönetet a kényelmes és zavartalan utazásért.