75 éves a magyar vitorlázórepülés

Az első világháború veszteseit sújtó motoros repülési tilalom is érlelte a vitorlázórepülés kialakulását.A trianoni diktátum hazánk fejlett repülőiparát, repülőéletét kegyetlenül tönkretette a katonai repülés jóformán megszünt, a forgalmi repülés az egész világon még csak  kísérleti állapotban volt.  A repülési vágy azonban többeket nem hagyott nyugodni és keresték a lehetőséget, hogy valamilyen módon, mégis lehessen repülni. Az egyik ilyen olcsón  megvalósítható lehetőségnek a sportrepülés és ezen belül a vitorlázórepülés kínálkozott.

A németországi Rhön-hegységben folyó siklórepülési tevékenységek már 1920 nyarán sajtóhírekben eljutottak Magyarországra. Petróczy István ezredes tábori pilóta, aki ekkor a Kereskedelemügyi Minisztériumban polgári repülési ügyekkel is foglalkozott figyelt fel e mozgalomra. 1921-1924 között Lampich Árpád többször elutazott Rhönbe, tanulmányozta a siklórepülést, ezzel kapcsolatos cikkei megjelentek, de igazából a vitorlázórepülés ügye 1929-ig egy helyben topogott.Végül is újból Petróczy István sürgette egy vitorlázórepülő szakosztály felállítását és ezután már eredményeket is ért el szívós  elhatározásában.

Felkérte Bernárd Mátyás  volt tábori pilótát a szakosztály vezetésére, ezek után felgyorsultak az események. Az oktatás elsajátítására 1929 április – május hónapokban Bernard Mátyás és Reiner József szigorló mérnök Rhönbe utaztak egy úgynevezett tudományos tanfolyamra, ezzel az oktatók kérdése megoldódott.

A hazai terep kiválasztásnál a Budaőrs község feletti Farkas-hegyet  jelölték ki, ahol a kezdő iskolázásra a Mókus-völgyet, lejtő vitorlázásra pedig a D-i lejtőt látták alkalmasnak. A terep kiválasztásánál valószínüleg Petróczy István volt a kezdeményező.

1929. május 24-én  megrendeltek Rhönből 2 db. „Zögling” sikló és 1 db. „Hols der Taufel” gyakorló vitorlázógépet, amelyek június 25-én megérkeztek Komáromba, a  vasútállomásra. A vámmentesség elintézése után a gépeket július 8-án vették át Budaőrs állomáson. A hangár felállítása július 20-án fejeződött be. Gépeket szétszedve, kézben szállították fel a Farkas-hegyre.

Július 21-én vasárnap délután 5 órakor állították startra az első siklógépet. Három rövid kísérlet után a jobb szárnyvég vászna megsérült, ezért az első oktatási nap gyakorlati repülésben véget ért, de ekkor kezdődött el a hazai vitorlázó repülés.

Augusztus 1-én Bernárd Mátyás megrepülte az első „C” vizsgát Magyarországon.

Ebben az évben december végéig  még 224 felszállást hajtottak végre, ebből 28 géptörés volt, 7 db. „A”, 1 db. „B” és 1 db. „C” vizsga az évi eredmény.Így indult tehát az első év, amit a többi küzdelmes követett, de már mind több lelkesítő eredménnyel. Farkas-hegy a bölcső azóta is, bázisa és tanúja sok ezer  felszállásnak  és felette zajló teljesítmény repülésnek.

Ezek után gomba módra szaporodtak itthon a vitorlázóegyeslületek. Az öregek mellett tehetséges fiatalok kerültek – túlnyomórészt a müszaki értelmiség soraiból – a vitorlázógépek kormányai mellé. Az egyesületek gépépítő mühelyeiből egyre több és jobb hazai tervezésü repülőgép került ki. Ennek az időszaknak egyik kiemelkedően jó típusa a Rotter Lajos által tervezett „Nemere” amellyel az 1936-os olimpián 336 km-es céltáv-világrekordot, és óriási nemzetközi sikert ért el.

Hazai vitorlázórepülőgép-gyártásunkban 1938 fordulópontot hozott, Esztergomban Rubik Ernő és Mitter Lajos megalapították az AERO EVER kft. vitorlázórepülőgép gyártó üzemet, ahol a gazdaságos gyártási technológia kialakítása mellett hazai tervezésü képek építését kezdték meg.Sajnos a háború kettétörte ezt a szépen fejlődésnek indult folyamatot. Elárvult repülőterek, összetört repülőgépek, elpusztított müszaki felszerelések maradtak. A repülő emberek ekkor összefogva, éjt nappallá téve  végezték a gépek és repülőterek újjáépítését.Néhány jellemző adat: 1943-ban az anyagilag rendkívül támogatott magyar repülésnek 50 egyesületben 8000 tagja volt. Az újra éledő repülőéletünknek 1947-ben 40 egyesületben 4000 tagja volt.  Hamarosan jelentkeztek az eredmények is.1948-ban a szabadságharc 100. évfordulójára Győrben megrendezték az első Nemzeti Vitorlázórepülő Versenyt és ezzel kezdetét vette az a nagyszabású, évente megismétlődő versenysorozat, mely napjainkig is tart, ebben az évben került megrendezésre a 49-ik Nemzeti Bajnokság.Kialakult és jól müködik a  hazai versenyek rendszere a korszerü nagyteljesítményü vitorlázó gépekkel igen eredményesen szerepeltek és szerepelnek versenyzőink a nemzetközi versenyeken, figyelemre méltó rekordokat állítottak fel, szinte minden naposak az 500 km-es távrepülések, gyakoriak a 750 km-es hazai repülések és pilótáink teljesítették az ország területe felett az 1000 km-es távrepülést is.Az elmúlt hetvenöt év alatt  teljesítettek 3265  „D” vizsgát ezüst koszorút                                                                  530  „E”  vizsgát arany koszorút                                                                  168  „F”   vizsgát gyémánt koszorút

A teljesítmény vitorlázórepülés mellett 1980-tól beindult a hazai vitorlázó mürepülő sport amely a több nemzetközi versenyen elért jó helyezés mellett VB és EB arany, ezüst és bronzérmekkel  büszkélkedhet.

Nagyon sok szép eredményt lehetne felsorolni és a vitorlázórepülők hosszú sorát, akik tehetségükkel vagy áldozatukkal hozzájárultak e sportág fejlesztéséhez, eredményeihez.

Hogy hol van a csúcsa ennek a fejlődésnek, azt ma nem lehet megjósolni. A müanyag repülőgépek alkalmazása valósággal forradalmasította a vitorlázórepülést